Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-16 / 7. szám

f

zerkilencszázhatvannégy ziman- kós telén Bulgária minden útját befújta a hó, és a zuhanó lavinák dübörgésétől visszhangoztak a hegyek. Cserkaszkba két szánba fogott ló vágtatott be. A rémülettől megvadulva, veszetten . rontottak az emberekre, haraptak és rúgtak mindent, ami útjukba került. A szövetkezet kocsisai kirohantak a kocsmából, és bár mellig süppedtek a hóba, kiabálták, hadonásztak, a sapkájukat dobálták a megvadult állatok elé. A lovak keringtek a téren, szörnyen nyerítettek, és úgy húzták a szánt maguk után, mint egy játékszert.

'A kocsmából kitódult a nép, a férfiak láncsort alkottak, és egy kerítéshez szorították a lovakat, s bár az állatok felágaskodva vlcsorgatták fogukat, elkapták kantárszárukat. Az egyik ló beleharapott az előtte álló paraszt subájába, és feldobta őt a kerítés cseréptetejére. A paraszt elterült a tetőn, hunyorgott, és olyan hangosan visított, hogy a többiek visszahőköltek. A paraszt felállt a kerítés tetején, a szánra mutatott, és torkaszakadtából visított. A lentiek semmit sem értettek, és a szánhoz tódultak. Ekkor a szán mellett álló férfiak belenéztek a szánba, és a mélyén egy megölt farkast, egy subát és egy puskát pillantottak meg. A farkas kinyúlt, és elfoglalta a szán alját, fogát vicsorítva a parasztokra.

A suba meg a puska Ivan Gelov kocsisé volt, aznap reggel ment el a városba — akkor még járható volt az út a hóban, két traktor a hajnalt sötétben indult el előtte, hogy utat vágjon a torlaszokban. Miközben azon tanakodtak, vajon hol maradhatott Ivan Gelov, a parasztok leráncigál- ták a farkast a szánról, és a kerítésről lekecmergett paraszt kifeszítette a farkas farkát, hogy megmérje, hány láb hosszú. A többiek meg a pofáját vizsgálták, és azt keresték, hol találta el a lövés. A mellén érte a golyó, a ráfagyott vér mutatta a helyét, s bár már kimúlt, rémítöen vicsorgott. A parasztok felállították a hóban — a vadállat már megmerevedett, és biztosan állt, hasig a hóba süppedve.

A cserkaszki kutyák a térre rontottak, és bár behúzták farkukat, morogtak, és csattogtatták fogukat, a vadállat döglötten is ingerelte és rémítette őket. A tehenek kidugták a fejüket a kerítésen, és bőgtek, ijesztgetve a szőrös fenevadat. Az arra menő parasztasszonyok megköpdösték a farkast, a biztonság kedvéért félre is köptek, és elsiettek, útközben megállapították, hogy a farkasban nem szabad bízni.

Ék\míg a többiek a kocsma előtt ^lármáztak, és a felállított vadállatot bámulták, Ivan Gelov egyik rokona felugrott a szánra, és magára vette a subát. A lovak még remegtek, de a kocsis fél kézzel fogta csak a kantárszárat, a másikkal pedig a subát gombolgatta, felhajtotta a gallérját, végül a kantárszárat a nyakába akasztotta, és megvizsgálta a karabélyt. A fegyver meg volt töltve, a tárból csak egy golyó hiányzott.

— Valami történt Ivan Gelovval — mondta a parasztoknak. — Elmegyek, megnézem.

— Bizonyára a fogadóban issza a bort.

— Lehet, hogy a fogadóban iszik, de az is meglehet, hogy valami más történt vele. Majd utánajárok, hogy ml a baj.

A kocsis a lovak közé csapott, és azok a szán friss nyomán elszáguldtak, a levegő zengett csengőik csilingelésé- től. A parasztok tovább álldogálltak a kocsma előtt, hosszan néztek a gyorsan távolodó szán után. Végül még egy pillantást vetettek a hóban álló farkasra', és visszamentek a kocsmába. Csupán a kutyák maradtak odakünn. Sok közülük még sohasem látott farkast, de apáik és nagyapáik találkoztak farkasokkal, és ezért morogtak. Egyébként se felejtsük el, hogy mindez zlmankós januári napon történt.

A férfiak ittak és beszélgettek a kocsmában. Valaki elmondta, hogy a januári fagyokban a Balkán-expressz elakadt a magas hóban a jugoszláv hatá ron, és Horvátországban az éhes farkasok csordái megtámadták az aktokat, hogy a Mississippin leállt a hajózás a jégzajlás miatt, és hogy Törökország ban egy személyvonat ötszáz utasával együtt eltűnt a hófúvásokban, a Marlca folyó vize pedig befagyott; s még így folyt a beszélgetés, miközben távolról felhangzott a csilingelés, és erre egy

IORDAN RADICSKOV:

JANI ÁR

csomóban kitódultak megint a kocsmából. .

A szánt még nem látták, de tisztán hallották, hogy a csengettyűk közelednek, és a lovak vadul nyerítenek. Az első házak mögött hófelhő támadt, és a felhőből előbukkantak a lovak. Az állatok veszettül futottak a kocsma felé, nyerítésüktől zengett körülöttük a levegő. De bármennyire is fürkészték a közelgő szánt, a cserkaszkiak nem láttak embert benne. Szoros láncsort alkottak, és megállították a megvadult lovakat, s amikor a szánba benéztek, látták, hogy a fenekén egy kinyúlt farkas fekszik, Ivan Gelov subája és puskája mellett. Ivan Gelov rokona azonban nem volt sehol.

parasztok kiráncigálták a második farkast is a hóba, felállították azt is a kocsma előtt, és a kerítésről lesett paraszt ennek a farkasnak is kifeszítette a farkát, és megmérte, hány láb hosszú. Méregette a farkast, a foga meg a hidegtől vacogott, résen volt, mintha azt várná, hogy a farkas bármely pillanatban belekap. S míg óvatosan méricskélt, az egyik 1^- csis, Ivan Gelov barátja, a szánba ugrott.

— Itt valami titok rejlik — mondta. — Elmegyek, és kiderítem az igazságot.

— Van valami titok a dologban, és bizonyára meg is találod a vendégfogadóban — jegyezték meg többen is.

A cserkaszki parasztok ismerték annak a fogadónak a borát.

A kocsis megvizsgálta a karabélyt (most már két golyó hiányzott ‘a tárból), és mihelyt jól bebyr- kolózott a subába, elindult az úton visszafelé. A parasztok . egy darabig odakint maradtak a farkasok és a kutyák mellett, majd visszatódulták a kocsmába, és közben hangosan nevettek Ivan Gelovnak meg rokonának a tréfáján. Megmelegedtek odabent, és arról fecsegtek, hogy Nyugat-Németor- szágban tömegkatasztrófa történt egy országúton, hogy Hollandiában a szén- szállításban a hadsereg segít, és ha valaki most hadat 'üzenne Hollandiának, nyomban elfoglalhatná, azt is mondták még, hogy a szomszéd faluban kétszáz

malac megfagyott az ólakban, és hogy ki tudja, hová, helikoptereket küldtek. Mindent elismételtek, amit a rádióból hallottak a nagy januári fagyokkal kapcsolatban, és az járt az eszükben, hogy senki közülük nem emlékszik ilyen januárra. Még abibliai Időkben sem voltak ilyen fagyok. S miközben így sza- porázták a beszédet, a cserkaszkiak újból hallották az ismerős csilingelést és nyerítést. Kirohantak a kocsmából, és a falu első házai mögött újból megpillantották a kavargó hófelhőben közeledő lovakat. Az állatok szörnyű látványt nyújtottak, nyerítésük a sikoltozáshoz hasonlított, de senki sem értette meg, hogy mit kiabálnak a megveszett lovak. Volt már gyakorlatuk a lovak megfékezésében, néhányon a kantárszárba csimpaszkodtak, és amikor a szánba belenéztek, harmadszorra is ugyanaz a kép tárult elébük.

A szán fenekén egy döglött farkas feküdt, s mellette Ivan Gelov puskája meg subája.

Az eset legalább annyira érdekes volt, mint amennyire rejtélyes. Kiráncigálták a harmadik farkast is a másik kettő mellé, és miközben a lovak nyerítettek mellettük, és szájukból fel- hőzött a pára, összedugták a fejüket, és megtanácskozták, mitévők legyenek. Ügyet sem vetettek a lovak nyerítésére, sem a kutyák vonítására, csak a kiabálást hallották: „Menjünk a foga- dóhozl Menjünk a fogadóhozí“ Megfordították a szánt, és egy sereg paraszt ugrott fel rá. Köztük volt Ivan Gama- sa is, ugyanaz, aki a Mississippiről mesélte, hogy a jégzajlás miatt leállt rajta a hajózás. Megragadta a kantárszárat, suhintott egyet az ostorral, és a lovak újra nekirontottak a hóba vágott ismerős útnak. A férfiak leültek a szánkóderékba, és rázendítettek egy dalra, mert eszükbe jutott a vendégfogadó és a híres bor.

lőttük terült el a kékes 'árnyékokkal borított mező.

Nemsokára a kékes szín lilára

váltott.

Lassan beálkonyodott, és a hó fölött könnyű füstfelhő szállt. A még áttetsző homály foszlányokban, a fagytól megtépázva lebegett és táncolt a hideg hó fölött. A jzán előtt alacsony erdős dombok bukkantak fel. A fák kínlódva tartották fehér terhüket, és törékeny, csupasz fekete ágaik kikukucskáltak a hóba vágott útra. A lovak vágtattak, s hol hegyezték fülüket, hol hátracsapták, mintha valamire figyelnének. A férfiak ts elhallgattak, várva, hogy a hallgatag erdőből valami rájuk támad, és a csengettyűk zengése aggasztotta őket. A csengők hangja elhalt, egyre lassabban és halkabban szólt, mintha maguk a csöngettyűk is hallgatóznának, és félnének valamitől, a parasztokkal együtt.

De az erdő egyre ritkult, és újból feltűnt a sima, fehér mező. A férfiak megmozdultak, és Ivan Gamasa kijelentette:

i— Itt semmi sincseni

>— A fogadóhozí Menjünk a fogadóhoz! — kiáltották a többiek. — Majd ott kiderül az igazság.

Alighogy ezeket a szavakat kimondták, a hóba vágott úton valami sötét foltot pillantottak meg. Hatalmas volt és mozgott, hajlongott, szétszóródott, majd újra összegyűlt. Végül is ez a fekete folt szétoszlott, az út két oldalán sorakozott fel, s látni lehetett a csapzott, borzas körvonalakat.

^ arkasok voltak.

jr A lovak megtörparitak, és egymáshoz simulták. A parasztok felálltak a szánban. A farkasok mindkét oldalon a szánhoz értek, körülfogták a szánt, két farkas pedig a szán elé állt, és leguggolt. Kíváncsian figyelték az embereket, nem siettek. Ivan Gamasa fogta a karabélyt, célzott és lőtt. Egy farkas a levegőbe ugrott, kitátott szájjal kapott valami után, de semmit sem bírt elkapni, és a hóba zuhant, mancsával kaparva a havat.

A többi farkas felszökkent, és gyorsan eltűnt a sűrűsödő homályban. A férfiak fürkészték a sötétséget és várták, hogy újra megjelenjenek a farkasok, de csak a fehér havas mezőt látták. Álldogálltak egy darabig a szán mellett, majd leszálltak, és toporogtak az úton, hogy megmelegedjenek. Az egyik kocsis megragadta a kantárszárat, hogy újra Cserkaszk irányába fordítsa a szánt, de az elég mélyen belesüppedt a hófúvásba, és a többieknek is segíteniük kellett, hogy hlhúzzák a szánt a hóba vágott útra. Az egész sereg újra összegyűlt. S amíg beszélgettek, Ivan Gamasa felkapta a megölt farkast, és a szán fenekére dobta.

A lovak ekkor váratlanul megugrottak, és elvágtattak az úton.

Veszett nyerítésüktől visszhangzott a környék. Olyan váratlan és borzalmas volt ez a nyerítés a homályban, mintha az egész világ összedőlt és a parasztok nyakába zúdult volna. Az első percben szinte földbe gyökerezett a lábuk, majd Ivan Gamasa elindult az úton, és a lovak után kiabált, bár azoknak már a nyomát sem látták a mezőn, mert megvadította őket a döglött fenevad a szánban.

mjf ihelyt Ivan Gamasa elhallgatott, nn a parasztok valami zajra figyeltek föl, mintha maga a hó mozogna és suttogna körülöttük, Suttogott és zizegett körülöttük minden, és egyre szorosabban és szorosabban zárult köréjük a farkasok gyűrűje. A farkasok szaladtak egy keveset, megálltak, szaglásztak, és újra közelebb jöttek, a- míg egészen a parasztokhoz nem értek, és kis ívben körülfogták őket. Leguggoltak, és kíváncsian bámulták az élő, lélegző parasztokat, akiknek a szájából felhőkben szállt a pára.

Ekkor Ivan Gamasa megszólalt:

— Éppen így történt Ivan Gelovval és a másik kettővel is, akik Ivan Gelov keresésére indultak ...

Ez idő tájt a faluban maradtak újra csilingelést hallottak, és már negyed- szerre tódultak ki a kocsmából. Negyedszer néztek bele a szánba és pillantották meg a döglött farkast, benne, Ivan Gelov subája és karabélya mellett. Kiráncigálták a negyedik farkast is a hóba, felállították a másik három mellé a kocsma előtt, és az a paraszt, akit a ló a kerítés tetejére dobott fel, kifeszítette a farkát, hogy megmérje, hány láb hosszú.

A parasztok ekkor mind felugráltak a szánra, kivéve azt, akit megharapott a ló. Megvizsgálták a karabélyt, és látták, hogy a tárban még egy golyó van. Megkérdezték a szán mellett topogó parasztot, nem megy-e velük, hogy kiderítsék, mi történt a többiekkel, de az azt felelte, hogy nem tart velük, mert akkor nem lesz, aki a következő farkast leránctgálja a szánról, és megmérje, hány láb hosszú.

A következő farkas hét láb hosszú volt.

Juhász Péter fordítása