Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-27 / 30. szám
A Newsweek című amerikai hetilap rajza a Columbia űrbéli manőverezési módjait szemlélteti. A rajzoló „diszkréten“ nem jelölte a katonai rendeltetésű fedélzeti eszközök helyét és lehetőségeit. Negyedszázada valóság az emberiség évszázados álma, a bolygónkat körülvevő kozmikus térség „helyszíni“ vizsgálata. Oj tudományág kezdte meg rohamos fejlődését: az űrkutatás, amely nemcsak műszaki és természettudományi területeket, de kezdettől fogva politikai elemeket Is magába foglal. Létrejött a nemzetközi jog legfiatalabb ágazata, az űrjog Is, amely a szakemberek szűk köréből kilépve napjainkban mindinkább a közérdeklődés fókuszába kerül. Sajnos, javarészt olyan nyugtalanító fejlemények következtében, amelyeket az Egyesült Államok űrkutatási programjának céljai és részben megvalósításának már lezajlott fázisai idéznek elő. A FÖLDNEK E6I MÁSA? Modern világunk visszatérő dilemmája: vajon a technika fejlődése az emberiség előrehaladását vagy inkább pusztulásának veszélyét Idézl-e elő? Megosztott világunkban mindkét tendencia jelen van. A kozmikus technika létrejöttekor, szinte az űrkorszak leg- kezdetén is felvetődött: a bolygónkat környező világ meghódítása, a Föld lakóinak oly látványos és magasztos jelképet hordó diadala összekötő kapocs lesz-e, avagy nemtelen versengés kiindulópontja. A Szovejtunió, az ürkor- szak úttörője, éppen az imperializmus agresszív természetének Ismeretében, a szocializmusnak a haladás és a béke Iránti elkötelezettségét ebben is kifejezendő, már egy évvel az első szput- nyik fellövése után, 1958-ban javasolta: minden állam vállaljon kötelezettséget arra, hogy a kozmoszt nem használja fel katonai célokra. Az első kél kozmikus évtizedben úgy tűnt: nemes, békés verseny lesz a két űrhatalora, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, ml több, hasznos együttműködés jöhet létre e fontos területen. S az enyhülés vívmányainak sorába lépett az 1975-ös Szojuz-Apollo űrexpedíció, a szovjet és az amerikai űrhajósok közös vállalkozása. A washingtoni vezető körök támadása az enyhülés ellen azonban nem hagyta érintetlenül a kozmikus kérdéseket sem A pozitív fejlemények (az űregyüttműködés kibontakozása) után sajnos negatív értelemben Is bebizonyosodott: a kozmosz kutatása és fel- használása sem lehet mentes a világpolitikai helyzet alakulásától. Az amerikai erőpolitikai szándékok felerősödését, a szovjetellenes katonai fölényre törekvő kurzus előtérbe kerülését éppúgy mutatta (például) a SALT-ií szerződés washingtoni ratifikálásának elmaradása, mint Carter akkori elnök 1977-es rendelete az űrkutatás „nemzetbiztonsági“ (értsd: katonai) szempontjainak érvényesítéseiről. Eme erőpolitikai folyamat „égi mása“ a jelenlegi amerikai űrprogram, céljait, eszközeit — s mint látni fogjuk —, propagandamódszereit Illetően egyaránt. ORHAjOK MUNDÉRBAN? A „nemzetbiztonsági“ szempontok alapján hozott washingtoni Intézkedések egyre határozottabban mutatják a világűr katonai felhasználását. Miként egészében a reagani erőfölény-politikát, ezt is két fő motívum kísérte: a teljesen megalapozatlan „szovjet fenyegetés“ ürügyének ismételgetése és a katonai költ.ségvetés rohamos emelkedése — a kozmoszra vonatkoztatva. Az amerikai íímrogramok ,V:' _ «» • . ...... é s a nemzetközi ieg Az utóbbi öt évben az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA fokozatosan a. Pentagon hatáskörébe került. A hadügyminisztérium ma már az űrkutatásra fordított pénzösszegek kétharmadával rendelkezik. A Space Shuttle, az Űrrepülőgép-program, amelynek keretében már lezajlottak a Columbia próbaútjai, kezdettől fogva hangsúlyozottan katonai feladatú. Az ABC televíziós társaság szerint a három évet késlekedő, a tervezettnél háromszor drágább, — csaknem tizennégymlllíárd dollárt fölemésztő Columbla-programot csakis a katonai érdekek tartották életben. John Glenn .szenátor, az első amerikai kozmonauta drágának és az űrkutatás szempontjából eléggé érthetetlennek nevezte. A The New York Times és a The Washington Post az adott helyzetben tőle szokatlan Idegenkedéssel méltatta a Columbia űrhajósainak első próbaútját, amely Reagan szerint „visz- szaadta a nemzet bizalmát erejében“. A Columbia katonai jellegét borító homály utóbb szertefoszlott. A negyedik próbaüton a Pentagon egy tonna „hasznos teherrel“ járult hozzá a rakományhoz. Nyilvánosságra került a lézer célzókészülék kipróbálása. Kísérletek folynak a „romboló sugár“ (proton-, neutron- és elektronsugárzás) alkalmazására, amely megsemmisítené az ellenséges műholdakat. A tervek szerint a Columbia feladata lesz olyan műholdak pályára állítása is, amelyek „szükség" — értsd: háború — esetén elnémítanák ellenfeleiket. Tavaly Kaliforniában már kipróbálták a lézerfegyvert: egy Sidewinder típusú levegő-levegő rakétát akarnak lelőni vele. A kísérlet nem sikerült. A Pentagon emellett Igyekszik alkalmassá tenni az űrkompot közvetlen földi atomcsapásra is. Szakértők szerint ennek szűkén katonai vonatkozásban nem sok értelme van: a föld körül keringő űrhajó körülményesebben és nehezebben juttatná célba az atomtöltetet, mint a jóval pusztítóbb erejű fejjel ellátott, 10000 kilométert 33 ’-ere alatt megtenni képes interkontinentális ballisztikus rakéta. A kísérletek igen veszélyes törekvést tükröznek: a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a kozmikus övezetre. Ma már tény, hogy az amerikai katonai távközlés kétharmada műholdak révén üzemel, növekvő részben a legmodernebb DSCS-3 típusúakkal. Hasonlóan valóság az is, hogy a Pentagon 1983-ban 218,3 millió dollárt költhet űr- fegyverek kifejlesztésére. Ez év szeptember elsején munkába áll az amerikai hadsereg űrparancsnoksága, amely irányítani fogja (a fokozatosan pályára juttatandó) 432 egységből álló, “a Szovjetunió, valamint más szocialista, illetve egyéb haladó országok ellen irányuló műholdrendszert. Lew Allen tábornok, az USA légierejének vezérkari főnöke a közelmúltban nyíltan kijelentette: az Űrt mind fokozatosabban használjuk katonai célokra. Caspar Weinberger hadügyminiszter egyenesen az USA katonai tevékenysége kulcsterületének nevezte a kozmikus tevékenységet. Ennek Jegyében új doktrína született az Egyesült Államokban: „a magas határ“ stratégiája. Dávid Graham, a Heritage Fondation nevű konzervatív kutatóintézet; tagjának (aki az eme stratégiával foglalkozó csoport vezetője) hajmeresztő logikája szerint az űrfegyverkezés a „túlélés“ stratégiája a kölcsönös megsemmisítés mai veszélyeivel szemben. Hogy kik és hol lennének a túlélők, azt nem sikerült megtudni tőle az öt faggató amerikai újságírónak. Hozzátehetjük: ez ugyanaz az észjárás, mint az, amely szerint a fegyverkezés (a Földön) növeli a biztonságot. Ez pedig Amerika hivatalos álláspontja. jogsértés ES SZERZOdESSZEGES A felsorolt amerikai lépések — és megvalósításuk esetén a további tervekre ez még inkább igaz — megsértik a nemzetköz! jog megfelelő előírásait, sőt ellentétesek néhány Washington által is elfogadott szerződéssel. (Ezek szinte kivétel nélkül szovjet javaslatra nyerték el a világ támogatását, és váltak elfogadott nemzetKÖzi Jo.ci normákká.) Az ENSZ közgyűlése 1961-ben nyilvánította ki, hogy a világűr kutatására is a nemzetközi jog s benne az Egyesült Nemzetek alapokmánya a mérvadó. Vagyis a béke és a biztonság érdekei. Továbbá: egyik állam sem sajátíthatja ki semmilyen vonatkozásban a világűrt és az égitesteket. A kozmosz mindenkié. Az 1963-as atomcsendegyezmény megtiltotta az atomkísérleteket a koz- moszbaíl. Az 1987-es, úgynevezett kozmikus alapelvegyezmény tiltja nukleáris és tömegpusztító fegyverek elhelyezését a világűrben. Tilos a más állam tulajdonában lajstromozott mesterséges égitestek megközelítése az adott ország engedélye nélkül, s tilos annak megsemmisítése is. Ugyancsak tilos a kozmoszban katonai bázisokat létesíteni, fegyverekkel kísérletezni. (E szerző déshez száznál több állam csatlakozott.) Továbbá a SALT-1 szerződésben a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen lemondott arról, hogy rakétaelhárító rendszert telepítsen az űrben. A SALT-II-ben pedig leszögezték; tilos atom- vagy tömegpusztító fegyver föld körüli pályára juttatása. A Pentagon egyebek között azt használja ki, hogy nincs megállapodás az úgynevezett közbeeső fegyverfajtákra. Csakúgy, mint a földi fegyverkorlátozási tárgyalásokon, itt is egyoldalú fölényre törekszik, önkényesen kategorizálva fegyvereit. E felismerést tükrözi, hogy mind szélesebb körben támogatja a vllágközvélemény Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1981. Őszi javaslatát; az ENSZ közgyűlése hozzon határozatot mindenfajta fegyver űrbéli felhasználásának betiltásáról. A szovjet űrkutatás, a vele párosuló javaslatok nyomatékosan példázzák Moszkva békés, az emberiség javát szolgáló törekvéseit Csakúgy, mint az Interkozmosz-program, illetve a legutóbb a franciákkal közös űrrepülés, a nemzetközi együ'ttműkűdés melletti szovjet ‘eltökéltséget. Szó nincs tehát „szovjet fenyegetésről“. Bizonyos azonban, hogy a Szovjetuniónak megvannak azok a tudományos-technikai eszközei, amelyek révén — ha Washington nem tér el az űr mllitarizálásának veszélyes útjáról — ellensúlyozni tudja az Egyesüti Államok katonai fölényre törekvő szándékait a bolygónkat övező kozmikus térségben is. Nem véletlenül kapta a — magyar nyelven most hetenként bemutatásra kerülő — népszerű csehszlovák tévéfilmsorozat következő epizódja „A vita" címet. Ügy tűnik, amíg apák és flök lesznek, míg idősebb és fiatalabb generációk dolgoznak együtt, törvényszerű, hogy kirobban közöttük a vita: hol szakmai kérdésekben, hol életük értelmezésében. Történetünkben a tlatal, tehetséges BlaZej doktor és Sova főorvos között szakmai kérdés robbantja ki az elkeseredett vitát. BlaZej szerint a sebészi beavatkozás más módszerét kellene alkalmazni annál az operációnál, amelyet a sérült jégkorongozó. Rezek könyökén szándékoznak elvégezni. Mint mindig az Ilyen viták esetén, nagyon nehéz előre eldönteni, kinek van Igaza, Sova főorvosnak-e, aki a műtél hagyományos módja mellett tör lándzsát, vagy BlaZej doktornak, aki merészebb, esetleg célravezetőbb, de ugyanakkor kockázatosabb módszer alkalmazása mellett kardoskodik. Ez a vita — bizonyos fokig — tekintélyl alapon dől el; a műtétet Sova főorvos személyesen szándékozik elvégezni, tehát minden tekintetben loga van, hogy a beavatkozás módszerét maga válassza meg. KÖRHÄZ A VÁROS SZÉLÉN HOGYAN MŰTSÉK MEG REZEK KÖNYÖKÉT? III. EPIZÓD: A VITA Ugyanekkor éles viták folynak azon a prágai klinikán is, ahol Sova főorvos fia, Karel dolgozik sebészként. Karel egyre jobban 'úgy érzi, hogy nem kap tudásához méltó feladatokat; főnöke nem hagyja „igazi "munkát végezni. S mint ilyenkor általában lenni szokott, idősebb kollégája szakmai féltékenységére gyanakszik. Ennek a vitának a hullámai is begyűrűznek Sova főorvos életébe, s ez is hozzájárul, hogy apa és fia között egyre gyakoribbak lesznek a nézeteltérések. Lassan odáig jutnak, hogy már képtelenek megérteni egymást. Közben mindkettejük helyzete nehézzé válik. Karel már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy otthagyja a klinikát, Sova főorvos pedig kénytelen beismerni Bla2ejnek, hogy az általa javasolt módszer nem vált be. A szakmai kérdések ekkor azonban bizonyos mértékig már háttérbe szorulnak BIa2e) doktor életében. „Ráhajt“ Ina nővérre, s* ú) szerelménél minden tekintetben megértésre talál. Mit leplez Itt ez a sző, hogy „megértés“? Sok mindent. Többek között azt Is, hogy Ina megérti azt az oltathatlan vágyát, amelyet BlaZej egy Honda kocsi Iránt táplál. E tekintetben Blaze) örökké —• és tegyük hozzá, nem ok nélkül — féltékenykedő felesége sokkal kevesebb megértést tanúsított. Es Blazej minden unszolása ellenére sem volt hajlandó kölcsönkérni a vételhez szükséges negyvenezer koronát. Ina viszont készségesen tela)ánl]a BlaZejnek, hogy rendelkezésére bocsátja megtakarított pénzét, csak hogy megvehesse a régóta áhított kocsit. Zajlik tehát az élet. Hőseink szQkebb családi körében éppúgy, mint a kórházban a város szélén .. -. —s|—
