Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-19 / 42. szám

MARK DANIEL: George Barnett öt évet kapott. Még két és fél hónapja volt a szabadulásig, és nem tudott elaludni. A szél ostorozta a börtön­szárny falait, és zörgette az ablakokat. A távoli otthon illatát idézte fel, olyan gon­dolatokat, amelyeket mindig igyekezett el­nyomni. Bebugyolálta magát pokrócába egészen a feje bábjáig. Nyílt a cella ajtaja, majd is­mét becsukódott. Valaki bejött. George óva­tosan megmozdult, és a párnája alá nyúlt a zsilettért. .„Nem tartozom senkinek do­hánnyal, de a dutyiban sosem lehet tudni.“ Az ágy végénél siránkozva megszólalt egy hang: — Fent vagy, George? — Nem, ki az? — En vagyok, Trevor. Felgyújthatom a lámpát? — Nem, az istenit. Tűnj el, Trev! — Okvetlenül beszélnem kell veled... Meglépek. — Micsoda? A látogató védtelennek és békésnek tűnt. Alacsony zömök termete volt. A két Őszü­lő hajtincs közül kivilágított tar koponyája. — Gyere, szívjunk egyet — szólalt meg Barnett. A látogató a zsebébe nyúlt, és egy pléh- dobozt dobott a szalmazsákra. Barnett vas­tag cigarettát sodort magának. — Miféle marhaságot mondtál a megló­gásról? — Igen, olajra lépek. Trev, te meghülyültél?! Hiszen az utol­só hónapjaidat töltőd. Ezt én is tudom, de meg kell lépnem — mondta, miközben idegesen topogott —, egyszerűen tennem kell valamit. — Hát igen — vigyorogta el magát Bár- nett —, de hallgass meg néhány keményen megszolgált tanácsot. Ha meg akarsz lógni, akkor lógj, de mindig és mindenki elől. Visz’látt Trevor Abbott óvatosan elsomfordált a lépcsőkön. Az éjszaka hirtelen nagyon csen­des lett. Felnyúlt az ablakpárkányra, és lassan felhúzta magát. Egy ideig a semmi­ben kalimpált a lábával, majd csendben fe­küdt az ablakban, félig kint, félig bent. Lassan áthúzta magát az ablakon. Most már csak ugrania kellett, hárorn méter magas­ságból a fűbe. Kissé ügyetlenül ért földet, csendben el is káronikodta magát. Megkarcolta a ke­zét az érdes falon, és az ablak nyúlványa A t alábbi tbrténetnek, bár kitalált, valós társadalmi háttere van. Híven tükröt! a mai angol {ogrendszer torzulásait, a kapitalista rendőrsóg önkényét, íelvillantja a terrorizmus problémáját és az angol társadalom legfelsőbb rétagetnek a reak* dós beállítottságát. felhasította a nadrágját. Megnyalta a száját, és elindult. Előtte a büntetőtábor sorakozó­helye terült el. fobbra az őrök blokkja állt, az ablakokban fényt látott. A szolgálatos ör kényelmesen ült a széken, lábát az asz­talon pihentette, s egy képeslapot forga­tott. A sorakozóhely mögött virágágyások voltak, azok mögött a sporttér. Valahol tá­volabb, a sötétben még négy fegyör tartott mmwm szolgálatot. Es a fegyörök nem szerették a szökő fegyencéket. A nyílt fegyház, vég­eredményben, a bizalom kérdése is. Trevor gondosan figyelve a neszeket, ki­lépett a sorakozóhelyre. Néhány pillanat múlva rávetődött egy felhő árnyéka, és Trevor eltűnt a sötétben. Ez 1976 szeptemberében történt. XXX A nyílt fegyházban sok munkalehetőség van, valamint alkalom a különböző tanfo­lyamok látogatására. Mickey Rourke a ker­tészetet választotta. A többi fegyenc dilisnek nevezte, és ki­csúfolta. Kint szabadlábon a rendőrök min­dig addig provokálták, amíg mérgében el nem követett valamit, és visszakerült a fegyházba. Itt a ravenhílli nyílt fegyház kertjében egészen jól érezte magát. A nap legnagyobb részét egyedül töltötte, és így nyugalma volt. Szorgalmasan ásogatott a fülledt me­legben. Már csak egy kis darabot kellett felásnia. Beleillesztette az ásót a földbe, és rálépett. Az ásó valamibe beleütközött. Mickey le­hajolt és elkaparta a földet. — Jézusmária — nyelt egy nagyot —, fézusmária! Keze két lenyúzott emberujjat tapintott ki. A felásott földből egy őszes haftlncs kandikált ki. Néhány nappal később a Times című na­pilap a következő hírt közölte: „Halva találtak egy újságírót. Trevor Abbott szerkesztő a North Riding Curler volt munkatársa holttestét találták meg a ravenhilli nyílt fegyház területén Lincoln- shire-ben. A rendőrség nyomoz a halál oka után, de eddig még nem volt hajlandó sem­milyen nyilatkozatot adni. Abbottot a leedl bíróság ítélte két év fegyházra 1975 ápri­lisában. Tetten érték, amikor a Ripley Brough-l városházán a lakásosztály irodá­ját kutatta át, és titkos mikrofonokat he­lyezett el abban a helyiségben, ahol a la­kásbizottság bizalmas üléseit tartotta. A nagy port felverő ügy annak idején a „yorkshire-t Watergate“ néven lett közis­mert. Abott néhány hónap múlva szabadult volna.“ Abbott valóban betört a lakásbizott­ság helyiségébe, mivel nagyon sok polgár nem kapott lakást, pedig la­kásépítésre nagy összeget szavazott meg a városi tanács. Trevor Abbott bizonyítékokat akart szerezni a pénz helytelen kezeléséről. Abbott halála után felesége felke­reste férje jó barátját, Sebastian Foy , fiatal ügyvédet. Az eseményeket to­vább már Foy mondja el: — Mögötte mentem a lépcsőkön, bekísér­tem az irodába, és becsuktam az ajtót. — Most mondj el mindent, Cindy, amit az ügyről tudsz, és azt is, miben segíthe­tek. — Nagy megrázkódtatás volt ez számom­ra. Az a mód, ahogyan meghalt, nagyonx különös. Valamire rájött, mondta nekem, hogy ez nagyon veszélyes. Valami nagyot fedezett fel a fegyházban. Trevort nem öl­ték meg csak úgy. Valami nagyon fonto­sat fedezhetett fel. — Valami olyat, amiért érdemes meg­ölni egy embert. Bizonyára... Csakhogy, Cindy, a verekedések és a bosszú napiren­den van a fegyházakban. Cindy egy ideig kotorászott kis retlkülfé- hen, majd elővett néhány levelet. {Folytatjuk) INNEN-ONNAN Egy New York-l kiállításon az ér­deklődök arany pénzérméket szemlél­hettek meg. Az érmék egy nyitott ak­váriumban voltak, és bárki kivehette volna őket a vízből. Ezt azonban sen-' ki sem tette, mert a vízben, az ara­nyat őrizve néhány éhes kajmán kö­rözött. Az ausztráliai Darwin város banktrezorját is krokodilus őrzi. Egy angol focicsapat klubjából gyakran tűntek el a csapat értékes trófeái, mígnem i a vezetőség egy oroszlánt állított „őrségbe“. A legeredetibb a Sheple angliai kis sziget lelkésze volt. Kétszer ellopták a templom tornyát fedő értékes ólomlemezeket, harmad­szor azonban a tolvajokat