Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-02 / 44. szám

10 iíüig

MARK DANIEL:

'tz'óval így csinálják ezt. Százszor elmagyaráztam már a klienseimnek, hogy ne tegyenek vallomást ügyvéd nélkül. Kilencven esetben vallottak. Egyszerű volt a magyarázat: nem tarthatják őt fogva, de ha egyedül van a négy fal között, eltompul az agy, és csak egy belső hangot hall: Ki kell innen jutnodl

Mérlegeltem a helyzetemet. A törvény szerint fogva tarthattak hétfőig, ha pénteken tartóztattak le- Igaz, enge- met csütörtökön vettek őrizetbe, de el tudom képzelni, hogy ez nem kerül a jegyzőkönyvbe. További három nap ebben a pokoli lyukban...

De nem tudok, nem szabad vallanom. Ez most kötelességem.

— Begállapítom, hogy módszereik kissé különlegesek, és soha nem hallották a perrendtartási törvényről, de mindegy. Mit akarnak tudni?

— Miért tette ezt?

Mit miért tettem?

I— Miért tulajdonított el Londonban egy robogót, utána Birminghamba jött vele, az utcákon pénzt osztogatott, majd egy téglát hajított a városháza ablakába?

— Viccből! Részeg voltam.

■— Tisztában van vele, hogy az emberek életét veszélyeztette?

— Ez nem valószínű. Nem hajtottam gyorsabban negyven kilométernél.

— Ennek megítélését bízzuk a bíróra. Honnan vette ezt a pénzt?

— Nem jut az eszembe.

■— Mennyi volt az a pénz?

1— Közel ötezer font.

f— Magának nem jut az eszébe, hogyan jutott ötezer fonthoz?

— Nem. Visszaszereztek valamit abból a pénzől?

— Eddig tizenöt fontot.

•— Ez nagyon jó.

— Smith úr, ha sürgősen nem jut az eszébe, honnan vette az ötezer fontot, kénytelenek leszünk megharagudni, mi pedig nem szívesen gurulnánk dühbe.

— Nem is lenne jó, ha megharagudnának.

— A maga helyében én nem oktatnák. Sok okos ember jutott ide már, de mindig ők húzták a rövídebbet.

— Ezen nem is csodálkozom, ha maguk itt tudják tartani őket, ameddig

csak jónak látják, megszegve az érvényes brit törvényeket.

— Tehát hogyan is állunk azzal a pénzzel,. Smith úr?

— Mi van a pénzzel?

^ Honnan származik?

— A postáról. Igen, már dereng valami. A postáról.

— önnek van folyószámlája a postán?

— Nincs.

Chadwick intett a másik rendőrnek, akit előzőleg Thompsonnak nevezett. Thompson visszaintett. Chadwick a hátam mögé állt.

MEGGYÖZÖDtS

— Ki kell bogoznunk ezt a pénzhistóriát, Smith úr, és nincs sok időnk. Az emberek áltálában nem szokták a pénzüket csak úgy osztogatni. Mi a véleménye, Thompson kolléga?

— Esetleg akkor, ha lopott pénzről van szó — mosolygott Thompson.

— Igen, lopott pénz — mormogott Chadöick —, mondjuk a nyugdíjhivataltól egy hamisított csekk segítségével. Olyan csekkel, amely a Montpelier Square-n lakó, bizonyos Foy úr nevére lett kiállítva. Egyébként ez ugyanaz az úr, akitől a robogót lopta.

Thompson karba tett kézzel várta, hogyan reagálok a mondottakra.

— Sebastian Foy? Hiszen ez a legjobb barátom!

— Nyilván nem szívesen venné, ha hitelesítenénk ezt az állítását.

— De igen, tegyék meg. Ismerik a telefonszámát? 01-235-2.

Chadwick hátulról hirtelen kirúgta alólam a széket, és én egy pillanat alatt a földön találtam mhgam. Amikor földet értem, láttam, újra emeli a lábát. Hirtelen oldalra gurultam. A lába a vállárnál találta el. A rúgás fájdalmas volt. Majd megmarkolta mellemen az inget, , és felhúzott. Egyet lendített rajtam, és úgy a falhoz vágott, hogy belenyekkentem. A hajam a szemembe lógott. Még láttam, amint Chadwick jobb keze leereszkedik, és ökle keményen a gyomromba vág. Ismét a földre estem.

