Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-03 / 31. szám
3 K épzeld »sak, ml lenne, ha minden természetjáró megdézsmálná a mezők, hegyoldalak növényzetét? — mondogatta Tatiana Hrnötarová édesapja, amikor lánya Időnként egy- -egy csokor mezei virággal tért haza sétáiról. Tatiana Liptóban töltötte gyerekkorát, ahol megtanulta tisztelni a természetet és együtt élni vele. Később, amikor nagyobb tudásra is szert tett, megtanulta védelmezni Is a természetet. Márta Altmanová viszont bratislavai. Kislány korában csak a város széli erdőket járta, később messzebbre is elmerészkedett. Főiskolásként nagyon megkedvelte a Tátra csúcsait: télen síléceken, nyáron pedig hátizsákkal járta a tátrai ösvényeket. Aztán egyszer csak találkozott a két lány, Mária és Tatiana. Az egyik a természettudományi kar földtan szakán végzett, a másik a biológiai tanszéken. Találkozásuk helye a bratislavai biológiai és ökológiai intézet. Szakterületük nagyon is közelinek bizonyult ahhoz, hogy a két lány tudományos dolgozóként nekivágjon a nem könnyű munkának, és ökológiai környezetvédelmi felmérést végezzenek az Alacsony-Tátra turlstaösvényeiről. _o— ^ Lányok, az egyhónapi szolgálati útra alaposan fel kell készülnötök —- csh)kelődtek a tapasztaltabb kollégák. Es fel is készültek alaposan. A nagy hátizsák bizony cudarul nyomta a vál- lukat. — Magunk előtt vittük a könnyebb holmikat, a hátunkon a nehezebbjét. Tudtuk, hogy ott fent a hegyekben csak azt vehetj'ülf igénybe, amit beteszünk a hátltzsákba és fel is cipeljük. Amikor beszálltunk a Jasnál autóbuszba, a kalauz meg is kérdezte: Ml az, lányok, még a kredencet is viszitek? A Tátra >— az Alacsony- és Magas- -Tátra is — az iskolai térképeken csupán két aprócska barna folt. Turista- idényben, de főleg nyáron — ezen a kis területen a világ minden részéről a turisták ezrei futnak össze, és sajnos sok forgalmas helyen még Idegen nyelvű tájékoztató, felvilágosító tábla sincs. De térjünk vissza gyalogló lányainkhoz. — Kezünkben a fényképezőgéppel, nyakunkban a távcsővel, magasságmérővel, hátunkon az elemózsiazsákkal naponta tíz-tizenöt kilométert megtettünk. Főleg a turistaösvények mentén vizsgáltuk a természetet, figyeltük, milyen hatással van rá az ember jelenléte a legmagasabban fekvő helyeken.--0--T atiana és Mária egy hónap alatt vagy négyszáz kilométernyi gyalogösvényt feltérképezett és nagyon megrázó eredményt kaptak: az ember a turistaösvények mentén 43 százalékban tett kárt a természetben. MÁRIA ÉS TATIANA — Volt egy nagyon szép élményünk. Egyszer a Polana hegyoldalán egész zergecsordát fedeztünk fel. Nem akartunk hinni a szemünknek. Méltóságteljesen, felemelt fejjel értésünkre adták, hogy ott egyelőre ők érzik uraknak magukat. Számláltuk, fénvképeztük őket, és közben óvatosan egyre közelebb kerültünk hozzájuk. A huszonkilenc zerge csak állt és várt, már-roár azt hittük, meg is simogathatjuk őket. Mindezt csupán azért mondtuk el, mert a közeljövőben felvonót építenek a Pofanára. Vajon ha majd felépül, hova költöznek majd a hegyoldal lakói, a zergék és a mormoták?! Talán feljebb, magasabbra. i ahová a turista se szívesen mégy. Ki tudja. Agggódunk sorsukért. —o— A Tátra sok ezer ember számára egyenlő a pihenéssel, a felüdüléssel, új ismeretekkel. Viszont csak kevesen tisztelik szépségét, becsülik értékelt* kevesen gondolnak arra, hogy a jövő nemzedék is olyannak szeretné látni a Tátrát, mint amilyennek most ml látjuk. A két fiatal tudósjelölt „Az Alacsony- -Tátra gyalogösvényei“ című munkához feltérképezte valamennyi turlstaös- vényt, és jellemezték az ezeket az utakat övező természetet. Dolgozatukban nem győzték hangoztatni: nem elég megépíteni a turlstaösvényeket, rendszeresen gondozni is kell őket, és nem szabad megfeledkezni e forgalmas helyeken a természet védelméről