egy har­mincezer „főnyi“ méhraj lepte meg. A tokiói állatkertben riadót felez­tek, mert megszökött egy gorilla. Az alkalmazottak azonnal kiválasztották maguk közül a legjobb lövészt, és az altató injekciót lőtt a gorilla testébe. Mielőtt azonban az állat lerogyott és elaludt volna, behúzta a fejét, és em­beri hangon szólalt meg. Kitudódott, hogy gorillabőrbt bújt ember a szöke­vény, akit az állatkert vezetősége bé­relt fel, hogy ellenőrizze az alkalma­zottak éberségét. XXX Az angliai South \Port városkában a művészetek házát elárasztották az egerek. Nem használt semmilyen irtó­szer. A polgármester és a városi ta­nács tagjai már kétségbeestek, amikor egy váratlan esemény megoldotta a problémát. A művészetek házában rockhangversenyt rendeztek. rock kedvelői angol hidegvérrel hallgatták az ordító zenekar decibeljeit, az ege­rek azonban nem bírták ki ezt a lár­mát. Nem tudni, mi történt velük, mily módon hatott „érzelmükre“ a di­vatos zene, de a hangverseny után so­ha többé egy egeret sem láttak a ház­ban. AZ EMBER ÉS MUNKÄJA Mindenkinek szüksége van élelemre, valahol laknia is kell, szeretne szórakozni, üdülni, tévét nézni, szépen öltözködni. Persze mindez pénzbe kerül. Pénzünk vi­szont csak annyi lehet, a- mennylt kitermelünk. Ebből tehát világosan kitűnik: tár­sadalmunk gazdaságának fel­virágzása, prosperitása pol­gáraink személyes érdeke. Ha kezünkbe veszünk egy számológépet, könnyen kiszámíthatjuk, hogy társa­dalmunk mindenkitől körül­belül negyven év aktív mun­katevékenységet kíván. Ez hozzávetőlegesen nyolc—tíz­ezer munkanap, nyolcvan- ezer óra. Életünk egynegye- de-egyötöde. Az időnk többi része a szabad időre és az erőnk regenerálására tago­lódik. Mível tudunk a társada­lomnak, és ezzel önmagunk­nak is a legnagyobb hasz­nára lenni? Bizonyára azzal, hogy felkínáljuk a legjob­bat, ami bennünk van, ami­re adottságunk van, és ezt a társadalom el is fogadja. És itt van az első kérdés: Rendben van minden ezen a téren? Képesek lesznek-e majdani munkáltatóink meg­ismerni, ml rejlik bennünk? A társadalomtudományok már sok mindent tudnak er­ről. A hetvenes években ha­zánkban több száz felmérést végeztek. Elmélkedéseinkben főleg ezekből szeretnénk kiindulni. A felmérések ered­ményei arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk. Például: vajon Jól meg­gondoljuk-e, milyen Iskolába jelentkezzünk, milyen mun­kahelyet válasszunk? Nyil­ván nem mindig. Bizonyíték erre a nagyarányú munka­erővándorlás. Évente dolgo­zóinknak csaknem az egy­ötöde elhagyja a munkahe­lyét. Ezzel persze nem azt akar­juk állítani, hogy ezt a nagyarányú mozgást csak a rosszul választott szakma vagy munkahely okozza. Sőt azt sem, hogy minden mun­kahelyváltozás káros. Az az Igazság, hogy ezeknek az embereknek a kétharmada objektív okokból hagyja el a munkahelyét: bevonulnak katonának, továbbtanulnak, nyugdíjba mennek, maga­sabb beosztásba kerülnek. De a távozások hét százalé­kát meg tudnánk gátolni, mert szükségtelen, fluktuá­ciónak számít, Azt mondhatnánk, hogy a hét százalék semmi, de a közgazdászok kiszámították, mibe