— Én vagyok Sebastian Foy — nyögtem ki nagy nehezen.

— Egész biztosan — morgott Chadwick, és ingemnél fogva ismét felrángatott —, azért vagy itt.

Megint a falhoz teremtett.

— Ide figyelj, te nagyokos! Mondhatnak, amit akarnak a rendőrök brutalitásáról. Ha ez az a mód, amivel meg- védjük a nyilvánosságot a hozzád hasonlóktól, akkor ezt a módot fogjuk használni. Én majd kiverem belőled a rafináltságot. Világos?

— Várj egy kicsit, Chadwick — szólalt meg Thompson. — Azt mondta, ő Sebastian Foy. Tudja ezt valamivel bizonyítani?

— Nem mondaná meg, hogyan? Nincs nálam semmilyen irat... Várjanak egy pillanatot.

Levetettem a zoknimat, és lélekben áldottam a házvezetőnőm pedantériáját. A zoknira rá volt hímezve: S. B. Foy.

— Tessék, nézzék meg — mondtam győzedelmesen —, meg vannak elégedve?

— A szentségit — káromkodta el magát Thompson —, nézze ezt meg, Chadwick. Benne vagyunk a pácban.

— Tehetek én róla? Ki tudhatta, hogy ez a szemét lóvá tett bennünket. Nézze, Foy úr, nyilván megérti, hogy ml itt nem panziós kisasszonyokkal szoktunk bájcsevegni. Vannak bűnözők, akiknél ez az egyetlen hatásos módszer, és különben is olyan a munkánk, hogy időnként túfleszülnek az Idegeink.

— Mondjuk talán így — szóltam nagyon kedvesen maguk állami alkalmazottak, és azért kapják a fizetésüket, hogy kordában tartsák az idegeiket. Ha történetesen a maga lányát erőszakolnám meg, akkor is kötelessége lenne védeni engem, különben nincs semmi keresnivalója a renőrségnél.

— Egy kicsit messzire merészkedett — szólt Thompson.

— Ügy gondolja? Egyébként is undorodom a képmutatástól. Ha gorombák akarnak lenni, tegyék következetesen. Miért nem folytatják a verést? Főnököm, Sir James Crancshaw így vagy úgy, értesül az önök módszereiről, és figyelmezteti az illetékes kormányköröket. Világos? Most pedig egy rövid nyilatkozatot szeretnék tenni. Tollat és papirost kérek.

Chadwick egy ív papirost és tollat tett az asztalra. Leültem és a következőket írtam rá: „Én, Sebasian Foy, 139 Montpelier Street, Roderick Foy őrnagy és lady Carolina Foy egyetlen fia megtagadom a vallomást a rendőrségnek arról, amit 1979. december 9-én tettem Birminghamben. Bármilyen további nyilatkozat, jegyzőkönyv, amelyet esetleg a rendőrség bizonyítékként nyújtana be, hamisítvány, mivel ettől a perctől élek a jogommal megtagadni a vallomást."

Aláírtam, elláttam dátummal, és átnyújtottam Chadwicknek. Ez, amikor megnézte, elvörösödött.

— Azt hiszi, cukkolhat minket, csak azért, mert azokból a büdös felsőbb körökből származik?

— Nem én határoztam úgy, hogy abbahagyják a verést. Ha folytatni akarják, nincs módomban meggátolni. Vagy továbbra is törvényellenesen tartanak itt, és viselik a következményeket, vagy kiengednek, és vádat emelnek ellenem. Ahogy akarják.

Egy másik szobába vezettek, ahol ujjlenyomatot vettek tőlem, majd^ visszakaptam a nyakkendőmet, nadrágszíjamat, pénztárcámat és az öngyújtómat.

— Most elmehet, Foy úr. Szerdán reggelre idézést kap a bíróhoz, aki megszabja a szabadlábra helyezés kaucióját.

— Nézze, Chadwick, nem szívesen használom ki az Ismeretségeimet, de most mégis ezt akarom tenni. Néhány befolyásos helyen megemlíteném, hogyan bántak itt velem. Mások, akikkel így bánnak, ezt nem tehetik, mert nem hinnének nekik. Az én szavamnak azonban még van hitele. Nem szeretnék hónapokig várni a tárgyalásomra, márpedig maguknak lehetőségük van húzni az ügyet. Ha maguk meggyorsítják az eljárást, én hajlandó vagyok elfelejteni azt, ami itt velem történt, jóllehet nagyon szívesen látnám, amint magát kirúgják a rendőrségről.

— Maguk felfuvalkodott jobb körökben hülyék! De rendben van, meggyorsítjuk az eljárást. Azt azonban nem kerüli el, hogy jó néhány hónapot a nyakába ne akasszanak.

— Tudom, de hát éppen ezt akartam.

— Megáll az eszem! — ámult tátott szájjall Chadwick.

(Folytatjuk)

AZ EMBER ES MUNKAJA

A legfontosabb szempont a társadalmi hasznosság, mert egész sor olyan foglalkozás van, amelyek nélkül a társadalom nem létezhetne. Ezért az egyik oldalon természetesen mindig előnybe helyezzük a szakképzett munkát, de szükséges lesz Jól megfizetni azokat a szakképzetlen munkákat is, amelyek nem örvendenek különös érdeklődésnek. Ha ezt nem tennénk, megfojtana a szemét, nem lenne lehetőségünk a városokban szükség esetén egy bizonyos helyre elugranl, folyóink még szennyezettebbek len- áének... De nincs az másul.

képp az egész világon, főleg a fejlett országokban. Itt is keresettek a kétkezi munkát vállaló emberek. Annak ellenére, hogy a tőkés országokban manapság nagyon magas a munkanélküliek száma, újságaikban naponta olvashatunk hirdetéseket, amelyekben tetőfedőket, üvegeseket és más hasonló szakmabelieket keresnek.

Mielőtt tehát határozunk, milyen iskolába megyünk, milyen szakmát akarunk tanulni, hová menjünk dolgozni, vagy maradjunk-e továbbra Is a mostani munkahelyünkön, jó lenne, ha ezt gondosan mérlegelnénk.

Hasznos feltenni magunk- ' nak néhány kérdést, és válaszolni Is rájuk. Például ilyeneket:

• Mihez van leginkább adottságom?

i

9 Mi érdekel a legjobban?

0 Nem zavar majd, hogy az otthonomtól távol kell Iskolába járni vagy tanulni?

• Megtalálom-e a jövendő szakmámban a számításaimat?

• Van-e jövője ennek a szakmának, nem válik-e —

mondjuk tíz év múlva — fölöslegessé?

• Tudom-e, hol fogok majd érvényesülni a szakmámmal?

• Választásom nem ütközik-e szüleim, esetleg barátaim nézeteibe?

• Van egyáltalán reményem bejutni ebbe az iskolába vagy szaktanintézetbe?

0 Valóban ez az életcélom, életem álma?

Még hosszan sorolhatnánk a hasonló kérdéseket, és minél több Ilyen kérdést teszek fel magamnak, válaszolok meg, annál jobb. Az sem lenne haszontalan, ha papírra vetném őket, és hozzáírnám az igen-nem válaszokat is. Esetleg valamiféle osztályzással rangsorolnám

őket, hiszen nem mindegyik kérdés egyformán fontos.

Mielőtt határozunk, szükséges lenne meghallgatni szüléink, tanítóink, barátaink véleményét, esetleg pályaválasztási szakértővel is tanácskozni. Minél több az információ, nézet, annál jobb. Persze a végső választást magunknak kell megtenni, saját értékrendünk alapján.

Egy francia író a következőket mondta; „A történelemben garmadával vannak szülők, akik gyermekük érdeklődését szeszélynek tartották, és ezzel jóhiszeműen elrontották az életét.“ Lehet, ez így elég egyoldalú, de talán ajánlatos lenne ezen elgondolkodni, főleg sok szülőnek. Sajnos, elég gyakran találkozunk olyan szülőkkel, akik gyermekük révén szeretnék azokat az álmaikat megvalósítani, amelyek ilyen vagy amolyan oknál fogva nekik nem sikerültek.

Meghallgatjuk tehát a tanácsokat, értékeljük őket, hiszen ezeknek sincs egyformán súlya. Ha ugyanis minden Információt egyenrangúnak tartanánk, kénytelenek lennénk igazat adni annak az öreg tenegrésznek, aki a fiatal tengerészjelöltet így oktatta: „Hogy ml az óceán? Hát, csak hajózol, hajózol, hajózol, és szélté^ ben-hosszában nem találsz egyetlen kocsmát sem!“

Milyen veszély fenyeget, ha rosszul választunk? Erről majd a következő számunkban.

OKTÓBER

Juhász Gyula „Az októberi forradalomhoz“ című verséből Idézünk.

VÍZSZINTES: 1. Katonának a foglalkozás végétől a takarodólg adott eltávozási engedély. 6. A versldézet első része. 11. Karoló. 12. Vidám jeleneteket bemutató kisebb színház. 13. Takarmánytároló. 14. jugoszláv kikötő. 15. Rangjelző szó. 16. Az ilyen szó panaszt jelent. 17. Magyar költő, író, műfordító (Antal).- 19. Szálkás húsú édesvízi hal. 20. Finnugor nyelvű népcsoport a Lett SZSZK-ban. 21. Lét. 23. Letesz. 25. Zamat. 26. A múlt idő jele. 28. Színtelen, szagtalan gyúlékony gáz. 30

____faciunt collegium, régi latin mondás (hárman alk

otnak egy testületet(. 31. ...Taylor, ismert amerikai jílmszínésznő. 33. A sas „fegyvere“. 35. Az a-hangnak fél hanggal lejeié módosításából származó hang. 36. Ez a másik 38. ...csizmát visel a babám. Ismert népdal kezdete. 40. Klasszikus kötőszó. 41. Mell költőiesen. 42. Koncentrációs tábor. 43. Állatok tenyésztésére szakosított gazdaság. 45. Pusztít. 46. Tova. 47. A nóta szerint ilyen a jó sütemény. 49. Lentebbl helyre. 50. Franciaország hivatalos nevének rövidítése. 52. Nagyobb edények. 53. Mókus. 54. Becsületsértő, hazug állítás. 56. Lelkes helyeslés. 57. Műszaki berendezés összeállításával foglalkozik. :!BíÉ

FÜGGŐLEGES: 1. A versidézet második része. 2. Trója más neve. 3. Osztrák város a Duna partján. 4. Leo betűi keverve. 5. Hazai heti képesújság. 6. Volt egyiptomi elnök (Anvarj. 7. A cirkónium és az arzén vegyjele. 8. ... mail, légi úton. 9. Iránytmutató szó. 10. Alma..., Kazahstán fővárosa. 12. Szilaj. 14. Nyári gyors eső, 17. A tévé rendszeres adása. 18. Növényvilág. 20. Lengyel scl-fi író (Stanislaw j. 21. Felfog. 22. Az Árpádház ősanyja. 24. „Beszél" a tyúkanyó. 27. fókái egyik regényének női hőse. 29. Vándor életet élő népek. 32. Párhumazos csíkokkal megjelölt gyalogátkelőhely. 34. Az ókori perzsáknál jövendőmondó, gyógyító, álomfejtő pap. 37. Föld szlovákul. 39. Fordítva: vadász rejtekhelye. 44. Kisebb domb. 46. Már előre. 47. Halász eszköz. 48. Bajkál-Amúr Magisztrál röviden. 49. Magyar színész (István). 51. Unalmas, ke.délytelen. 52. Szovjet sakkmester volt. 53. Terem közepet 55. A gallium vegyjele. 56. Búza egyneműi.

Beküldendő a vízszintes 6. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. SV.

A lapunk 42. számában megjelent rejtvény helyes megfejtése: A walesi bárdok, Toldi szerelme, Agnes asz- szony, A hamis tanú. Bolond Istók.