Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-06 / 27. szám
8 M túlnyomásos edzőkamra mélybOvAroknak m legismertebb Napóleon-életrajzok egyl- MX ke, Alexandre Dumas műve, hosszasan * "ír Bonaparte utolsó napjairól. A császár 1821. április 15-én fogott hozzá végrendelete megfogalmazásához, s amikor ugyanaznap orvosa borogatásokkal akarta enyhíteni fájdalmát. Napóleon így szólt; „Mntdez hasztalan ... A gyomorban, a májban van a baj. Nincs orvosság az ellen a tűz ellen, amely bensőmben éget.“ Napokon át lázas volt, 19-én, amikor kissé jobban érezte magát, s a száműzetésben vele tartók, a Szent Ilona szigetén lévő néhány francia reménykedni kezdett. Napóleon megmosolyogta a bizakodókat. Május 2-én érverése percenként száz volt, egy ideig félrebeszélt. Aztán így szólt Anto- marchi doktorhoz: „Gondosan végezze el testem, fóleg pedig gyomrom anatómiai vizsgálatát. A montpelller-1 orvosok azt mondták, hogy a pylorusrák örökletes családomban ..Május 5-én halt meg. A történészek egy része elfogadta Napóleon és orvosa szavalt a rákról, bár már akkoriban is széliében beszélték — nyilván az angolok felé vágva —, hogy őrei apránként adagolt arzénnel ölték meg. Először mintegy másfél-két évtizede volt a gyilkosságról cáfolhatatlan bizonyíték, azaz száznegyven esztendővel a tett elkövetése után. „Svéd orvosok nemrég neutronakri- válásos hnjelemzés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Napóleon nem természetes halállal halt meg, hanem mérgezés áldozata lett... Miután sikerült hozzájutniuk Napóleon egy hajfürtjéhez — halálakor egyik híve vágta le —, ezt a harwell atomreaktor termikus neutronáramába helyezték aktivizálás Gáljából. Egynapi bombázás után vegyi módszerekkel kivonták a rádioaktivvá vált minta arzéntartalmát. Majd megmérték ennek sugárszását, s így mennyiségét meghatározva, összehasonlították az ellenőrző mintákból kivont arzén mennyiségével.“ (Kanadai tudósok már előbb egész sor olyan elemet találtak, mégpedig mérhető mennyiségben, az emberi bajban, amelyek jelenlétéről a tudomány addig nem tudott, egyébként azt, hogy arzén Is van a hajban, már előbb Is megállapították. A kanadaiak munkája azonban új utat nyitott a kutatás előtt.) „Napóleon hajában körülbelül tízszer több. arzént találtak, mint az összehasonlítási alapul vett fürtökben. A svéd kutatók következtetése, hogy a császárt valóban megmérgezték, nem kis zavart okozott a történészek körében“ — írtuk a Magyarország 1964/7. számában. A svéd kutatók egyike, Sten Forshufvud toxlkológus további — ezúttal már nem méregtanl, nem hajelemzési — nyomozómunkája nemcsak a gyilkosságot, a gyilkost Is leleplezte. Két Napóleon-szakértő, az amerikai David Hapgood és Ben Welder, A fekete-tengeri Gelendzsik városban végeztek olyan kísérletet, amelynek során három búvár olyan körülmények között dolgozott, mint amilyenek 350 méteres mélységben vannak. A SZUTA Oceánolúgiai Intézetének és az Orvosbiológiai Intézetének munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy megfelelő előkészítés és biztosítás esetén az ember egészségének károsodása nélkül huzamosabb ideig élhet és dolgozhat az ilyen mélységnek megfelelő túlnyomásos körülmények között. A képeken balra: a kamra, amelyben a merülést utánzó kísérletet végrehajtották. Mellette: ezekben a tartályokban van a lélegeztető elegy. a kanadai Napóleon Társaság elnöke nemrég könyvet adott ki „Napóleon gyilkosa“ címmel, a munka jórészt Forshufvud adataira támaszkodik. (Amikor Forshufvud 1961-ben először célzott az arzénmérgezés- ra mint eshetőségre, s felvetette a neut- ronaktlvltásos vizsgálat gondolatát, dr. Paul Ganiére, aki két könyvet is Irt Napóleon betegségeiről, még egyszerűen ostobaság nak nevezte svéd kollégája elképzeléseit. Most, a könyv megjelenése után dr. Jean Tulard, a Sorbonne professzora. Ismert Napóleon-szakértő jelentette ki: „Ez csak egy klfundált krimi, nem lesz Franciaországban senki, aki ezt a feltételezést támogassa.