Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-09 / 6. szám
megmondjuk, hogy eljött értem egy igazi királyfi, meg is mutatjuk neki. Mikor pedig Len kellőképpen megcsodálta, akkor megmutatjuk neki, hogy a királyfi tulajdonképpen Gabi. Vagyis hogy mindenki lehetne olyan, mint egy királyfi, ha olyan ruhát venne magára. Vagyis hogy egy királyfi tulajdonképpen semmivel se különb Gabinál. Ezt Lennek is be kell látnia. Legalábbis én így gondoltam. Talán nem is volt olyan őrült ötlet, mert Lufzi is szó nélkül elfogadta. Igaz, Lujzi már mindent tiltakozás nélkül elfogadott volna, csak hogy Lenen segítsen. Elhatároztuk hát, hogy Gabiből királyfit csinálunk. — En királyfi? Bolondot akarsz belőlem csinálni?! — háborodik fel Gabi. — Hát még ennyi áldozatra se vagy hajlandó Lenért? — sértődök meg. — Nem tudom, mi van abban, hogy királyfinak öltözöl? Egy álarcosbálon vagy színlelő- adáson saját szórakozásodra minden további nélkül megtennédi ÉRTEM KULCSÁR TIBOR ROVATA — Dehogy lenne olyan! — tiltakozott. — A királyfi... az királyfi. Annak fényes koronája van, meg ragyogó selyempalástja, csupa fehér bundaprém mindenütt, egészen körül... Az nem olyan, mint Gabi. — Szóval Lent nem lehetett meggyőzni, hát azért akartam így. Nem tudom, miért, de nagyon sokat vártam ettől. Amikor Lujzi Lent kézen fogva bevezette. Len valóban egészen elsápadt a bámulattól. Királyfi — hebegte. ■— Eljött értem a királyfi. Len mondom ünnepélyesen. — Látod, nem hiába mondtad mindig, hogy eljön. — Fényes koronája is van, meg ragyogó selyempalástja is... Meg csupa fehér bundaprém a palástja mindenütt, egészen körül — báA KIRÁLYFI múl Len, majd bátorságot vesz és közelebb megy. — Te vagy a királyfi? — kérdezi meilletődöt- ten. — En vagyok. Eljöttem. Szervusz, Len — mondja méltóságteljesen Gabi, és kezet nyújt. Bár ne tenné, bár ne szólalt volna meg! De lehet, hogy nem is ez volt a hiba, lehet, hogy a botrány mindenképpen kitör. Len hirtelen kiabálni kezd: — Hiszen ez nem is a királyfi! Ez csak a hórlhorgas Gabi! Csak olyan ruhát vett fel, mint a királyfinak van, hogy bolonddá legyen téged, llci. ' Hogy te azt higgyed, hogy ő a királyfi! Pedig engem nem lehet bolonddá tenni, mert én már majdnem egészen nagy vagyok. Ne hidd el neki, llci! Ö csak a hórlhorgas Gabi! Len egészen magánkívül van. — Persze hogy a Gabi — próbálom neki kétségbeesve megmagyarázni. — Hiszen én öltöztettem fel! Azért, hogy lássad, ö is lehet olyan, mint egy királyfi... Dehogy akar ő bolonddá tenni bennünket. Csak azt akarja, hogy végre megszeresd! De Lennek már hiába magyarázok. Sírógörcsökben viszi el a rémült Lujzi. Azt várom, hogy Gabi most földhöz vágja fényes koronáját és letépi csupa prém palástját. De Gabi ehelyett hozzám lép, és megfogja a kezemet. — Ne haragudj rám — mondja alázatosan nem tehetek róla... En pedig kétségbeesve nézem a királyfiruhában tündöklő Gabit. Ogy érzem, soha nem szerettem még így. — Menj el — mondom neki csendesen. — Menj el innen, Gabi! — Elmenjek? — mered rám. Es mikor jöjjek vissza? En igazán nem tehetek róla... En igazán mindent megtettem ... — Nem értettél meg engem, Gabi — mondom én, és egészen fakó, színtelen a hangom. Ogy menj el, hogy ...ne gyere visz- sza többet. Menj el, és vegyél el olyat, akire nem kell várnod. Mert én nem mehetek hozzád ... Nem megyek hozzád feleségül... — Ezt... Igazán ... komolyan gondolod? Ezt nem gondolhatod... ezt nem mondhatod Icomolyan! — és úgy néz rám, hogy talán soha nem tudom elfelejteni. De én komolyan mondtam. Így fejeződött be az én köny- nyes-mosolygós románcom Góbival. Igaz, hogy azóta mindig egy kicsit szomorú vagyok. De Len újra a régi. Együtt járunk megint minden szombat-vasárnap kézen fogva mesefilmet nézni a moziba. Len sugárzik a boldogságtól, ahogy felnéz rám. A rajongó imádattól, amely a lenvirág-sze- mekből sugárzik felém, mindig úgy meghatódok, hogy szinte én is boldog vagyok. Elgondolom, hogy hátha egy rossz házasságtól mentett meg Len önzése. Es én még igazán ráérek férjhez menni! Es hátha igaza lesz Lennek, hogy egyszer mégis eljön értem a királyfi?! JÄNOSDEÄK MAGDA: MEGALKUVÁS emélem, hogy most már Lent, a szomszédék négyéves, lenszöszt hajú, lenvi- rágkék szemű kislányát mindenki ismeri. Azt is tudja mindenki, hogy Len a barátnőm, és imádja d mozit. Azt is, hogy nagyon féltékeny rám és a barátságunkra. Annyira, hogy minden férfit elriaszt a kőzetemből. A múltkor azt meséltem el, hogyan hagyott ott miatta Gabi... De Gabi hamar visszatért. A legszívesebben még aznap visszajött volna, ahogy később elmondta, de szégyellte magát. — Engem is teljesen megbolon- dítasz — zsörtölődött. — Találj ki valamit, mit csináljunk, hogy a pöttöm megbéküljön! Mert Len azután, hogy Gabi visszatért és rendszeresen kezdett hozzánk járni, nagyon megváltozott. Hihetetlenül csendes lett és sokat töprengett. Ogy mutatta, hogy megszokta Gabit, beszélgetett is vele, de ez nem votl az igazi Len! Szomorú lett ez a kislány, egészen felnőttesen szomoPÄLKOVÄCS IRÉN: ELJÖTT fú, mint akinek nagy bánata van. Még moziba sem akart menni, ami pedig nagyon nagy dolog. Lujzi, az anyja elárulta, hogy álmában is engem emleget, meg a „hórlhorgas Gabit“, akit ébren már nem is hívott így, csak „Gabi“ lett egy idő óta. Meg hogy a királyfit hívja Len álmában ... Mindennek a tetejébe Gabi egyszer csak megmondta, hogy el akar venni feleségül. Ahogy vártam ezt a vallomást, úgy megrémültem tőle. — Az nem lehet — mondtam gyámoltalanul. — Miért nem lehet, azt hittem, szeretsz! — nézett rám Gabi nagyon csalódottan. — De hát... mit szólna hozzá Len? — Ne haragudj, de ez már mégiscsak sok! Talán tőle kérjem meg a kezedet, és ha nem egyezik bele, akkor ne is házasodjunk össze?! — Hát... még Igazán várhatnánk ... — Vár-hat nánk?l Mire? — Amíg megnő egy kicsit... amíg megjön az esze. Ráérünk, nem? — Hogyne, ráérünk?! Öt évig, tíz évig? Tíz év múlva még csak 34 évesek leszünk, hát mért ne érnénk rá? Ez igazán csekélység. Fő, hogy Lent meg ne bántsuk! — Ne légy gonosz, Gabi. — Ne mondd, hogy gonosz vagyok. Más biztosan nem tette volna meg ezt, amit én. Még akkor sem, ha a te gyereked lenne. De én még többet is szívesen megteszek, csak mondd legalább hogy mit. — Csakhogy én már teljesen tanácstalan vagyok... De az ügy hirtelen sürgős lesz, mert Len megbetegszik. Idegcsillapítókat is kap az orvostól, pedig olyan csendes szegénykém. Nem bírom nézni megnyúlt arcocskáját, lázasan rám sütő lenvirág szemét. — Feleségül akarsz menni Gabihez — mondja szemrehányóan —, tudom én. Nem lehet engem bolonddá tenni. Ha nem is vagyok még egészen nagy, akkor is tudom én. Mit lehet erre felelni? — Ha te nem akarod. Len, akkor nem megyek hozzá feleségül — mondom. De Len nem hisz nekem, tudom. Bizonyitanom kellene, ahhoz pedig nincs erőm. Szeretem Gabit... és szeretem Lent... Es két malomkő között őrlődöm. Végső kétségbeesésemben jut eszembe az az őrült ötlet, hogy el kellene Lennel fogadtatnom Gabit mint „királyfit“, akkor talán belenyugodna abba, hogy elvesz engem Mások előtt talán ostobaságnak tűnhet ez, de hát mások nem ismerik úgy Len lelkivilágát, mint én ... Ogy gondoltam, hogy Gabi felöltözik királyfinak, és Lennek De hogy Lenen segíts, arra nem vagy képes! Micsoda önző alak vagy. — Bolondok házába kerültem?! — háborodik fel ismét Gabi. — De én eddig még normális vagyok! — füstölög, de aztán természetesen beleegyezik a királyfi szerepébe, bár még morog: — Mit meg nem tesz az ember. Ha valaki azt mondja nekem, hogy még ilyesmire is rászedsz, nem hiszem el! Lujztval közösen izgulunk Gabi öltöztetésénél. Meg kell mondanom, hogy Gabi mint királyfi is kiállta a próbát. A kölcsönzőből szerzett királyfiöltönyben még meseország királyának is beillett volna, nemcsak az enyémnek. Hosszú aranyszínű parókája és selymes szőke műbajusza teljesen felismerhetetlenné tette a pompás ruhában. Éppen olyan volt, mint amilyennek Len egy királyfit elképzelhetett. Mert Lennel vitáztunk néha Egy királyfi, az éppen olyan fiú, mint Gabi is — mondtam neki —, csak éppen hogy királyfiruhát vesz magára. — Dehogy olyan! — tiltakozott jelháborodva Len. — Miért? — mondtam. — Ha Gabi is királyfiruhát venne magára, ő is éppen olyan lenne, mint egy királyfi. A napsugarak lágy suhogással lengették a könnyű függönyt. Fülledt, forró májusvégi délután volt. A szél néha a szobába Is belopódzott, Ilyenkor belekapaszkodott egy aranyszőke zuhatag összekuszált fürtjeibe. A szép arcot a hajkorona még vonzóbbá tette: a meggypiros, tormás ajkak, a mélyen ülő, nagy, fekete szemek csillogó tüze csalfa, vak ábrándokat ébresztett nem egy férfi- szívben. De a derült, sima, hideg homlokon most zivatarfelhők gyülekeztek. — Tudod, sokat gondolkodtam kettőnkön — kezdte szelíden —, és szeretném már végérvényesen tisztázni ezt a kapcsolatot. Nem mintha nekem ez így nem lenne Jó — tette hozzá gyorsan —, de meg kell értened: 'nap mit nap dolgozunk, Járunk-kelünk egymás mellett, szeretjük egymást, s mások előtt Játsszuk a közömbös munkatársakat, hazudunk, képmutatóan élünk. Már fáraszt, nem bírom már soká! Meg kell értened, hogy nem jő ez így, hogy a munkatársaink előtt megjátsszuk magunkat, s csak a hivatalos érlntkezési formák közt beszélünk egymással. Rettegek, hogy egy szó, egy pillantás elárul. Aztán otthon hazudni a túlórát, az értekezletet, felváltva, hogy hetente egyszer elszabadulhassak, hogy azt a néhány órát veled tölthessem, amit a férjemtől és a gyerekemtől ellopok. Ilyenkor menekülünk a városból, nehogy ismerőssel találkozzunk. Miért nem nézünk végre az emberek szemébe? Miért nem merjük vállalni egymást az emberek előtt?! Mert neked ez így kényelmes?! Azt akarom, hogy végre te is szétnézz magad körül, és öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! — Ki? Én? — nézett rá vissza gúnyosan a tükörből az arca? Gyáva vagy! Ne nekem mondd! Hiszen én — te vagyok! Legalább ilyen határozottnak kellene lenned! De te — ... Állj végre a sarkadra, s nemcsak a tükör e- lőtt, magadnak merd elmondani, hanem neki is. Hirtelen felugrott. A konyhából behallatszott az óra ütése. — Te jó ég! Fél öt?! Megint megneheztel, ha elkésem. HORVÁTH LÁSZLÖ: Csendesen jöttél Lépted hatalmas hideg Itéletes A hó mindent betemet a múltat léptemet Nekivágok a téli éjnek késsel jár a fagy engem keres életet a hó alatt vagy csak léptemet megállók éz éjszakában hallgatom mint köszobor havas talapzaton valaki sír csikorog a fagy '■ hajamra hópelyhek hullanak [ó hol van az izzó csallóközi nap) csak állok mint kőszobor havas talapzaton sír valaki valahol itt valahol e havas tájakon MA: Versei közül az Árnyékok játéka és a Ne fojtson a szó címüek a gyengébbek, a többiből néhányat közlünk. Rovatunkban közölt verselt hosszú hallgatás követte. Várjuk újabb írásait. BUCI: A beküldött írásokra levélben csak a legritkább esetekben válaszolunk, így elégedjék meg ön is a válasszal rovatunk hasábversek tetszettek jobban, kár, hogy nem küldött többet. Két rövid varsét — esetleg címváltoztatással — valamelyik következő számunkban közöljük. Küldjön újabb írásokat. K. Iván: Három verse közül a Hiába című a legsikerültebb, de közlésre még nem érett. A Lajhár című viszont erőltetett. Vajon milyen érzés lehet számára, ha majd „eljő/ a jobb lajhár.- idő“? r: K. György: A Megtaláltam című vers őszinte hangvétele miatt tetszik. A többi próbálkozás egy-egy szép eszme: az éhezés, a nyomor elleni küzdelem, a békevágy stb. gondolatának meg- verselése, versbe szedése. Hiányzik belőlük az átélés, az ihlet, s nem utolsósorban verstani szempontból is kezdetlegesek. R. G.: Mind a három írása tetszett, legjobban a legrövidebb. Ügy látszik, a cselekménybonyolítás, a meseszövés már birtokában van, a Jövőben fordítson nagyobb gondot a Jellemábrázolásra. Jobban ügyeljen a nyelvi és stilisztikai vonatkozásokra is, főleg az ami, amely vonatkozó névmásokra. Írásait rövidesen közöljük. Ojabb Jelentkezését természetesen örömmel fogadjuk, i B. M.: Versei közül vi- I szonylag azok a jobbak, ! amelyeket a Gömöri Hajnal is közölt. Többi versében túl sok a közhely és a verstani kezdetlegesség, kldol- i gozatlanság, sőt helyenként I a pongyolaság. ; R. I.: Három próbálkozása közül, most már nyilván ön is sejti, a rovatunkban közölt írása volt a legslke- I rültebb. Írásaiban fokozot- i tan ügyeljen a főhős csele- I kedeteinek hitelességére. I Várjuk újabb Jelentkezését! Q—59: Gyurma című írása sokkal érettebb, kidolgo- zottab korábbi próbálkozá- I sainál. Hitelességét elsősor- j ban önvallomásos Jellege ad- j Ja. Kár, hogy a gyurma-motívumot nem tudja kellő következetességgel végigvezetni írásán. Legutóbbi próbálkozása alapján további kísérletezésre tjlztatjuk. Sz, Z.: Legutóbb küldött verseiből rövidesen közlünk néhányat. Minden eddigi j küldeményében a közlésre j érettek mellett gyengébb, I kevésbé sikerült írásokat is i találtunk. Rendszerint a i hosszabb versel Ilyenek. Ajánljuk, többet dolgozzon egy-egy versén! Várjuk újabb verselt, s a régebbi levelében ígért prózai írásait isi
