Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-10 / 32. szám

K lrályhelmec (Královski^ Chimed a ter­mő Bodrogköz központja, hangulatös kisváros. Korábban Járási székhely volt, a területi átszervezés, 19ö0 éta nem az, és ez akkoriban meg is mutatkozott a város fejlődésén. Az utóbbi években azon­ban ismét fellendült, ami elsősorban a vá­ros határában felépült Novy domov bútor­gyárnak, a Kabio itt megnyílt fiókvállala­ténak és az állami gazdaságnak köszönhe­tő. Lakótelepek épülnek, szaporodik a la­kosság száma. Ezzel nem mindig tart lépést az infrastruktúra, a járulékos szolgáltatás és a kereskedelem. Többek között a zöld­ségkereskedelem. Ezért kíváncsiak voltunk, ml á helyzet a kistermelői piacon. A piacot nem kellett sokáig keresgélni. Ott van mindjárt a város központjában, a Jednota kétemeletes hivalkodó áruházának a tövében. A vasúti peronokon szokásos bádogtető védi az időjárás viszontagságai­tól, s a termelők masszív bádogasztalokon kínálják a portékájukat. Körös-körül tiszta­ság, rend. Jól látható helyen tábla, rajta az árjegyzék, a krétával felírt árak. Né­hány tétel: paprika 8,50, tök 2,40, krumpli 3, uborka 3, sárgarépa 2,50, petrezselyem 2 stb. Reggel kilenc óra. Nincs hangoskodás, már-már hiányzik is a piacokon szokásos kínál. Megkérdezem tőle, nem lenne-e szá­mára előnyösebb bevinni az árut a Zeleni­na felvásárló központjába, és egy tételben eladni, minthogy itt ácsorog egész nap. — Én ritkán járok ide. Most vagyok itt másodszor. Nagyon Jó baracktermés volt, gondolom, kár lenne hagyni kárbaveszni. Majd még őszi barackot és esetleg cseme­geszőlőt hozok fel. Ha elvinném a Zelenina felvásárló helyére, korona ötvennel kapnék kevesebbet. Talán meg is érné, sajnos, rossz tapasztalataim vannak a Zeleninával. Az ember sohasem tudhatja előre, átveszlk-e tőle az árut. Tavaly előfordult, hogy tete­mes mennyiségű csemegeszőlőt vittem a per- benyíki (Pribeníkj átvevöhelyre, és egysze­rűen visszautasították, hogy nincs hová tenniük. Kénytelen voltam hazavinni, pedig tudtam, hogy a városokban a szőlő hiány­cikk. Ki téríti még az embernek az ilyen költségeket? Az áru osztályozása is a Ze- lenia dolgozójának kényétöl-kedvétől függ. A nagykereskedelem rugalmasabb is lehet­ne. ■ EGY VEVŐ VÉLEMÉNYE Egy fiatalasszony, özvegy Balogh Mária Perbenyikröl (Pribeníkj leveszöldséget és barackot vásárol. A férjét két évvel ezelőtt veszíttete el baleset folytán. Azóta egyedül neveli négy gyermekét. A legkisebb ötéves. JOBBAN meg kell BECSÜLNI A KISTERMELŐT lárma. Igaz, a forgalom se valami nagy. Percenként egy-két vevő, jobbára asszony sétál végig az asztalsor előtt, fürkészi a kirakott árut. A választék is a megszokott: paprika, paradicsom, uborka, barack, alma, krumpli, karfiol, leveszöldség. Találomra megállók az egyik asztal előtt, a tulaj Györky József leleszi (Lelesj nyug­díjas. Hetente kétszer-háromszor hozza fel az áruját. Miért? Kell ez a kis pénz a nyugdíjhoz, pót­lásnak. Meggazdagodni nem lehet belőle. Igen, a fólia alatt termesztett korai zöld­ség az más. Abból lehet pénzt csinálni. De most? Látja, uram, hogy alig van vevő. Amit tizenegyig nem adok el, vihetem haza. Most már Jóformán mindenkinek van kert­je, azt a kevéske zöldséget, amire szüksége van, passzióból is kitermeli. Egy asztal bérleti díja öt korona egy napra. Nem sok. A nemzeti bizottság dolgozója hajtja be. Az ártáblán a hivatalos kiskereskedelmi árak vannak feltüntetve, nekünk jogunkban áll ötven százalékos felárral árulni a gyü­mölcsöt és a zöldséget. Ennyire értékelik, hogy friss az áru. Hogy betartom-e? Velem lehet alkudni. Általában figyelembe veszem, hogy milyen az áru. Aszerint szabom meg az árat, milyen nagy, milyen szép külsőre, és rendszerint a ráadást sem sajnálom. Kíváncsi voltam még, hogV a kistermelők mennyire elégedettek az érvényben levő előírásokkal, rendeletekkel. — 0, a zöldség és gyümölcs szabad áru­sításáról szóló kormányrendelet már na­gyon jól jött. De még jobban meg kellene becsülni a kistermelőt, elvégre a közellá­tást segíti. A kertben minden szem ba­rackért, minden szál petrezselyemért meg kell dolgozni. Aztán nincs trágya. Uram, ezt Intézze el, hogy a kistermelők kapja­nak trágyát, mert ha így megy tovább, ki­merül a töld. Meg aztán az árpolitika is nagyon helytelen. Nagyon sokat esik egyik napról a másikra a zöldség és gyümölcs felvásárlási ára. A paprika tegnap még tíz korona volt, ma négy. a tök ára kettő öt- venröl 40 fillérre esett. Én ezt nem értem, fokozatosabban kellene csökkenteni az ára­kat, akár mindén második nap egy-egy ko­ronával, de nem így. Az ember becsapva érzi magát, ha egynapi késés miatt fele- annvit kap az árujáért. Ügy írtam le ezeket a sorokat, ahogy a bácsika mondta; nézeteivel természetesen nem érthetek egyet. A termék árát a pia­con az áru mennyisége és minősége fogja meghatározni. És ez így van Jól. ■ A NAGYKERESKEDELEM RUGALMASABB LEHETNE Szepesi Istvánné Vékáról (Vojkaj hozta fel az áruját. Szintén nyugdíjas, barackot így az anya a közelmúltban már munkába léphetet, de még most sem dúskál a pénz­ben. Miért a piacon vásárol? — Perbenyíkben nincs zöldségüzlet, de ha lenne, akkor sem ott vásárolnék ... — mondja. — A zöldségüzletben rendszerint száraz, fonnyadt, rothadt, silány árut kínál­nak. Ahogy hazaviszem, úgy dobhatom is jórészét a szemétkosárba, itt viszont leg­alább tudom, hogy friss és ló minőségű árut kapok, ezért inkább megfizetem azt a kis felárat. Persze nem értem, hogy a zöld- ségkereskedelein mién nem képes Ilyen árut kínálni. ■ EGY „NAGYTERMELŐ" VÉLEMÉNYE A Zelenina és a jednota átvételi prakti­káira, a vtszonteladésból kínált termékekre sok a panasz. Érthetetlen, hogy sokszor visszautasítják azt az árut, ami hiányzik a piacon, jóllehet ez nem éppen Idevágó, mert szövetkezett nagyüzemi termelésről van szó, mégis érdekes, mi erről a véle­ménye Dobos Imrének, a Leleszi Egységest. Földmfivesszövetkezet tökertészének. A szö­vetkezet 41 hektáron termeszt zöldséget, paprikát, uborkát, káposztát. Tekintélyes terület, de van-e piaca a terménynek? — Sok a bosszúság. Most. is visszaküld­ték a terebesi (Trebiáov) Fruconából negy­ven láda uborkát azzal, hogy túlságosan nagyok. Szerintem ez az uborka nagyon is megfelelne befőzésre, csak a löszándék hiányzik [megnéztük az uborkát, valóban semmi kifogásolnivalót nem találtunk rajta — a szerk. megj.l. Terebes Innen jó ötven kilométerre van, ötven vissza. Nem olcsó furikázás. A Fruconában azt mondják, hogy sok az uborka. A kocsik reggeltől délután háromig vártak a kirakodásra. Tavaly elő­fordult, hogy két napig is ott várakoztak, míg megszabadultak rakományuktól. Hát valóban nem olcsó szórakozás, és az illetékesek elgondolkozhatnának a kér­dés megoldásán. ■ MINDENT NEHÉZ BESZEREZNI Hat óra, késő délután. A bratíslayai Slov- naft bejárata előtti kis piacon egy férfi dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) rend­számú Moszkvicsból kínálja a dinnyét. Kósa Gyula Klsudvarnokról (Maié Dvorníky). Egyébként a Slovnaft dolgozója. Érdemes