Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-13 / 28. szám

IM s

M

adártávlatból Mongólia egy hatalmas zOld plOss-szOnysgbez hasonlít. A végtelen sztyepp gyeptakarójából ttt-ott világít csak a Jurták fehér „gombafeje“, hébe-hóba töri meg a zöld színt egy-egy folyó ezüstös kacskarlngós vonala.

Az Unen pártnapilap terepkocslján Járva keresztül-kasul Mongóliában, az utakat Inkább úttalan utaknak nevezhetném. Hogy miért terepkocsin utaztunk? Mert Itt a szerkesztőségek felszerelésének éppoly természetes darabja a dzsip, mint mondjuk mi- nálunk a Volga vagy a Tatra 613-as kocsi. A körzeti tudósítók motorke rékpáron közlekednek vagy éppen hagyományosan: lóháton. Ennek pedig egyszerű a magyarázata. A ha- zánknái tizenháromszor nagyobb országnak mindössze 1,6 millió lakosa van,, akiknek pedig csaknem az egynegyede a fővárosban él.

A hatalmas távolságokat ritkán szakítja csak meg egy-egy település, a- melyeket a nálunk hagyományos módon, autóbusszal vagy vonattal nehéz lenne megközelíteni. S itt még a múlt öröksége Is beleszól az életvitelbe. Az európai földrészen az Ipar és a kereskedelem fellendülésével párhuzamosan fejlődött a közlekedés Is, szükségessé vált a vasút és a mind Jobb minőségű közúti hálózat kiépítése. A folyami és légi utak úgyszintén ezt a célt szolgálták. Ml- nálunk a nagyobb városok természetes velejárója a repülőtér. No de egy olyan országtól, ahol hat évtizeddel ezelőtt még feudális viszonyok uralkodtak, nem várhatjuk el, hogy egyik napról a másikra megvalósítsa azt, amire a ml földrészünkön Is majdnem egy évszázad volt szükséges.

A sztyepp, a parányi pásztortelepülések országában jó szolgálatot tettek a szívós lovacskák, s hogy mégis megjelent a vasút, mint a technika nagy vívmánya, ez csak annak a földrajzi adottságnak a természetes velejárója volt, hogy Oroszországból Mongólián keresztül vezetett az út Kínába. Olyan vasútvonal, amely kimondottan azért épült, mert Mongóliának szüksége volt rá, egyetlenegy van az országban. Csojbalszant köti össze a szovjet Csítáva! s ennek az Erdenetbe vezető ága, hogy elszállíthassák Mongólia Jelentős bányaközpontjaiból a felszínre hozott ásványi kincseket. Minden mást a korábbi tevekaravánok helyett teherautókon szállítják szállítanak.

L hangba kitűnő sofőr. A tacho- méter állandóan hatvanast mutat, de a vezető keze egy pillanatra sem engedi el a kormányt, a lába pedig minduntalan a fékpedálon van, mintha csuk hozzánőtt volna, és éber szemmel figyelt az utat, pontosabban az utakat, hogy Időben dönthessen, merre is kanyarodjék le. Ehhez pedig szintén magyarázat kívánkozik. Mongóliában az utak mentén nincsenek közúti Jelzések, mert nincs is rájuk szükség. Ha a vezetőnek nem tetszik a kocsik taposta korábbi természetes nyom. pár méterrel odébb hajt, és maga „tör“ új utat. Itt tehát egyáltalán nem szükséges közúti táblákkal féken tartani a motorosokat.

Pár kilométerrel Ulánbátort elhagyva, vé,get érnek az aszfaltutak. Az egyedüli ilyen út a fövérosbél észak felé. Mongólia Ipari központján, Dar- hanon keresztül a szovjet határállomás felé vezet. Utak építése, legyen az bárhol, költséges befektetés, ftt, Mongöllában a távolságokra való tekintettel legjobb szolgálatot a vaskos kerekű, robusztus teherautók teszik, ezeknek pedig nem számít a sztyepp hepehupás terepe. Ebből a szempontból előnynek tekinthető, hogy az utak nem válnak sártengerré. Télen a pár centiméteres hótakarő úgyszintén nem okoz különösebb gondot az utakon.

A teherautók platóján sok mindent szállítanak a vasútállomásról az ország legtávolibb zugaiba is: építö- anvflgnt. Jurtákat (mert Mongóliában a iurla megszokott áru az OzletekNapjaiirkban karámot épftenqlc a jószágnak.

JÄN BLAZEJ

KÉRÉSZTŐL-KASm A VÉGTELEN SZTÍEPPEN

Az ország hallgatnak.

tialaljai beatniuzsikál

ban-J, közszükségleti cikkeket, könyveket, gyógyszereket, alkatrészeket az áramfejlesztő Dlesel-aggregátok- hoz és még sok mindent. Teherautók szállftjék az embereket száz és száz kilométer távolságokba, visszafelé pedig más rakományt visznek a vasútállomásra: húst, bőrt... Azt. amit a „vidék“ produkál.

Lhangbának ás kollégáinak egyedüli konkurrensei a mongol légitársaság Jólképzett pilótát. A fővárost, Ulánbátort naponta repülőjárat köti össze a kerületi központokkal, azokat pedig hetente néhányszor a járásokkal és nagyobb mezőgazdasági településekkel. Munkájuk sokban hasonlít a repülés úttörőinek hőskorára. Az idegen akaratlanul is felteszi a kérdést: e végtelen tájakon tt- zenvalahány utassal a fedélzetén hogyan ér célba a veterán AN—2-es kétfedelű repülőgép? A ml repülőtereinkhez hasonló légikikötőt csak Ulánbátorban látni, máshol még beton kifutópálya sincs, mint ahogy nincs fogadóépület vagy Irányítótorony. A gépmadár könnyedén landol a füves mező fölött, és amikor pár száz méterre az utolsó Jurtától főidet ér, már ott Is terem motorkerékpárján a település hivatalos képviselője, hogy átvegye a géppel érkezett küldeményt, miközben néhány ember kiszáll, s helyüket -új utasok foglalják el. Utána felberreg a repülő motorja, a gép néhányat szökken a gyepes talajon, s kétszáz méter után Ismét a levegőbe emelkedik.

N

éhány perc elteltével a végte: len sztyeppék csendje borul a tájra, amelyet a lármához szokott ember füle szinte alig tud elviselni. S amint leülepedik a gép kavarta por, egyszeriben ismerős, de rég nem érzett illatok csiklandozzák meg az orrunkat: a fű, a mezei virágok, 8 természet Illata, ahová még csak hébe-hőba ér el egy-egy fuval- latnyl a civilizáció átkából, füstből, koromból.

Lehajolok, hogy emlékül letépjek egy szál havasi gyopárt, amelyet nálunk törvény véd a teljes klpusztulás- től.

— Ml meg kaszáljuk és szárítjuk, akár a füvet a Jószágnak télire — mondja mongol kollégám, Damba, aki Itt, 8 sztyeppén született.

Ha a sztyeppről beszélünk, rögtön pásztorokat és csordában legelésző lószágot képzelünk magunk elé. Itt a szénakaszálás és -szárítás új „találmány“. amelyet mérföldkőnek kell tekinteni a hagyományos mongol állattartásban. Évszázadokon át úgy volt, hogv a pásztor állandóan vándorolt nyájával. Odaterelte a jószágot, ahol jó legelő kínálkozott. Az állomány pedig aszerint gyarapodott vagy hullott, milyen volt a tél.

Tíz évnek előtte amikor először jártam Mongöllában, egy gazdánál tranzisztoros rádiót látva megkérdeztem, mit hallgat legszívesebben. Azt válaszolta, az Idöjárásjelentést és a

mongol népi muzsikát. Az időjárásról szóló hírek még ma is módfelett érdeklik az embereket, különösképpen télen, mert a pásztorkodás sikere manapság is az Időjáráson múlik. Tízévenként egyszer-kétszer a szokásosnál több hő esik. Ilyenkor elegendő húsz centíméternyi vastag hőtakarö, és beüt a balszerencse. A jószág számára Itt nem építenek istállókat, így az a szabad ég alatt kószál, harapdál- la a vékony hótakaró alól kikandikáló száraz füvet, és nem éhezik. De a húsz centiméteres hóban a juhnyáj térdig süpped, s eleséget sem talál magának. Ekkor kezdődik a kegyetlen dráma: a tál megtizedeli az állományt, jó egyharmada elhullik. Eddig néhány év kellett hozzá, hogy az elemi pusztítást pótolják, mire beütött az újabb katasztrófa.

A mongol mezőgazdászok azonban hadat üzentek a természetnek, a- melyböl ók kerültek ki győztesen. A nyáron bőven termő füvet lekaszálják, szárítják és a nyáj telelöhelyére viszik, ahol a Jószágot egyszerű, félkör alakú karámokban tartják, és a szénával takarmányozzák. Így tehát hó miatt egyre kevesebbet fő a mongol pásztorok feje.

L

ehet, most bosszúsan legyint az olvasó, minek Ilyen természetes dolgok fölött meditálni, utóvégre a jő gazda mindig Is törődött azzal, hogy legyen a Jószágnak télire elesége. De az, ami minálunk természetes, Mongóliában forradalmi újítás. Könyörtelenebb törvény tartja ott kordában az embereket, a lámaizmus. Vallási tllalomből évszázadokon át nem művelték a földet, mert az súlyos vétségnek számított, nem vethettek gabonát, nem ültethettek fákat, nem foghattak halat, mert ez Is bűn volt. Mongóliában a természet kiszolgáltatottja volt az ember. Akik pedig mindezt kitalálták, a kínaiak, hogy Igában tartsák a mongol népRI. J6l számítottak. A szerzetesek „tanaikat“, az Igét úgy hirdették, hogy szellemi visszamaradottságban tartsák a mongol népet. Nem akarták, hogy Ú.J Dzsinglsz kán szülessék, ezért nvo- morban, megaláztatások közepette élt Itt a nép. Annyira pusztítottak Itt a különböző nyavalyák, annyira fékezték a népszaporulatot, hogy Mongólia némely vidékén érezhetően meg Is csappant a lakosság száma.

Atnikor nekiláttak, hogy megvalósítsák a forradalom terveit, amelyben bárki Is aligha bízott, szakítani kellett az értelmetlen hagyományokkal. A Jurták világába, vidékre, orvosok, pedagógusok, mezőgazdászok mentek, hogy gyökeres változást vigyenek ott végbe. Ezeknek az embereknek már. a forradalO'm hozta meg a felemelkedés lehetőségét. Többé a tudást nem a kolostorok rideg falat között szívták magukba.

Részese voltam egy mongőllal tanévkezdésnek, amikor az ország egy felbolygatott méhkashoz hasonlított. Teherautón, motorkerékpáron, lovon vitték a szülők csemetéiket a távolabbra eső Iskolába. Mongóliában nincsenek a miénkhez hasonló falvak, hanem két-hárcan család alkotta jurtatanyákon élnek az emberek, tgy hagyományos értelemben vett Iskola sincs Itt, hanem bentlakásos Iskolában tanulnak a mongol nebulók. Minden Járási központban, szomon- ban, amely nem nagyobb település, mint nálunk egy közepes nagyságú falu, működik ilyen Iskola.

Egykét kőház, Jobbára közigazgatási épületek, postahivatal, orvosi ren- deltő, üzlet és körülötte a Jurták teszik ki az Ilyen falut, ahol kétségkívül a legszembetűnőbb, legfontosabb intézmény az Iskola.

A szocialista Mongólia rövid időn belül felszámolta az írástudatlanságot. jóllehet nehéz feladat volt ez olyan országban, ahol nemcsak a nagy távolságok gördítette akadályokat kellett leküzdeni, hanem az évszázados hagyományokkal Is szakítani kellett. Műveltség tekintetében Mongólia az ázsiai országok élvonalába került. Az iskolából kikerülő fiatalok tudással felvértezve indulnak vidékre, hogy kielégítsék óselkétól eltérő igényeiket, és űj életstílus meghonosításán munkálkodjanak.

Az ország nagyarányú Iparosítása mellett továbbra Is Időszerű feladat a mezőgazdaság fellendítése, az ország Önellátó például húsból, a felesleget exportálják. Ugyancsak keresett exportcikk'a bőr vagy a szőrme. Oj beruházásokkal, farmok, hús- és konzervgyárak építésével az 1,6 milliós Mongólia elért azt, hogy évente 40 millió ember hússzükségletét tudja majd kielégíteni. Ebből pedig világosan kitűnik, hogy Mongólia húsnagyhatalom lesz.

HETED

M.iiigol iáj. ahogy egy tízéves d>ák látja

A szerző felvételei

országból

Alexander Haig amerikai külügyminiszter minden va- lészlnnség szerint aiért mondott le tisztségéről, hogy elnökjelöltként indnlbaason a követkexű vólaaztésokan — Írja a Lítyeratúrnaja Gaze- tában Vlagyimir Lomejko, az ismert szovjet Amerlka- -szakértő.

Haig eddigi pályafutésa alapján világos: nem olyan emberről van sző, aki helyett mások hozzák a döntéseket. Felesleges tehát találgatni, vajon 6 kivánt-e távozni, vagy eltávolltótták.

— Emlékezetes, hogy Haig már az előző választásokon Is maga szeretett volna elnökjelöltként Indulni, de ez akkor nem sikerült. A külügyminisztert tisztséget nem álmai netovábbjakánt fogadta el, hanem azért, mert tudta, ez a pillanatnyi lehetőségek határa. Persze azzal is tisztában volt, hogy ebben a tisztségben nem lesz nehéz megszerezni az Egyesült Államok vezető köretnek támogatását.

— Köztudomású, hogy Haig a NATO európai erőinek főparancsnokaként évekig dolgozott Európában, így Reagan hivatalba lépése után tőle remélték a nyugat-európai vezetők, hogy Washington nem hagyja majd figyelmen kívül Nyu- gat-Eurőpa érdekelt. Haig tehát Eurőpa nyugati részének támogatására Is számíthat.

— Nem állítja senki, hogy Haig nem vette volna k! részét a Fehér Házban született döntésekből, a kormányzat élén azonban Reagan áll.

— Most az elnök két olyan lépést Is tett, amely ellene hangolja a közvéleményt és a politikusokat egyaránt. Egyrészt a Libanon elleni izraeli agresszióval szemben tanúsított elnéző magatartása nehézségeket okoz a tűkés országoknak az olaj- termelO közel-keleti államokkal fenntartott kapcsolataiban. Másrészt viszont a Nyugat-Eurőpáből, Japánból és az Egyesült Allamokbői állő hatalmas trió tagjai közül legalább kettő keményen ellenzi a minden előzetes figyelmeztetés nélkül bejelentett újabb amerikai kereskedelmi szankciókat, a- melyek a nyugat-európai vállalatoknak megtiltják, hogy az amerikai llcencek alapján gyártott termékekből szállítsanak a Szibériát Nyugat-Eurőpával összekötő gázvezeték építéséhez. Tegyük hozzá; Amerikában sem Reagan javára alaknl- nak a dolgok.

— Haig bízik abban, hogy eséllyel Indulhat az elnökjelöltségért, hiszen támogatják öt Nyugat-Eurő- pában és Japánban éppen azok, akik nem csupán a részvények döntő többségét tartják a kezükben, hanem egyben ragaszkodnak ts a kapitalizmus fennmaradásához. E cél megvalósításához egy diplomáciai gyakorlattal Is rendelkező tábornok klyálóan megfelelhet — írja 'Lomejko.

Libanon nem csupán az izraeli agresszió soros áldozata, hanem az Egyesült Államok és Izrael közösen kidolgozott politikájának esett áldozatul. Ez a politika azt a célt tűzte maga elé, hogy szétdarabolja az arab egységet, megbontsa a haladó arab államok egységfrontját, s az egyik arab államot a másik után válassza le erről a frontról. Egyiptom után Libanon a következő állomás, de célul tűzték más arab országok ellenállásé nak megtörését Is.

Izrael Libanon elleni agressziója gondosan kidolgo zott terv része. A terv kezdeményezője Sáron Izraeli hadügyminiszter, aki az tn vázlő megkezdése előtt az Egyesült Államokba utazott, s megkapta a Jöváhagyást a terv végrehajtásához.