Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-02 / 44. szám

m 9 A JÖVŐ MÉRNÖKE Az Ipari forradalom a mérnökképzés nagy­arányú kibontakozásához vezetett. Az Ipa­rt országokban mindenütt bővültek a mű­szaki felsőoktatás Intézményei, hogy befo­gadhassák a növekvő hallgatóságot. Az UNESCO felmérései szerint a mérnöklétszám az Ipari országokban 15—18 millióra rúg, fele pedig a szocialista országokban dolgo­zik. Az ÚJ, tudományos felfedezésekkel pár­huzamosan — bár a dolog természeténél fogva általában azt követve — változott és változik a mérnökképzés célkitűzése, az előadások tartalma és a képzés módszere. Már nemcsak az egyes mérnöki szakmák. hanem az egyetemek többsége Is speciali­zálódott. A hagyományos mérnöki diplomá­sokon kívül például a mezőgazdaság Ipa­rosított termelési rendszerei agrár- és ker­tészmérnöki oklevelű szakembereket kíván­nak. További sajátosság a tanszéki és egye­temi Intézeti tudományos kutatás felerősö­dése, ami Jelzi, hogy olyan mérnökökre van szükség, akik a tudományos eredményeket adaptálni tudják, s felkészültek arra, hogy az Ipari gyakorlatba azokat átültessék. Rendszeressé vált a szakmérnökképzés és általában a mérnöki továbbképzés azzal kapcsolatban, hogy azokat az Ismereteket, amelyekkel a friss diplomás rendelkezik, 5—10 esztendőnként továbbfejlesztésre, de mindenesetre rendszeres „karbantartásra“ szorulnak. A mérnökképzés tervszerű és rendszeres továbbfejlesztése, ami a Jövö mérnökeinél kulcskérdés, elsősorban a szocialista or­szágokra Jellemző, s kihat már az általános Iskolai, a középfokú képzésre, Ideértve a tanító- és tanárképzést Is. Eredményeit lát­va például az amerikai oktatásügy egyik el­lenőrző szerve, az Educational Testing Ser­vice viszonyult az ország általános és kö­zépiskolai oktatásig, s megvizsgálta 60 alap­fokú és középiskolai matematikatanár ké­pességeit. Csak 10 százalékát találták al­kalmasnak arra, hogy matematikát tanítsa­nak. A matematikai képzés megalapozása azért fontos, mert a Jövő mérnöke elsősorban modern számítástechnikai eszközökkel talál­kozik, amelyek — ha élni tud velük — le­hetővé teszik munkaideje gazdaságos ki­használását, segítik rendszertechnikai szem­lélete, áttekintőképessége kialakulását, vagy­is azt, hogy a mérnök a termelőapparátust valóban kézben tartsa, és az optimális mű­szaki-gazdasági paraméterekkel üzemeltes­se. A Jövő mérnöke a tervezéstől a gyártás- irányításig számítógéprendszerekkel dolgo­zik, elektronikus műszerek, berendezések segítségével oldja meg azokat a feladatait, amelyek az energia- és anyagráfordltás gaz­daságosságát, a termelőmunka termelékeny­ségét a kívánt szintre emelik. Munkájának a közgazdasági-műszaki kölcsönhatások szabnak Irányt, amelyek mögött a minden­kori értékesítési helyzet, a piac követelmé­nyei és igényei rejlenek. Szakképzett tech­nikusok mentik fel a rutinmunka alól, hogy mindig egy lépéssel előbbre tarthasson. A szocialista országok, így hazánk is e téren kellő — gyakorlatilag azonban Jobbára ki nem használt — tartalékokkal rendelkezik. A Jövö mérnökeinek az alapképzése Is egyre gazdagodik, de nemcsak a fizikában és a matematikában lesz otthonosabb, ha­nem mindazokban a diszciplínákban, is, amelyek a korszerű műszaki szemlélethez már ma, még inkább a Jövőben nélkülöz­hetetlenek. Nem nélkülözheti például az in­formáció- és hiradáselmélet, az elektronika, a híradástechnika, a kibernetika, az auto- matlzácló, sőt az atomtechnika alapjait, amelyek igénye bármely mérnöki szakmá­ban felmerülhet. Tegyük hozzá, hogy a ter­melés szinte valamennyi ágában számos új­fajta szerkezeti anyaggal dolgoznak, ami szintén próbára teszi a „Jövő mérnökét“. Szinte reménytelen, hogy az elvárások­nak megfeleljen de a gyakorlat oda fejlő­dik, hogy a mérnöki szolgáltatások széles hálózata siet egy-egy feladat megfelelő mun­kamegosztással- történő kollektív megoldá­sára. A tájékozódást emellett adatbankok segítik, a szakkönyvtárakkal, display-rend- szerekkel kerül gyors kapcsolatba, részfel­adatainak megoldását specializált mérnöki irodák és fejlesztőintézetek veszik át. In­tézkedéseit az üzem- és munkaszervezés gé­pesítése, automatizálása útján teheti haté­konyabbá. S hogy a gyártásban „stabil struktúrákat“ hozhasson létre, modellekben gondolkodik. Alkotói minőségben, mint szer­kesztő és gyártó mérnök a struktúrát, a szerkezetet, s ennek részletkérdéseit isme­ri, fejleszti. Mint felhasználó tudja, hogyan éljen vele, minthogy ismeri a berendezés, a gép funkcióit és kapacitását. A Jövö mérnökének munkáját tehát sok tekintetben annak automatizáltsága, gépesí­tése Jellemzi majd. A rajztermekben több lesz a display, mint a rajztábla, a gyártás­ban a közvetlen mérnök — gép kapcsolat alakul ki. Mindez lehetővé teszi számára, hogy munkatársaival az emberi tényezők fontosságának Ismeretében mélyebben és a maga színvonalán foglalkozzék, nagyobb gonddal a szociális és a társadalompolitikai problémák ir^t. Azzal a legfőbb céllal, hogy a termelést, ami az emberért, a tár­sadalmi célok megvalósításáért van, nyi­totta és rugalmassá tehesse, az igényeiknek lehetőleg elébe vághasson. Azokon a nagy­szerű példákon felbuzdulva, amelyeket az előző mérnökgenerációk nem egy nagy egyénisége és alkotása mutatott fel a mér­nöki tevékenység feltételei szempontjából sokkal szegényebb körülmények között. Sz. E. AKIK B[ETHOV[iN 1$ SEG TENI lUDTAK VOINA A moszkvai Bauman Műszaki Egyetem Viagyimir Loscsiiov professzor vezette bio­medikai rendszerek és műszaki feiszereié- sek tanszékét viszonytag nemrég szervezték meg, ám a tanszék kutatói máris |6 néhány figyetemre méttó műszerret és készUiékkel rukkoltak ki. Ok végeztek etsőként csont­hegesztést, 8 ez a műtéti eljárás azóta poi- gárjogot nyert az orvostudományban. Elű- áttltottak különböző típusú elektromos in- gerlőkésziiiékeket és olyan műszereket is, amelyek fontos kellékei a különféle beteg­ségek elektromos tűvel való kezelésének. fzz A szerencsétlenség szinte egyik pillanat­ról 8 másikra következett be. A szoptató anya anélkül, hogy kikérte volna az orvos véleményét, rendszeresen antibiotikumot szedett, s emiatt a csecsemője elvesztette hallását. Hároméves koráig süket, sőt né­ma Is volt a kislány. Jómagam a Szovjet Orvostudományi Akadémia Gyermekgyógyá­szati Intézetének T. Baklanova, a neves or­vosnő vezette fül-, orr- és gégeosztályán találkoztam vele. A pajkos kislány az ajtó­hoz futott, mire az édesanyja rászólt. A gyermek megfordult, visszafelé szaladt, az anya szemét pedig elöntötték a könnyek. Még egy hónap sem telt el azóta, hogy kis­lánya először hallotta meg a hangját, és ej­tette ki ezt a szót; mama. ... A 15 éves szibériai fiúnak egészen ki­csi korában gennyes középfülgyulladás miatt romlott el a hallása. A kezelés megkezdé­se előtt a felhangosltott tévét egy méterről sem hallotta. A műszerek kimutatták, hogy hallószerve egyáltalán nem érzékeli az ala­csony frekvenciájú hangokat. Most a keze­lésen túl levő fiú mintegy két méterre ül tőlem. — Hányadik osztályba Jársz, Oleg? — kér­dezem anélkül, hogy felemelném a hango­mat. — Nyolcadikba. — Elégedett vagy a kezeléssel? — De még mennyire! A pajtásaimmal most már tudok beszélgetni. Ma már senki sem sejti, hogy süket voltam. A tévét Is együtt nézem a többiekkel. E két gyerek több tucatnyi társához ha­sonlóan sikerrel vett részt a moszkvai or­vosok által kidolgozott kezeléssorozatban, noha valamennyien — úgymond — gyógyít­hatatlan betegségben: hallóldeg-gyulladás- ban szenvedtek. Az Iskolában tanítják, hogy miképp mű­ködik az emberi fül. Jól tudjuk, hogy a hanghullámok megrezegtetlk a dobhártyát, ezt a hallójárat mélyén meghúzódó, rendkí­vül finom képződményt. A mögötte levő kö­zépfülben helyezkednek el a rugalmas sza­lagokkal összekapcsolt mozgékony halló­csontok: a kalapács, az üllő és a kengyel. Amikor a hanghullámok hatására a dobhár­tya rezegni kezd, elmozdul a kalapács, majd megmozdul az üllő, s nyomást gyakorol a kengyelre, amely ezután egy újabb hártya és a belső fület kitöltő folyadék révén to­vábbítja a hangingért a csigába. Onnan ered a harmincezer Idegrost alkotta halló­ideg, s az vezeti az agyi hallóközpontba a csigában keletkező Idegingerületeket. A hal­lócsontok a hatvanszorosára-hetvenszeresé- re felerősítik a dobhártyát megrezegtetö hangot. A fülnek egyébként 16-tól 20 000 hertzlg terjedő tartományban érzékeli a hangot, s ennek köszönhetjük, hogy a mennydörgést és a szúnyogzümmögést egy­aránt halljuk. Az orvosok rájöttek arra, hogy miképp lehet Javítani a hallászavarokon, és mivel pótolhatók a bonyolult hallószerv egyes ré­szel. Olyan, régebben gyógyíthatatlannak vélt betegségek esetén is, mint amilyen az otoszklerózis, amikor is mozdulatlanságra van kárhoztatva az egyik hallócsontocska, a kengyel. A szovjet fülészek olyan műté­teket végeznek, amelyekkel helyreállítható a hallócsontocskák mozgása, ám ha ez nem sikerül, akkor protézissel pótolják a beteg csontot vagy csontocskát. Számos fülbeteg­ség Jól reagál a gyógyszeres és fizikoterá­piás beavatkozásra. Mindaddig nincs na­gyobb baj, míg a hallóideg nem betegszik meg. Mihelyt nem továbbítja az Idegingerü­leteket az agyba, használhatatlanná válik az egész hallószervünk. Amikor a halló­ideg-gyulladás a diagnózis, a beteg rend­szerint nagyothallásra vagy süketségre van kárhoztatva. E megváltoztathatatlannak tű­nő állapoton igyekeznek Javítani a 2. szá­mú Moszkvai Orvostudományi Egyetem fia­tal munkatársai. Természetesen nem a vé­letlennek köszönhetik sikereiket. A kutatók régóta vizsgálják, hogy miképn hat az elektromos és a mágneses mező az emberi szervezetre, s felhasználható-e az elektromos áram, a mágneses mező, a me­chanikus rezgés a különböző betegségek gyógyítására. E kutatómunkában több tucat­nyi egészségügyi intézmény szakemberei vesznek részt. A hallóideg-gyulladás gyó­gyítását elősegítendő klinikai kutatások a Gyermekgyógyászati Intézetben folynak. Jó eredményeket értek el itt a J. Miro- nyenko orvos-kandidátus, G. Mejerkop és V. Moszkaljov tervezte elektromos stlmulá- torral. E műszer révén mind elektromos tű­vel, mind nagy frekvenciájú árammal kezel­hetők a betegek. A hallás helyreállítása azonban egyéb hatású eljárások beiktatá­sát is szükségessé tette. E sorok írója már abba a korba lépett, amikor nem megy ritkaságszámba a halló­ideg-gyulladás. JurlJ Mironyenko egy kis vekkert nyomott a kezembe, s lemérte azt a távolságot, ahonnan még hallhattem a ketyegését. A három mérés átlaga fél mé­ter volt. Ekkor a fülembe helyeztek egy-egy mágnest, a fejemre tettek egy fülvédőt elektromos tekercsekkel, amelyek váltakozó mágneses mezőt hoztak létre. Nyomban úgy éreztem magam, mintha egy fölfelé szálló sugárhajtású repülőgépen ülnék. A fülem­ben hallható egyenletes zúgás minden más zajt elnyomott. S ez nem meglepő, hiszen közvetlenül a dobhártyám mellett levő mág­nes meghatározott ütemben vibrált. A tíz percig tartó „mágnesezés“ után elektromos ingerlés következett. A fülembe óvatosan benedvesltett elektródokat dugtak, s azokat egy kis készülékkel kötötték össze. Nagyon enyhe ütemes szúrásokat éreztem a dobhár­tyámon, s minden egyes szúrás alkalmával egy kis piros lámpa gyulladt ki a műszer tetején. Enélkül ugyanis nemigen érzékelné az ember a ritmust. Fájdalmat természete­sen nem éreztem. Végül üvegszálas, hajlé­kony vezetőkön keresztül lézersugarat irá­nyítottak a fülembe, valóságos fényárral fürdették a dobhártyámat. A háromféle ke­zelés alig fél órát vett igénybe, utána az ébresztőóra ketyegését 75 centiméterről is jól hallottam. — Kiváló eredmény első alkalommal — mondja Mironyenko —, ötven fölötti bete­geknél nem túl gyakori az ilyen sikeres ke­zelés. „A te Beethovened nagyon szerencsétlen­nek érzi magát. Tudatom veled, hogy létem egyik legbecsesebb része, a hallásom, na­gyon meggyöngült.,. vajh kigyógyulhatok-e belőle...“ — írja Ludwig van Beethoven egyik barátjának. A zseniális zeneszerző sü­keten halt meg. Márpedig a süketségnek abban a válfajában szenvedett, amelynek a kezelésében most történnek az első reményt keltő lépések. Még sok munka van hátra, sok a nyitott kérdés. Mi a magyarázat arra, hogy a re­generálódásra mindeddig képtelennek tar­tott hallóideg egyszerre csak „új életre“ kel az elektromosság, a rezgés, a mágneses mező és a lézersugár hatáséra? Hogyan le­hetne a hallást maradéktalanul visszaadni? Lehetséges-e ez egyáltalán? Ml az oka an­nak, hogy 34, azonos kórisméjű gyermek közül csupán huszonkettőnek a hallása Ja­vult észrevehetően? Ahhoz, hogy e kérdésekre felelhessünk, újabb és újabb kísérleteket kell végezni, be kell vonni a kutatómunkába más városok­ban gyógyintézmények szakembereit, s el kell látni őket Mironyenko doktor készülé­keivel, hogy ők is beszámolhassanak a ke­zelések eredményeiről. Az új eljárás most születik. A kutatások folytatódnak. B. SUMILIN tudomány TECHNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents