Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-07 / 36. szám

SI p'f.'i.nCJ! intox 'luCuv • AN3A-I3ZS-AN3Sd3AdOd ‘S 'd Í91ZS91 aoi-2S5d ‘ouajaj ijaSizs ‘/tioa^^ zsiaiuajj ‘jíjfstoqai ugj ‘joq^o Jassajj ‘jaj^j |i{| -Its ‘auajaj szpieg .-qazspnaz pza]i}aAg>| B >{euza)jB) zaqsa))n^8a >l{íiai^ *g ^iasa)zpi(ä B JiBU^EigAi} •zsaj >ioiB)B!j uazapuajSaui aaqpaiuiog npiaza {BddBU /(npqpn b qBtioA (-BfdBq qapifajäatn gpigqaq jaoiiaiBp qqgiSai b )B(ipncn -nq V) 'Qia ps (JPIM euoiBg taqakiaiUB ‘jjBp 21» qqpiBSai »aj qo)BhoJos ’£ •JSJB qqpiasai {8] qo)e(iOJOs inzgq iBjospoi fauazp/Cn -iiugq gpuBii? 9!P9H H^AOlzsqasa v ‘Z ^qBU[Bp pniia gsa-[0 ap ‘[aq ‘iaH b B(QpBpia zb »g 'x '»pAau qasa»jaiu spsa -aajazs b azsaad sp )]asp»(a}8aui sai» -aq qpinpjoj saj(8a zb qnjigzgq na»aq OAgl 'Bjpisod qoiglpB ä| OT aaqinaidazs 'Z96I IsgilajSaui {iuuauiBiByv 'uaqqa»aq pzgia ZB »uim ‘qqapiAoj iBqqos ‘ajgs -piaqajjg sg Bjgsgjgz ituasaaA b »a» -»ainiqa» ‘gpíjpiaq v 'aqqnnägsOjzsaq -jazs »a qalpigq naqgjíuguiai asauaa -azs B )»nA8a »BqqozsBipA saXiaq b sg BjjidBdigAa» ASba BjdBipzaiaAai qgzs -zsbSbj qpjlajäaoi b :gsio)n zb AugAiazs -ÁuasjaAdod ‘Zl V ‘quppaqigiaA »auaz -pj(nugq »»azaqjg zoqgiginpjo] gsioin ANHSüHAdOd •ü;zsu sg HjazsfíBa uapujm loy ‘uvuipa iv^t^iouvn up} ioi[ •vpo ozssja ngzp Röu isoiu sg •zoupÖDVí }}Qzitoa laia päuuQii v •Hauaqiua zv uasaapa^ nüuBoäiosom mpd 'Jiauigzgapn otoiijvd '^adai ‘upoin ‘inmis mpzzog ?gzs soBduvi v 'vain zo }}D3iPiqv vl}}äu tups 'ipzs uapum zpl api 'ipzs uapu}ui zp/ api •ppßvui ipl pzaug uipidpl adiam iipsapi ■poßvm ipl pzaup ‘aa}aa uva 6am pv6Bp zu •pvBvm ipl pzaup 'aaiuaißam iu}zsu zv •aioßßua m djIp sjßpm }som ‘mpi '3iadp}uzss}a fißoii ‘izv mviiopuoß man •maiaßjadaj maiajp zu 'iámul ißpj-jBpd ßßa mm •aioßßua up ap 'miPl Bim uoiidüddp^ßupl ijnßdpsßam v •aiooduiiamuaßB giaaau ‘mppia 'ngia zpu gupi ^ausgdams} fiBg igzs oapD]in zg» api :saixaAQ3 siAvaa !-ba uequozB bba •mjeSdEpiq jgui »»ajaqai uiau lÄqjaqieaM *iSoq ‘jpq -qoiaA ^jajag -»8Ä3a ug qgjzosio qosoAJO zb mau jgqaj ‘jjezaqjaiaq ugmo/iu spjaq psmq qgaoqnq 8 za A3oq ‘q?[ijilg }zb qosoAjo zv ‘»IDJ -aq aqgsgSupaqjgA e uoppm-uo»p uaAijaiBi -BA Aiarap 'Bjzoqo qgjoqnqSgi A3a »gigieq ASoq ‘saSgsjaqaq -aajzsiaj b jjozoq jsgzaiai -gjiaj soAuoziq ASa BSgioouoq AqjaqjsaM •qaupgzpizsaaaq qe»n zb (oqB ‘»ojuod b »zb lUiBiB» [laq Sam sp ‘qunupBiBq geq ajsgd "91 löJsgdgq imaiaap» ‘mBij ‘maiejpx — „ iJIHOq "an »jSas usASoq zapujra ASoqqBsg — •3194I9A qBU»»oi req 3;dBu3a» sg ‘»»azsaA BmoAa SaiSpA uaq "9961 'qqpsgq p(Bm ipjaa ap ‘lajjaqma pA3u qoiHOJBM aiBQ »uaouiA A3a »np naqsgjai -JOqazssfl zoqqg -UBqzsoBq »ppaqsajaqjaA "ASaj »uim qg»zapa]ia» UBquozB uEq-ege» •UBqgiqoi »iBqSam naia»aiq ASoq ‘»»odsq »sgiuaiaf jBigSiozs gzjazsjjq b naq-xgex •IpjSgsASa zB »jQqpzsSam pAon ‘jaqajsaj •»loq B qg}i5[B»Sam ASoq ‘ugjnzB uapiApg •uaSgsaaaAu b »pBmg» qpsgzoxazssQ naAijm -BjBA ’qajpaqsajaq ibauj? »»odo» igqqBJg) -qBj jBUO»Bq B ASoq ‘Soiop b »sa; ASp ap ‘qpjjAuozjq imraas gj souin *»I0a Augimgap qiASa ZB sg a[gusouop[Bin» zgqsougAgAu linpzs ASa »Bzopig zv •H0P0JSAaq BqSgssoq "llAS saaezsjgq »upazs qaial v qguSgsSoi "BAS iiazspjaSua» iBSJoq b jjpppqpm »ugq "OPssaguB» pAon •»»ozosgmoiig UBqgajo^ joqqB AiaraB ‘ipqSgsASa zb »upga neia»j|q uaq-696X '»lOA aiaisamjp zb qBugSgsSoiBAS ►zsgiaSua» qomBny »ipsaASg zb" sg ‘qgizaA "8U qsupAon upiBO joqimBiBA •jB»joiBq »IglB» ugsgqBi Augi B qtmojjsouozv 'qunz "PlBSodg» uBqAugJi sgm ap ‘man jzv —' ilpjAugi B sg ipjjopuoH »omoAu uaAnraBiBA qBjigiBj mau qBsg •Bisimijdo uaAii goA mau gaMoj IUIA8M ‘qunpBisq ip| dVNHVSVA 'zoqmiooiB}^ »[pq mau ajsa Bpi ’»ppqajai sg ‘HpzgqjaAai Apuayw •mopnx —t •»aquim p ASba ‘»p ug ASba 'mosgxzsBigA sgm »ioa msN ^ IXJaqma ASa igdpSam UBqmosgq "Bl ug ZV ipaiigSam »jaqma zb jzb ex i—' ' • • BJsgAiB siq ASa uea maSgsqpzs i—' •BJ-ASg ZB »in giiatu ApuBM s ‘»gsouaijqBjuoq B ipqgmazs aj»8Aiq ‘)»pzpq»0A8i miooiep] •aq qB»-zoqiBJj uaAgu aSgsaiaj sg suBAg aqAAupq -SgpusA V 'aqgiia»om eqsojgA qSooqsiJBj IBIuiSjia b qa»jg)aq ug»n sgz6»n sgjgiQ ‘»omgzspuaj b igjg[|sooq Apuaiw 8»iajazsax miooiBj^ PjBm ‘»zsgAS-ASod B qgiqsJig m -BqoioqjBd iqqaiaz -pqSai B (BAglisjoq Apuajvv aiisAgq m|oo -IBpj 'iHsz-aSpoa iiguzsBq ASa ipjdaia» b l)0»lBq|3 BAipm ojad z)» sg ‘i»aiaz|j iBjg *101 Jgllop zgzs ‘ajAgu guuoiJaSpg »gA»jgq Isg»jB4UgAii,Au ASa iiPiiQJiq za -luiojgs -gA »ApuaM atPPqiia ap ‘Sam tilg qqsiOAg» laqqmpizgq jga 'qBuinjg isqpiuB i[guzsBq [oqB ‘»adaiaiisooqdgq ASa iigis» mau SimB ‘uaqpaASau s upzpagq Sippe miooiBp] zzxx 'ug»n Augi B sg moo -IBpj qqgAO» qeuBSSB»nq Sipad qnSBM -uof -pB au »ppgmjo»ui qqpx ‘spSaps ASoq ‘ibz -ZB qauSgsqpuASp sazssg zb »gsgJiai e |b alPIDS ')»oieq b zb iq ‘naq moupn» uaspS -jps si »ZV 'BliguzsBq »BqunAugAiozeSi im b iqB *»Bqun»gJBq e e(jBABzSam »isoiq ASa p|em za '»JgSgssoqiiAS " • »osoueaed isg»eS -ojia BjAugi B iq uolpB Sgsjppuaj v —’ jqupASa» »uq 's» Bmgzspuaa qeug(isooq b UBASam Eg ‘»gdgqAug] Augi e qn)igie»3ax^ 'UBA 8[gsou8Jazs iSppjQ qBumioo(Bpi ‘mazs -iq »ZV 'BAzadgqiq uba BJglqeie jsaASs} B Bqsg» e »Jam ‘»[oa „gsgisod“ b gjgAuoz -IQ '»J8aAS8] b e|08»]jaq eqgmiB»Bq b »»a» -aqipjaqis qauua 'lemmiooiBg^ S8igia»aq -8»i8] ‘»»epaqajSA laAiqeiBA a»igi8 »»oieq e ASoq ‘qiup» ASq 'qgJlguzsBq si igujaiÄugJ -am »»8»aAgqia uana s|zgq e SaipupsgiBA lAio»zsiddgS »»o»gii8 |BA9»idmo»Sueq v 'sicn •Bq sqnjuaASa sg»sod v *iob»{souozb uau -{zsAiaq B »aqai mau »B»»0[Bq b »zv — :»BJti Sajg ZB B»A{q Bj[p iiBAAOj BAipm OJad »g iqqgA -01 *»9»[b zb qg»jg»aq p(sm ‘»aojsd ASa qE»jgA •UgsgqBi ApuaM »»aiaSuasoaq isa -A]»qa»ap mojgq UBA^Od BAipm ojed zix •qauzaqjg aJUjzsAiaq b uaqppi Sgm ‘mai -gman 'qBSojBAp qauaASaq *8juapuim qos 'Bups »o»BzgJBA3Bm ejuapuim qos za •giASsq b »ioa Bmgu SpBUBind AugqgN ‘18 »Jg »AugmpaJa uaAiim ‘a»»a» -naia( mau Sgm ap *ug»n miooiBm zomoAu IBAnugAiOzBSi S0I8»BAlq iqBIBA ‘»mEIBA »»» UBA BQ qa mopnom qqgsgq p[Bm »aqa»8[ -zsgj V *I8J.0»zapa] ajjazsASa »jodoso »gq •PUIW •aJgAiaqq9»IaJ raiooiBgj quninpui —< ^Sgs[p im ‘UIA0M ‘PIIBH :»g[SuBq sapuaso jp Sajg zb UBqpi -ASsq B B»)onBq8am naMOQ BA»B»jgAsia VrdVN iVH aoaNO)i V AavHO sawvl AZ AMI HAZÁNK Afrika déli részén született, az úgy­nevezett köztársaságban... i— Amelyet ml nem Ismerünk el. — Miért? I— Mert ez nem a' ml köztársaságunk, hanem azoké, akik betolakodtak, és azt mondták: „Kifelé, ez most a miénki“ — Vissza tud emlékezni kisiskolás kori élményeire? — Nyílván tudja, hogy nálunk, Afrika déli részén az egyik oldalon élnek a fe­keték, a másikon a fehérek, az indusok meg megint máshol. Azelőtt minden „más- faj együtt élt, közösen, csak a fehérek éltek elkülönülve. Aztán fokozasosan mind jobban elkülönítettek mindent. Mint gyer­mek csak a legközelebbi környezetemet Ismertem. Néha találkoztam az iskolában esy-sgy fshér tanfelügyelővel, de több fe­hér embert sohasem láttunk együtt, csak később, amikor néha eljutottunk a tőlünk huszonöt kilométerre levő városba. Nem Ismertük a fehéreket, ezért közömbösek voltak számunkra. Később, amikor már fel­sőbb évfolyamba jártam, gyanús dolgokkal találkoztam, és mire befejeztem az Isko­lát, már tisztán láttam a helyzetet. — Mindenkinek van valamilyen felejt­hetetlen emléke a gyermekkocából. Mit őriz űn az emlékezetében? — Zeneszerető családból származom. Apám akkor halt meg, amikor hatéves vol­tam, de így Is élénken emlékszem rá. An­gol nyelvtanár volt. ű oltotta belém a zene szeretetét, meg még valamire emlékszem vele kapcsolatban. Emlékszem egy tizen" bét-tlzennyolc éves egyenruhás és fegyve­res fehér emberre, aki rendörtársalval együtt fésülte át a négernegyedet. Arra kényszerítették apámat és anyámat, hogy azt tegyenek, ami éppen az eszükbe jutott. Minden gyermek a szüleinél keres menedé­ket, és ha azt látja, hogy védelmezőit meg­alázzák, azok tehetetlenek, ez örök sebet hagy a lelkében. Persze vannak szép csa­ládi emlékeim Is, amikor boldogan él­tünk, de ez mindig akkor volt, amikor bé­kében hagytak minket. — Huszonnyolc évesen hagyta el hazá­ját, és azt mondják, Harry Bellafonte fe­dezte fel. . Nem egészen helyes ez a szó „fel-< fedezett“. Már jóval előbb énekeltem, és hazámon kívül Ismertek Kongóban és az akkori Dél-, és Észak-Rhodeslóban [ma Zambia és Zimbabwe). 1956-ban az Afrikai dzessz és varieté című műsorban szerepel-* tem, ebben látott meg Lionel Rogosln ren" dező, és felkért, hogy szerepeljek a Térj vissza, Afrika című filmjében. Ez volt a tulajdonképpeni felfedezésem. Bellafonté- val csak 1959-ben találkoztam. Ekkor Lon­donban szerepeltem a Manhattan Brothers együttessel. Egy dzsesszoperát adtunk elő. Témája hazánk kiváló ökölvívójáról, Eze­kiel Zamlnról szólt, aki nem képviselhette hazáját, mert színes bőrű. Egy tévéfelvétel közben látott meg Bellafonte. Nagyon so­kat tanultam tőle. Egyszer azt mondta: „Nagyon gondold meg, mit csinálsz, mert lelgázott országból származol. Ne tégy sem­mi olyat, amiért később szégyenkezned kel­lene. Csak ha valami nagyot érsz el, akkor beszélhetsz majd hazád nevében.“ Soha­sem feledkeztem meg ezekről a szavakról. Amikor 1963-ban először felkértek, hogy beszéljek az ENSZ-ben, akkor Is ez jutott az eszembe. 1963-ban Guineába költöztem, és 1975-ben a gulneal ENSZ-küldöttség tag­ja lettem. Ezenkívül az ENSZ appartheld- ellenl bizottsága elnökévé választottak. — Ha az ember az fin dalait hallgat­ja, főleg ha anyanyelvén adja elő, az az érzése, hogy több ez, mint a közönség szó­rakoztatása. — Szerintem az még nem művész, aki előad. Az Igazi művészt kell, hogy Inspirál­ja nemzetének művészete, kultúrája. Nem teszek különbséget művészet és politika között. Ha tetszik, ha nem, életünket át­hatja a politika. Ügy érzem, művészetem­mel mindenhez hozzá kell szólnom, ami nekem mint embernek fájdalmat okoz. Ogy adom elő dalaimat, hogy abbői éithetö le­gyen: állást foglalok valami mellett vagy ellen. Szeretnék végre otthon emberként élni, nemcsak én, az egész népem. Ml odatartozunk, az a ml hazánk. Ford. hr. SZÖVFG NfilKtb laki, akinek ez nagyon jól jött. Nagyon Jól jött, ért engem?l Meggyőződésem, hogy Weatherby kettős ügynök volt, csak éppen halvány fogal­mam sincs, ki lehetett a másik tél. Az elveszett személyi okmányok, a férfi, aki a ml Igazolványunkkal mindig egy lépéssel előt­tünk futkároz, az a mód, ahogyan a bázist megtámadták, mindez arra mutat, hogy belül­ről szerezték az Információkat, Weatherby halála azt jelenti, hogy ő lehetett az a rés, amelyen az információk kijutottak, és ezért valakinek veszélyessé vált. Azután itt van a mozi mögötti lövöldözés. Meg­kértem a ballisztika szakértőit, vizsgálják át mindkét holttestet, a Veréb IV-ét és Weatherbyét. Az a vényeményük, hogy nem ugyanazzal a fegyverrel lőtték meg őket. Ogy gondolom, hogy Malcolm valami okból végzett Weatherbyvel, majd meg­szökött. Weatherby megsebesült ugyan, de nem annyira, hogy ne tudta volna eltávo­lítani Veréb IV-et, a hívatlan tanút. De riem ez a legérdekesebb. 1958-től. 1969-lg Weatherby. Hongkongban volt. Innen In­dult portyára Koreába, Japánba, Tajvanba, Leoszba, Sziámba és Kambodzsába. Speciá­lis ügynökökből a rezldentúra főnökévé tornászta tel magát. Figyelje meg, ugyan­abban az Időben volt ott, mint a halott „postásunk“. És mit tud Maronlck nevű emberünkről? — Ha jól emlékszem, különleges ügynök volt. — Kitűnő! Vincent Maronlck, ha nem csal az emlékezetem, a legjobb különle­ges ügynökünk. Kiválóan alkalmas a gyors, ügyességet és keménységet Igénylő operá­ciókra. Nagyon veszélyes ember, nem sze­retném ellenfélnek. A hatvanas évek végén a franciáknál bukkant fel Algériában. Ml 1963-ban figyel­tünk fel rá, de dolgozott a kínaiaknak, Dél-Afrikának, Kanadának, ős ki tudja még kinek. Mindig sikere volt, sosem csalód­tak benne. 1964-ben Maronlck Csang Kal- sek szolgálatában dolgozott -Tajvanon. Ek­kor vált veszélyessé számunkra. Határozat született tehát, hogy ártalmatlanná ' kell tenni. Mit gondol, ki volt a Szolgálat fő­nöke akkor Tajvanban? — Weatherbyl — Eltalálta. Weatherby volt megbízva Maronlck likvidálásával, jelentette Is a fel­adat végrehajtását. Csak egy kis bökkenő­je volt a dolognak: a Maronlck autójában elhelyezett bomba a tetemet a fellsmerhe- tétlenségig széttépte. Weatherby mint szem­tanú bizonyította az eset sikerességét. Most térjünk vissza egy kicsit. Mit gondol, ki volt Maronlck segítő „munkatársa“ Taj­vanban? Calvin Lloyd őrmester, a ml „postá­sunk“. Maga ma remekel, Kevin. Eltaláltaj Még valami, van egy bizonyítékom. Mit gondol, kinek a személyi Iratai hiányoz­nak többek között? Maronlcké, és persze Lloyd őrmesterről sincs semmilyen Iratom, elvesztek. Kikértem a tengerészeitől Lloyd ott fellelhető papírjait. Amikor ezekből megállapítottam, hogy Lloydnak köze volt Maronlckhoz, mindkettőnek pedig Weat-i herbyhez, azonnal kapcsoltam. I— Szóval ön azt gondolja, hogy Maro­nlck valamilyen akciót Indított a CIA el­len, és Weatherby neki Is dolgozott mint kettős, ügynök. "—I Nem, ezt nem hiszem. 1—1 Hát akkor ...? í— Ha az egészet meghányom vetem, rá kell jönnöm, hogy az akció célja nem a CIA. Mert ki tudna megfizetni egy Ilyen hatalmas akciót? Nem tudok senki Ilyet. De ez felvet egy másik kérdést. Miért? És ott vagyunk, ahol a part szakad. Néze­tem szerint a „kié“ és „miért“ kérdések helytelenek. A kérdést helyesen így kell felvetni: ml? Ml történik Itt tudajdonkép- pen? Ha erre a kérdésre megtudjuk a vá­laszt, mindent tudni fogunk. Csak egy kulcs van a kérdés megoldásához: Mal­colm. Van néhány emberem, akik kutatnak Malcolm után. — Azt hiszem, ezzel a gépezettel nem okozhat különösebb nehézséget megtalálni őt. — Nincs semmilyen gépezetem, csak maga meg én, meg pár rendőr, akiket kl- könyörögtem a kapitányságon. Most viszont gondolkodjék. Tételezzük fel, hogy Weatherby kettős ügynök volt. Lehet, volt néhány beosztott segítőtársa Is. Hamis okmányokat szerzett. Információkat adott és valószínűleg maga Is konkrét cse­lekvésre adta a fejét. De ha kettős ügy­nök volt, ki rendelte el, hogy likvidálják, ki tudhatta, hogy hol kezelik, ki Ismer­te a biztonsági Intézkedéseket, hogy eze­ket kijátszva lehetővé tegye a gyilkosnak, hogy hozzáférközzék...? Igen, egy másik kettős ügynök. Ha nem tévedek, egy ma­gas pozícióban levő kettős ügynök. Ezért nem bízhatunk senkiben, csak magunk in­tézhetjük az ügyet. Az ügy- kulcsa, mint már mondtam, Malcolm. — Tehát az egyes számú feladat: meg­találni Malcolmot, és biztonságban haza­szállítani. — Nem egészen így. Sokat gondolkod­tam. Legyen bárhol Is, ők mindenáron meg akarják gyilkolni. Ha sikerül életben tar­tani, sőt úgy Intézni, hogy még veszélye­sebbé váljék a részükre, akkor mindent elkövetnek azért, hogy eltegyék láb alól. De ezzel elárulják magukat. Persze Kon­dort mindenáron meg kell találnunk, a le­hető leggyorsabban. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents