Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-07 / 49. szám

M 5 M ondják, Nápolyt megismerni la, és megérteni Is nehéz. Mégis, ha lehet, az Ismerkedést a há­zakkal, a lakásokkal kell kezdeni; a lakáshelyzettell Mert az embereket, a nápolyiakat csak úgy lehet megér­teni, megismerni, ha az ember előbb tisztában van áldatlan életkörülmé­nyeikkel. Nápolynak régóta létező és egyre aggasztóbb gondja a túlnépesedés. Az egymillió nápolyi nagy többsége ka- tasztrütálls körülmények között él. Többször sétáltam a város spanyol­hegyedében, a Via Toledóról nyíló szűk sikátorok világában. Bár az első lépéseket meglehetősen télve, szo­rongva tettem meg, a kíváncsiság mégis bátorított. Most már tudom, fö­lösleges volt a félelem: ha néha fu­ra tekintettel is, de végeredményben kedvesen, szívesen fogadtak minde­nütt. Az egyik ilyen szűk, napfényt talán sosem látott utcában, ahol az eget és 8 napot a két ház között kö­télen száradó ruha takarja el, elém toppant egy alacsony asszonyka. — Angol, német, francia...? — Csehszlovák — mondtam. — Sebaj — válaszolt magabiztosan. — Én Internacionalista vagyok. Jöj­jön be egy pohár borral Kora délután volt, még a szieszta ideje. Bár a Nápolyban mindig lan­gyosan kínált vörös bort nem kíván­tam, mégis szívesen vele tartottam: a lakására voltam kíváncsi. Az alacsony asszonyság lakása, ott­hona közvetlenül az utcáról nyílott, s egyetlen nagy, ablaktalan helyiség­ből állt. A bejárati ajtó felső része nyitva ablakként szolgált, de alsó, zárva hagyott része távol tartotta a kőbőr macskákat, kutyákat és még a fényes nappal is vígan futkározó patkányokat. A helyiség egyben kony­ha, fürdőszoba Is volt, ha a tűzhely­ről és az egyetlen koszos lavórról ez elmondható. A szoba egyéb tartozéka ezen kívül még egy szekrény, asztal, szék és három ágy. — Mit gondol, hányán élünk Itt? Megvonom a váltamat: — Tízen, ti­zenöten ..,? — Tlzenketten. Három nemzedék. S a menyem már megint terhes, s az egyik fiam is nősül. Ide hozza az asz- szonyt. Madonna, mi lesz itt?l Én csak sejtem, de ő már pontosan tudja, mi lesz itt. A szomszédságában alig nagyobb helyiségben huszonket- ten szoronganak. S ezek Nápolyban nem egyedi, kirívó esetek. Hiszen ők még örülhetnek Is. A falak viszony­lag száraza k, a padló alól nem tör fel a szennyvíz, a tető nem ázik be. Mert Nápoly 130 ezer lakásában ilye­nek a körülmények, sőt 70 ezerben BByenesen életveszélyes lakni. S ezek a földszinti lakások, úgynevezett „basso“-k, amelyeket másutt raktá­raknak, pincéknek, garázsoknak használnak, Nápolyban százezreknek adnak otthont. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy ren­geteg a betegség, a korai elhalálo­zás. Bár Nápolyban több orvos jut egy lakosra, mint Londonban, mégis Eu­rópában itt a legnagyobb a gyermek­halandóság. És a nápolyi orvosok hiá­ba írnak föl több gyógyszert, mint nyugat-európai kollégáik, mégis több gyermek hal meg itt sárgaságban és tífuszban, mint a Skandináv orszá­gokban összesen. Minden negyedik gyermek nem éri meg az egyéves kort. Arról is tud a világ, hogy Ná­polyban 1973 végén fölütötte fejét a kolera. Az okok nyilvánvalóakt nyitott szennyvízcsatornák, a tömér­dek el nem vitt, utcán heverő sze­mét, siralmas lakáskörülmények, az alapvető higiéniai feltételek hiánya, a rossz táplálkozás ... Nápolyban