Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-09 / 6. szám

M

lchaelsmans Cay a madarak birodalma. Ez a csendes-óceáni, homokkal borított korallszlge- tecske nem nagy kiterjedésű, nem szélesebb nyolcvan méternél és a hossza Is alig kétszáz méter. Apálykor néhány tíz, esetleg száz négyzet- méter területen az óceán vize fölé emelkedik. A madarak azonban csak ott fészkelnek, amely részt a dagály és a legharagosabb hullámok sem árasztanak el.

Az ausztrállal szárazföldtől hatvan kilométerre levő parányi sziget természeti rezervátum, egyike Ausztrália védett területeinek. Hajó ide csak egyszer jön hetente, akkor Is tisztes távolságban naarad, száz méterre a parttól. És a véletlenül Ide tévedt jachtok, csónakok utasai sem háborítják ezt a homokhordalékkal borított szigetet, amelyen sehol egyetlen fa, bokor. A kíváncsi turista Is úszva juthat csak tovább a hajótól, ha meg akarja lesni, le akarja fényképezni a sziget lakóinak, a madaraknak az életét.

mert mindenki tudatosította, hogy a természetnek ezt a darabját meg kell menteni, mígnem aztán 1980-ban az UNESCO a Nagy-korallgátat világjelentőségű természetvédelmi területnek nyilvánította. A Great Barrier Reef, avagy a Nagy-korallgát Ausztráliától északkeletre 2500 kilométer hosszúságban a Murray-szígetektöl e- gészen a Baktérltőlg húzódik. Szakkönyvek szerint kb. kétezerötszáz szigetből és a víz színe alatti sziklazátonyból áll. Megszámolni azonban senki sem számolta meg, mert ez lehetetlen. Hiszen apálykor ezer meg ezer szikla nyúlik ki a tenger vizéből, hogy aztán pár óra múlva Ismét eltűnjék a Csendes-óceán langyos vizében. Mindmáig nem készült e ko- rallszlgetekröl pontos térkép, jóllehet

gyan fában, de ezeknek elenyésző hányadát hasznosíthatja csak az ipar. A farmerek és a jószág szintén nagy ellenségei a természetnek. A juhnyáj után úgy festenek a legelők, mintha sáskajárás lett volna ott. Oj legelőket pedig a farmerek csak erdők Irtásával nyernek. No és Itt van a nagyvárosok közelében a bányászat.

Ausztrália földrajzi fekvésénél fogva elszigetelt kontinens, éppen ezért Igen fogékony az ökológiai csapásokra. Az emberi beavatkozás a természetbe beláthatatlan következményekkel járhat. Elég, ha megemlítjük az 1859-ben Franciaországból Idetelepített nyulak esetét. Néhány évtized alatt úgy elszaporodtak, hogy elárasztották az egész földrészt. Kezdetben a nyúlvadászat nemzeti sport lett, az állat húsa pedig a szegények kedvelt eledele. Akiknek nem telt disznó- vágy marhahúsra. De aztán annyira elszaporodtak a nyulak, hogy létük kész csapás lett. Be kellett vetni a tudomány fegyverét: a negyvenes é- vekben myxomatózls vírusokkal fertőzték meg ezeket a rágcsálókat. Ezután úgy megcsappant a számuk, hogy az emberek azt hitték, fellélegezhetnek, megszabadultak tőlük. Csakhogy a természet legyőzhetetlen. Egy idő elteltével a nyulak immunisak lettek a betegség kórokozóival

rl fantáziával szinte utolérhetetlen a- lakzatú korallképződmények mintha hullámzanának a vízben. Vagy talán optikai csalódás, csak a fény játéka?

O

dafent a hőmérő higanyszála negyvenet mutat, és a víz sem hidegebb huszonöt foknál. Egy órai llbuckolás után a mélyben mégis fázni kezdek. Egy rövid, forró teával való melegedés után újra a vízbe vetem magam. Körülöttem különböző alakú halak. Azt latolgatom, képzeletem nem múlja-e fölül a valóságot. Mert látok köröket és háromszögeket, kockákat és soklapú idomokat, oválisokat és párhuzamokat, szemeket a fejtetőn vagy oldalt..., fosz- foreszkáló és csíkos, egyszínű és pöttyös halakat..., rajokban és kisebb csoportokban, párosával vagy egyedül. Soroljam még? És szelídek, még az olyan alkalmi búvár Is, mint jómagam, némelyiket nyugodtan meg- slmogathatom, nem siklik tova. Valamelyikünk kifut hozott magával, és most a szó szoros értelmében a tenyeréből eteti őket. Az ezüstösen csillogó halak szinte marakodnak egy- -egy falásnyi csemegén.

Úszni tanulok a korallképződmények között, elhúzni a korallhíd alatt vagy -bokrok között, lejjebb merülni a meredek korallfal mentén. A korallbar- langokba azonban félek bemerészkedni, lehet, azért, mert visszariaszt a sötétség. Oda ugyanis már a fény nem jut be, vagy talán azért, mert sokkal hidegebb ott a víz.

Itt tudatosítom csak, mekkora a különbség a Hastings-zátony és a Green-sziget között, ahol pár nappal

ALEg BENDA:

„LÁTOGATÓBAN“

ANAGY-KORAliellTlAKŰINAl

Ot őrá hosszat tart ide az út a szárazföldtől, de a látvány, amely Itt a szem elé tárul, minden várakozást felülmúl: a tengeri madarak tíz-százezrei fészkelnek ezen a parányi szigeten. Fülsiketítő lármájuk mérföld- nyíre elhallatszlk. Költenek Itt sirályok, fecskék, kormoránok. Fészek mellett fészek. A tojó a hímmel felváltva ül a tojásokon. Amelyik éppen nem „szolgálatos“, kirajzik többi társával a tengerre élelemért.

Kísérőnk nem engedi meg, hogy a fészekhez közel menjünk, tiszteletben tartja a madárnép felségterületét. Ezért csak a part menti homokban kószálunk, és csodáljuk azt, a- mlt igazán kevés helyen láthatunk a világon. A tojásból most kibújt fiókák ügyetlenül csetlenek-botlanak a horaokgödröcskékben. A tűző nap gyorsan megszárltja nedves tollpihe „ruhácskájukat“. Csodálkozom, hogy az éktelen lármában és nyüzsgésben nem tévednek el, és mindig hazatalálnak, de hosszabb figyelés után felfedezem, hogy a fészekblrodalomnak Is megvannak az íratlan törvényei. Minden pár védi a maga területét, s ha Idegen fióka tévedne oda, csőrükkel hazatuszkolják.

I

tt a madarak egyáltalán nem félnek. Az embert nem ismerik, így egészen közel merészkedem hozzájuk fényképezőgépemmel, és csak alig tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ne menjek még közelebb. Értem a vezető tilalmát. Ezen a „túlnépesedett“ területen a költés Időszakában szinte alig tehetnék meg egy lépést Is, hogy a Iában alá ne kerülne egy esetlenül mozgó fióka.

„Mentsétek meg a Nagy-korallgá- tatl“ — hangzott az ausztrál természetvédők felhívása a hatvanas évek fordulóján. Plakátok hirdették a felhívást, gépkocsi-tulajdonosok járművük ablakába ragasztották tüntetéseket szerveztek, dalok születtek az ügy érdekében. A kontinens összefogott.

Flinders kapitány 1803-ban megpróbálta feltérképezni. A halászok és tengerészek elődeik tapasztalataiból merítve eveznek ki a nyílt vizekre, de nagyon óvatosan, mert Igen köny- nyen zátonyra futhat Itt a hajó. Ezen a helyen érte Cook kapitányt is bal- szerencse. A Nagy-korallgátat hajótemetőként emlegetik; vagy ötszáz Itt elsüllyedt hajót tartanak nyilván. Napjainkban sem lehet biztonságosan elkerülni a zátonyveszélyt. 1980-ban elsüllyedt Itt az első olajszállító tartályhajó. Azóta a nagy vízi járművek messzire elkerülik e zátonyok térségét.

„Mentsétek meg a Nagy-korallgá- tatl“ — olvasom az innen több mint kétezer kilométerre eső Sydneyben Mike Williams barátom szobájának falán egy plakáton. Mike eredeti foglalkozása geológus. Még diákkorában megismerkedett az ausztráliai természettel, és az teljesen hatalmába kerítette. Tőle tudtam meg, hogy Cairns- ből hetente egyszer hajó viszi a turistákat a Nagy-kórallgáthoz, A 28 éves fiatalember egy szünidőt az északi Queenslandon tölthetett. Most azon munkálkodik, hogy újabb természeti rezervátumok létesüljenek Sydney környékén. Ausztrália hat államából az egyikben, Oj Dél-Walesben 57 nemzeti parkban igyekeznek megóvni a vidék növény- és állatvilágát a civilizáció ártalmaitól vagy a teljes kipusztulástól.