sem. Az embert régebben érzelmi szálak fűzték a természethez. A gyenge, védtelen emberi lény ragaszkodott az óriáshoz, amely megvédhette, de el is pusztíthatta. Később az ember egyre gyakrabban kutatta az erejét, és most, amikor mi érezzük magunkat óriásnak a' természettel szemben, eljött annak az ideje, hogy védelmünkbe vegyük. Ezért van szükség olyan emberekre, mint Mária és Tatiana. Egyre többre, mert nemcsak a Tátra szorul védelemre, hanem sajnos még a városi parkok is. —n— Magatartási tanfolyam Magabiztos fellépés, jó modor, vonzó megjelenés. Ki ne vágyna arra, hogy mások így beszéljenek róla? Van, aki a jó modort, fellépést otthonról hozza, van, aki önműveléssel sajátítja el, és van, aki beiratkozik egy tanfolyamra, amely tánciskola néven vonult be a köztudatba. Fleischman József a közelmúltban Komáromban (Knmárno) a II. számú lakótelepen vezetett ilyen tanfolyamot. Most a tapasztalatairól kérdezzük. — Egy-egy ilyen tanfolyamon általában 40 fiatal vesz részt. Ügy vettem észre, hogy nemcsak az egyes táncokat akarják megtanulni, hanem az illemoktatást is igénylik. Ezt szórakoztató módon, iatgl:*)“; formában végezzük, miközben sok-sok él ményben van részünk. 9 Kik a tanfolyam hallgatói? — Általában diákok, akik a tanfolyam alatt bizony nagyon megváltoznak, magabiztosabb lesz a fellépésük. Azt hiszem, hogy az elsajátított ismeretek értéke mellett az is nagy pluszként könyvelhető el, hogy szabad idejüket kortársaik társaságában hasznosan töltik el. • A résztvevők dicsérően szóltak a tanfolyamról, mert az öt hónap alatt nemcsak illemet és táncolni tanultak, hanem olyasmit is, ami lényegesen tágította látókörüket, fejlesztette esztétikai érzéküket... — Ige»', ez volt a tanfolyam tő célja, és őszintén örülök, hogy sikerült elérnünk. Kérdezett: Bárány János A KÉT LACI 'A dunaszerdahelyl '(Dunajská Stredaj Dukla Efsz árpatábláján Kázmér Lacival és Busnyák Lacival, egy E^516-os arató-cséplő gép „gazdáival“ beszélgetek. A két Laciról bevezetőben annyit, hogy az E-516-osok versenyében a járás legjobbjai között tartják őket számon. Napi teljesítményünk 6—7 vagon gabona: ez nagyrészt attól függ, hogy milyen a gabona minősége. Például az árpa, amelyet jelenleg vágunk, szaporább a búzánál, nagyon jól fizet, napi teljesítményünk 6—7 vagonnyl gabona. — A tapasztaltabb aratók közé tartoztok, hiszen már negyedik éve vagytok együtt. Ha összehasonlítanátok a tavalyi aratást az ideivel, melyik volt a nehezebb?. — Idén nagyon megviselt bennünket a hosszan tartó hőség. Hűsölni pedig nem lehetett, sietni kellett, mert a szárazság csak növelte a szeniveszteséget. Mire ez az írás megjelenik, a dunaszerdahelyl szövetkezet már bizonyára befejezte az aratást, de lehet, hogy a két Laci számára nem fejeződik be a munka, hiszen hazánk északabbi vidékein csak most kezdték meg a szem betakarítását, és ha a szükség úgy kívánja, ők készen állnak segíteni. Rácz-Szelle Beáta A „káröröm“ dicsérete — Sajnos, az van, amitől a legjobban félt; aprócska gennyzacskó. Ki jogiak szépen húzni a jogacskáiát ... A fehér köpenyes fiatal lány nézegeti a röntgenfelvételt, aztán rám mosolyog, úgy tűnik, fölvillanyozta a foghúzás híre. Sót, mintha örülne is az én bal ötösöm kihúzásának! Kábult vagyok, az ájulás környékez, miközben ö arról csacsog a nővérnek, hogy az idén ez lesz az első „foga“, de azért ö nem izgul, iameri 5 nagyon jól a sikeres foghúzás titkát; lényege, hogy az orvos helyesen felmérje a foggyökér nagyságát, elhelyezkedését az ínyben. Ez például csaknem egészséges fog, szinte bizonyosra vehető, hogy hatalmas szétágazó gyökérrel... Az Idei első foghúzása. Nem ilég. hogy kimondta felettem az Uételet, végre is hajt fal i — A lábát mnigodtan használhatta, hl szén csak a fogát húztuk ki... — a nővér és a fehér köpenyes kislány egyaránt mulatnak raftam. Elek. Kezembe nyomnak egy vattagalacstnt. — Otthon megnézheti. Megmondtam előre: szétágazó gyökérzet, nagyon szép fog volt, büszke lehet rá — mondfa a kislány legalább olyan vidáman, mint amilyen vidámnak megismertem öt gz „örökkévalóság" előtt. — Köszönöm, doktornő... — motyogom esetlenül. — Ö, még nem doktornő, hátravannak még az államvizsgák. De azért szép húzás volt, ugye, nővérke? Nem mondom, maga Is besegített, igazán derekasan viselkedett... Most, három nappal a foghúzás után, most, hogy már egészen normális vagyok, csupán egyetlen kívánságom van: az, hogy. tartson ki minél tovább a kis doktornő tegnapelőtt általam kárörömnek értelmezett derűs munkakedve. EGYENLÖSDI — Mit gondolsz, miért jár prémium? — tette fel nagyon is tárgyilagosan a kérdést fiatal bajiátom, egy vegyikombinát karbantartója. — Hát miért is? A prémium mindenképpen jutalompénz, a havi fizetés járuléka, a mesterek, műhelyvezetők, gazdasági főnökök általában ezzel jutalmazzák a kiemelkedő eredményeket elérő dolgozókat, a kifogástalan munkát, a nyersanyag- és energiamegtakariíásban élenjárókat, a kezdeményezőket... — Mintha csak a mesterem nótáiét hallanám! — kiáltott fel barátom, majd keserűen hozzátette: — Mindez nagyon szép, de sajnos, a gyakorlat egészen más. A karbantartó brigád, amelynek tagja vagyok, a gyár gazdasági eredményeitől jűggően havonta bizonyos összeget kap — jutalomként. Ezt a brigádvezetőnk saját belátása szerint osztja el köztünk. Az elosztásnak tudajdonképpen a már említett követelmények alapján kellene történnie. A valóság azonban az, hogy a mester a legkevésbé sem veszt figyelembe a telfesitménylapokon szereplő adatokat, és egy állandó, általa megállapított kulcs alapján osztja el a pénzt. Így az, aki havi tervét 120 százalékra teljesíti, ugyanannyi prémiumol kap, mint az, aki következetesen későn jár munkába és munkaideje felét cigarettázással, fusizással tölti, tervét legfeljebb 85 százalékra teljesíti stb. Amikor egyik fiatal társammal szót emeltünk a mesternél az „egyenlösdi" miatt, azt válaszolta, — mit akarunk, egy 23 éves fiatalember keresete semmiképp sem lehet magasabb eyy háromcsaládos apáénál.., Barátom dicsérte mestere szaktudását, nem felejtette el hangsúlyozni, hogy sokat tanult tőle, de azt a tulajdonságát, amelyet hosszú időn át az előnyei között tartott számon., most kifogásolta. Kifogásolta a mester jószívűségét, jóindulatát, mert sajnos a jutalompénz küldetésének önkényes értelmezésével megkárosítja a brigád igyekvő tagjait — akik barátom szerint néhány kivétellel csupa fiatal —, és a komótosab baknak sem segítenek. A fiatalokat anyagilag és erkölcsileg, mert hiába dolgoz'uzk többet társaiknál, messziről sem az eredményeik alapján jutalmazzák. Azokat pedig, akik kevésbé lelkesednek a gyári munkáért, mert otthon építkeznek vagy fóliájuk van, és nyíltan kijelentik, hogy pihenni járnak a gyárba, megfosztja a fizetés jobb eredményekre ösztönző erejétől. Érthető, hogy az ilyen dolgozó egykedvűen nézi társai nyüzsgését, hiszen az ö borítékában is ugyanannyi zöldhasú lesz, mint a többtekében. Barátom helyzete tulajdonképpen irigy- lésreméltó. Irlgylésreméltó elsősorban a brigádjában uralkodó szellem, a nyíltsáa, az, hogy tudják, ki mennyit kapott, kinek hogyan értékeli munkáját a gyár. Ez eddig rendben van, sőt még az is, hogy szólnak, ha úgy érzik, igazságtalanul jártak el velük szemben. Irlgylésreméltó azért is, mert ez nem mondható el minden munkahelyről. Es épp ez a kölcsönös bizalom a feltétele minden vitás kérdés megoldásának. Lehet, hogy a prémium megvitatása minden eddiginél hosszabb Időt fog igénybe venni, hiszen pénzről van szó, a fonto' azonban az, hogy érvényre fusson a prémium, a futalompénz igazi küldetése: hogy főbb munkára ösztönözzön. ZACSEK ERZSÉBET
