Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-14 / 37. szám

Bánijásiaoaíás — 1978. Ctgánytánc — 1961-bOl HARMINCÉVES A 6ÖMÖR NÉPMŰVÉSZETI A kultúra ügye közös ügy. mert hathatós és maradandó társadalmi értéket csak tár­sadalmi összefogás szülhet. Ez lebeghetett Rimaszombat (Rím. Sobota) lakóinak a lel­ki szemei előtt is, amikor a CSEMADOK város! szervezete haripinc évvel ezelőtt lét­rehozta az együttes ősét, a népi tánccso­portot. Azóta az együttes folyamatosan gaz­dagítja a város és környéke lakosságának kulturális életét, tágabb értelemben pedig Szlovákia magyar nemzetisége népi kulttS- ráját Is. leieiitös eredmények állnak az együttes mögött. Már akkor,is. amikor az egyes rész­legek külön-külön dolgoztak, országos ne­vet szereztek. A Dobránszky bácsi. Pásztor Mariska tanító néni. Illetve Kamarás Im­re vezette tánccsoport rendszeresen részt vett a CSEMADOK KB rendezte országos népművészeti seregszemléken, de képviselte nemzetiségi kultúránkat más nemzeti és nemzetiségi fesztiválokon, például Vychod- nában a szlovák. Svidntkbaii az ukrán nép- művészeti fesztiválon Is. A hatvanas évek elején pedig már önálló tájoló előadásokat is szerveztek. Ebben az időben az együttes koreográfiái jelentős helyet foglaltak el a hazai magyar nemzetiségi táncraozg.ilora- han. A Gabonás Tibor zenetanár vezette énekkar már i95.3-han országos díjat nyert Prágáibnn. A tény kedvéért megállapítjuk, hogy az énekkar fenntartó szerve akkor ma­ga a város volt, és nem a CSEMADOK. E kettős tőből sarjadt tehát az együttes, amely ma külön-külön is és együtt is nagy erőt képvisel. A tánckar zsellzi fesztiváldí­jai, az énekkar „aranykpszorús“ és orszá­gos „B“ kategóriás fokozata bizonyítja ezt, valamint az, hogy kulturális életünk szer­ves része, nemzetiségi kultúránk egyik Igen jeles és fontos hordozója lett az együttes. Most pedig mutassuk be közelebbről is. A CSEMADOK nemzetiségi kulturális szer­vezet létrehozása után alig három év telt el, s Rimaszombatban e szervezet keretében létrehozták az első népi tánccsoportot. Dob­ránszky János társastánctanár lett az első oktató. Magyar kettős és csárdás volt az indító szám. Jelentkező, táncos kínálkozott elég, annál nagyobb hiányát érezték a nép­viseletnek, pedig hát az induló, kezdő lé­péstől a helyes út és irány megtalálásáig nagyon rövid Idő telt el így is. A vasárnap délután a hídon című koreográfia már lé­nyegében ma is elfogadható szintű, népi ih­letésű szerzemény volt. Dallamanyaga gö- mörl. Rimaszombat környéki, a raotívum EGYÜHES anyaga azonban már kevésbé az. Pásztor Mariska következő koreográfiája, a Gömö- ri leánykérés már egészében hazai anyag. Ezek a koreográfiák úgynevezett tematikus „cselekményes“ táncok voltak. Úgy is mond­hatnánk, hogy a nép életéből kiragadott, kissé romantikusan, hatásában felnagyítva ábrázolt jelenetek voltak. A tánccsoport az ötvenes években foko­zatosan erősödött és bővült. Hol a színját­szókkal, hol meg az éneke.sekkel közösen egész esti előadásokra vállalkozott. Rima­szombatban és környékén gyorsan megismer­ték őket és a CSEMADOK országos rendez­vényei révén fokozatosan országos hírnév­re tettek szert. Idővel az alkotók száma Is bővült. Jöttek a fiatalok, és helyet követel­tek. Kamarás Imre. aki főiskolás korában az akkor kezdeti éveit élő Ifjú Szívek tán­cosa volt, hazatérve átvette a csoport veze­tését, és ö lett a koreográfus is. Igazi együt­tessé az ő keze alatt vált a csoport. A hat­vanas' évek elején ezt szorgalmazta a CSE­MADOK központi irányítása is és az ö cél­juk is ez volt. Mivel Rimaszombatban volt énekkar, zenekar és táuccsoport, így ők lettek az egyik első népművészeti együttes az akkor alakuló amatőr együttesek között. A Gömör Népművészeti Együttes neve mö gött, amelyet felvettek megannyi nemes, életet formáló, tartalommal, értelemmel megtöltő munka rejlik, s ez teszi igazán széppé és fényessé a nevet. Eddig több mint ötszáz fellépést könyvelhettek el. Az együttes életében emlékezetes marad Kamarás Imre „1848-as huszárverbunk“ cí­mű koreográfiája. Még kiválása után is so­káig ez jelentette a mércét. Szerencsére jó alkotó-vezető lépett a helyébe, Adám La­jos, aki vállalta a stafétabot tovább vitelét. Szorgalmasan látogatta a központi szaktan- folyamokat, Ismerkedett a környék néptánc és zenei hagyományaival, és saját néprajzi gyűjtéséből is merítve megalkotta a Med- vesalji táncok és a Bányászavatás című ko­reográfiákat. Az utóbbi 1978-ban Zsellzen jZellezovce) elnyerte az országos népmű­vészeti fesztivál nagydijának II. fokozatát. Az együttes életében ez kiemelkedő ese­mény volt, amelyet nagyon szorgalmas mun­ka előzött meg. Amit az együttes saját erejéből és lelke­sedéséből meg tudott oldani, azt lényegében mindig megoldotta, de voltak buktatók, hul­lámvölgyek. amelyeket már egyedül nem tudtak megoldani. Hátráltatta munkájukat az állandó pénzhiány, a próbaterem hiá­nya, a szervezési és egyéb gondok. E gon­dok megoldásához sokszor kevés volt a CSEMADOK-nak mint az együttes fenntar­tó szervének az ereje, lehetősége. Itt már nagyobb közösség összefogására, segítő szándékának összehangolására lett volna szükség, illetve volt szükség. Sajnos nem volt ez meg mindig, jelenleg Is nagy szük­ség lenne rá. Ígéretek már elhangzottak, de a megvalósítás még várat magára. Most is sietni kellene. A' harmincadik évforduló, a jubileum kötelez erre is. Mi is az, amit nagyon gyorsa'n meg kel­lene oldani ahhoz, hogy az együttes töret­len lendülettel dolgozhasson, tehessen ele­get az önmaga vállalta nemes küldetésnek? Először Is megoldani a fenntartási, költ­ségvetési kérdésüket legalább úgy, mint az általában ilyen szinten dolgozó és múlttal rendelkező együtteseknél ez természetes. Példákért nem szükséges messzire menni. A fejlődés természetes velejárója a kollektí­vák művészi színvonalának folyamatos és állandó emelése. Ezért tegyen természetes az -ehhez szükséges feltételek megteremté­se. A megoldáshoz vezető leghulá.sosabb' és legjárhatóbb út; a járás és a város terü­letén. a kultvirálls életre szánt anyagi le­hetőségek újbóli helyes felmérése és ará­nyos elosztása. Továbbá állandó próbatermet biztosítani az együttesnek, olyat, amely egyben az ott­honuk is lehetne. Nehezen érthető, hogy e.vy olyan városban, ahol helyi és járási hatás­körű művelődési kulturális intézmények mű­ködnek, ez leküzdhetetlen akadály lenne. Ha ehhez még hozzávesszük a város dina­mikus fejlődését is mint tényt akkor meg­látásunk szerint a lehetőségek helyes fel­mérése és arányos elosztása lenne a meg­oldás. A Gömör Népművészeti Együttes munká­val eltöltött harminc éve kötelez. Ez a faj­ta társadalmi munka kultúránk fejlődésé­nek biztos záloga. Nélküle nemcsak szegé­nyebbek, hanem némák