“ | Forshufvud egyébként a bűntett után majd tizenöt évtizeddel kezdett nyomozás elején még csak egy hajfürtre hivatkozhatott, a már említettre, amelyet a császár halálakor vágtak le, s amelyről a glasgowl törvényszéki 'orvosi Intézet megállapította: 10,38 mikrogramm arzént tartalmaz, tizenháromszor annyit, mint egy egészséges ember haja. A svéd orvos hosszú éveken át kutatott, és még három bizonyíthatóan valódi Napóleon-hajfürthöz jutott. Ezek vizsgálata alapján Forshufvud megállapította: a császárt kis adagokban folyamatosan adott arzénnal mérgezték meg. A különböző Időkből származó hajfürtök arzéntartalmának összehasonlítása alapján a svéd orvos arra a következtetésre jutott, hogy a mérgezést 1816-ban kezdték — a gyilkos tehát olyasvalaki volt, aki ekkor már Szent Ilona szigetén, a császár közvetlen közelében élt. A környezet tagjainak életét, pályáját. Szent Ilona szigete előtti és utáni sorsát vizsgálva Forshufvud megtalálta a gyilkost. Azon a rajzon, amely oly sok példányban terjedt el Napóleon halála után, a császár halottas ágyánál egyenruhában ott áll egy fiatal brigádtábornok, Charles Tristan de Montholon gróf. A svéd orvos szerint — s ezt írják meg most könyvükben Hapgood és Welder —i a gyilkos Montholon gróf. Dumas Napóleon-életrajza szó szerint közli Napóleon teljes végrendeletét — a 11. fejezet 3. pontja így szól: „Montholon grófnak hagyok kétmillió frankot, hogy bizonyítéka legyen annak, mennyire meg voltam elégedve fiúi gondosságával, mellyel hat éven át viseltetett velem szemben, és hogy kárpótolja azért a veszteségért, melyet Szent Ilona-i Időzésével szén vedett.“ (Ez a legnagyobb összeg a végrendeletben, amelynek kijelölt végrehajtói, ez a 33. pontban áll: Montholon, Bertrand és Marchand...) A császár gyilkosa, Montholon a császári hadsereg megbecsült tisztje volt egészen 1814 kora tavaszáig, egészen pontosan addig, míg Napóleon Fontainebleau-ban lemondott, és elindult első száműzetésébe, Elba szigetére. S az alatt az idő alatt, amíg a császár a szigeten tervezte és szervezte hazatérését, Montholon XVIll. Lajos, a Bourbon király tisztjeként szolgált tovább. S nemcsak szolgált: bele is nyúlt a hadseregkasszába. Forshufvud meglelte a sikkasztás nyomait, és felfedezte a tényt: Montholon ellen nem indult eljárás, még csak vádat sem emeltek. Amikor a híres száz nap után Napóleon a Bellérophon nevű angol vitorláson elhagyta Franciaország földjét, majd a Northumberland nevű angol hajón végső száműzetés! helyére. Szent Ilona szigetére vitték, Montholon gróf mér tudta: nem Is lesz ellene soha sikkasztása miatt eljárás. Állítólag megbízást kapott: lassan, egészen apró adagokban adott arzénnel ölje meg a császárt. Az arzént cseppenként, borban adta be. Május 3-án a halálos beteg székrekedésről panaszkodott. Ennek oka az volt, hogy Montholon újra arzént cseppentett a borba. Akkoriban a székrekedéses betegnek kálóméit, higanykloridot adtak egyes orvosok. Napóleon is kálóméit kapott — s ha a higanyklorid hidrogéncianiddal találkozik, hlganycianiddá lesz, ez pedig a legveszedelmesebb mérgek egyike. Montholon a lázas betegnek kedvenc szomjoltó italát hozta: a mandulatejet. A mandulatej készítéséhez keserűmandulát is felhasználnak, abban pedig van bizonyos mennyiségű hldro- géncianid (szép magyar nevén kéksav] is. Napóleon megitta a mandulatejet. Montholon gróf közvetlenül a halottaskocsi után haladt lóháton, amikor a császárt első sírjába temették Szent Ilona szigetén. Valószínűleg ő vitte az ezüstlemezt, amelybe belevösték: „Napóleon, született Ajacclóban 1789. augusztus 15-én, meghalt Szent Ilonán 1821. május 5-én.“ Am amikor a feliratot el akarták helyezni a szikladarabon, amelyet a sír fölé gördítettek, Hudson Lowe, a sziget kormányozója, az angol kormány nevében közölte, a felirat csak ennyi lehet: „Buonaparte tábornok“. MONOTO, egy új miníautó ........... K icsi, fedett, olcsó üzemű, kellemes. Neve: monoto — egyszemélyes autó. Előállítója és bemutatója a világhírű japán Suzuki-gyár. A meglepetést okozó míniautó hivatalos jele: „Suzuki CVI“. A műanyag karosszériával készült kocsi összsúlya száznegyven kiló. Teherbíró képessége: 200—210 kiló. Száznyolcvanöt köbcentiméteres motorja száz kilométerenként (városi forgalomban) mindössze két (i) liter benzint fogyaszt. Vezetőjének minden irányba kifogástalan kilátást biztosít. A javasolt utazósebesség: ötven-hatvan kilométer / óra, a kocsi végsebessége, állítólag száz kilométer körül mozog. A monoto vezetése nem Igényel nagyobb szakértelmet, mint egy kerékpáré — áiiítják tervezői, hiszen minden bonyolultabb műveletet maga a motor végez. A motor önműködően vált sebességet, és kapcsol vissza, sőt fékezéskor a motor is besegít a folyamatba. k infarktus es a A Szovjet Tudományos Akadémia Ka- zanyl Tagozatának Biológiai Intézetében egy kutatócsoport elhatározta, hogy behatóan tanulmányozza a szentjánosbogarakat, pontosabban: e rovarok fény- kibocsátó szervét. Az átlátszó kitínta- karó alatt, amely az eleven lámpásnak mintegy védöüvegül szolgál, oxidációs folyamat megy végbe. A finom légzőcsöveken behatoló levegő oxigénje egyesül az itt található rendkívül összetett szerves vegyülettel, a luciferinnel, a- mely oxidálódva világítani kezd. Ebben az ismert kémiai reakcióban az a sajátos tény keltette fel a kutatók figyelmét, hogy az oxidáció szüntelenül ható ösztönzője itt az adenozintrlfoszfát nevű anyag (ATPj, amely minden élő szervezetben az egyetemes energiafelhalmozó szerepét tölti be. A szakemberek olyan vegyi készítményt állítottak elő, mellyel megállapíthatják a szerves anyagok és élő szövetek ATF-tartalmát. A vér ATP-kon- centráclójának ismerete támpontot nyújthat a szívizominfarktus felismeréséhez. Nem színvak halak A tudomány régi megállapítása, hogy az élőlények különbözőképpen látják a környező világot, olykor merőben másképp, mint ml, emberek. A tudósok szerint például a macskák és az egyes palások képtelenek megkülönböztetni a színeket, számukra a világ egész tarkasága fekete-fehér filmként jelenik meg. Nemrég újabb kísérletekkel igazolták a Szovjet Tudományos Akadémia Távol- -keletl Központja Tengerblológlal Intézetének kutatói, hogy bizonyos sekély vízi halak a vizek birodalmának minden színét érzékelik. Ezek az állatok sajátos színérzékelő mechanizmust használnak. A tárgyak színeit különleges pigmenteket tartalmazó sejtek segítségével különböztetik meg. A pigment, vagyis a színezőanyag ezekben a sejtekben (nem úgy, mint a közönséges sejtekben) változtathatja a helyét. Egy biológiailag aktív anyag, az acetilko- lin zsabályozza azt, hogy a színek érzékeléséből származó idegingerületek az agy megfelelő részébe jussanak. A szakemberek feltevése szerint műszaki rendszerekben is fel lehetne használni egy ilyen modellt a színes tárgyak felismerésére. A GYIIROS
