Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-02 / 44. szám
m 9 A JÖVŐ MÉRNÖKE Az Ipari forradalom a mérnökképzés nagyarányú kibontakozásához vezetett. Az Ipart országokban mindenütt bővültek a műszaki felsőoktatás Intézményei, hogy befogadhassák a növekvő hallgatóságot. Az UNESCO felmérései szerint a mérnöklétszám az Ipari országokban 15—18 millióra rúg, fele pedig a szocialista országokban dolgozik. Az ÚJ, tudományos felfedezésekkel párhuzamosan — bár a dolog természeténél fogva általában azt követve — változott és változik a mérnökképzés célkitűzése, az előadások tartalma és a képzés módszere. Már nemcsak az egyes mérnöki szakmák. hanem az egyetemek többsége Is specializálódott. A hagyományos mérnöki diplomásokon kívül például a mezőgazdaság Iparosított termelési rendszerei agrár- és kertészmérnöki oklevelű szakembereket kívánnak. További sajátosság a tanszéki és egyetemi Intézeti tudományos kutatás felerősödése, ami Jelzi, hogy olyan mérnökökre van szükség, akik a tudományos eredményeket adaptálni tudják, s felkészültek arra, hogy az Ipari gyakorlatba azokat átültessék. Rendszeressé vált a szakmérnökképzés és általában a mérnöki továbbképzés azzal kapcsolatban, hogy azokat az Ismereteket, amelyekkel a friss diplomás rendelkezik, 5—10 esztendőnként továbbfejlesztésre, de mindenesetre rendszeres „karbantartásra“ szorulnak. A mérnökképzés tervszerű és rendszeres továbbfejlesztése, ami a Jövö mérnökeinél kulcskérdés, elsősorban a szocialista országokra Jellemző, s kihat már az általános Iskolai, a középfokú képzésre, Ideértve a tanító- és tanárképzést Is. Eredményeit látva például az amerikai oktatásügy egyik ellenőrző szerve, az Educational Testing Service viszonyult az ország általános és középiskolai oktatásig, s megvizsgálta 60 alapfokú és középiskolai matematikatanár képességeit. Csak 10 százalékát találták alkalmasnak arra, hogy matematikát tanítsanak. A matematikai képzés megalapozása azért fontos, mert a Jövő mérnöke elsősorban modern számítástechnikai eszközökkel találkozik, amelyek — ha élni tud velük — lehetővé teszik munkaideje gazdaságos kihasználását, segítik rendszertechnikai szemlélete, áttekintőképessége kialakulását, vagyis azt, hogy a mérnök a termelőapparátust valóban kézben tartsa, és az optimális műszaki-gazdasági paraméterekkel üzemeltesse. A Jövő mérnöke a tervezéstől a gyártás- irányításig számítógéprendszerekkel dolgozik, elektronikus műszerek, berendezések segítségével oldja meg azokat a feladatait, amelyek az energia- és anyagráfordltás gazdaságosságát, a termelőmunka termelékenységét a kívánt szintre emelik. Munkájának a közgazdasági-műszaki kölcsönhatások szabnak Irányt, amelyek mögött a mindenkori értékesítési helyzet, a piac követelményei és igényei rejlenek. Szakképzett technikusok mentik fel a rutinmunka alól, hogy mindig egy lépéssel előbbre tarthasson. A szocialista országok, így hazánk is e téren kellő — gyakorlatilag azonban Jobbára ki nem használt — tartalékokkal rendelkezik. A Jövö mérnökeinek az alapképzése Is egyre gazdagodik, de nemcsak a fizikában és a matematikában lesz otthonosabb, hanem mindazokban a diszciplínákban, is, amelyek a korszerű műszaki szemlélethez már ma, még inkább a Jövőben nélkülözhetetlenek. Nem nélkülözheti például az információ- és hiradáselmélet, az elektronika, a híradástechnika, a kibernetika, az auto- matlzácló, sőt az atomtechnika alapjait, amelyek igénye bármely mérnöki szakmában felmerülhet. Tegyük hozzá, hogy a termelés szinte valamennyi ágában számos újfajta szerkezeti anyaggal dolgoznak, ami szintén próbára teszi a „Jövő mérnökét“. Szinte reménytelen, hogy az elvárásoknak megfeleljen de a gyakorlat oda fejlődik, hogy a mérnöki szolgáltatások széles hálózata siet egy-egy feladat megfelelő munkamegosztással- történő kollektív megoldására. A tájékozódást emellett adatbankok segítik, a szakkönyvtárakkal, display-rend- szerekkel kerül gyors kapcsolatba, részfeladatainak megoldását specializált mérnöki irodák és fejlesztőintézetek veszik át. Intézkedéseit az üzem- és munkaszervezés gépesítése, automatizálása útján teheti hatékonyabbá. S hogy a gyártásban „stabil struktúrákat“ hozhasson létre, modellekben gondolkodik. Alkotói