felhozni az árut? — Tudja, én tulajdonképen nem szoru­lok rá. Elég szépen keresek Itt a — és fejével a Slovnaft felé int. — De ott van­nak a gyerekek. Meg aztán a nagy kertet is ki kell használni. Hogy megéri-e? A kor­mányrendelet mindenesetre jól jött, de nem oldott meg minden problémát. Nincs trá­gya, nehéz beszerezni a műtrágyát, növény­védő szereket és a gépi berendezéseket.'S; került vennem egy TERRA klstraktort, re­mek masina, de nem tudok hozzá venni ekét. A permetszereket kis csomagolásban vesszük, jó drágán. He], ha a kistermelő Is nagykereskedelmi áron vásárolhatná meg a szükséges dolgokatl Itt van például a dinnye, tizennyolc hektáron termesztek dinnyét. Egy palánta két korona, kétezer­ötszáz palántáért ötezer koronát adtam ki. Hol van még a munka, a vegyszerek ára? Ma száz koronái fizettem egy szakértőnek másfél órára, hogy leszedte nekem a dlny* nyét, mert én annyira nem értek hozzá. Úgy tervezem, hogy dinnyéből behozok húszezer koronát, ebből nyolc-kilencezer lesz a rezsiköltség. ■ olcsDbb semmi sem lesz A szombati piac az IgaztI Szombaton minden áruból több, szebb és jobb van, és lényegesen nagyobb a kínálat is. A főváros egyik kis piacán, ahol gyakran hétközben Is megállók, múlt szombaton már-már pa­zarnak mondható volt az árukínálat, az árak úgyszintén. Szombaton korán reggel, miután befutottak a csallóközi és a Bratl- slava-környékl falvakból az autóbuszok, vo­natok, benépesültek a standok. Ilyenkor, hat óra körül még kapni — sót válogatni Is lehet — házilag nevelt, vágott tyúkból, rántani való csirkét, kacsát, libát. Sőt; rö­vid ideig ugyan, de libamáj is kapható, fél hétig—hétig azonban mindez elkel, A kofák szerint kétszer vagv sokszor ennyi is elfogyna, ha lenne. Mond|ák, sokan nem is kérdezik az árat, csak választanak és fi­zetnek. Veszik, vennék akkor Is, ha jóval drágább lenne. S vették a csodálatos tlnó- ru gombát Is. Hét koronát fizettek tíz de­káért, de előtte hosszú sort álltak érte a cigányasszony kofánál. Igen, szombaton mindennek van keletje. Zöldségből: a karalábéból, zellerből, petre- zselvemból több Is lehetne, mivel kilenc után már Igen fogytán volt a kínálat, csak a silányabb áruból lehetett vélogatnU So­kan drágállották a nyolckoronás paprikái, a tízkoronás paradicsomot, akárcsak a kiló­jáért tízkorona dinnyét. Volt elegendő és jó ízű savanyított káposzta, kovászos ubor­ka, az egyik kofánál pedig egészen pompás illatok szálltak ki a hordóból. Nem vélet­lenül ott kígyózott a leghosszabb sor. Ko­rán még kapható volt frissnek titulált to­jás, házikenyér-clpó, remek ecetes torma... A sok szép virág pedig a piacok elmarad­hatatlan színfoltja. Az elmúlt hetek sláge­re: a főzni való csemegekukorica volt, amelyből szintén többet megvettek volna. A sok szép hagyományos árun kívül még az egyik sarokban tengeri malacokban, ka­nárimadarakban és egészen piciny, pöttöm­ke díszes-színes madárkákban gyönyörköd­hettek az emberek. Ezért az élő áruért el­sősorban az anyukát, apukát elklséiö gye­rekek epekedtek-sírtak. A piac htányukk- listéjára elsősorban a különlegességek, a füszer-gyökérféleségek kerülhetnének fel, amelyekkel a régi konyhák (zét-zamatát le­hetne elővarázsolni. Sajnos, hétközijén már merőben szeré­nyebb a kínálat, igaz némileg a keresletig. De meglehet, ha mindig lenne elég és gaz­dag választék, az emberek gyakrabban jár­nának a piacra. Az árakon pedig, sajnos, kér morfondírozni: olcsóbb semmi sem lesz! ■ MIÉRT DRÄGA A DINNYE? — Hogy miért drága a dinnye? — kér­dez vissza a