Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-14 / 37. szám
» WH-----------------------------------------J AMES A KONDOR HAT NAPJA I— Adhat nekem 'Valamilyen adatot Ma- ronlckról? — Egyelőre semmit. Egy Ismerősömet kértem meg a francia titkosszolgálatból. KUldI nekem Maronick dossziéjának a másolatát, de ez csak holnap érkezik. Most csak annyit tudok mondani, hogy állítólag nagyon feltűnő férfi.-Abban az időben, amikor Powell elhagyta az öreg úr szobáját, Malcolm éppen éb redezett az ágyában. — Te már ébren vagy? —■ kérdezte hal kan. Wendy a könyökére támaszkodva és félénken nézve M'alcolmot. — Én... saj nálom, ahogy, tegnai? viselkedtem, de én még soha életemben Ilyet nem láttam... sokkot kaptam., Malcolm csókkal némította el. t— Most mit teszünk? ' — Még nem tudom; Az az érzésem, hogy néhány napra itt kéljene meghúznunk magunkat. • : . Wendy elmosolyodott, és mellé bújt. Fél óra múl.va felfóílek. — Most akár olvassunk. Hol a táskám? Van benne néhány könyv. De hová Is tettem azokat a könyveket...? — matatott Wendy a szobában —, minden itt vai\. csak a könyvek hiányoznak. — Hiányoznak a könyvek? — kiáltott fel Malcolm —, persze, hogy hiányoztak a könyvek. Ez lesz az oki — Nem' nagy tragédia, meg lehet őket bárhol venni — csodálkozott Wendy. — Nem a te könyveidről van szó, azokról, amelyek Heideggérnek hiányoztak, Malcolm izgatott lett. ■— Ha elmondom- az esetet a hiányzó könyvekről lesz majd egy kiinduló pontjuk. Ezek a könyvek okozhatták azt, hogy megtámadták a ..szekciót. .Rájöttek, hogy Heidegger kutatott a régi számlákban. Mindenkit likvidálni kellett, aki tudhatott róla. Ha ezt jelentem a központnak, nyilván össze tudják majd állítani a képet. 1— Csakhét, hogyan jelented a központnak? Emlékezz rá. mt történt a múltkor. — Ez igaz, de múltkor találkozni akartak velem. Ha beépült Is az ellenség a központba, sőt' arról is tudomást szereztek, amiről beszélnek a vészvonalon, valakinek ott kell lennie, aki rendben van. Ez majd továbbítja a jelentésemet. Indulunk. Vlsz- sza kell mennünk Washingtonba. Ekkor Malcolm már a zuhany alatt állt. — De hiszen megölhetnek minket! — Micsoda? — a víz zúgása érthetetlenné tette a szavakat. — Hogy megölhetnek! — Azt itt is megtehetik. —o— — Nagyon csalódtam magában, Maronickl — Az éles szavak szinte belehasítottak a levegőbe. De a méltóságteljes úr, aki kiejtette őket, azonnal tudta, hogy hibát követett el. — A nevem Levint, ezt szíveskedjék tudomásul venni. Máskor kíméljen meg az ilyen elszólásoktól. Amit én hibáztam, a többiekhez képest kicsiség. A hadműveletnek még nincs vége. Lóhet, nem minden úgy sikerült, ahogy akartuk, de még nincs veszve semmi. - Ha így lenne, akkor most ml ketten nem lehetnénk Itt. — Ez igaz, de adódták kudarcok, ehhez nem fér kétség. Mint mondta, a hadműveletnek még nincs vége, pedig már három napja be kellett volna fejezni. Minél tovább tart, annál nagyobb a veszély, hogy valami kitudódik. Azt maga Is tudja, mit jelentene az számunkra. Rendben van. Mindenről tudatom, ami a központban történik. Ezt el is várom magától. Azt hiszem, többet nem kell mohdanomi —0— Ugyanabban az időben, amikor Malcolm és Wendy a Washingtonba, való visszautazáshoz készülődtek, a két úr között lezajlott az idézett beszélgetés, a CIA langleyl központjának kapuja előtt egy gördülő te- lefonjavltó állt meg. A kocsi személyzete átesett a szokásos igazoláson, és folytatta útját a híradőközponthoz. A két szerelőt egy CIA biztonsági tiszt kísérte, akit egy másik CIA-ügynökségről adtak kölcsön. A tisztnek az igazolványa Dávid Burros névre szólt. Valódi neve Kevin Powell volt. A két szerelő, akik állítólag a lehallgató berendezéseket akarták ellenőrizni, valójában a légierő két jól képzett szakembere volt, akiket néhány órával ezelőtt szállítottak ide repülőgéppel egy légi támaszpontról. Azon tűi, hogy ellenőrizték a lehallgató készülékeket, beszereltek valamilyen újfajta berendezést is, és valamit igazítottak a régi berendezésen. Utána összecsomagolták tnűszereiket, és feltűnés nélkül távoztak. Egy óra múlva Powell három másik ügynök társaságában egy kis helyiségben ült, és az előtte levő két telefonkészülék egyikébe beszélt. —I Rákapcsolódtunk és kezdhetünk. Kétszer kipróbáltuk az egészet, minden működött. A vészközpontban levő emberünk jelentette, hogy náluk is minden rendben van. Mostantól kezdve minden hívás, ameiy Kondor vészvonalán érkezik, itt fog csengetni. Ha a Kondor lesz, bekapcsolódunk, ha nem, akkor ... De reméljük, sikerül majd megjátszani a vészközpontot. Termé.szetesen lehetőségünk van visszakapcsolni a vészközpontra. és csak lehallgatni a beszélgetést. Malcolm leparkolt a Lincoln-emlékműnél, előhúzta a koffereket, és a kocsit bezárta. Útközben, Bethesdeben vásároltné hány holmit, ruhát, egy szőke parókát és egy hatalmas, kitömött melltartót Wendynek, néhány villanyszerelő szerszámot meg egy csomag töltényt. Tudatában volt annak, hogy terve kockázattal jár. Azzal a tudattal, hogy a legbiztonságosabb búvóhely az, ahol tegjobbaij szem előtt van, beszállt Wendyvéí egy autőbuszba, amely a Capitol Hill felé tartott. Egy turistaszállóban kötöttek ki. A tulajdouosnö szívélyesen fogadta az ohíóbell fiatal házaspárt. Az som zavarta, ha nincs jegygyűrűjük, és nz ifjú asszony .szeme alatt jókori ,,monokli“ ékeskedett. Mint ahogy az fiatal párokhoz illik, azonnal a hálószöbúba húzódtak visz- sza. HÉTFŐ: REGGELTÖt DÉLUTÁNIG A piros telefonkészülék éles csengetése kizökkentette PoweUt az unatkozásból. Még a második csengetés előtt felvette a kagylót. A másik hároúi ügynök azonnal nekilátott, hogy magnószalagra rögzítsék a beszédet, és megállapítsák honnan hívnak. Powell mélyet lélegzett, és megszólalt: — Itt a 493—7282. Valahonnan, nagyon messziről, halkan megszólalt a hang: — Itt Kondor beszél. Powell tehát megkezdte az előre pontosan előkészített beszélgetést: — Hallom magát, Kondor. Figyeljen. Az ügynökséget megfertőzték. Nem tudjuk még pontosan, ki az ellenség, de azt tudjuk, hogy maga nem... Ne pazarolja az Időt azzal, hogy ártatlanságát bizonygatja. Elfogadjuk, mint munkahipotézist. És most: miért lőtt Weatherbyre, amikor az magáért ment? A vonal másik végén a hang bizonytalan lett. — Hogyan, Veréb IV. nem mondta meg, mi történt? Az az ember a támadás reggelén a szekció előtt ülj, ugyanabban az autóban. — Veréb IV. meghalt. Akkor ott a mozi mögötti — De azt nem én ... — Tudjuk. Azt hisszük, Weatherby lőtte le. Tudunk magáról és arról a lányról. Powell egy pillanatra elhallgatott, hogy időt adjon Kondornak átgondolni az egészet. — Megtaláltuk a lény lakását és benne a holttestet. Ez a maga műve volt? — Majdnem kinyin bennünket, hajszálon múlottl — Megsebesüli? — Nem, csak egy kicsit fáradt vagyok. — Biztonságban van? — Egyelőre igen. Powell előrehajolt, és feltette a legfontosabb kérdést: — Tudja, miért támadták meg a szekciót? •* — Van valamilyen elképzelésem .. s Powell keze izzadni kezdett a kagylón. Malcolm elmondta neki az esetet a hiányzó könyvekről és a könyvelésben észlelt rendellenességet, amelyet Heidegger féde- zett fel. — És Van valami sejtelme, mit Jelentsen ez? — Nincs. És most mondja meg, hogyan akarnak minket biztonságba juttatni. — Ez egy kissé nehezebb dió, márcsak azért is, mert nem a Központtal beszél. öt mérfölddel arréb, egy telefonfülkében Malcolm gyomra émelyegni kezdett. Még mielőtt megszólalhatott volna, ismét PoweiI vette át a szót: — Most nem bocsátkozhatok részletekbe. Egyszerűen bízzon bennünk. Éppen azért, mert a Központot megfertőzték, valószínűleg elég magas szinten. így mi vettük ét az ügyet. Ráépültünk a vészvonalra, és átvettük a maga hívását. Legyen szíves, ne tegye le a kagylót, okvetlen meg kell állapítanunk, ki a kettős ügynök a Központban. Maga az egyetlen reményünk, segítenie kell. Egyébként más választása úgy sincs. — A keresztanyja térdét, kedves kollégái Lehet, hogy maguk egy másik biztonsági szerv, de az -is lehet, hogy nem. Ha valóban biztonsági szervhez tartoznak, akkor is minek segítsek maguknak, nekem nem ez a feladatom. — jól van. Gondolkodjék más megoldáson. Nem biztos, hogy a szerencséje