Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-19 / 42. szám
taps. „Gyerekek, szerencsésen túlvagyunk rajta“ — borultak egymás nyakába a színészek, és velük örült az Igazgató, a rendező és a nézők. —• De elszaladt az Idői — sóhajtotta Ferenczy Anni.- Elszaladt bizony. A bemutató darabot követte a többi. Mit számított, és számit még ma Is, hogy gyakran fű- tetlen a terem? Hogy idejében nmn érkeztek meg a plakátok vagy a kellékek? Semmi nem volt fontos, csak az, hogy legyen színház, legyen közönség, legyen siker. Színház, kullsz- szák, színészek, játék a világot jelentő deszkákon, amelyekre a színészek odavarázsolják á mát, a múltat és gyakran a Jövőt is. Egyik interjú során úgy nyilatkozott Takács Ernőd, a MATESZ igazgatója, hogy feladatuk az, hogy a Csehszlovákiában élő magyarságnak egyre magasabb színvonalon hirdessék a szépet. Az 1982—83-as évad műsortervét már Ismerjük. Emelkedik a színház művészi színvonala, de fokozódik az igényesség is. Tudjuk, hogy a MATESZ színészei mindent megtesznek azért, hogy eleget tegyenek az elvárásoknak. Miben segíthetjük őket munkájukban? A jubileumi esztendőben menjünk el többen, lelkesebben, segíteni kész akarással színházba, az előadásaikra. Ugye, milyen egyszerű a segítség módja? Ennek kapcsán álljon itt egy eset. Hajdan a patonyiak amatőr gárdája betanult egy darabot, a címére már nem emlékszem. Közvetlenül a bemutató előtt megbetegedett az egyik főszereplő. Valaki beugrott helyette, de nem tudta a szöveget, körbe-körbe járt, várta a súgást, és közben rögtönzött is. Nagy kacagás támadt a nézőtéren. A darab végén azonban nagyon tapsolt az egyik bácsika. Megkérdeztem tőle, valóban HÁROM ÉVTIZED Három évtized, több mint egy emberöltő. 1952. október elsejét jelezte a naptár. Akkor még nem' gördült fel a függöny, az első előadás kezdete még váratott magára. Teljes négy hónapot. Fel kellett észülni a MATESZ első bemutatójára. Hogy Is kezdődött? ^ Tizenhatan voltak. Lelkesek, bátrak. készek arra. hogy meghódítsák a világot — a maguk kis világát, hogy aztán ebből a világból hirdessék a kultúra Igéjét. Elszántan indultak a küzdelembe, pedig a bizonytalanságba kellett indulniuk. Többen közülük jó állást hagytak ott, volt, aki a tanulmányait szakította félbe, mert úgy érezte, hogy mennie kell. Még akkor is menni kellett, ha tudták, nehéz út áll előttük, nem lesz mindig fütött terem, kényelem, nyugalom, sokat kell kocsizniuk az országban. Egymást kérdezgették; Gyerekek, hogy lesz, milyen lesz ... Biztos jövőt „Atya“ sem jósolhatott nekik. Az az „Atya“, aki az ország magyarlakta területéről szólította őket. „Atya“ ős a jobb keze, akik szintén felváltva biztatták egymást. Fellegi István, az induló színház igazgatója sem tudott többet a jövőről, mint jobb keze, Műnk István, a főrendező. Mégis ők osztogatták a tanácsokat, buzdítottak kitartásra, és az egybesereglett tizenhatok csoportja hallgatott a szavukra. Csodát vártak? Igen, azt, és a csoda megérkezett — valahányan kitartottak. Megkezdődhetett a nagy munka. Műnk István lenyomta a pedált, és vezényelt: „Teljes gőzzel előre“l A jelentkezők vállalták az iramot, noha többségüknek Komáromban nem volt hol, álomra hajtani a fejét. Minden próiiára fel kellett utazni, hiszen Szlovákia különböző helyeiről verbuválódtak. A tizenhatból heten még most is játszanak. A többiek? Nyugdíjba mentek vagy örökre eltávoztak. Nincs már Fellegi István és egykori jobb keze. Műnk István, és Fekete Gyula, Kiss Lajos, Király Dezső, H. Budai Mária, Husvár Ferenc, Bottka Zsuzsa szintén nincs már az élők sorában. Emlegetjük még őket, de helyüket már betöltötték a fiatalok, az újak, ma már nekik tapsolunk. Ez az élet rendje. Am a jubileumkor őróluk Is meg kell emlékeznünk. Áldozatos munkájukért megérdemlik, úgyszintén a nyugdíjasok: Lelkes Magda, Siposs Jenő és Grébner Gyula. Utoljára hagytuk a sorban a még ma is szereplőket, a rendezésben fáradozó Konrád József érdemes művészt, Ferenczy Anna érdemes művészt, Gyurkovics Máriát, Bugár Bélát, Lőrlncz Margl- tot, Udvardy Annát' és Turner Zslg- mondot. — Hát én is Ilyen öreg vagyok már?l — mondja Turner Zsiga. Es igaza van, ha kételkedik benne, csak az évek szerint az, lelkes igyekezete révén sem 6, sem hat társa nem tartozik az öregek sorába, sőt még a nyugdíjasok is fiatalosan járnak, mozognak a jubileumi esztendőben. A jubileumi előadáson 1983. január 31-én csaknem valamennyien szót kérnek és kapnak az alapító tagok élő képviselői. Harminc év. Tömérdek fáradságos, lelkes igyekezet, megannyi utazás, verejtékes munka és sok-sok könnyes boldogság, siker kísérte útján a MATESZ derék gárdáját. Hogy mennyi, arról órák hosszat tudnának meéélni a még aktív és a már nyugdíjba vonult színészeink, kivált az első előadásra való felkészülésről és a Tűzkereszt bemutatójáról. Ott álltak a színészek az előadás után féldübörgő tapsviharban, és talán jobban meghatódtak, mint a nézők. Első előadás, első siker, első annyira tetszett neki a darab, vagy miért lelkesedik. Csodálkozva nézett rám; „Hát hogyne tetszene, hiszen ez a ml szinházunki“ — mondta önérzetesen. Hát ez az. Ez a mi színházunk. Szeretjük, mert a mi színházunk. A MATESZ színvonala évről évre emelkedik, közönsége is igényesebb. A rendezők munkája is szakavatottabb, így hát minden előfeltétele megvan a további fejlődésnek. Am ehhez még a nézők nagyobb támogatása is kell, de nemcsak a létszám tekintetében, hanem a magatartásban is, színházban és színházon kívül is. Főképp a fiatalok részéről. A mi feladatunk is, hogy formáljuk a közönséget, nemcsak a színészeké. Nagyobb lelkesedést, nagyobb odaadást a közös igyekezethez. Közös ügyünk a színház, hiszen a mi' színházunk, és maradjon az még sokáig. Mészáros József A jubileumi évad elé A színházi közönségen azokat a nézőket értjük, akik rendszeresen felkeresik kedvenc színészeiket, akik jelenlétükkel befolyásolhatják egy színház műsorát, formálhatják művészi arculatát. A szerző megírja, a rendező pedig azon fáradozik, hogy rátermett színészeket találjon az adott szerepek eljátszására, miközben a színpadi varázslatra vágyó közönség élményben szeretne részesülni az előadások megtekintése során. Könnyebbnek tűnik a rendező dolga, amikor olyan színészekből válogathat, akiket jól ismer, akikkel az évadok során összeszokott, s így egyetértve értelmezhetik az író szándékát, önmaguk érvényesülési törekvését, a színház célkitűzését a végeredményért: a jó előadásért. Hasznosak az ilyen találkozások, amikor egymás mellé rakódnak a SZiN és a HÁZ szavak, hogy aztán nagy örömünkre a színház fogalmát. Jelentőségük feltárható sajátosságait is helyesen értelmezhessük. Miért említem ezt éppen most? Azért, mert októbertől júniusig színházi jubileumi évadnak lehetünk tanúi. Tanúi, ha ott leszünk minden előadásán mint pártoló kultúrmecenások városban, falun egyaránt. A színház azért van, hogy sikere legyen. A sikert pedig csak a közönség érdeklődő ragaszkodása biztosíthatja. A színház — ha műsorpolitikája céltudatos — a közönség minden tagját a mondanivaló megértésére, reális tételeinek elsajátítására serkenti. Alkotó tevékenységre, egyéni és közösségi magatartásra ösztönzi. A művelődő ember, ha beül a nézőtérre, nem marad csak a szellemi javak passzív szemlélője, a játék cselekményének puszta élvezője, hanem az összefüggéseket, az alapigazságokat is keresi. Tartalmas színjátékot követel a javából, mert okulni és szórakozni akar. A folyamatos színházlátogatás igen fontos tényező egy színtársulat életében. A mondott Szó tovább ét, hát még ha színpadról hangzik el. Az itt kimondott szavak, érvelő párbeszédek mindig addig élnek, amíg az emberek eszébe jutnak. Elvégre az emlékezet tartja életben a műveket, az alkotásokat, a színészi alakításokat. A színpad művészete ujgyanls a gondolattal vív harcot. Így remélhető, hogy a közönség is hasonló érzelmekkel fogadja majd mindazt, ami továbbgondplko- dásra, véleményalakításra ajánlható. A kultúra elsajátítása szellemi kötelességünk — a művelődés' pedig bizonyos társadalmi aktivitást, mozgást, elegendő teret igényel egy-egy előadást megtekintő közönségen belül. A dramaturgiának rá kell lelnie az ilyen „közös ügyekre“, amelyekhez „valahol valakinek“ közös érdekük fűződik és szűkebb-tá- gabb értelmezésben azokat befolyásolják. Nem mindegy hát a kiindulópont és a művészi célkitűzés, amelyet a múlt és a jövő között a Jelenben kell meglelnie. Gyakori hiba, hogy a drámát (a színdarabot) összetévesztik az előadással. Mintha a rendező- színész—díszlettervező és a többi közreműködő tette csupán a mű gépies megjelenítése, kizárólag a leírt szöveg deklamálása lenne. Holott a jó előadás mindig önálló érték. A közönség figyelmét éppen erre a körülményre, színvonalbeli értékekre kell ráirányítanunk, hogy minősíteni tudjon. Ha ez sikerül, minden tekintetben Jó úton haladunk. Szucby M. Emil Jött, látták és — alaposan megnézték. Igaz, ezért 'ís érkezett Karlovy Varyba, a nemzetközt filmfesztiválra. Fotómodell volt, filmsztár szeretne lenni. Nyúlánk szőke szépség, ezért Indult a Miss Fllmworld címért folyó versenyen, s mert tényleg vonzó jelenség — ezért nyerte meg, 1982-ben az NSZK-ban folyó versenyt. A nemzeti győztesek azután a tengerentúl vetélkednek a „vllágdíjért“, a . Miss Filmvilág címért, mellyel filmszerződés Is jár. A szőke szépséget Sabine von Schledor- nak hívják. A szép Sabinét John Harris hozta Karlovy Varyba, ahol három napig tervezett Hátizsákos nomádok című játékfilmjéhez keresett helyszíneket. Sabine, azaz Mis Fllmworld Germany ’82, a Kolonád klrálunő- je lett.
