Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-23 / 47. szám

Góíkírályságot egy bajnokságért BEMUTATJUK A LABDARÜGÖ SZNL GÓLKIRÁLYÁT A DAC megnyerte a Szlovák Nemzeti Liga őszi bajnokságát, nagy az. öröm Dmiaszerdahelyen. A szép sikerben oroszlánrésze van a csapat hőrihorgas csatárának. Tóth László mérnöknek, aki tíz gól­lal egyúttal az őszi idény gólkirálya is lett. A huszonnyolc eszten­dős (1954. május 1-én született) „muskétás“ tehát kétszeresen örülhet. 0 Emlékszel még, hogy mikor rúgtál először a labdába? — Mióta az eszemet tudom, a labda volt a mindenem. Nálunk, Allstálon (Hroboiíovo) így van ezzel minden fiú. Aztán az egyik­nek jobban megy a foci, a má­siknak kevésbé. Én az iméntiek közé tartoztam, igaz, hogy minden szabad időmet a játéknak szen­teltem. Amikor a szerdahelyi gi- mibe kerültem, bekerültem a DAC ifjúsági csapatába is. Sokat kö­szönhetek Sidó Ferencnek, min­denki Francijának, aki nagyon sokat foglalkozott velünk. Tizen­hét éves fejjel pedig már a fel­nőtt csapatban játszottam, igaz, hogy akkor még csak a kerületi bajnokságban szerepeltünk. # Aztán elkerültél a város­ból... — Az ember felcserepedik, és valamihez kezdenie kell. Akkori­ban hívtak a bratislavai Slovan- hoz is, de én a nyitrai Mezőgaz-; dasági Főiskolán akartam folytat­ni tanulmányaimat, és úgy dön­töttem, hogy első az iskola, és csak aztán jön a foci. Szerencsém volt, mert Nyitrán is bekerültem a ligás csapatba, # Tulajdonképpen mikor ízlel­ted meg először az igazi nagy futball ízét? — Ezt véletlenül egészen pon­tosan tudom. 1973. október 20-án Prágában az utolsó tizenöt percre beállítottak a Bohemians elleni mérkőzésen. Egy héttel később már egész meccset játszottam Tr- nava ellen. Talán két-vagy három mérkőzéssel később belőttem éle­tem első ligagólját az Inter ka­pusának, Majthényi Lórinak, aki­vel késbb itt, Dunaszerdahelyen egy csapatban játszottam. # Hogy kerültél vissza Duna- szerdahelyre? — Befejeztem a főiskolai tanul­mányaimat, és amikor hívtak, jöt­tem, mert a szülőföld az szülő­föld. Ez volt 1978 januárjában. # Megtaláltad a számításodat? — Azt hiszem, hogy igen. Van szép lakásom, családom, há­roméves fiam, jó állásom. Üzem­gazdász vagyok a várkonyi (Vra- kun) szövetkezetben. Van egy csodálatos közönségünk, amely kárpótol azért is, ha a körülmé­nyek itt a stadionban, gondolok a rehabilitációhoz szükséges be­rendezésekre, nem is olyanok, mint máshol. Azt hiszem, elége­dett és boldog ember vagyok. # Egy időben már leírtak, de az őszi idényben megtaláltad a góllövő cipődet... — Hát volt egy hullámvölgy a pályafutásomban. Az egésznek ta­lán az volt az oka, hogy az egy- éyes katonai szolgálat alatt félre­értésből sehol sem játszattak. A leszerelés után az edzések és a mérkőzések hiánya bizony alapo­san meglátszott a játékomon. Se- hogysem tudtam magamra találni. Borzasztóan bántott, hogy azt hí- resztelték rólam, hogy nőzök, meg iszom, amikor köztudomású, hogy egyáltalán nem kedvelem az italt. Az őszi idény előtt azonban Szikora edző irányításával olyan alapozást végeztünk, mint még soha. Meg is látszik ez a teljesít­ményünkön. Az edző, az egykori híres csatár egészségesen megfer­tőzött bennünket a támadójáték elemeivel, közvetlen modorával pedig nagyon jó társaságot ková­csolt össze. A góljaim számát so­hasem jegyeztem, s az igazat meg­vallva, azelőtt a kapu előterében gyakran megremegtek a térdeim, sok jó helyzetet elügyetlenked­tem. Most megjött az önbizalmam. Szüntelenül valami belső kény­szer hajt, hogy most ezt a labdát be kell rúgni, mert így kívánja a csapat érdeke, ezt várják tőlem a szurkolók. A nyugodt családi légkör, a csapatban kialakult egészséges küzdőszellem is hozzá­járult ahhoz, hogy biztosabb va­gyok a dolgomban, bár időnként még mindig elfog az a korábbi bizonytalan érzés. • Kivel érted meg magad a legjobban? — Majorossal. A Gyuri labdái­nak szeme van. # Gyakorolod külön is a kapu­ra lövést? — Időnként túlórázunk. Majo­ros, Gogh Kálmi vagy az edző rugdalnak nekem a szélekről, s kötelességem, hogy a lehető leg­jobban a hálóba továbbitsam a labdát. • Minden csatárnak van egy kedvelt helye a kapu előterében, ahonnan legszívesebben veszi cél­ba a kaput. A tiéd hol van? — Az enyém úgy hat-hét mé­terre van a kaputól. Legjobban szeretem a jobb oldalról beívelt labdákat fejel küldeni a kapura. A testmagasságomra való tekin­tettel (185 cm — a szerk. mag].) ez nekem éppen megfelel. Szíve­sen lödöznék távolabbról is, de tekintve, hogy úgynevezett éket játszok a csatársorban, erre rit­kán van lehetőségem. Egyébként a gólkirály és az előretolt csa­tár helyzete nem leányálom. A védők ott rúgnak, csípnek, ahol érnek. De már megszoktam, és szerencse, hogy roppant nyugodt KIIIICOIIUNII AZ ANIlFUmi [lllK ; E jelszó jegyében — írja ■ a budapesti Népsport — ren­> dezte meg az UEFA a hato­dik nemzetközi továbbképző tanfolyamát Keszthelyen, a magyar tenger partján. í A tanfolyam díszvendégei i között találtuk dr. Artemio Franclilt, az UEFA elnökét és Hans Bangertert, az UEFA főtitkárét. Az UEFA titkár- j Ságét Gerhard Aigner, U. R. I Rothenbühlenr és Renato ■ Orlando képviselték. Az i UEFA játékvezető bizottsága részéről Glulio Campanati . (Olaszország), Rudi Glöck­ner fNDK), johannes Malka , (NSZK), A. D. McMullan i (Anglia), míg meghívottként ' Franz Wöhrer [Ausztria) FIFA-játékvezető értékes és I megszivleiendő szakelőadást i tartott az UEFA 32 országá­I nak képviseletében megje­■ lent 70 FIFA-bírójának, akik I a különböző tesztpróbákon Is derekasan helytállva Iga- I zolták kitűnő fizikai felké­■ szültségüket. í Mi is volt e háromnapos ‘ tanfolyam célja? —- veti fel a kérdést a Népsport szak- i írója; „Először és Ijegfökép­; pen az, hogy ismételten és , nyomatékosan felhívja a íi­[ gyeimet arra a mindinkább I teret hódító jelenségre, a­; melyet a nemrég lezajlott I világbajnokság félreérthetet­lenül a felszínre hozott: a futballpályán Immár félel­metes méreteket öltő bruta­litásra, Nem véletlen, hogy a háromnapos tanfolyam ve­zérszólama így hangzott: nem tűrhető el a jövőben a gyepszönyegen a kíméletlen- .s.ég, a már-már pankrációt idéző megmozdulások sora, az erőszakos veszélyes tal- palás, gáncsolás, lerántás. A hetven FIFA-játékveze- tö egyértelmű eligazítást ka­pott arra vonatkozóan, hogy: 1. Ftzikai-pszichikái fel- készültségének minden egyes mérkőzés előtt kifogástalan­nak kell lennie. 2. Alapvető kötelességük a szabályokat a helyszíntől, a közönségtől függetlenül a világ bármely pályáján egy­formán, következetesen, el­lentmondást nem tűrően al­kalmazni. 