A természet védelmezőinek becsülete az elmúlt 10—20 évben megnőtt az emberek szemében. Rájöttek, hogy bár a kontinensnek nagy kiterjedésű lakatlan területei vannak, ez vajmi kevés ahhoz, hogy megőrizzék az érintetlen természetre leselkedő veszélyektől. Itt a talaj humuszrétege sok helyütt eléggé vékony. Fák és növényzet nélkül pedig a talaj vagy teljesen kiszárad, vagy pedig elmossák a heves záporok. További veszély az erdők irtása. Mike elmondta, hogy Ausztrália gazdag uszemben és vígan tovább szaporodtak. A lakosság azonban már irtózott húsuktól.

M

ég végzetesebb következményei lettek a cukornád megvédésére irányuló törekvéseknek. Ezt az Igénytelen és gazdaságilag fontos haszonnövényt, pontosabban a gyökérzetét valamilyen gombafajta támadta meg. Ezért Is fogadták a szakemberek örömmel azt az ötletet, hogy telepítsenek be egy Dél-Amerlkában honos varangyos békafajtát, amely ezzel a kártékony gombával él. De a varangy nemcsak falt, hanem utódokról is gondoskodott, azt pedig senki sem tudta hogyan védekezni ellene.

Tengeri csillag nevQ jachtunk felszedte 8 horgonyt, és ml búcsút Intünk Michaelsmans-sriget lakóinak, a madaraknak. Az óceán vizét szelve utunk további célja a Hastings-zátony. Elég messzire kerültünk már a szárazföldtől, amit abból is érzek, hogy a hullámok erősebben hlntáztatják hajónkat, a kapitány azonban rutinosan vezet. Ügyesen elkerüli a víz alatti kisebb zátonyokat. Végre föltűnik a Hastings-zátony. Amikor elérjük, ismét a parttól távolabb vet horgonyt a hajó, hogy ne tegyünk kárt a korallképzödményekben. Ml föltesz- szük a szemüvegünket, uszonyt húzunk, 8 tapasztaltabbak oxigénpalackot Is vesznek a hátukra, és zsupsz a vízbe.

Amit Itt elém tárul, azt Cousteau kapitány színes fllmfelvételei sem tudták visszaadni: körülöttem csend, tobzódó színek és ragyogás, mert tíz méterre a felszín alatt még gyönyörű színekben látok mindent. A zöldnek vagy nyolcféle árnyalata, öt Illa, a halványrózsaszintöl a karminvöröslg vagy tíz piros, másutt meg sárga, barna, fekete, rozsdaszín és fehér... Nincs az a festő, aki palettáján ki tudná keverni ezt a tömérdek színt és árnyalatait. Kétméteres csipkés szélű kagylók, amelyek a legkisebb érintésre gyorsan bezárulnak, s én arra gondolok, ml lenne, ha véletlenül egy ilyen kagylóba tévedne a lábam... Csupa hullámzás, vibrálás. Az embeazelött jártam, jóllehet mindkét sziget védett terület. A Green-szigetnél a víz alatt még obszervatóriumot is berendeztek, elég megtenni néhány lépcsőfokot lefele, és üvegfalon keresztül eléd tárul a tenger világa. Vagy üvegfenekű hajón kievezel a nyílt tengerre, és lábad alatt úszkálnak a halak. De naponta százak merülnek alá uszonnyal és szemüveggel felszerelve. Találsz azonban a víz alatt Ide nem Illő tárgyakat Is: Igelltzsakukat, konzervdobozokat, kólásüvegeket. I- gaz, az ausztráliaiak megtanulták tisztelni a tengert, a természetet, de elvétve köztük Is akadnak fegyelmezetlenek. És van itt szálloda. Naponta nagy lármával szárnyashajó köt ki a parton, megriasztva a halakat, a turisták pedig befejezik a „művet“. Így napról napra csökken Green vizeiben a halállomány. Csak nincs halálra ítélve a Nagy-Korallgát egyik látványossága?!

Merengésemből kísérőm zökkent vissza a valóságba. Egy különleges tengeri csillagra mutat, mely szerinte a koraitok legnagyobb ellensége. Először 1960 körül figyeltek fel erre az eddig Itt Ismeretlen fajtára. Valahonnan a Csendes-óceán más térségéből sodorta Ide az áramlat, és rátelepedett a koraitokra. Hetente egyetlen példánya egy négyzetméter területet pusztít el. A húsz év alatt annyira elszaporodott, hogy vannak helyek, ahol kilométer hosszúságban letarolta a koraitokat. Az ember pedig okulva a nyulak és a varangyok példájából, óvatos. Természetes ellenséget, valamilyen más élőlényt fél meghonosítani, a vegyszerek pedig számításba se jöhetnek. Így marad a kétkezi harc. Vezetőm azt Is megmutatja, hogyan védekeznek ellene. Nagy fecskendővel a csillag közepébe mérget szúrnak, amitől az állat elpusztul.

K

éső délután van, amikor szede- lőzködnl kezdünk. Nehezen veszünk búcsút ettől a páratlan víz alatti paradicsomtól. Útközben valamennyiünket egyetlen kérdés foglalkoztat: milyen további sors vár rá? Pusztulásra van ítélve, vagy mégis túléli a civilizációs ártalmakat?

A szerző felvételei

m i

A genfi leszerelési bizottság megkezdte idei ülésszakát. A résztvevők megvitatják, az általános és teljes leszereléssel összefüggő kérdéseket, valamint az egyes fegyverfajták korlátozásával, Illetve teljes betiltásával összefüggő konkrét lépéseket. Napirenden szerepel még az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakának előkészítése.

Gushall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára erőteljesen bírálta az amerikai kormányzatot amiatt, hogy vonakodik építő párbeszédet folytatni a Szovjetunióval a fegyverkorlátozásról beleértve a nukleáris fegyverek korlátozását,

A szovjet hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a fegyverkezési hajsza feltartóztatására Irányuló tárgyalások kölcsönös engedményeket követelnek mindkét fél részéről. A mostani amerikai kormányzat azonban továbbra is arról ábrándozik, hogy az egész világra rákényszerítheti akaratát.

Fidel Castro kubai államfő fogadta a kanadai parlamenti latin-amerikai és karibi albizottságának nyolctagú delegációját, amely Haiti, Jamaica, Trinidad, Tobago, Costa Rica és Nicaragua után három napot töltött Kubában. A találkozón a karibi térség, valamint Közép- Amerika problémáiról volt szó. Maurice Dupras, a parlamenti albizottság elnöke kijelentette, hogy Kanada továbbra sem ért egyet az Egyesült Államok Kuba-elle- nes blokádpolitikájával.

A bonni és a washingtoni kormány új megállapodást készül aláírni arról, hogy „feszültség“ esetén további hat amerikai hadosztályt he lyeznek el az NSZK területén — mondotta a Quick című nyugatnémet magazinnak adott Interjújában Hans

Apel bonni hadügyminisz tér. Az NSZK számára e terv megvalósítása a katonai költségvetés legkevesebb 50 millió márkával való évi nö velését jelentené. Az NSZK- -ban jelenleg mintegy negyedmillió amerikai katona állomásozik.

A Reagan-kormány külföldi katonai egységek segítségével követlen fegyveres

intervenciót készít Salvador ellen — jelentette ki egy mexikói lapnak adott interjújában Cayétano Car- pio, a Farabundo Marti Nem zetl Felszabadltásl Front vezetőségének tagja.

A Salvador elleni agresz- szióban hajlandó részt venni Chile, Argentína, Venezuela, Honduras és Guatemala. Washington számít a kubai ellenforradalmárok, valamint a somozisták be kapcsolásával is. Ezért a Salvador! népnek joga van felkérni barátait arra, hogy nyújtsanak neki segítséget a védekezéshez — hangsúlyozta Carplo.

Lisszabonban nyilvánosságra hozták a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozatát, amelyet a KB ülésének befejezésével hagytak jóvá.

A nyilatkozat bevezetőül hangsúlyozza, hogy ha a kormánypártok hatalmon maradnak, az az ország és a nép számára katasztrófa lls következményekkel járhat. Szüntelenül növekszik ugyanis Portugália függősé ge a nemzetközi Imperializmustól, és a jelenlegi kormány teljesen alárendeli ma gát az amerikai érdekeknek.

A portugál kommunisták ugyancsak rámutatnak arra, hogy a kormány belpolltl kai tevékenysége a dolgozók valamennyi demokratikus vívmányának felszámolására a nagytőke pozícióinak visszaállítására Irányul.