Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-16 / 46. szám
XXX éTfolyam 1982. noT. 18. Ara: 1,— KCs A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mélységes gyásszal tudatja a párttal és az egész szovjet néppel, hogy 1982. november 10-én moszkvai idő szerint 8 óra 30 perckor hirtelen elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Leonyid Iljics Brezsnyevnek, Lenin nagy műve hű folytatójának, a béke és a kommunizmus szenvedélyes harcosának neve örökké élni fog a szovjet emberek és az egész haladó emberiség szívében. A PART, A DOIGOZÖ NÉP ÉS A KOMMUNISTA ÉPÍTÉS SZ01GÄIATÄBAN Leonyid Brezsnyev 1906. december 19-én született Dnyepro- dzerzslnszkben, fémmunkás családban. Tizenöt éves korában kezdett dolgozni a helyi kohászati üzembeh, ahol nagy és kiváló kollektívában szerzett tapasztalatokat. Leonyid Brezsnyev 17 éves volt, amikor tagja lett a Komszomolnak, és 1931-ben a kommunista párt tagja. A technikum elvégzése után Leonyid Brezsnyev a kurszkl kormányzóság területén, Belorussziában és az Ural vidékén szervezte a mezőgazdasági termelést. Miután Leonyid Brezsnyev visszatért szülővárosába, megkezdte tanulmányait a kohászati főiskolán, ahol egyben felelős párt- és közéleti tisztségeket töltött be. A főiskola befejezése után a kohászati üzemben dolgozott, a Bajkálon túl szolgált a hadseregben, tanácsi és párttisztségeket látott el. Leonyid Brezsnyevet 1939-ben a dnyepropetrovszki területi pártbizottság titkárává választották, és a haditechnika gyártását irányította. A Nagy Honvédő Háború első napjaitól kezdve Leonyid Brezsnyev a reguláris hadsereg kötelékébe tartozott. Mint katona, kommunista és politikai tisztségviselő nehéz frontharcokban vett részt. A politikai biztos Brezsnyev nevével szorosan összekapcsolódik a szovjet katonák egyedülálló hősiessége az ún. Kis földön. Leonyid Brezsnyev második világháborús útját ezredpolitikai biztosként a moszkvai győzelmi díszszemlén fejezte be. Leonyid Brezsnyevet 1946-ban megválasztották az Ukrán Kommunista Párt zaporozsjel, később a dnyepropetrovszki területi bizottságának első titkárává. Közvetlen vezetése alatt állítottak helyre olyan gigantikus Ipari létesítményeket, mint a Zaporozssztal, a dnyeperl vízi erőmű, a dnyepropetrovszki és nlkopoli kohászati üzem, a Krlvoj Rog-i bányák. 1950 és 1952 között Leonyid Brezsnyev a Moldaval Kommunista Párt első titkára volt. 1954-ben a Kazahsztáni Kommunista Párt KB másodtltkárává, majd 1955-ben első titkárává választották. Ö Irányította a szűzföldek termővé tételére Irányuló erőfeszítéseket, és a kazahsztáni gabonáért folytatott nagy harc első soraiban állt. A párt XIX. kongresszusán és a következő kongresszusokon Leonyid Brezsnyevet megválasztották az SZKP Központi Bizottságának tagjává. Az SZKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára (1956—57), az SZKP KB Elnökségének tagja (1957 —1966), és 1966-tól az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja volt. 1958—1966 között tagja, alelnöke, majd elnöke volt az SZKP KB Irodájának az Orosz föderációban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja (1965—1967), és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke volt (1960—1964-lg és 1977-től). 1964-ben Leonyid Brezsnyevet az októberi központi bizottsági ülésen az SZKP KB első titkárává és 1966-ban főtitkárává választották. Fár^hatatlan elméleti, politikai és szervező munkájával elválaszthatatlanul összekapcsolódik az SZKP fejlődése és megszilárdulása. Következetesen tartotta magát Lenin tanításaihoz és hagyatékához, szüntelenül ügyelt arra, hogy a párt mind teljesebben valósítsa meg a szovjet társadalomban betöltött vezető szerepét és Irányító erejét, hogy a párt legyen az emberek milliói alkotó tevékenységének szervezője és kezdeményezője, a szovjet nép élcsapata. ... Jól tanultam, mint minden barátom. Először: tetszett, hogy új ismereteket szerzek, másodszor: apám szigorúan ellenőrizte a tanulásomat, harmadszor: rosszul tanulni egyszerűen lehetetlen volt, az egyenlő lett volna azzal, hogy kizárnak a gimnáziumból. Hozzánk, munkásgyerekekhez másképp viszonyultak, mint Felső kolóniái gimnazistákhoz. Düh töltött el bennünket, és szenvedélyes vágy, hogy bizonyítsuk, mennyire igaztalan, mintha mi nem lennénk képesek tanulni, hogy bizonyítsuk, nem vagyunk butábbak a gazdag családok fiacskáinál, akiknek sok mindent elnéztek... (Részlet Leonyid Iljics Brezsnyev Visszaemlékezések című művéből.]