főváros egyik kerületében árusító vidéki kistermelő. — Ha maga dol­gozná meg a földjét, venné a magot, ön­tözné, kapálná, s ülne itt a helyemben, akkor valószínűleg nem kérdezne ilyet. Igaz, arai igaz, drága; a jövő héttől már nyolcért fogjuk adni, de sokak még azt Is drágálljék majd. Nos, elsősorban azért, amiért általában minden megdrágult. Meg­nőttek az elóállftási költségek és általában emelkedtek az árak. Hogy kifizetődő legyen a termelés, tartanunk kell ezeket ez ára­kat. Tudja, mondok én magának valamit. Láttam, amikor először megjelentem itt a dinnyével, az emberek megnézték az ár­cédulát, csóválták a fejüket, elmentek a bódé előtt. Másnap már közelebb jöttek, s harmadnap- már sorban álltak, vásároltak. Ma meg. akármennyit hozok, estére egy sem marad a nvakamon, sót rikkancsként sem kell kínálni az árut. Elkel az szépen ma­gától is. Igaz, azt meg kell hagyni, én meglőkelBk minden dinnyét, hagyom válo­gatni a kedves vevőt, S ha netán vissza­hozza a dinnvét, mert otthon felvágva mégis éretlennek találta, kicserélem. Nálam a jó hírnév mindennél fontosabb. Ezt a kezdők, siihanc-árusok gvakran elfelejtik, de lelkűk rajta, az ö zsebük látja majd ká­rát. Mert ismerni kell a vevőt. Az emberek nemcsak szép zöldséget, paprikát, gyümöl­csöt akarnak vásárolni, hanem kedves szó­ra is vágynak. Elég néhány mondat, ami­ről megjegyeznek, s legközelebb már egye­nesen az én standomhoz jönnek, engem keresnek, tőlem vásárolnak, S az nagyon jó érzés. ■ HA LEHETNE ALKUDNI Az egyik standnál egy bolgár származá­sú őstermelő árul elsősorban paprikát, pa­radicsomot és más zöldségfélét. Meg kell hagyni, az ö áruja mindig a legszebb. Igaz, legalább ötven fillérrel drágább is. Szem­mel láthatóan büszke a szépen elhelyezett portékájára, s ezt egy kicsit a hangjával is érezteti a vevővel. S mivel a vevőnek nem áll módjában, hogy belemélyOltebben tur­káljon, válogasson, meghúzza magát, és vá­sárol. Nem mindig jő szájízzel, de vásárol. A középkorú nő tipikus megtestesítője a pillanatnyi kereslet-kínálat törvényéből fa­kadó helyzetnek, hiszen tudja; előbb a vevő köszön. Egyszer elbeszélgettem vele, és el­mondta, hogy rokkant férjével együtt mű­velik a „nem nagy, nem kicsi“ kertet, ahol a retektől a paprikán keresztül minden niegterem. Egyedül fuvarozza a piacra az árut, naponta hajnalban kel, későn fekszik és talpon van tavasztól őszig. S még hoz­zátette: „Én a koronákat nem számoloml“ S talán a vásárló sím számolná mindig a koronákat, ha állandóan és mindenütt meg­felelő mennyiségű és minőségű árut kapna. És a zöldségen kívül gyümölcsből Is meg­felelő lenne a választék, mert az Idei gyü- mölcsellálás meglehetősen hiányosnak ne-^ vezhelő. Kevés az őszibarack, a szilva, az alma, a körte. Sokkal jobb a hét minden napján egyforma színvonalú ellátás kéne ezekből. Hogy ez nlcs így, abban nemcsak a termelők a hibásak, hanem a még min­dig megoldatlan, nem megfelelően kivitele­zett felsőbb szlntj segítségnyújtás, támo­gatás, ösztönzés Is. Bár a piaci helyzet év­ről évre javul — legalábbis Bratlslavában és az ország déli vidékén, tehát ott, ahol az áru megterem —, mégis sok még mind­két oldalról a kihasználatlan lehetőség: ha a termelők többet termelhetnének, a vásár­lók többet és jobbat vásárolhatnának. S ha netán — 6, micsoda álom! — egyszer még alkudni ts lehetne a piacon... Az oldal anyagát írta: PALÄGYI LAJOS és ZOLCZER JAnOS Lehel Zsolt felvételei az egyik bratlslaval piacon készültek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents