Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-16 / 46. szám
VÁLASZTÁSI OL Azokban a családokban, ahol pályaválasztás előtt álló fiatal van, az elkövetkező napok, hetek a töprengés, a mérlegelés jegyében telnek. A tizenévesek életük első felelősségteljes lépése előtt állnak, s akár van elképzelésük a jövőről, akár nincs, elöbb-utóbb dönteni kell. Pályaválasztási tanácsadó oldalunk ebben szeretne segítségére lenni fiatal olvasóinknak, szüleiknek, az osztályfőnököknek. Nemcsak egy szakmára alkalmas Minden ember rendelkezik olyan tulajdonságokkal, képességekkel, amelyek alapján a számára legmegfelelőbb szakma, pálya kiválasztása megközelítő biztonsággal történhet. Nincsenek olyan kfilönleges követelmények, amelyeket a szakmák többségénél megkülönböztetett figyelemmel kellene számításba venni. Ezért azt mondhatjuk, hogy minden egészséges ember többféle szakma elsajátítására lehet képes és alkalmas. A „mire vagyok képes“ megválaszolása azonban nem csupán elmélkedés, hanem sokkal Inkább a gyermek adottságai, képességei aktivizálásának a dolga. Keresni kell tehát a gyakorlati élettel, a munkával való személyes találkozások alkalmait. Ha lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyermek sok mindent kipróbáljon, akkor előbb-utóbb kiderül, ml az, amit kedvvel, ügyesen csinál, mi az, amit kevésbé vagy egyáltalán nem szeret. Gyakran halljuk gyerekektől: nekem nincs kézügyességem, nem megy a matek, én nem tudok beszélni stb., stb. Szinte minden ilyen esetben kiderül, hogy a lemondóan belenyugvó értékítélet rendszerint egy-egy sikertelen esettel, ügyetlenkedő megoldással kapcsolatos. Sajnos, a gyerek környezete sokszor megerősíti ezt az elhamarkodott véleményt, és szülei, tanítói nem gondolnak arra, hogy egy „hogy lehet valaki ilyen két balkezes“ megjegyzés mennyire káros lehet a gyermek fejlődésére. Szinte megmásíthatatlanná, véglegessé avatja a gyerekben a képességeit megkérdőjelező bizonytalanságot. Kevesen gondolnak arra is, hogy a gyerek nemcsak olyan, amilyen, hanem olyanná fejleszthető, hogy meghatározott feladatokat sikerrel elvégezhessen. Ez vonatkozik a fizikai képességekre éppúgy, mint a szellemiekre. Tapasztalatok mutatják, hogy a gyerekekben könnyen felébreszthető a versenyszellem: a „vagyok olyan legény, mint te, az én is meg tudom csinálni“ felfogás, ha megfelelő ösztönzést és segítséget kapnak, legjobb képességeik ■"clszínre hozásához, fejlesztéséhez. Otthonunkban, környezetünkben sokféle technikai eszköz, berendezés köny- nyíti a munkát. Egy gombnyomással beindul a mosógép, a fűnyíró, a tévézéshez, rádiózáshoz sem kell különösebb kézügyesség, vagy megerőltető szellemi munka. Ilyen körülmények között még inkább szükséges — különösen a pályára készülődő, fejlődő gyermek szá^ mára —, hogy értelmes elfoglaltságot találjunk, olyan munkákat adjunk, a- melyek lehetőséget kínálnak kézügyességük kipróbálására, teremtő fantáziájuk kibontakoztatására. Az otthoni barkácsolás erre tág lehetőséget biztosít. Az utóbbi években egyre inkább terjedő Iskolai és üzemi szakkörökben SZlSZ-tagok, fiatal munkások közreműködésével próbálhatják ki tehetségüket valamely pálya iránt, de az is kiderülhet, hogy a fiatal alkalmatlan az előzőleg kiválasztott pályára. A fontos az, hogy minden gyerek, minden fiatal a gyakorlatban győződjék meg képességeinek valódi értékéről. A folyamatos munka során szerzett tapasztalat a legjobb tanácsadó a szakma, pálya megválasztásában. Ki döntsön? Talán a stíllO ... Hiszen neki több az élettapasztalata, saját munkáján keresztül, Ismeri a munkahelyek légkörét, jó néhány foglalkozás előnyét és hátrányát. Gyermeke számára minden szülő az általa legjobbnak tartott foglalkozást szeretné választani; ahol könnyen boldogul, ahol jő a fizetés, tiszta, köny- ny’ű a munka stb. Néha talán nem is tudatosan saját, nem teljesült vágyainak megvalósulását várja gyermeke pályaválasztásától. Ügy érzi — nem Is Indokolatlanul —, hogy 6 Ismeri legjobban gyermekét, szorgalmát. Ügyességét, okosságát, s ezért a döntés felelősségét Is magára vállalja. A. szülő azonban elsősorban otthoni tevékenysége, viselkedése alapján ismeri gyermekét. Viszonylag kevés ösz- szehasonlltásl lehetősége van ahhoz, hogy a pályaválasztás szempontjából fontos képességek színvonalát megítélje. , Ebből a megközelítésből úgy tűnik, hogy a döntésben az iskola van előnyösebb helyzetben, az osztályfőnök, a tanárok más oldaláról ismerik a diákot: ismerik képességeit, kitartását, érdeklődési körét, emlékezete tartósságát, képzelete sajátosságait, tudják, milyen szerepe van az osztályközösségben stb. Ezek alapján mondhatnánk: döntsön a szülő és az iskola. A gyerek pedig — a nyolcadikos vagy a gimnazista — úgy érzi, hogy a pályaválasztás az ő Ügye. Ne szóljanak bele, végül Is az ő életéről van szó. Ebben Is van Igazság. Döntsön a gyerek... De minek alapján? Barátaitól, környezetétől sok mindent hall a különféle munkahelyekről, az osztály- lyal elmegy üzemlátogatásra, az osztályfőnöki órákon beszélgetnek a pályaválasztásról, tájékoztató kiadványokat olvas, és sok mindent megtud a televízió műsorából is. Csak az a kérdés, elégségés-e mindez a megalapozott döntéshez. A tapasztalatok szerint az esetek többségében a fiatalok választása felszínes elképzeléseket takar. A kívánt pályák előnyeit ismerik, de keveset tud nak arról, ami a valóságban van. Ennek ellenére nehezen hagyják magukat meggyőzni. Előfordul persze az is, hogy a döntés előtt álló fiataloknak semmi elképzelésük sincs, a szüleiktől, környezetüktől, várják a megoldást. Az sem ritka, hogy a család nem akar beleszólni a fiatal dolgába, elhárítja a segítségkérést. A helyes pályaválasztáshoz több tényező szükséges. „Pályaválasztási nyelven“ önismeretnek nevezik azt a képességet, melynek segítségével kl-kl el tudja mondani magáról, hogy milyen Is ő. Ml érdekli, mivel foglalkozik szívesen, és ml untatja, fárasztja leginkább. Milyen anyagokhoz, milyen munkavégzéshez vonzódik, milyen helyzetekben érzi sikeresnek magát, s melyek számára a nehezen elviselhető körülmények. A pályaválasztás másik fontos része a pályaismeret. Ismerni kell a választandó pályák körét, s ezen belül kell megkeresni a pályaválasztó fiatal egyéniségének legjobban megfelelőt. Ez azonban még nem elég. Nemcsak azt kell tudni, mit vár az egyén a pályától, meg kell Ismerni azt is, mit kíván a pálya az ott dolgozótól. A pályaismerethez tartozik a munka tárgyával, anyagaival, eszközeivel való Ismerkedés. Tájékozódni kell a munkahelyi körülményekről, a keresetről, az elvárásokról, és mindezt nem elég „általában“ tudni. A döntés előtt mindenképpen számba kell venni az esetleges továbbtanulást, továbbképzést. Egyedül nehéz a választás. Dönteni az érdekeltnek kell, de ebben együttesen segítsen az iskola és a család. S. M. Üzenetek Fiam nem tartozik a legjobb tanulók közé, de a munkától nem fél. Férjem és idősebb fiam is az építőiparban dolgozik, és Úgy vettem észre, hogy a fiatalabbik is vonzódik az építőipari pályákhoz. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy a Nyitrai Magasépítő Vállalat (Po- zemné stavby} iparltanuló-intézetében a kőműves-szakmán kívül még milyen más szakmák tanulhatók? L. Irén, Hodejoo A következők: ács-állványozó, ez alapszakma, ennek keretén belül tanulható a magasépítőipari és mélyépítőipari ács-állványozó szakma. További szakmák; cserépkályhás, szobafestő és mázoló, vízvezeték-szigetelő. Az építő alapszakma több mellékágra oszlik; épületburkoló, épületszobrász (ez nem nyílik minden évben), kőfaragó,'kőműves. padlóburkoló, ipari kőműves, hőszigetelő, vasbeton és mükökészítő, valamint bádogos. Az idén érettségiztem és sürgősen döntenem kell, továbbtanulok-e, és ha igen, akkor milyen iskolában. A matematika és a fizika a mindenem, úgyhogy egyedül a gépészmérnöki pályát tartom elfogadhatónak. Ha ide nem vesznek fel, akkor elmegyek katonának, és utána majd meglátjuk. Más iskolába egyelőre nem jelentkezem. A gépész szakon belül is elsősorban az energetika és a hőerőgépek érdekelnek. Kérem, írják meg, hogy a gépészmérnöki karnak van-e ilyen szaka. P. Gábor, KoSice Igen, van. Az ágazat pontos neve: hőerőgépek szaka. További szakok és ágazatok: műszaki folyamatok tervezője, áramlástechnikai szak, gépipari technológia szak, géptervező szak, gépszerkesztő ágazat, matematikus-mérnök szak és termelési rendszerek szaka. Kérem, írják meg, hogy a nyitrai élelmiszeripari szákközépiskolának milyen ágazatai vannak, és melyek tanulhatók szakosító osztályokban. L. Andrea, Sala A szakok: erjedéslparl termékgyártó, ez alapszakma, ennek keretén belül tanulható a borász, sörgyártó, szesz- és likőrgyártó szakma. További alapszakma: az élelmiszeripari termékgyártó, ennek keretén belül a következő szakmák tanulhatók; baromfihús-feldolgozó, cukorgyártó, édesipari termékgyártó, élelmiszer-tartósító, húsfeldolgozó, molnár, sütő és tejtermékgyártó. A nyitrai élelmiszeripari szakközépiskolának nincsenek szakosító osztályai. Gimnáziumban érettségiztem, jelentkezem is főiskolára, de mivel ások átlagos tanuló vagyok, nem reménykedem abban, hogy felvesznek. Kérdésem: kt- tanulható-e a műszerészszakma az érettségi után, esetleg indítanak-e a nagy gyárak ilyen jellegű tanfolyamokat? B. Zsolt, Sahy Felesleges már most a legrosszabbra gondolnod, még ha az rendben is van, hogy józanul latolgatod a jövődet. Mű szerészek tulajdonképpen számos iparágazatban működnek; van például irodagépműszerész, rádió- és, televízióműszerész, számítástechnikai műszerész, órás, orvosi gépek műszerésze stb. Te ugyan nem írod, hogy melyik érdekel, szerencsére ez válaszunk szempontjából nem is fontos, ha dolgozni akarsz, akkor elsősorban olyan gyárban érdeklődj, amely Időközönként indít munkahelyi tanfolyamokat. Szakosító tagozata különben van néhány szakmunkásképzőnek Is (Slovnaft, Duslo Safa). 'Az idén érettségiztem gépipari szákközépiskolában. Szeretnék a rendőrségnél dolgozni. Mi a teendőm? G. Ferenc, Vydrány S rendőrség általában csak érettségizett és a katonai szolgálatuk után levő fiatalokat vesz fel kötelékébe; kivételes esetekben eltekint e követelmények egyikétől. Feltételezzük, hogy még a katonai szolgálat előtt van, ezért azt ajánljuk, hogy a sorozásnál jelentse be szándékát a járási katonai parancsnokságon, ott útbaigazítják további tennivalóit illetően. Feltétel még a büntetlen előélet és a kifogástalan egészségi állapot. Fiú létemre nevelő szeretnék lenni, de erről még senkinek sem szóltam. Itt helyben működik a pedagógiai iskola, érdeklődtem már számtalanszor, van-e fiú diákjuk, mindig azt a választ kaptam, hogy nincs. Nem tudom, lehet-e fiúból nevelő? Azt sem tudom, hogy van-e az iskolának nevelői szaka. N. András, Hurbanovo Mindkét kérdésre igennel válaszolunk, kibővítve azzal, hogy valamennyi pedagógiai szakközépiskolának általában két nevelői szaka van: gyereknevelői, tehát a 15 éven aluliak nevelése, és serdülőnevelői, tehát a 15 éven felüllek nevelése. Ennek megfelelően érettségi után a nevelik napközi otthonokban, klubokban, gyermekotthonokban, illetve diákotthonokban, kollégiumokban lehetnek nevelői beosztásban. Figyelmeztetünk még arra, hogy a testnevelés a pedagógiai iskolában a szak- tantárgyak közé tartozik, és a felvételi feltételek közé tartozik a kifogástalan egészségi állapot is. Jövőre érettségizem gimnáziumban Azzal a szándékkal Jöttem ide, hogy majd továbbtanulok főiskolán, de a fiú, akivel járok, szeretné, ha mielőbb ösz- szeházasodnánk, gyerekünk lenne, és erre én is egyre gyakrabban gondolok. Eredetileg orvosnő vagy gyógyszerész szerettem volna lenni, kérem, javasoljanak valamilyen egészségügyi szakmát, amelyet esetleg érettségi után szakosító osztályban is elsajátíthatok. Írják meg azt is, hogy a javasolt iskolában milyen nyelven folyik az oktatás. B. Kati Szakosító osztálya több egészségügyi szakközépiskolának van: Bratislava (Záhradnícka 34, Nedbalová 4), Banská Bystrica, Koäice, Nitra, RuiSomberok, Zvolen, PreSov. ötféle szakmában szerezhetsz képesítést ezekben az osztályokban: glnekológlal nővér, rehabilitációs nővér, röntgenlaboráns, szem- üvegkészítő, fogtechnikus.
