Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-07 / 36. szám

- iíffii 3

Neve biron^ nincs, és tnlajdon- képpeu néj> hajú.iak igen ne- vezhutú ez a háromemeletnyi ma- gas.ságá vastömeg. Hajó, olyan igazi vfzre is bocsátható jármű majd csak valamikor szeptember végén, a SZISZ III. kongresszusa előtt lesz belőle. Ugyanis a komáromi Steiner Gábor Nehézgépgyár (Hajógyár) 590 tagú SZISZ'Szervea^te erre az időpontra vállalta kongresszusi kötelezettsége teljesítését, egy, a Szovjetunió számára készülő RMNL-2700 tfpusű teherhajó elkészítését. Ott- jártunkkor a hajótesten lázas munka folyt

AnrOMATA szabOmestek mm jártatok már lia]6gyárban?' « fogad EennOnket az Ifjúsági szervezet elnOke, Cubomir Frekop mérnök.

Igen, jártunk, bólogatunk, de amikor megállunk a hatalmas bajócsarnokban, épp-i úgy izgulunk, mint az első látogatásunk alkalmával. Ebben a csarnokban működik a hajógyár automata szabómestere, az a gépsor, amely a tervezOk készítette „szabásminta“ alapján kiszabja az egyes hajói részeket A neve: Sycomat Higgadtan, pom tosan vágja a kirajzolt formákat a tíz mlP Ilméter vastagságú vaslemezből: Itt egy keresztborda, amott egy oldallap...

A Sycomat berendezésre a hajógyáriak rendkfvOl büszkék, a szakemberekre csupán a programozás feladata hárul, és a számítógép a vaslemezek nagyságától függően teljesen önállóan úgy szabja ki az egyes részeket, hogy a lehető legkisebb legyen a hulladék. A vágőszerekezet valamennyi műveletet teljesen önállóan végzi.

VAS AZ Agyban

A kiszabott vaslapokat hatalmas daruNEVESm

gépek szállítják egy még nagyobb csarnokba, egyenesen az „ágyba“.

A hajóépítők ágyon azt a vasformát értik, amelyet a munkások a kiszabott vaslemezekkel bélelnek ki. Az ágy tulajdonképpen a hegesztők munkáját segíti. Persze hónapokig Is eltart, míg a forrasztók bejelentik, készek a belső hegesztésekkel, nlnrs szükségük az ágyra.

A hajógyáriak különben a hegesztési munkákat tartják a hajóépítés alfájának; s minden szakembernél jobban tisztelik a hegesztőket.

— Valamennyi hegesztő szakállamvlzsgá- val rendelkezik, számos szakmai vetéllcedő győztese van köztük, de legjobb lesz, ha Saját szemetekkel győződtök meg munkájuk tökéletességéről — mondja a SZISZ- elnök.

Véglghúzom ujjam az egyenletes, alig észrevehető vas dudorodáson.

— Ügy bánnak a hegesztőpisztollyal, mint a szakácsnők a tejszinhabos zacskóval — jegyzi meg - kollégám.

Van, aki a süteményeket cifrázza, van, aki a vasat. Itt viszont egyáltalán nem cifrázásról van szó, hanem becsületes munkáról. Egy-egy hajón száz hegesztő Is dolgozik, munkájukat többször Is ellenőrzik de ők, jól tudják, nincs ebben semmi kivetnivaló.

— Rosszul hegeszteni Itt egyszerűen lehetetlen, de ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy valamelyikük közepes munkát végezzen. Hegeszteni csak jól lehet, egy -kis túlzással úgy Is mondanám, hogy osztályon felül — mondja másik kísérőm, FrantlSek Luhan, a SZISZ-hajó felelőse.

HAfO — KEREKEKEN

Amint a hajóról lefejtik az ágyat, sínpárokon mozgó kerékszerkezetre kerül, fa- vagy vasállványokkal veszik körül, mint

Itt csak kiváló munkát lehet végezni.

egy épülő lakóházat. Valamennyi külső szerelési munkálatot (kormányszerkezet, hajócsavar] ezekről az állványokról végeznek.

A hajó belsejében, gyomrában közben kezdődik a „szekciózás“, a duplafenék részekre osztása. Meghallgatjuk kísérőink tájékoztatását arról, hogy ennek elsősorban biztonsági szempontból van jelentősége, mert ha a hajó netán léket kap, akkor a szerelők így könnyebben elérhetik és megjavíthatják a megrongálódott hajófenékét. Valamennyi, eddig említett munka a hajón, ha igényes Is, nem olyan körülményes, mint az, ami ezután következik. Ugyanis az Ilyen pici fülkékben, amelyek magassága csupán 50—60 centiméter, bizony csak térdelve vagy guggolva, hétrét görnyedve lehet dolgozni.

— Legnehezebb a dolguk a hajómázolók nak van — mondja Cubomír Prekop. ^— A rendkívül szűkös környezetben mordulni Is alig lehet, nem még dolgozni. Normális körülmények között nagyon egyszerűnek tűnik a mázolók munkája, viszont itt nagyon nehéz. Pláne ha figyelembe vesz- szük, hogy egy-egy hajót hatszor Is befestenek különféle festékekkel. Ezeknek mindnek megvan a maga jelentősége.

Eddig csak részeire szedve láttunk hajókat Itt a gyárban, most azonban megérkezünk egy vashalmaz alá.

— Hát ez a ml hajónk — mutat a magasba Luhan Feri. Az ifjúsági szervezet vezetősége őt bízta meg a hajó SZISZ-véd- nökségének az Irányításával.

Fölöttünk és körülöttünk mindenütt nagyon kemény munka folyik, alig halljuk egymás szavát. A magasban darugép mozog, amott vasgyaluk dolgoznak, és a látvány pompáját fokozzák a forrasztók: szórják a csillagokat, helyenként zuhatagként hull alá a forrasztásnál keletkező égő vastörmelék. Nekünk tetszik ez, de kísérőink kioktatnak mennünket:

— A szakemberek azt tartják, hogy ha így szikrázik a vas, akkor rossz minőségű.

Megtudjuk azt is, hogy a hajónak ez ideig nincs neve.

— Általában nem szoktunk nevet adni a nálunk készült hajónak, és ez így Is van rendjén, mert ettől az örömtől talán egyetlen hajótulajdonos sem szívesen fosztja meg magát. Legutóbbi kooperációs tatiácskozásunkon szovjet partnerünk megígérte, hogy figyelemmel fogják Kísérni a SZISZ-hajó sorsának alakulásé', és mindenről értesítenek bennünket. Ez bennünket megnyugtatott.

Érthető a hajógyári fiatalok féltése, hiszen nem egyszerű sorozatgyártásban épült vízi járműről van szó, hanem egy kicsit az ő „gyerekükről“ Is. Kezdettől fogva figyelik a hajó építési munkálatait, álproblémákról Luhan Feri minden vezetőségi ülésén számot ad. Ez ideig valamennyi munka terv szerint haladt. A dolog-neheze azonban csak most következik: a hajógyári fiatalok többsége ténylegesen csak a tisztítási munkáknál lép a színre.

ZACSEK ERZSÉBET

Foto: Zolczer János

A hajógyár üzemi SZISZ-szcrvezetének elnöke, Lubomlr Prekop mérnök.

Három ember és egy épUiö hajóorr.

Erantiiek Luhan, a SZISZ-hajó felelőse.

láv is szuiPflieí óvi

Hogy hogj«n születik a gyermek, azzal — különösen amióta dr. Czelzel Endre olyan kézzelfoghatóan megmagyarázta — már egészen tisztában vagyunk. De hogy hogyan biztosítsunk a megszületett gyermekeknek elegendő helyet a bölcsődékben és óvodákban, azt egyelőre titok fedi.

Ismerek azonban egy kivételt, és ez a kivétel Agcsernő (Clerna nad Tlsou), hazánk keleti kapuja, legnagyobb vasúti csomópontja, szárazföldi kikötője, vagy nevezzük, aminek akarjuk. Agcsernön, pontosabban a városi nemzeti bizottságon megfejtették a titkot, vagy ha nem Is, de találtak egy olyan megoldást, amely mindenképpen figyelemre méltó.

Itt Is voltak elintézetlen kérvények. BalIa Jánosnak, a városi nemzeti bizottság elnökének az asztalán ösz- szesen 89 szülő felvételi kérelme feküdt hosszabb-rövidebb Ideig.

Bosszantott a dolog — mondta a vnb fiatal elnöke. — Bosszantott főleg azért, mert tudtam, hogy az otthon maradt gyerekek elvonják a szülőket a termelő munkától, másrészt nem részesülnek olyan pedagógiai gondoskodásban, mint társaik, akik óvodába járnak. Ez Is baj, az Is baj. Gyorsan fejlődő városunkban minden dolgos kézre szükség van. Ezért összedugtuk a fejünket az építkezési és helyi gazdálkodási osztály vezetőjével. Pásztor Jánosai, hogy kisüssünk valamit. A város szélén három éve üresen, magára hagyatva állt két lakóház. Korábban cigány családok lakták, s mit kerteljünk, alapos pusztítást végeztek bennük, a lakások teljesen használhatatlanná váltak. Ml legyen velük? Gondoltuk, valamire mégis Jók lennének, minthogy teljesen tönkre menjenek. Szóval kisütöttük, hogy ha cigányok tették őket töknre, próbáljuk úgy rendbehozni, hogy a cigánykérdés megoldását szolgálják. Beadvánnyal fordultunk a Terebesl (Trebiäov) Járási Nemzeti Bizottság Tanácsának cigánykérdésekkel foglalkozó titkárságára, járuljon hozzá, hogy az egyik lakóházat átalakíthassuk óvodává, beadványt továbbították az SZSZK cigánykérdésekkel foglalkozó kormánybizottságára, ahol kedvezően fogadták. Különösen nagy szeretettel gondolunk ezzel kapcsolatban Farkaá elvtársra, aki felkarolta és messzemenően támogatta ügyünket. Időközben felszólítottak bennünket, hogy készítsük el az előzetes költségvetést és a tervrajzokat. A járási épltőválla- lat vezető tervezőjének, Stano Mohainak a megértése nyomán a tervek gyorsan elkészültek és most azt sem tudtuk, hogy háláljuk meg. Ml azonban meg sem vártuk a döntést meg a tervrajzokat, hanem megkezdtük a közfalak eltávolítását és a szükséges szanálást. A költségvetés és a terv jóváhagyása után pedig teljes gőzzel hozzáláthattunk a munkához.

Mindez tavaly novemberben történt. A kormánybizottság egymillió 268 ezer körönét hagyott jóvá a vállalkozásra. Nem titkolt büszkeséggel mondják, hogy a múlt évre előirányzott 250 ezer koronából a rendelkezésükre álló alig egy hónap alatt csak 143 koronát nem merítettek ki, pedig sokan kételkedtek a vállalkozás sikerében. Tulajdonképpen neve sem volt „a gyereknek“. Tervezett beruházásról szó sem lehetett, a választási programban nem szerepelt, Z-akcló szintén nem volt. Jobb híján a rendes karbantartás részeként kezelték. Szerencsére az ügy olyan megértésre talált és olyan lelkesedést váltott ki, hogy az a nemzeti bizottság dolgozóit Is meglepte.

Amikor értesültünk a kedvező döntésről, haladéktalanul összehívtuk a választópolgárok rendkívüli gyűlését — folytatja a vnb-elnök. — A kérelme ző szülőket külön meghívtuk a gyűlésre. Előterjesztettük, hogy mit akarunk, és kértük a lakosság segítségét, mire olyan lelkesedés tört ki, amilyenre Csernőben még nem akadt példa. Pénteken tartottuk a gyűlést, és hétfőn már jöttek az emberek, hogy dolgozni akarnak, öt-tíz napot vállaltak, és segítettek a vasutasok Is. A legnagyobb segítséget azonban a járási épftővállalattól kaptuk. Rendelkezésükre bocsátotta szakmunkás- tanulóit a kőműves, gáz- és vízvezetékszerelő és a rokon szakmákban, ők végezték a szaktudást Igénylő munkát. Marci Bertalannak, a szakmunkásképző központ vezetőjének az Irányításával derekas munkát végeztek, valóban köszönet Illeti őket.

(Folytatása 4. oldalon)