ugyan se a gyerekek, se a felnőttek nem halnak éhen, az egy főre jutó jövedelem mégis mini­mális, roppant kevés: sokszor csak a tengődéshez elég. Nápolyban 100 ezer az állandó és 400 ezer a részleges munkanélküliek száma, akik biztos mm EGY lAKÜSBAN Zolczer János nápolyi riportja jövedelem híján próbálnak élni, létez­ni. Hogy hogyan, miből? A legnagyobb és a legjobb üzlet a csempészet. Az amerikai cigaretta- csempészetnek ez az egyik fellegvára. Alkalmas napokon az úgynevezett „kék csónakok“ ezer tonna cigaret­tát is becsempésznek a parttól távol horgonyzó hajókról a városba. A kék csónakok vastag kabátba bújt, arcu­kat is eltakaró, csupán a szemüket szabadon hagyó, fekete sapkát viselő csempészeit a rendőrség sem üldözi különösebben, jószerével fényes nap­pal is űzhetik mesterségüket. Nem, mert a cigarettacsempészet 70 ezer nápolyinak ad munkát, biztosit ilyen vagy olyan kenyérkeresetet. Az áru­sok a város számos pontján megta­lálhatók. Ezek általában vénasszo­nyok, vénemberek, akik kis faládák­ban kínálják portékájukat, s ha rend­őr* jelenik meg az utcában, nem za­vartatják magukat: a cigarettát gyor­san leterífik újsággal, s arra a nya­kukban lógó lottószelvényeket te­szik. Tudja az árus, a rendőr, az ut­ca embere is tudja, miről van szó, de hát a látszatra azért mégiscsak ad­ni kell. Meg aztán a cigaretta évi 600 milliós nyugatnémet márkát kitevő bevételéből jut „mindenkinek“. A csempészésen kívül még sok egyébből lehet több-kevesebb pénzt csinálni. Mondjuk: „kifizetődő“ autók feltörése és kirablása, a zsebmetszés, a lopás... Vagy egyéb tiltott áruk, mondjuk pornólapok, -filmek árusítá­sa. Láttam a Via Toledón is, láttam a Pomeíbe vivő sztráda bejáratánál is nagyon sok gyereket, felnőttet, akik mint a perecesek, a nyakukba akasztott kosárból rágógumit, ciga­rettát és pornólapokat árultak az ott megálló, lassító autósoknak. Mindezt ugyan tiltja a törvény, de ugyan ki tud Nápolyban érvényt szerezni a tör­vénynek?! Egyáltalán Olaszországban. Abban az államban, ahol fényes nappal a nemzet nagyjának, Michel­angelónak egyik szép művét, a Ca- pltóllum építményét rongálták meg, pályaudvarokat, középületeket rob­As utcákat autók áradata lepi el. <-------------------------------­f ejüket, csak hát munka egyre ke­vesebb van. Aki mégis kitart a tisz­tesség mellett, annak is meg kell gyürkőznie bizonyos nehézségekkel. Azokat a családokat, ahol az apa, anya nem dolgozik, a gyermekek tartják el. Bizonyára szívszorító ér­zés lehet egy apa, anya számára az a tudat, hogy 6—12 éves gyermeke mér reggel ötkor kel, s egész nap dolgozik — éhbérért. Heti 1200 lí­ráért. Álljon itt egyetlen adat az összehasonlításra: ennyibe kerül ez a szendvics, amely felnőtt embernek reggelire éppen csak elég. A gyerekek többsége dolgozik, és csupán minden második tízéves ko­rú gyermek jár iskolába. Legtöbbjü­ket építkezéseken, gazdasági udva­rokban, különféle manufakturális mű­helyekben, a vendéglátóiparban alkal­mazzák: összesen 100 ezer gyermeket. Főleg illegális munkaadók foglalkoz­tatnak gyerekeket, olyanok, akik nem fizetnek adót az államnak, és szo­ciális biztosítást sem a dolgozóiknak. Ezek a hivatalosan nem is létező ü?:e- mecskék, műhelyek gyakran híres- -neves világcégeknek dolgoznak, óriá­si haszonnal. Itt katasztrofálisak a munkakörülmények, egyáltalán nem tartják meg a biztonsági előírásokat. A gyermek pedig gyorsan elfárad, így nem ritka a súlyosabb, munkahe­lyi baleset sem, s ha a szülő hajlan­dó vállalni a sok utánjárást, ha elég­bantanak fel, ahol megölhetik az ál­lam legfőbb hívét és emberét, a pa­lermói rendőrpretektust, ahol leját­szódhatott egy Aldo Moro-dráma, ahol a korrupció és a maffia soha nem lá­tott méreteket öltve dolgozik, ahol már hosszú évek óta nem tudnak ér­vényt szerezni a törvényes rendnek... ki figyel oda az utcai csempészáru­sokra, zsebmetszőkre, autótolvajokra. Se ideje, se embere nincs az olasz rendőrségnek, hogy — mondjuk — egy ilyen bejelentés kivizsgálásával foglalkozzék; X. Y. csehszlovák ál­lampolgárnak feltörték a kocsiját és elvitték belőle a Tesla rádiót. Vagy: X. Y.-tól az utcán elrabolták a tás­káját és a fülbevalóját. A rendőrség az effajta bejelentésekre ilyen vála­szokat ad: „Sajnáljuk, uram, de ma már ön az ötszázhuszonkettedik be­jelentő hasonló ügyben. Följegyezzük a nevét, s ha megtudunk valamit, majd értesítjük“. És nem értesítenek soha senkit, hiszen Nápolyban napon­ta 4—8 ezer autó ablakát törik be, szúrják ki a kerék gumiját, hasítják fel a bőrüléseit, rabolnak el belőle minden mozdíthatót, vagy akár az egész kocsit. Mondják, a mi Skoda ko­csijaink is keresettek a feketepiacon. Ugyanis viszonylag sok fut belőlük Nápolyban, ellenben nem kapni hoz­zájuk alkatrészt. Így a feketepiacon jó árat adnak egy-egy Skoda-tarto- zékért. S honnan a legkönnyebb sze­rezni? Lopni kell az utcán — mond­ják és teszik az ezzel foglalkozók. Nápoly utcáiról ellopnak egyéb márkájú autókat is: kiszerelnek be­lőle minden kiszerelhetőt, és az al­katrészeket hajón Dél-Amerlkába szál­lítják. A legtöbb ilyen ügyletnek le­hetetlen a nyomára bukkanni, és... És rendőrség ezzel sem törődik kü­lönösképpen, hiszen ebből az ipar­ágból megint csak több tízezren ét­nek, jutnak betevő falathoz. Természetesen nem minden nápolyi csempész, tolvaj. Ha a férfiaknak van rendes, tisztességes munkájuk, nem adják ilyen piszkos üzletekre a A nápolyi utcákon száradó fehérne­mű, peleiikák. gé harcias, úgy kikövetelheti, hogy fia, lánya csonka kezéért, lábáért kapjanak 7—800 ezer Urát: ennyi a megállapított „tarifa“. A gyerekeket sokszor a régi rabszolgapiacok mintá­jára ma is egyik-másik eldugott té­ren, utcácskában adják-veszlk. Sőt virágzik a gyermekrablás Is. Nem rózsás azoknak a helyzete sem, akik elvégezték a közép-, illet­ve főiskolát, esetleg kitanultak vala­milyen mesterséget: szinte biztos, hogy állást csak összeköttetésekkel lehet szerezni, tehát az egyébként is tehetősebb rétegből származóknak si­kerül elhelyezkedniük. Jellemző, hogy a 700 üres pedagőgusállásra 57 ezren pályáztak. Ez az áldatlan állapot — a rossz lakáskörülmények, a munkanélküli­ség, az alacsony jövedelmek, a gyer­mekmunka, a nagy arányú bűnözés — csak növeli, dagasztja Nápoly gondjait. Ma már — a felnőtteket lát­va — a gyermekek közül is egyre több a bűnöző. Parkok, játszóterek hiányában „speciális“ szórakozást vá­lasztanak: üzletek, házak, autók ab­lakait törik be, maguk készítette „bombákkal“ rebbantgatnak. A kör tehát bezárul, a folytonosság biztosít­va van, sőt, egyre jobban biztosítva van. heted Szieszta után szállnak. a lányok is motorra Az álarcos csónakosok hozzák a csempészárut, a cigarettát. Kora délután fellocsolják az utcákat, hogy ezzel is enyhítsenek a hőségen. Milánóból útnak indult az a békemenet, amely mintegy 1600 kilométeres út utón ka­rácsonykor érkezik a szicí­liai Comiso városkába, ahol már folynak az ott elhelye­zendő amerikai nukleáris ra­kéták telepítésére tett elő­készületek. A Paese Sera olasz lap szerint a béke- akció nemzetközi jelentősé­gű politikai felhívásnak te­kinthető. A több ezres menet célja annak megakadályozása, hogy a szicíliai városka mellett elhelyezzék az említett atom­eszközöket, illetve, hogy a NATO-t és az olasz kor­mányt militarista terveinek megváltoztatására kénysze­rítsék. Az olasz kormány a NATQ-országok közül első­ként adta beleegyezését a rendkívüli veszélyeket ma­gában rejtő tervhez. A kor­mány ugyancsak elsőként kezdte meg a rakétatelepi- tést megelőző terepmunkála- tokat, tekintet nélkül a Genfben folyó szovjet-ameri­kai fegyverzetkorlátozási tár­gyalásokra. A menet résztvevőit a meg­állóhelyeken lelkesedéssel fogadták. Mindenütt a béke a központi jelszó, és a jel­szó jegyében Jutnak majd a menet résztvevői Rómába és úticéljukhoz, Comisóba is. Több fontos határozatot hozott az ENSZ-közgyülés egyes számú, politikai és biztonsági kérdésekkel fog­lalkozó bizottsága. Az egyik­ben az afrikai kontinens és környező területeinek atom­fegyver-mentesítéséért szállt síkra. Az egyhangúlag elfo­gadott dokumentum felszó­lítja a térség országait, hogy nukleáris létesítményeiket helyezzék a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség el­lenőrzése alá, ne kísérletez­zenek nukleáris fegyverek­kel a térségben. Felszólítja az országokat, hogy szüntes­senek be mindenfajta kato­nai és nukleáris együttmű­ködést a Dél-afrikai Köztár­sasággal. A közgyűlés politikai fő­bizottsága vegyi fegyverek betiltásáról rendelkező nem- zeiközi szerződés megköté­sét sürgette. A szavazás nél­kül elfogadott határozat fel­szólította a genfi leszerelési bizottságot, hogy haladékta­lanul kezdjen hozzá a nem­zetközi szerződés kidolgozá­sához. A világ államainak nagy többsége határozoltan ellen­zi, hogy a világűrt a fegy­verkezési verseny céljaira használják fel. 118 ország szavazta meg azt a határo­zatot, amely hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösség­nek további hatékony lépé­seket kell tennie a fegyver­kezési bajsza megakadályo­zására a világűrben. Hét dél-amerikai kommu­nista párt találkozót tartott a perui fővárosban. A talál­kozón nyilatkozatot fogad­tak el a térség legfontosabb problémáival kapcsolatos kö­zös álláspontról. Argentína, Bolívia, Brazí­lia, Chile, Uruguay, Peru, valamint az Ecuadori Kom­munista Párt képviselői meg­állapították, hogy a latin­amerikai forradalmi mozga­lom sikereket ért el. A nyilatkozat kifejezésre juttatja, hogy az antiimpe- rialista érzelmek legegyér­telműbben a Falkland-válság során mutatkoztak meg. Ki­emeli, hogy a Demokratikus Népi Egység, az UDP kor­mányának hatalomra jutásá­val Bolíviában a demokra­tikus és antiimperiallsta erők arattak győzelmet. A dél-amerikai kommunis ta pártok támogatják az ar gentin nép határozott küz delmét a demokratikus sza badságjogok helyreállttá sáért és kifejezik szolldari tásukat a katonai dlktatú rák ellen harcoló chilei, pa raguayl és uruguayi néppel

Next

/
Thumbnails
Contents