Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-31 / 35. szám

5

A halászokkal mindig szerencsém van. Emiékszem, először a heli halászok bizalmát, kedvességét, vendégszeretetét élvezhettem. A picinyke félsziget kis falujában zuhogott az eső, s vadidegenként téblábolva az alacsony, régi házak között, egyszer csak azt hallottam, mintha engem szólítanának. A hang irányába fordulva már nemcsak azt láttam, hogy kiabálnak, hanem integetnek is felém. Kedves, bölcs arcú öreg hajolt ki az ablakon, nehéz mozdulatokkal magához Intve, Bementem hozzá. Halász volt. A vizek embere, aki egy életen keresztül a saját bőrén tapasztalta, micsoda istenverés a szabad ég alatt átvészelni a zuhogó, hideg, Balti-tenger vidéki esőt. Vodkával kínált meg hallat — és szíves szóval. Nem kérdezte, ki vagyok, honnan jöttem, mit csinálok Itt az isten háta mögött. Csak etetett, itatott. Mondta, ha az ember éhes, és van előtte harapnivaló, akkor egyék és ne beszéljen.

S mintha minden halász egyforma, egyazon nemzetség sarja lenne, emlékezetemben hasonló módon maradtak meg a dunai halászok, a balatoni pecások, az oslói rákászok, a holland csónakosok ...

De most az Adria jobb partján vagyok. Itt valóban időtlen idők óta jelent megélhetést. életet a tenger, a hal, a halászat. Mikor milyen megélhetést.

— Ehen veszni sohasem hagyott bennünket a tenger, de milliomos se lett, lesz belőlünk. Halászunk, élünk: ez a mi sorsunk, E bölcs szavak egy hatalmas öreg szájából hangzottak el, aki mint általában az öregek, megfontolt volt és szűkszavú. Es közvetlen. Míg fiatalabb társai kérdéseinkre visszakérdeztek: „kik vagytok, miért fag- gatóztok“, addig ő hallgatott, s megrágta válasza minden szavát. Szerencsére a jezerói halászok bizalmatlansága hamar szertefoszlott. Mihelyt megtudták, hogy barátom újvidéki újságíró, én meg csehszlovákiai vagyok, azonnal megváltoztak:

— Sok a szöveg. Gyertek velünki Aztán meglátjátok, hogyan él a jezerói. az adriai halász.

Természetesen kapva -kaptunk is volna a kínálkozó alkalmon, csak hát egyszál rövidnadrágban, trikóban mégsem lehet a tengeren tölteni az éjszakát. Mert az éjszaka — főleg a vizen — még itt, a pálmafák világában is hideg. Így aztán maguk mellé ültettek a hajóra, s me.séltek, megmutattak mindent — partközeiben.

Mindjárt a legelején megtudtuk, hogy maszek halászokkal állunk szemben, akik — öten — kis szövetkezetbe tömörülve dolgoznak már hosszú évtizedek óta. Van ugyan főnök, de egyébként minden ingóság és minden haszon közös tulajdon. Mondják, így biztonságosabb a munka, kisebb a rizikó. igaz a haszon Is, de viszont könnyebb a munka. Van nagyon sok magányos halász, aki kis csónakjával naponta egyedül vág neki a végtelennek tűnő tengernek. Egyedül Indul neki minden nap a bizonytalanságnak. Mert a halász életét a bizonytalanság jellemzi. Amikor elindul, még csendes, sima a tenger. S megy, megy órák hosszat, aztán egyszer csak kifinomult érzékszervei figyelmeztetik: vihar közeledik. Nincsenek műszerei, nincs rádió, hogy biztos hírt halljon a vihar felöl, csupán a tapasztalataira, ösztöneire hagyatkozik. Ösztönei talán azt diktálnák, forduljon vissza, minél előbb érjen partot, de hát a még szét se bontott hálók látványa hamar más belátásra kényszeríti. Hal nélkül, üres kézzel visszamenni nemcsak szégyen, veszteség Is. A veszély azonban csak részben áll fenn. ha nagyobb hajóval többen indulnak útnak. Ma már a modern technika nagyban se.gíti az ö munkájukat Is, a tájékozódást. előre értesülnek az időjárásról. De a számok, a statisztika mégis elővigyázatosságra Int: a vilá.g vizein évente mintegy 2Ó0 ezer ember leli halálát. A többségük tengerész. halász.

De mint ahogy a beteg is csupán akkor hiszi el baját, ha már fájdalmat érez. ők sem rettennek vissza a tengertől, a vihartól. Gyermekkoruktól járják a végtelen vizeket. Mert ők a szó szoros értelmében víz mellett nőttek fel Hiszen ennek a lezero nevű kis falucskának a házai is öt-tíz méterre vannak a víztől. Négy-hat éves gyermekek játszanak szülői felügyelet nélkül a parton, ugrálnak fejest a vízbe, merülnek alá hosszan, percekre is. Ök talán nem is hisznek a víz rejtette veszélyekben, vagy épp azért, meri nagyon is jól Ismerik már s nem félnek tőlük. Itt a gyerekek nem kerékpárt kapnak ajándékba, hanem csónakot, mini vitorlást. Lehet, Irni-olvasnl még nem tudnak, de evezni, a vitorlával bánni már Igen. Ügy száguldoznak a vizeken, egymást előzve, versenyezve, mint valami esze

veszett világverseny rajtolől.

Halászaink jó kedvvel,- mosolygós arccal indulnak neki minden útnak. Kedvüket nem a rossz idő, a vihar szegi, hanem sokkal inkább a gyakori kudarc, az üres háló. Mondják is, egyre kevesebb a hal. Egyre beljebb és beljebb kell merészkedni, egyre távolabb a partoktól, esetleg a nagyon is messzi délre leúszni. Bár már jó ideje segítségül hívják a tudomány sok fortélyát, mégis. Mert hogyan is halászik ma egy jezerói halász? Hálóját mindkét oldalt a víz felszíne fölé nyitható erős reflektorokkal szereli föl. A parancsnoki fülkében ott a látó és képernyőre vetítő radar. A halászok dolga bizonyos szempontból egyszerű: minden csak idő kérdése. Nekivágni a tengernek, figyelni a képernyőt, s várni, hogy megjelenjék rajta egy raj hal. De hogy minél előbb halközelbe kerüljenek, ahhoz kell az a bizonyos halászszerencse. Amikor aztán felfedezték a halakat, s ha úgy ítélték meg, hogy sók, rengeteg van belőlük, akkor a víz fölé helyezik a reflektorokat s világítanak. A halak a fényre közel jönnek, ösz- szegyűlnek. Ezután már egyszerű a halászok dolga. Kivetik a hálót, kihúzzák s begyűjtik a zsákmányt. Anná'l jobb, minél közelebb a parthoz történt mindez, s minél többféle hal kerül „horogra“.

A munka azonban ezzel még nem ért véget. A halakat osztályozni, tisztítani, raktározni kell. Minden halfajta külön ládába kerül, jegelik, s gyorsan berakják a ládákat a hűtött hajófenékbe. Ha szerencséjük volt, ha vihar nem nehezítette a dolgukat, ha nem kellett túl messzire kihajózniuk, akkor reggel ötre kiköthetnek. Sőt addig még néhányan szunyókálhatnak Is egy kicsit. Mert a kikötés után ismét munka következik. Igaz, az asszonyok már várják őket a parton — mondják, a halász sosem csókolja meg Indulás előtt asszonyát, és érkezéskor sem üdvözli Ily módon —, segítenek a kirakodásnál, mégis a munka neheze most is csak rájuk hárul.

A visszatéréskor az asszonyokon kívül már várják őket a vevők, a turisták hada Is. Bár a zsákmány tetemes részét be kell szolgáltatniuk, mégis jut mindig eladásra is, ami ugyan se nem tilos, sem nincs megengedve, csak épp létező „Jelenség". Mondják is. ök éppen ebből a „fekete eladásból“ élnek úgy-ahogy, hiszen az egyébként leadott halért meglehetősen szerény összeget kapnak.

Nem egy halfajtát újvidéki barátom az ottani piacon 70—100 dinár között vásárolhat meg — a tengertől hatszáz kilométerre. Itt ugyanezért a halért a tengerparton 250—350 dinárt kell fizetni. Sőt, mondják, még ez Is jutányos ár. S hadd említsem meg, hogy épp ezért, a tengerparti éttermekben a legdrágább étel a hal. A vendéglősök Is feketén veszik a halászoktól. A halászok pedig — mivel monopol helyzetben vannak — az egekig srófolják az árukat, mondván, nagy az infláció.

Azt Is meg kell hagyni, hogy akár drága, akár olcsó a hal — isteni, finom íze-zama- ta semmihez sem hasonlítható, tehát: enni kell! Ml is vettünk többfélét is. No meg, persze rákot. A rákkal odahaza nincs is sok gond. Elég sós vízben egy óra hosszat főzni, és már ehető is. Jóllakni ugyan nem lehet vele, de előételnek, étvágycsinálónak kitűnő. A rák húsának remek az íze, csak épp a szétszedése nem valami gusztusos folyamat. Sebaj, gondoltam, majd az első falatoknál behunyom a szememet. Brüsszelben kagylót Is ettem — sőt még ízlett is. Egyébként: az ember próbáljon ki mindent, aztán döntse el: eszi, nem eszíl

A halászok — bár hat óra felé járt az idő, s már egy órája hajózniuk kéne — még hosszan meséltek. Elmondták, hogy a fiatalok többsége hűtlen lett az ősi foglalkozáshoz. aki csak teheti, könnyebb megélhetés- után néz, hogy egyre kevesebb a hagyományos kis halászhajó: hogy ők egyre inkább csodabogaraknak tűnnek a külföldiek, a turisták szemében ...

— Tudja — kezdte még búcsúzóul a válaszadást a bölcs öreg —, - a halász kétszer hal meg. Először akkor, amikor már annyira öreg, gyámoltalan, erőtlen, hogy nem képes hajóra szállni, háiót emelni, másodszor meg, amikor örökre lecsukja a szemét. Nekem már nem sok van hátra a nyolcvanhoz. Felkészültem mindenre, mint ahogy megértem már sok mindent. Felkészültem, de attól a bizonyos első haláltól jobban félek. Hát épp ezért, amíg csak tehetem, naponta vízre szállók. Sok hasznomat mát nem veszik a hajón, de megtűrnek, s néha meg a tanácsaimat is megszívlelik. Hát akkor, sok szerencsét magának Is, maguknak is! És jövőre, ha erre jár, hozzon magával meleg ruhát, akkor majd elvisszük.

V. E. felvételei

A jezerói halászok behajózás előtt.

JEZERÖI HALÁSZOK

ZOLCZER JÁNOS ADRIAI RIPORTJA

—

A házak közvetlenül a vízparton épültek.

Estefelé csónakok tucatja vár indulásra.

Az asszonyok még ma is fadézsában mosnak.

Tengerparti idill, amelyből a halásznak kevés része van.

A vidék elmaradhatatlan kedves állatkája, a szamár.

HETED

ORSZÁGBÓL

A libanoni helyietet ecak súlyosbítja, hogy az Izrael- -barát keresztény jobboldal képviselője, Besir Gemayel lett az új államfő.

A parlamenti szavazáson a baloldali erők és az élvonalbeli muzulmán képviselők nem vettek részt, a szavazás eredményével csak a jobboldali falanglsták és az Izraeli katonák elégedettek. Sőt a libanoni baloldal nem titkolta aggodalmát az ország sorsa miatt, hiszen Libanon élén hat éven át a falanglsta fegyveres erők parancsnoka áll majd, aki már több éve szoros kapcsolatot tart fenn a Tel Avlv-1 vezetéssel. A libanoni nemzeti mozgalom képviselői egyúttal felhívták a figyelmet a választások körülményeire, a képviselők elleni jobboldali nyomásra, sőt terrorra, hiszen — mint Isme- rétes — Baalbekában a falanglsták merényletet követtek el Hasszán Rlfai muzulmán képviselő ellen.

A nyugtalanság csak tovább fokozódott, miután a Bejrúttól északkeletre fekvő hegyekben az izraeli tüzérség ágyúkkal lőtte az arab biztonsági erők részét képező Szíriái csapatok állásait. Tudvalevő, hogy az elmúlt hét eleje óta Izrael már többször provokált lövöldözéseket azokkal a Szíriái csapatokkal, amelyek a libanoni kormány kérésére tartózkodnak az országban.

Khaled Fahum, a Palesztin Nemzeti Tanács elnöke Oa- maszkuszban kijelentette: a PFSZ vezetése csupán azért egyezett bele a kivonulásba, hogy megkímélje a főváros lakosait a további szenvedésektől. Egyébként a PFSZ több vezetője is kétkedőén nyilatkozott arról, hogy a libanoni helyzet belátható időn belül rendeződne.

Az izraeli kormánykörök megerősítették, hogy menynyire szívügye volt Tel Aviv- nak Besir Gemayel megválasztása. Az UPI hírügynökségnek adott nyilatkozatban nyíltan kijelentették, hogy ,,javultak a lehetőségek egy békeszerződés megkötésére“ Libanonnal, más szavakkal, Izrael Egyiptom mellett ezt az országot is be akarja vonni a Camp Davld-l folyamat megvalósításába. Ezek a különutas megállapodások bontották meg tulajdonképpen az arab világ egységét, s a közel-keleti válság lényegének —- vagyis a palesztin kérdésnek — a mellőzésével számolnak. Amint Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke az ABC tévétársaságnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: mindenkinek * tudomásul kell vennie: a Közel-Keleten mindaddig nem lehet békéről beszélni, a- míg nem veszik figyelembe a palesztin nép önrendelkezési és az önálló állam alapítására való jogát. Aláhúzta: a PFSZ nem szenvedett vereséget, ellenkezőleg: a palesztinok jogainak megvalósításáért folytatott harc még intenzívebbé válik.

Taufik Tubi, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkárának helyettese a Lityera- turnaja Gazetának adott nyilatkozatában hangsúlyozta, az Izraeli agresszió kifejezi azt az Igyekezetét, hogy olyan bábkormányt hozzanak létre Libanonban, amely megfelel az Egyesült Államok érdekelnek e térségben. valamint Izrael expan- zlonlsta céljait Is szolgálná. A válságot csak az dnállő palesztin állam megteremtése, a palesztinok önrendelkezési jogának megvelösftá- sa oldhatja meg. Ezért szükséges, hogy Izrael és a palesztin nép közötti békés rendezés a két állam kölcsönös elismerésének alapján történjék. Támogatta Leonyld Brezsnyev javaslatát arra vonatkozóan, hogy hívjanak össze nemzetközi konferenciát, amelyen minden érdekelt fél részt ven-