minőségben, mint szerkesztő és gyártó mérnök a struktúrát, a szerkezetet, s ennek részletkérdéseit ismeri, fejleszti. Mint felhasználó tudja, hogyan éljen vele, minthogy ismeri a berendezés, a gép funkcióit és kapacitását. A Jövö mérnökének munkáját tehát sok tekintetben annak automatizáltsága, gépesítése Jellemzi majd. A rajztermekben több lesz a display, mint a rajztábla, a gyártásban a közvetlen mérnök — gép kapcsolat alakul ki. Mindez lehetővé teszi számára, hogy munkatársaival az emberi tényezők fontosságának Ismeretében mélyebben és a maga színvonalán foglalkozzék, nagyobb gonddal a szociális és a társadalompolitikai problémák ir^t. Azzal a legfőbb céllal, hogy a termelést, ami az emberért, a társadalmi célok megvalósításáért van, nyitotta és rugalmassá tehesse, az igényeiknek lehetőleg elébe vághasson. Azokon a nagyszerű példákon felbuzdulva, amelyeket az előző mérnökgenerációk nem egy nagy egyénisége és alkotása mutatott fel a mérnöki tevékenység feltételei szempontjából sokkal szegényebb körülmények között. Sz. E. AKIK B[ETHOV[iN 1$ SEG TENI lUDTAK VOINA A moszkvai Bauman Műszaki Egyetem Viagyimir Loscsiiov professzor vezette biomedikai rendszerek és műszaki feiszereié- sek tanszékét viszonytag nemrég szervezték meg, ám a tanszék kutatói máris |6 néhány figyetemre méttó műszerret és készUiékkel rukkoltak ki. Ok végeztek etsőként csonthegesztést, 8 ez a műtéti eljárás azóta poi- gárjogot nyert az orvostudományban. Elű- áttltottak különböző típusú elektromos in- gerlőkésziiiékeket és olyan műszereket is, amelyek fontos kellékei a különféle betegségek elektromos tűvel való kezelésének. fzz A szerencsétlenség szinte egyik pillanatról 8 másikra következett be. A szoptató anya anélkül, hogy kikérte volna az orvos véleményét, rendszeresen antibiotikumot szedett, s emiatt a csecsemője elvesztette hallását. Hároméves koráig süket, sőt néma Is volt a kislány. Jómagam a Szovjet Orvostudományi Akadémia Gyermekgyógyászati Intézetének T. Baklanova, a neves orvosnő vezette fül-, orr- és gégeosztályán találkoztam vele. A pajkos kislány az ajtóhoz futott, mire az édesanyja rászólt. A gyermek megfordult, visszafelé szaladt, az anya szemét pedig elöntötték a könnyek. Még egy hónap sem telt el azóta, hogy kislánya először hallotta meg a hangját, és ejtette ki ezt a szót; mama. ... A 15 éves szibériai fiúnak egészen kicsi korában gennyes középfülgyulladás miatt romlott el a hallása. A kezelés megkezdése előtt a felhangosltott tévét egy méterről sem hallotta. A műszerek kimutatták, hogy hallószerve egyáltalán nem érzékeli az alacsony frekvenciájú hangokat. Most a kezelésen túl levő fiú mintegy két méterre ül tőlem. — Hányadik osztályba Jársz, Oleg? — kérdezem anélkül, hogy felemelném a hangomat. — Nyolcadikba. — Elégedett vagy a kezeléssel? — De még mennyire! A pajtásaimmal most már tudok beszélgetni. Ma már senki sem sejti, hogy süket voltam. A tévét Is együtt nézem a többiekkel. E két gyerek több tucatnyi társához hasonlóan sikerrel vett részt a moszkvai orvosok által kidolgozott kezeléssorozatban, noha valamennyien — úgymond — gyógyíthatatlan betegségben: hallóldeg-gyulladás- ban szenvedtek. Az Iskolában tanítják, hogy miképp működik az emberi fül. Jól tudjuk, hogy a hanghullámok megrezegtetlk a dobhártyát, ezt a hallójárat mélyén meghúzódó, rendkívül finom képződményt. A mögötte levő középfülben helyezkednek el a rugalmas szalagokkal összekapcsolt mozgékony hallócsontok: a kalapács, az üllő és a kengyel. Amikor a hanghullámok hatására a dobhártya rezegni kezd, elmozdul a kalapács, majd megmozdul az üllő, s nyomást gyakorol a kengyelre, amely ezután egy újabb hártya és a belső fület kitöltő folyadék révén továbbítja a hangingért a csigába. Onnan ered a harmincezer Idegrost alkotta hallóideg, s az vezeti az agyi hallóközpontba a csigában keletkező Idegingerületeket. A hallócsontok a hatvanszorosára-hetvenszeresé- re felerősítik a dobhártyát megrezegtetö hangot. A fülnek egyébként 16-tól 20 000 hertzlg terjedő tartományban érzékeli a hangot, s ennek köszönhetjük, hogy a mennydörgést és a szúnyogzümmögést egyaránt halljuk. Az orvosok rájöttek arra, hogy miképp lehet Javítani a hallászavarokon, és mivel pótolhatók a bonyolult hallószerv egyes részel. Olyan, régebben gyógyíthatatlannak vélt betegségek esetén is, mint amilyen az otoszklerózis, amikor is mozdulatlanságra van kárhoztatva az egyik hallócsontocska, a kengyel. A szovjet fülészek olyan műtéteket végeznek, amelyekkel helyreállítható a hallócsontocskák mozgása, ám ha ez nem sikerül, akkor protézissel pótolják a beteg csontot vagy csontocskát. Számos fülbetegség Jól reagál a gyógyszeres és fizikoterápiás beavatkozásra. Mindaddig nincs nagyobb baj, míg a hallóideg nem betegszik meg. Mihelyt nem továbbítja az Idegingerületeket az agyba, használhatatlanná válik az egész hallószervünk. Amikor a hallóideg-gyulladás a diagnózis, a beteg rendszerint nagyothallásra vagy süketségre van kárhoztatva. E megváltoztathatatlannak tűnő állapoton igyekeznek Javítani a 2. számú Moszkvai Orvostudományi Egyetem fiatal munkatársai. Természetesen nem a véletlennek köszönhetik sikereiket. A kutatók régóta vizsgálják, hogy miképn hat az elektromos és a mágneses mező az emberi szervezetre, s felhasználható-e az elektromos áram, a mágneses mező, a mechanikus rezgés a különböző betegségek gyógyítására. E kutatómunkában több tucatnyi egészségügyi intézmény szakemberei vesznek részt. A hallóideg-gyulladás gyógyítását elősegítendő klinikai kutatások a Gyermekgyógyászati Intézetben folynak. Jó eredményeket értek el itt a J. Miro- nyenko orvos-kandidátus, G. Mejerkop és V. Moszkaljov tervezte elektromos stlmulá- torral. E műszer révén mind elektromos tűvel, mind nagy frekvenciájú árammal kezelhetők a betegek. A hallás helyreállítása azonban egyéb hatású eljárások beiktatását is szükségessé tette. E sorok írója már abba a korba lépett, amikor nem megy ritkaságszámba a hallóideg-gyulladás. JurlJ Mironyenko egy kis vekkert nyomott a kezembe, s lemérte azt a távolságot, ahonnan még hallhattem a ketyegését. A három mérés átlaga fél méter volt. Ekkor a fülembe helyeztek egy-egy mágnest, a fejemre tettek egy fülvédőt elektromos tekercsekkel, amelyek váltakozó mágneses mezőt hoztak létre. Nyomban úgy éreztem magam, mintha egy fölfelé szálló sugárhajtású repülőgépen ülnék. A fülemben hallható egyenletes zúgás minden más zajt elnyomott. S ez nem meglepő, hiszen közvetlenül a dobhártyám mellett levő mágnes meghatározott ütemben vibrált. A tíz percig tartó „mágnesezés“ után elektromos ingerlés következett. A fülembe óvatosan benedvesltett elektródokat dugtak, s azokat egy kis készülékkel kötötték össze. Nagyon enyhe ütemes szúrásokat éreztem a dobhártyámon, s minden egyes szúrás alkalmával egy kis piros lámpa gyulladt ki a műszer tetején. Enélkül ugyanis nemigen érzékelné az ember a ritmust. Fájdalmat természetesen nem éreztem. Végül üvegszálas, hajlékony vezetőkön keresztül lézersugarat irányítottak a fülembe, valóságos fényárral fürdették a dobhártyámat. A háromféle kezelés alig fél órát vett igénybe, utána az ébresztőóra ketyegését 75 centiméterről is jól hallottam. — Kiváló eredmény első alkalommal — mondja Mironyenko —, ötven fölötti betegeknél nem túl gyakori az ilyen sikeres kezelés. „A te Beethovened nagyon szerencsétlennek érzi magát. Tudatom veled, hogy létem egyik legbecsesebb része, a hallásom, nagyon meggyöngült.,. vajh kigyógyulhatok-e belőle...“ — írja Ludwig van Beethoven egyik barátjának. A zseniális zeneszerző süketen halt meg. Márpedig a süketségnek abban a válfajában szenvedett, amelynek a kezelésében most történnek az első reményt keltő lépések. Még sok munka van hátra, sok a nyitott kérdés. Mi a magyarázat arra, hogy a regenerálódásra mindeddig képtelennek tartott hallóideg egyszerre csak „új életre“ kel az elektromosság, a rezgés, a mágneses mező és a lézersugár hatáséra? Hogyan lehetne a hallást maradéktalanul visszaadni? Lehetséges-e ez egyáltalán? Ml az oka annak, hogy 34, azonos kórisméjű gyermek közül csupán huszonkettőnek a hallása Javult észrevehetően? Ahhoz, hogy e kérdésekre felelhessünk, újabb és újabb kísérleteket kell végezni, be kell vonni a kutatómunkába más városokban gyógyintézmények szakembereit, s el kell látni őket Mironyenko doktor készülékeivel, hogy ők is beszámolhassanak a kezelések eredményeiről. Az új eljárás most születik. A kutatások folytatódnak. B. SUMILIN tudomány TECHNIKA