örök-' ké tart. Azonkívül mások is keresik magát, mégpedig mindenre elszánt emberek. Vagy ml, vagy Ők, de valaki biztosan megtalálja, jobb lenne, ha mi lennénk azok. Rólunk legalább tudja, mit akarunk. Ha nem akarja teljesíteni a mi utasításainkat, ám na tegye. Még valamit. Ránk van kapcsolva a vészvonal, tehát a Központtal nem tud kapcsolatot létesíteni. Egyetlen lehetősége az lenne, ha személyesen jelenne meg Langleyben. de az az érzésünk, ha ezt megtenné, már csak holtan érkezne meg. Powell egy kis időre elhallgatott, de választ nem kapva folytatta: — No látja! Tulajdonképpen mi most nem akarunk mást, csak annyit, hogy maradjon a fedezékben. Most beszámolok magának aFíól, rai mit tudunk. És Powell részletesen elmondta az ösz- szes információt, amelynek birtokában voltak. Amikor befejezte a mondókáját, hozzálépett az az ügynök, akinek feladata volt megállapítani, honnan hív Malcolm, de csak raegrándltotta a vállát. — Van még egy lehetőség, hogyan maradjunk összeköttetésben. Ismeri a könyk- rejtjelet? — Inkább mondja el, — Mindenekelőtt vegye meg a Nők titka című könyv zsebkiadását. Ha valamit. közölni akarunk, egy apróhirdetést teszünk ^a Post napilapba ezzel a szöveggel: „Ma ezeket a szerencsés számokat húzták ki. Utána számok következnek, kötőjellel elválasztva. AZ első szám az oldalt, a második á sort, 8 harmadik pedig a szót jelentL Maga a leveleit küldje a Post szerkesztőségébe. A borítékra írja rá a nevét és a jelszót: „Szerencsés nyertes.“ A cím: Washington, főposta 1, postafiök. A szerjtesztöség majd továbbítja nekünk a levelét. Megjegyezte? T- Igen. Használhatom továbbra is a vészvonalat? — Inkább ne, veszélyes lehet. — Rendben van, de most mit csináljak? — Fel tudja hívni újból a központot? — Igen, de csak egy fél óra múlva, mert más telefont kell keresnem, — Jól van. Hívjon, és mi átengedjük a bázist. Mondja a következőt... Powell részletesen elmondta ujasításalti — Még valami, olyan negyedet mondjon, ahol biztosan nem lesz. — Mondjuk Chevy Chase. — jól van. Fél óra múlva Chevy Chase- ban meglőnek egy őrjáratban levő rendőrt, aki olyan személyeket üldözött, akikre ráillik az önök személyleírása. Az egész erőt Chevy Chase-be vezénylik, így maguknak elég terük marad a mozgásra. Elég lesz az idő? — Inkább egy őrá múlva jelentsék a rendőrügyet. , 1.,' — Úgy lesz. — Még valamit. Kivel beszélek, úgy gondolom, személyesen? — Nevezzen Rogresnek, Malcolm. Az összeköttetés megszakadt. Amint .Powell letette a kagylót az egyik ügynök sietett hozzá. — Tudja, mit művelt ez az ördög? Hát Idefigyeljen. Körüljárta aZ egész várost, az összes telefonbódéban leakasztotta a kagylót és. rövidre zárta a drótokat, űgyhü'-:,/ minden bódé „közvetítette“ a beszédet visr- sza a telefonközpontba. Amint jelentették, az első bódét, odarohantunk, mert úgy festett, hogy onnan beszél. De csak a drótolást találtuk, az ajtóra ráírta: „üzemen kívül". Így volt ez a többi bódéban is. Hosszú idő után móst nevetett tel Powell hangosan. (Folytatjuk! I Sedvjo* JÓssxtÚ áieorx jóshely S«ruiL*t rpvldta kt aforls« flM X ré» i 8se j re aélte { Régi ein>» fésrpvidi« lie _______ T artoaáot äesad í X^üév |Xz aíoris- I j na 2 ré» 1 ' 3Z0 , I Hagyható* Xoa 1 Sokat tud Jpret es^etel Méter Keezégfajta Szovjet g'á oá^ka fyrdoiíely IcsirÁtlap* aitett Igazgató aj dl-tkok Qj'ej tr Par légiitoo Szigetloko nép Toisstoj eses-seve de Janiero Xllovit Tpit Ongéa Cicero ayaive Tprok gk kolto Névelő Ceruza 1 Vtiiar,c dráisa to alakja XrcngedaZa' oxigéo oe fluor Si^opoi fovároe Ketioivet grarstkjá« ték Ír NÓx oeea* ttév . ■ . . ^eiefoö tára " Baj idf^en eredetű Bsoval Héber xoa- da ez ro3s^ szel Les Settosvei sagy város Kea, kubai poi Src4iye Korrovidí* 1 [tée * KaliuA '• Osztrák gk Ni ti ogeo Trója oás aeve Névelő Kenya fo* városa fitii Detui JT^lson utol ‘ao csat^ íjanak he» r Dincébe Pérfuiév Olasz gk jel Az első I oagy ujsagf Bzerk. 'Tag betűi Ifiagy •; pénz rovl- der ainv Daa epyiK I 8Ja/jo Rejlvúiiyünkbiiii Francis Bacun, (1561—16261, angol író és filozófus aforizmáját találjátoí. SV;