3. Ebből egyenesen követ­kezik, hogy ugyanezt te­gyék, amikor a színes kár­tyák révén fegyelmezniük kell. Nagyon őszintén beszél­tek a tanfolyam résztvevői és az oktatást vezetők ar­ról, hogy valóban elérkezett az az idő, amikor (sajnos) a játékvezetők közvetlen feladata is lett a játék szép­ségének, tisztaságának a megőrzése. Ugyanakkor szó esett arról Is, hogy illúzió lenne olyasmiről ábrándoz­ni: a tanfolyamok, tovább­képzések, a tanácskozások eredményeként mintegy va­rázsütésre Európa vala­mennyi pályáján minden helyzetben teljesen egyfor­mán ítélkezzenek a fekete ruhások. De ugyanakkor ab­ba sem nyugodhat bele egyetlen hivatott sem, hogy ezek a némileg eltérő állás­pontok, megítélések —' ha csak lépésről lépésre Is — ne közelítsenek egymáshoz. Az UEFA Játékvezető-tan­folyamán feltűnően sok szó esett az általános érvényű tanulságok mellett az úgy­nevezett négylépéses kapus­szabályról — nem véletle­nül! Általános megállapítás; amit a kapusok művelnek a világbajnokságon, az csak árt a játéknak. A tizenhatos területét egyszerűen össze­tévesztették egy táncparket­tel, ahol kedvükre és bün­tetlenül húzhatták az időt. Nos, ennek most már vége, s az eddigi új szabály ellen vétő kapusok végső fokon a kiállítás sorsára juthat­nak. Így majd rend és fe gyelem lesz a kapu előtt is Az UEFA vezetői Így ér tékelték az UEFA 6. játék vezető-tanfolyamának tanul­ságait: Dr. Artemio Frauchi, ax UEFA elnöke: — A legtel­jesebb mértékben elégedett vagyok a keszthelyi UEFA- -játékvezetől kurzus eredmé- ményeivel. Sokat beszélget­tem az európai játékvezetők­kel. Azért jöttünk ide, hogy egységessé tegyük az euró­pai játékvezetést. — Mit vár az európai já­tékvezetéstől és ettől a pár napos tapasztalatcserétől — kérdezték az újságírók. — Csak annyit — vála­szolt dr. Franchi , hogy egységesebb legyen a sza- bálymagyarázás, s ez már számunkra siker. Mi meg­elégszünk ennyivel is. Az aranyérmeket és címeket át­engedjük a játékosoknak ... Hans Bangerter, az UEFA főtitkára: — Az UEFA ne­vében kijelenthetem, hogy országuk kitűnő sportembe­rei gondos alapossággal ké­szítették elő és rendezték meg játékvezetői tanfolya­munkat, amiért ezúton is tolmácsolom az UEFA kö­szönetét. Kétévenként ren­dezzük meg ezt a játékve­zetői tanfolyamot avégett, hogy közelítsünk az egysé­ges játékvezetéshez. Csak­hogy azzal is tisztában kell lennünk, ennek vajmi kevés a megvalósítási esélye ... Kevés, mert eltérő életrlt- musú, alaptermészetű embe­rekről van sző, akik más­képpen reagálnak ugyan­azokra a szituációkra, bár­mennyire tudják is a sza­bálykönyv tizenkét paragra­fusát. Meggyőződésünk, hogy a jól szervezett tanfolyam vé­geztével a hetven, többsé­gében fiatal sípmester a kö­zelgő nemzetközi Idényre mind fizikailag, mind szelle­mileg a legalaposabban fel­készülve, kellemes emlékek­kel távozott Magyarország­ról. HARMINC ESZTENDŐ - 165 ÉREM A Nemzetközi Kerékpároz Szövetség (UCI) 19S2-ben párizsi kongresszusán felvette tagjai sorába a szovjet szövetséget. Az új tag mind­össze egy szavazati jogot kapott, mig a nyu­gat-európai országok egy tucattal rendel­keztek. Alekszej Kuprianov képviselte a kongreszsuson a szövetséget, egyébként ver­senyző korában 1928-ban győzött az I. össz-szövetségi spartakiádon. — Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a nemzetközi szövetség vezetőségében nem akadt egyetlen olyan tag sem, aki rendel­kezett volna akárcsak szerény sportbeli si­kerekkel — emlékezett vissza Kuprianov. — A vezetőség tele a mecénásokból, a másik fele pedig a különböző cégek, ver­senypályák képviselőiből tevődött össze, s valamennyien az üzlet iránt érdeklődtek. Amikor áttanulmányoztam az alapszabályt, rájöttem, hogy az egyáltalán nem felel meg a kor szellemének, s feltétlenül változtatni ktfl rajta. Tisztában voltam azzal, hogy rendkívül kemény küzdelem előtt állunk. A párizsi kongresszus után beszélgetést kér­tem az akkori elnöktől, Achile jolnardtol. Fogadott, gratulált a felvételhez és sok si­kert kívánt. Érdeklődött az iránt, hogyan viszonyulnak a Békeversenyhez, mert az UCI-szabályok szerint a Szovjetuniő mint a szövetség tagja, nem vehet részt rajta. Az UCI vezetősége azon az állásponton volt, hogy a Békeverseny, amely egyre nagyobb népszerűségre tett szert, politikai ízű, s ezért nem szerepelhet a nemzetközi naptár­ban. Valamennyi nemzeti szövetségnek meg­tiltották a részvételt, jóllehet, tudták, ezt senki sem tartja tiszteletben. A szovjet szövetség képviselője és az UCI elnöke között a következő párbeszéd zaj­lott le: — Miért ne vennénk részt, hiszen indul­nak ott francia, angol, belga és más ver­senyzők? — kérdezte Kuprianov. — Vétenek a szabály ellen — válaszolt az elnök. — Nekünk akkor miért nem szabad vé­teni a szabály ellen? Az elnök kényszeredetten mosolygott, és más témára tért át... A Békeverseny kétévi küzdelem után meg­kapta az UCI-ben az ,.állampolgárságot“, s azóta is az amatőr kerékpározók legnép­szerűbb versenye. A szovjet szövetség — a többi szocialista ország szövetségével együt­természet vagyok. Nem hagyom magam kiprovokálni. • Melyik védővel gyűlt meg eddig leginkább a bajod? — Még első ligás koromban az ostravai VojáCekkel. Nem is em­lékszem, hogy valaha is sikerült volna átjátszanom. A petrzalkai Sebő is tud kellemetlenkedni. • Melyik csatár játéka tetszett valaha is a legjobban? — Mikor Nyltrára kerültem, Ta­kácsé. Na és Gerd Müller? A le­hetetlen helyzetből is gólt szer­zett. Bár nekem is ilyen orrom lenne a gólokra! • Sokan úgy vélik, hogy hiá­ba erőlködik a DAC, nem érett még meg az első ligára. — tévednek. Mi laindeiit meg­teszünk a feljebbjutásért, és re­mélem, hogy sikerül is. Ha már egyszer felültünk a tigris hátá­ra... Egyébként az egész gólki­rályságomat odaadnám a feljebb jutásért, de azért a trónról sem hagyom magam egykönnyen le­dobni. PALAGYI LAJOS A szerző felvételei ■M Zagretgyinovot ma a világ egyik Icgiohn amatőr kerékpározójának tartják. Tavaly megnyerte a világ legnagyobb amatőr ke­rékpáros versenyét, a békeversenyt, és a profik között is aratott már diadalt. tesen — azóta, természetesen, jelentős si­kereket ért el az UCI demokratizálása te­rén. A szovjet kerékpározók egyre gyakrabban jelentek meg nemzetközi versenyeken, egy­re többször győzedelmeskedtek, mind na­gyobb tekintélyre tettek szert. Kapitonov, ferraolajeva, Moszkvin, Phakadze, Carjova, Pikuus, Sziichorucsenkov, Kopilov neve köz­ismertté vált. A szovjet sportolók az elmúlt 30 eszten­dőben a világbajnokságokon és az olimpiá­kon jelentős sikereket arattak. Összesen 165 érmet — 61 arany, 55 ezüst és 49 bronz — nyertek. Ilyen eredményekkel egyetlen más ország sem dicsekedhet. Olyan kerékpár­nagyhatalmakat hagytak maguk mögött, mint Franciaország, Anglia, Belgium, Olasz­ország, Svájc. Mintegy 30 világcsúcs fűző­dik a legjobbak nevéhez, s különböző nagy nemzetközi versenyeken, a Békeversenyen, a Tour de l'Aveniron és más körversenye­ken diadalmaskoutak. Harminc évvel azután, hogy a Szovjet Ke­rékpáros Szövetség az UCI tagja lett, az angliai Leicesterben lezajlott kongresszu­son az amatőr szövetség új elnöke, a 40 éves szovjet szakvezető, V. Sziszajev lett. — Igazán érthető — kommentálta a vá­lasztást M. Jekiel, a nemzetközi szövetség főtitkára. — Ez a szovjet szövetség érde- mcMnek elismerése, amely tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a kerékpár­sport népszerúsíteséhoz. JómagBin nagyra értékelem a szovjet szövetség egész műkö­dését és állá.spontját. Tekintélye csak nőtt a moszkvai olimpiai játékok kifogástalan megrendezésével.

Next

/
Thumbnails
Contents