lennénk, hiszen szebbé teszi társadalmi ünnepeinket, a má­jus elsejéket, a jeles politikai évfordulókat, a kulturális emlékünnepségeket. Bízunk benne, hogy a Gömör Népművé­szeti Együttes még sok örömet szerez a vá­rosnak és mindazoknak, akik megtekintik műsorát. TAKÄCS ANDRÄS SZENASSY ZOLTÁN: Jókai nyomában A közelmúltban a Madách Könyv­kiadó jókat nyomában címmel ér­tékes könyvecskét jelentetett meg. Szénássy Zoltán, a komáromi [Komárnoj gimnázium tanára a város történelmi és irodalmi ha­gyományainak lelkes kutatója. A könyv afféle irodalmi útikalauz, de lehet népszerűsítő monográfia, amelyben bemutatja, illetve végig vezeti az olvasót Jókai Mór roman­tikus életútján a komáromi Vár­megyeház utcából a Kerepest te: metőig, a bölcsőtől a koporsóig, A lókai nyomában című könyv nem csak érdekes olvasmány. Ri­port? Igen, de elsősorban objek­tív vallomás, amely a történelem és az író, Jókai Mór, Komárom vi­lághírnévre jutott fia tartózkodást helyeinek rövid „Urai" foglalata, ahogy, azt egy Jókai Mórt értő és beésűlö csehszlovákiai niagyar író látja, érzi és láttatja. A népszerűsítő könyv, amelyet számtalan fénykép egészít ki, ef- nyerte a közönség tetszését. jó lenne, ha a Madách Kiadó többet foglalkozna a csehszlová­kiai magyar írók monográfiáinak kiadásával. A közelmúltban el­hunyt állami díjas írónktól. Egri Viktortól kezdve bemutathatná a többi hazai magyar írót, költőt, mert ezzel is az ifjúság irodalmi nevelését szolgáljuk. A prológusban írja a szerző: „Jókai Mórról halála után azt kell mondanunk: volt, van és mindad­dig, amíg az ember olvasni fog, $ értékelni tudja a szépet és a jót.“ (Madách, 1982) Száraz Pál Egy tévéfilmsorozat értékelésével a kritikusok rendszerint meg szokták várni az utolsó epizódot, s csak amikor a so­rozat befejeződött, akkor vállalkoznak arra, hogy mérlegre tegyék a látottakat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem írják meg közben Is benyomásaikat, hogy véka alá rejtik még nem végleges, de kialakulóban lévő véleményüket. így van ez Magyarországon a Kórház a város szélén eseté­ben is. Itt-ott már megszólalnak a kritikusok, s ha nem Is az összegezés igényével, de legalábbis a jelzések szintjén beszámolnak benyomásaikról. Ezek közül Idézünk az egyik legtekintélyesebb magyar tévékrltlkus Írásából. Lőcsei Gab­riella a Magyar Nemzetben foglalkozik rendszeresen a tévé műsoraival. Igényessége közismert, elemző kritikái gyakran felkeltik a szakmai közvélemény figyelmét la. (Egyébként tavaly 6 képviselte a magyar kritikusokat Bratlslavában a gyermek- és ifjúsági televíziós filmek Prix Danube nevű fesz­tiválján.) „A kórház a város szélén Igen jó sorozatnak ígérkezik — írja előzetes kritikájában Lőcsei Gabriella. — Pedig kórház- filmet készíteni ugyancsak nehéz. Tudósnak kell lenni a szer­zőknek, íróknak, rendezőknek, színészeknek, akár az orvosok­nak. És művésznek kell lenniük s— akár a művészeknek. Tu­domány és művészet egyensúlyára pedig úgy kell ügyelniük, akár a patikusoknak a mérleg milligrammjaira, ha egyikből vagy másikból egy csipetnyivel Is több kerül a vegyOletbe, hatástalan vagy mérgező lesz az összeállítás. Cgy tetszik, a csehszlovák sorozat készítői jól méricskéltek. Minden pon­tos... Nem Is tudom, nincs-e egy kiábrándult sebész az al­kotók között?