Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-07 / 49. szám

M 5

M

ondják, Nápolyt megismerni la, és megérteni Is nehéz. Mégis, ha lehet, az Ismerkedést a házakkal, a lakásokkal kell kezdeni; a lakáshelyzettell Mert az embereket, a nápolyiakat csak úgy lehet megérteni, megismerni, ha az ember előbb tisztában van áldatlan életkörülményeikkel.

Nápolynak régóta létező és egyre aggasztóbb gondja a túlnépesedés. Az egymillió nápolyi nagy többsége ka- tasztrütálls körülmények között él. Többször sétáltam a város spanyolhegyedében, a Via Toledóról nyíló szűk sikátorok világában. Bár az első lépéseket meglehetősen télve, szorongva tettem meg, a kíváncsiság mégis bátorított. Most már tudom, fölösleges volt a félelem: ha néha fura tekintettel is, de végeredményben kedvesen, szívesen fogadtak mindenütt. Az egyik ilyen szűk, napfényt talán sosem látott utcában, ahol az eget és 8 napot a két ház között kötélen száradó ruha takarja el, elém toppant egy alacsony asszonyka.

— Angol, német, francia...?

— Csehszlovák — mondtam.

— Sebaj — válaszolt magabiztosan. — Én Internacionalista vagyok. Jöjjön be egy pohár borral

Kora délután volt, még a szieszta ideje. Bár a Nápolyban mindig langyosan kínált vörös bort nem kívántam, mégis szívesen vele tartottam: a lakására voltam kíváncsi.

Az alacsony asszonyság lakása, otthona közvetlenül az utcáról nyílott, s egyetlen nagy, ablaktalan helyiségből állt. A bejárati ajtó felső része nyitva ablakként szolgált, de alsó, zárva hagyott része távol tartotta a kőbőr macskákat, kutyákat és még a fényes nappal is vígan futkározó patkányokat. A helyiség egyben konyha, fürdőszoba Is volt, ha a tűzhelyről és az egyetlen koszos lavórról ez elmondható. A szoba egyéb tartozéka ezen kívül még egy szekrény, asztal, szék és három ágy.

— Mit gondol, hányán élünk Itt? Megvonom a váltamat: — Tízen, tizenöten ..,?

— Tlzenketten. Három nemzedék. S a menyem már megint terhes, s az egyik fiam is nősül. Ide hozza az asz- szonyt. Madonna, mi lesz itt?l Én csak sejtem, de ő már pontosan tudja, mi lesz itt. A szomszédságában alig nagyobb helyiségben huszonket- ten szoronganak. S ezek Nápolyban nem egyedi, kirívó esetek. Hiszen ők még örülhetnek Is. A falak viszonylag száraza k, a padló alól nem tör fel a szennyvíz, a tető nem ázik be. Mert Nápoly 130 ezer lakásában ilyenek a körülmények, sőt 70 ezerben BByenesen életveszélyes lakni. S ezek a földszinti lakások, úgynevezett „basso“-k, amelyeket másutt raktáraknak, pincéknek, garázsoknak használnak, Nápolyban százezreknek adnak otthont. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy rengeteg a betegség, a korai elhalálozás. Bár Nápolyban több orvos jut egy lakosra, mint Londonban, mégis Európában itt a legnagyobb a gyermekhalandóság. És a nápolyi orvosok hiába írnak föl több gyógyszert, mint nyugat-európai kollégáik, mégis több gyermek hal meg itt sárgaságban és tífuszban, mint a Skandináv országokban összesen. Minden negyedik gyermek nem éri meg az egyéves kort. Arról is tud a világ, hogy Nápolyban 1973 végén fölütötte fejét a kolera. Az okok nyilvánvalóakt nyitott szennyvízcsatornák, a tömérdek el nem vitt, utcán heverő szemét, siralmas lakáskörülmények, az alapvető higiéniai feltételek hiánya, a rossz táplálkozás ...

Nápolyban ugyan se a gyerekek, se a felnőttek nem halnak éhen, az egy főre jutó jövedelem mégis minimális, roppant kevés: sokszor csak a tengődéshez elég. Nápolyban 100 ezer az állandó és 400 ezer a részleges munkanélküliek száma, akik biztos

mm EGY lAKÜSBAN

Zolczer János nápolyi riportja

jövedelem híján próbálnak élni, létezni. Hogy hogyan, miből?

A legnagyobb és a legjobb üzlet a csempészet. Az amerikai cigaretta- csempészetnek ez az egyik fellegvára. Alkalmas napokon az úgynevezett „kék csónakok“ ezer tonna cigarettát is becsempésznek a parttól távol horgonyzó hajókról a városba. A kék csónakok vastag kabátba bújt, arcukat is eltakaró, csupán a szemüket szabadon hagyó, fekete sapkát viselő csempészeit a rendőrség sem üldözi különösebben, jószerével fényes nappal is űzhetik mesterségüket. Nem, mert a cigarettacsempészet 70 ezer nápolyinak ad munkát, biztosit ilyen vagy olyan kenyérkeresetet. Az árusok a város számos pontján megtalálhatók. Ezek általában vénasszonyok, vénemberek, akik kis faládákban kínálják portékájukat, s ha rendőr* jelenik meg az utcában, nem zavartatják magukat: a cigarettát gyorsan leterífik újsággal, s arra a nyakukban lógó lottószelvényeket teszik. Tudja az árus, a rendőr, az utca embere is tudja, miről van szó, de hát a látszatra azért mégiscsak adni kell. Meg aztán a cigaretta évi 600 milliós nyugatnémet márkát kitevő bevételéből jut „mindenkinek“.

A csempészésen kívül még sok egyébből lehet több-kevesebb pénzt csinálni. Mondjuk: „kifizetődő“ autók feltörése és kirablása, a zsebmetszés, a lopás... Vagy egyéb tiltott áruk, mondjuk pornólapok, -filmek árusítása. Láttam a Via Toledón is, láttam a Pomeíbe vivő sztráda bejáratánál is nagyon sok gyereket, felnőttet, akik mint a perecesek, a nyakukba akasztott kosárból rágógumit, cigarettát és pornólapokat árultak az ott megálló, lassító autósoknak. Mindezt ugyan tiltja a törvény, de ugyan ki tud Nápolyban érvényt szerezni a törvénynek?! Egyáltalán Olaszországban.

Abban az államban, ahol fényes nappal a nemzet nagyjának, Michelangelónak egyik szép művét, a Ca- pltóllum építményét rongálták meg, pályaudvarokat, középületeket robAs utcákat autók áradata lepi el.

<-------------------------------f

ejüket, csak hát munka egyre kevesebb van. Aki mégis kitart a tisztesség mellett, annak is meg kell gyürkőznie bizonyos nehézségekkel. Azokat a családokat, ahol az apa, anya nem dolgozik, a gyermekek tartják el. Bizonyára szívszorító érzés lehet egy apa, anya számára az a tudat, hogy 6—12 éves gyermeke mér reggel ötkor kel, s egész nap dolgozik — éhbérért. Heti 1200 líráért. Álljon itt egyetlen adat az összehasonlításra: ennyibe kerül ez a szendvics, amely felnőtt embernek reggelire éppen csak elég.

A gyerekek többsége dolgozik, és csupán minden második tízéves korú gyermek jár iskolába. Legtöbbjüket építkezéseken, gazdasági udvarokban, különféle manufakturális műhelyekben, a vendéglátóiparban alkalmazzák: összesen 100 ezer gyermeket. Főleg illegális munkaadók foglalkoztatnak gyerekeket, olyanok, akik nem fizetnek adót az államnak, és szociális biztosítást sem a dolgozóiknak. Ezek a hivatalosan nem is létező ü?:e- mecskék, műhelyek gyakran híres- -neves világcégeknek dolgoznak, óriási haszonnal. Itt katasztrofálisak a munkakörülmények, egyáltalán nem tartják meg a biztonsági előírásokat. A gyermek pedig gyorsan elfárad, így nem ritka a súlyosabb, munkahelyi baleset sem, s ha a szülő hajlandó vállalni a sok utánjárást, ha elégbantanak fel, ahol megölhetik az állam legfőbb hívét és emberét, a palermói rendőrpretektust, ahol lejátszódhatott egy Aldo Moro-dráma, ahol a korrupció és a maffia soha nem látott méreteket öltve dolgozik, ahol már hosszú évek óta nem tudnak érvényt szerezni a törvényes rendnek... ki figyel oda az utcai csempészárusokra, zsebmetszőkre, autótolvajokra.

Se ideje, se embere nincs az olasz rendőrségnek, hogy — mondjuk — egy ilyen bejelentés kivizsgálásával foglalkozzék; X. Y. csehszlovák állampolgárnak feltörték a kocsiját és elvitték belőle a Tesla rádiót. Vagy: X. Y.-tól az utcán elrabolták a táskáját és a fülbevalóját. A rendőrség az effajta bejelentésekre ilyen válaszokat ad: „Sajnáljuk, uram, de ma már ön az ötszázhuszonkettedik bejelentő hasonló ügyben. Följegyezzük a nevét, s ha megtudunk valamit, majd értesítjük“. És nem értesítenek soha senkit, hiszen Nápolyban naponta 4—8 ezer autó ablakát törik be, szúrják ki a kerék gumiját, hasítják fel a bőrüléseit, rabolnak el belőle minden mozdíthatót, vagy akár az egész kocsit. Mondják, a mi Skoda kocsijaink is keresettek a feketepiacon. Ugyanis viszonylag sok fut belőlük Nápolyban, ellenben nem kapni hozzájuk alkatrészt. Így a feketepiacon jó árat adnak egy-egy Skoda-tarto- zékért. S honnan a legkönnyebb szerezni? Lopni kell az utcán — mondják és teszik az ezzel foglalkozók.

Nápoly utcáiról ellopnak egyéb márkájú autókat is: kiszerelnek belőle minden kiszerelhetőt, és az alkatrészeket hajón Dél-Amerlkába szállítják. A legtöbb ilyen ügyletnek lehetetlen a nyomára bukkanni, és... És rendőrség ezzel sem törődik különösképpen, hiszen ebből az iparágból megint csak több tízezren étnek, jutnak betevő falathoz.

Természetesen nem minden nápolyi csempész, tolvaj. Ha a férfiaknak van rendes, tisztességes munkájuk, nem adják ilyen piszkos üzletekre a

A nápolyi utcákon száradó fehérnemű, peleiikák.

gé harcias, úgy kikövetelheti, hogy fia, lánya csonka kezéért, lábáért kapjanak 7—800 ezer Urát: ennyi a megállapított „tarifa“. A gyerekeket sokszor a régi rabszolgapiacok mintájára ma is egyik-másik eldugott téren, utcácskában adják-veszlk. Sőt virágzik a gyermekrablás Is.

Nem rózsás azoknak a helyzete sem, akik elvégezték a közép-, illetve főiskolát, esetleg kitanultak valamilyen mesterséget: szinte biztos, hogy állást csak összeköttetésekkel lehet szerezni, tehát az egyébként is tehetősebb rétegből származóknak sikerül elhelyezkedniük. Jellemző, hogy a 700 üres pedagőgusállásra 57 ezren pályáztak.

Ez az áldatlan állapot — a rossz lakáskörülmények, a munkanélküliség, az alacsony jövedelmek, a gyermekmunka, a nagy arányú bűnözés — csak növeli, dagasztja Nápoly gondjait. Ma már — a felnőtteket látva — a gyermekek közül is egyre több a bűnöző. Parkok, játszóterek hiányában „speciális“ szórakozást választanak: üzletek, házak, autók ablakait törik be, maguk készítette „bombákkal“ rebbantgatnak. A kör tehát bezárul, a folytonosság biztosítva van, sőt, egyre jobban biztosítva van.

heted

Szieszta után szállnak.

a lányok is motorra

Az álarcos csónakosok hozzák a csempészárut, a cigarettát.

Kora délután fellocsolják az utcákat, hogy ezzel is enyhítsenek a hőségen.

Milánóból útnak indult az a békemenet, amely mintegy 1600 kilométeres út utón karácsonykor érkezik a szicíliai Comiso városkába, ahol már folynak az ott elhelyezendő amerikai nukleáris rakéták telepítésére tett előkészületek. A Paese Sera olasz lap szerint a béke- akció nemzetközi jelentőségű politikai felhívásnak tekinthető.

A több ezres menet célja annak megakadályozása, hogy a szicíliai városka mellett elhelyezzék az említett atomeszközöket, illetve, hogy a NATO-t és az olasz kormányt militarista terveinek megváltoztatására kényszerítsék. Az olasz kormány a NATQ-országok közül elsőként adta beleegyezését a rendkívüli veszélyeket magában rejtő tervhez. A kormány ugyancsak elsőként kezdte meg a rakétatelepi- tést megelőző terepmunkála- tokat, tekintet nélkül a Genfben folyó szovjet-amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra.

A menet résztvevőit a megállóhelyeken lelkesedéssel fogadták. Mindenütt a béke a központi jelszó, és a jelszó jegyében Jutnak majd a menet résztvevői Rómába és úticéljukhoz, Comisóba is.

Több fontos határozatot hozott az ENSZ-közgyülés

egyes számú, politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottsága. Az egyikben az afrikai kontinens és környező területeinek atomfegyver-mentesítéséért szállt síkra. Az egyhangúlag elfogadott dokumentum felszólítja a térség országait, hogy nukleáris létesítményeiket helyezzék a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alá, ne kísérletezzenek nukleáris fegyverekkel a térségben. Felszólítja az országokat, hogy szüntessenek be mindenfajta katonai és nukleáris együttműködést a Dél-afrikai Köztársasággal.

A közgyűlés politikai főbizottsága vegyi fegyverek betiltásáról rendelkező nem- zeiközi szerződés megkötését sürgette. A szavazás nélkül elfogadott határozat felszólította a genfi leszerelési bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a nemzetközi szerződés kidolgozásához.

A világ államainak nagy többsége határozoltan ellenzi, hogy a világűrt a fegyverkezési verseny céljaira használják fel. 118 ország szavazta meg azt a határozatot, amely hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösségnek további hatékony lépéseket kell tennie a fegyverkezési bajsza megakadályozására a világűrben.

Hét dél-amerikai kommunista párt találkozót tartott a perui fővárosban. A találkozón nyilatkozatot fogadtak el a térség legfontosabb problémáival kapcsolatos közös álláspontról.

Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Uruguay, Peru, valamint az Ecuadori Kommunista Párt képviselői megállapították, hogy a latinamerikai forradalmi mozgalom sikereket ért el.

A nyilatkozat kifejezésre juttatja, hogy az antiimpe- rialista érzelmek legegyértelműbben a Falkland-válság során mutatkoztak meg. Kiemeli, hogy a Demokratikus Népi Egység, az UDP kormányának hatalomra jutásával Bolíviában a demokratikus és antiimperiallsta erők arattak győzelmet.

A dél-amerikai kommunis ta pártok támogatják az ar gentin nép határozott küz delmét a demokratikus sza badságjogok helyreállttá sáért és kifejezik szolldari tásukat a katonai dlktatú rák ellen harcoló chilei, pa raguayl és uruguayi néppel