kerül ez a társadalom­nak. A munkahelyek elha­gyása évente tíz milliárd ko­rona kárt okoz népgazdasá­gunknak. Ebből három mil­liárd koronát megtakaríthat­nánk, ha ... Ha mindenki, mielőtt fel- bontja munkaviszonyát, tu­datosítaná, hogy egy szak­képzetlen munkaerő távozá­sa 10 000 koronába, egy szakképzetté 25 000, egy mérnök távozása 50 000 ko­ronába kerül. Nem beszélve a legmagasabban képzett dolgozókról, pl. a tudósok­ról. Ma már tudjuk, hogy a távozás előtti hónapban a dolgozó kb. tíz százalékkal kevesebbet termel, az új dol­gozó, aki a helyébe jön, az első hónapban csak kb. 70 százalékát nyújtja az átla­gos termelésnek, több selej- tet gyárt, hibákat követ el. a ki- és belépéssel sokasod­nak aZ adminisztratív teen­dők» orvosi,.vizsgálatok stb. Egy személyzetis így nyi­latkozott: Ügy érzem, mint­ha lyukas vödörrel akarnék vizet hordani. Fönt beleön­töm az új dolgozókat, lent viszont ugyanolyan arányban kifolynak. De vajon mi az oka ennek a nagyméretű mozgásnak? Erről majd a következő számban. Arany János 1817-1882 VÍZSZINTES: 1. A száz éve elhunyt nagy magyar költő egyik balladája. 12. Kender megmunkálására való esz­köz névelővel. 13. Gárdonyi szülőhelye. 14. Hivatali al­kalmazás. 15. Szerelem olaszul (ÁMORÉ). 17. Az első amerikai űrhajós (John). 18. Víz jelzője lehet. 19. A mollbdén vegyjele. 20. Szlovák tagadás. 21. Manilla- kender. 22. Megkülönböztető jegy. 23. Kiejtett betű. 24. Olasz származású táncdalénekes (Salvatore). 25. Szamár­csemege. 26. NŐI becenév. 27. A Magyar Tanácsköztár­saság termelési népbiztosa volt (József). 28. Névelös épület. 20. Gyümölcsöt szárít. 31. Római szám és a száz­szorosa. 32. Halványul. 33. A Föld legnagyobb magas­földje Közép-Azsiában. 34. Szakszervezetek Országos Tanácsa röviden. 35. Madárbörtön. 36. Mese egynemű!. 37. Szarv közepe. 38. On. 39. Meggyőződés. 40. A csont orvosi neve. 41. Magyar -mondabeli madár. 43. Cicero gyorsírója volt. 44 .........sapiens, az ember tudományos ne ve. 45. Igeképző. 47. ...-tak 48. Lakás része lehet. 49. Vonal régiesen névelővpl. 31. Arany-mű (trilógia része). FÜGGŐLEGES: 2. Svájci kanton. 3. Angol munkáspárti miniszterelnök volt. 4. Kúszónövény. 5. Les betűi kever­ve. 6. Ételízesítő. 7. Afrikai főváros. 8. Női név. 9. Ló- név. 10. Német, román és spanyol gépkocsijelzés. 11. Lodl közepe. 14. Arany-mű. 15. Arany-mű. 16. Arany-mfi. 18. Papi pipájáról ismert baranyamegyei község. 19. Fe­szes, kimért. 21. Állami bevétel. 22. Kielégítően. 24. Tüskés gyomnövény. 25. Égtáj. 36. Gyors eső. 27. Berber néptörzs. 28a. Van feleségé. 30. Szovjet gépkocsimárka. 35. Büntetést kiszab. 36. Idegen női név. 38. Csecsemő „kelléke“. 39. Széchenyi István műve. 41. Meghosszabbít. 42. Mocsaras helyen élő, kisebb madár. 44. Kopoltyús állat. 46. Kamionok jelzése. 48. Csapadék. 49. Névelő. 50. Tagadószó. Beküldendő a vízszintes 1., 51., a függőleges 14., 15. és 18. számú sorok megfejtése. SV. A lapunk 40. számában megjelent rejtvény helyes meg­fejtése: Párizs gyomra, Patkányfogó, Germinal, Igazság. A pénz. Nana.

Next

/
Thumbnails
Contents