“ A kritikus ezután részletesen foglalkozik a filmben ábrá­zolt problémákkal, majd arra a következtetésre jut: „Meg­található itt az egész saját, kényelmes és tisztességes élet­KÓRHÁZ A VÁROS SZÉLÉN (10. epizód; 0( FOOKVOS] formát kereső, mai értelmiség minden gondja-baja, fájdalma és igyekezete.“ Vagyis: „Városszéli kórház az egész világ. És hogy erre ráébreszti az embert, ezért jó a sorozat a Kórház a város szélén.“ Ennyit az említett kritikából, most pedig nézzük, ml tör­tént hőseinkkel azóta, hogy utoljára láttuk őket. Lezajlott tehát Sova főorvos búcsúztatása, s nekünk, akik­nek a kórház szinte egyet jelentett Sovával, nehéz elképzel­nünk, hogyan éli tovább a maga életét ez a kis közösség Sova nélkül. Az élet azonban mint mindenütt — a bori kórházban Is megy tovább. Az osztály nem maradhat vezető nélkül. De az, aki erre a helyre legesélyesebb lett volna ‘-r- Strossmeier doktor , lehetetlenné tette magát azon a bizo­nyos vacsorán, amelyen összeverekedett Bauerrel, s ha vélet­lenül is, mégiscsak megsebesítette. Strossmaler tehát kiesett a jelöltek közül. Maradt BlaíeJ, 6 viszont meglehetősen támadható kiegyensúlyozottnak nem­igen mondható magánélete, zavaros szerelmi ügyei, elsősor­ban a szép Ina nővérrel való kapcsolata miatt. Vajon milyen főorvos, milyen vezető válik abból, aki bár kiváló szakember, de mint ember, meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után? Szakmai felkészültsége, kiváló: sebészi adottságai vajon ellensúlyozni tudják-e emberi gyöngéit? Strossmaler — akit epizódról epizódra egyre jobban meg­szeretünk — most is példát ad emberi nagyságából, teljes mellszélességgel kiáll BlaZej főorvosi kinevezése mellett. S hiába bujtogat ellene Cvach doktor — aki mégis az osztá­lyon maradt — Blaüej megkapja Sova főorvos megürült he­lyét. Ezután az autó- és nöbolond BlalSej doktort hamarosan új oldaláról Ismerhetjük meg. Kiderül, hogy szigorú és követ­kezetes főnök is tud lenni. Sőt, úgy tűnik, nemcsak a munká­jában, hanem magánéletében is rendet akar teremteni. Ismét szakít Inával, s megállapodik a kórház igazgatójával, hogy Inát áthelyezik más munkahelyre. Bízik benne, hogy ha mun­kája során nem találkozik vele, lesz ereje kitartani elhatá­rozása mellett. A cseréről Ina anyósának, Jáchimova fönövér- nek kell gondoskodnia. ' Közben Rezeket is elbocsátják a kórházból, utókezelésre szanatóriumba küldik. Búcsúja A12betától nyilvánvalóvá teszi számukra, hogy kettejüket szorosabb szálak tűzik e.gymáshoz; amit éreznek, az több annál, mint az orvos és. a hálás beteg megszokott viszonya. Megérti ezt a csalódott fteh.of doktor is, aki nehezen viselve a társtalanságot, most már a szintén ma­gányos Královával szeretné összekötni életét. Králová azon­ban egyelőre nem tud dönteni, s gondolkozás! Időt kér. Hamarosan még egy beteg hagyja el a kórházat, Irena, .Strossmaíer lánya, öngyilkossági kísérletének köveíkezménvel szerencsésen elmúltak, teljesen meggyógyult. S ami talán még ennél is fontosabb: nemcsak fizikailag jött rendbe, ‘ lelkileg is talpra állt. Mi sem tanúskodik erről Jobban, mint az, hogy lakásából kikergeti az újból kezdeményező Bauert. De mi van Sova doktorral? Nos, végre öt illetően is jó hírrel szolgálhatunk. Apa és fia között harmonikus együttműködés körvonalai bontakoznak ki TyniStében. Remélhetjük-e vajon, hogy ezt már nem zavarja ' meg semmi? , _,sj _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents