Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 1. szám

— Már a diszkóra sem jönnek a fiatalok — mondja a nagykaposi (Vei. Kapusany) művelődési ház egyik dolgozója péntek este fél nyolckor. — Héttől kezdünk, de eddig mindössze 17 jegyet adtam el. Csupán egy tizes a beugró, mégse jönnek, pedig kezdetben, jó másfél éve rendszeresen teltház volt, tolongtak a bejáratnál a fiatalok. Aztán kitáncolták magukat, s lassan elmaradtak. Most már örülünk, ha ötven-nyolcvan fiatal összeverődik.

— Mit gondol, ml ennek az oka, miért nem jönnek?

— Miért... miért? Tudja, úgy érzem, a fiatalok hamar megunnak mindent. Amiért tegnap még őrjöngtek, az ma már nem érdekli őket, amit tegnap még szerettek, azt ma már megvetik. Ilyen a diszkó is. Kezdetben mást sem hallottunk^ csak azt, hogy kell diszkó, legyen diszkó. Persze, a zene mellett italt is szerettek volna, szeszes italt. Mi itt nem vagyunk vendéglátóipart egység, erről szó sem lehet, érthető okoknál fogva. Mert látom én, hogy Jönnének sokan, legalábbis többen, de fél óra múlva távoznak, ha egyáltalán megveszik a jegyet, mondva: „itt még inni sem lehet“. Elmennek máshová, falusi bálokba, „maszek diszkóba“, ahol akad sör is, bor is, pálinka Is. Aki itt marad, az valóban csak táncolni akar. De sajnos, ők vannak a kevesebben, elszomorítóan kevesen.

— Melyik az a korosztály, amelyből a törzsvendégek serege összeverődik.

— Tizenöttől húszéves korig, elsősorban a közép- iskolások. Az idősebbek már a szolidabb, csendesebb, intimebb falusi bálokat kedvelik, őket a diszkó már nem érdekli, szerintük ez a kicsik, a tinik zenéje.

— Úgy tudom, a tőketerebesl (Trebisov) járásban mindössze három lemezlovasnak van működési engedélye.

— Háromnak, de közülük az egyik a fővárosban főiskolás, a másik csak ritkán dolgozik, a harmadik elsősorban itt nálunk van alkalmazásban. De . tudunk róla, hogy egy-két faluban tartanak feketén diszkót, sőt, azt mondják, R.-ben még színvonalasabb is, ráadásul italt is mérnek, hát oda megy

a fiatalság.

Hogy a nagykaposi diszkóban nem mérnek italt, bizonyára nem Öncélúságból teszik. Néhány héttel ezelőtt ugyanis D.-ben az egyik diszkón olyan verekedés támadt, hogy közel húsz fiatalt kellett kórházba szállítani, egyiküknek közülük késsel a hasába szúrtak. Mindannyíukban volt néhány pohárkával. De a fenti zűrön kívül meglehetősen gyakoriak errefelé a bálok, mulatságok, diszkók alkalmával a kisebb-nagyobb csetepaték, verekedések, késelések...

Minálunk még soha semmiféle rendbontás, verekedés nem volt — újságolja örömmel a jegyszedő —, erre büszkék is vagyunk. Inkább beérjük a kisebb, szerényebb bevétellel, de italt akkor sem mérünk. Nekünk elsősorban a kulturált, színvonalas szórakoztatás a célunk, a hely biztosítása, a zavartalanul szórakozni kívánóknak, nem pedig a haszon.

— Kezdjek vagy pakoljak össze? — lép hozzánk a lemezlovas, Sziszák László.

A jegyszedő gyorsan összeszámolja az eladott jegyeket: huszonnyolc.

— Kezdd meg! Mégse küldhetem haza őket.

Lacival bevonulunk a művelődési ház hatalmas

színháztermébe, ahol több százan is kényelmesen elférnének. Most kong az ürességtől. Igaz, holnap munkaszombat lesz, mégis, mondja Laci, máskor sem sokkal jobb a helyzet.

^ !<«ai vagyok éa olyaa masadl, hogy tfiazk^ leoét l|gptfgaHakt — moBd{a egy srác a rockdaní- cárt eUt. iiajd EDDA-számot kezd dádolai, s ta^ laéAawtjg altf' egy üveg pálinkit húz elő. Ha % zehe «Mán nem segítené őt hozzá a teljes eztiris- hoz, hát az alkohol rá^ob egy lapáttal: a gyöayftr így teljés. .

— Érthetetlen száveg^ket Uvöltá hármak a koir- nertozők — véli az ellentábor egyik lelkes híve. ' aki diszkőrajongő, s a szép. kellemes, dallamos muzsikát kedvelL Öltözéke tiszta, mintha a kira katből emelték volna ki.

— slindegy. csak Jé zene legyen — legyint a semleges fél. aki diskcóra és koncertre egyaránt befizet ,0 az, akt a zenét dicsőíti csak, ha tetszik neki, lá^hallgatja, szereti.

Szával$%lés^k és pofonok. .

SE

DISZKÓ

SE

KIRÁLYNŐ

Lacitól megtudom, hogy egy éve tette le a vizsgát, azóta igyekszik minél színvonalasabb zenét, showt nyújtani a közönségnek.

— Sajnos, a lemezellátás szempontjából nagyon rossz, már-már áldatlan a helyzet. Főleg itt, a végeken. Mire ide eljut egy jó lemez, sláger, addigra már mindenki dúdolja, a rádióból már megtanulta. Bár „titokban“ én is fölveszem magnóra, s utána levélben kérem az illető lemezkiadót, hogy engedélyezze a dal játszását — így oktattak ki bennünket a tanfolyamon —, de még csak válaszra sem méltatnak: hát játszom. A külföldi lemezekkel még rosszabb a helyzet, őszintén mondva csak furcsa úton-módon juthatnék hozzájuk, kamionsofőröktől vásárolhatnám, de ez túl költséges, pedig a közönség csak akkor jön diszkóra, csak akkor érzi jól magát, ha a kedvelt legújabb slágereket hallhatja, ha itt is azt hallhatja újra, ami épp a rádióban sláger.

— S gondolod, a hiányos lemezellátás az oka, hogy jócskán megcsappant a dlszkózók száma?

— Nem, mert én mindezek ellenére igyekszem színvonalas, jó zenét szolgáltatni, fényeffektusok kíséretében. Sajnos, az ok abban keresendő, hogy a srácok túl kényelmesek, mintha már táncolni se lenne kedvük, mintha már arra is lusták lennének ... Inkább csak jönnek, leülnek és hallgatják a zenét. Legfeljebb a lábukkal kísérik a zene ütemét. Meg úgy látom, az egykori diszkó korosztály már kinőtte ezt a stílust, a mai tizenévesek, a mai tinédzserek pedig már más zenét, a rockot vallják magukénak: az üvöltő koncerteket.

Elkezdődik a diszkó. Laci egyik dalt a másik után konferálja be, de mindhiába: fél kilencre már csak ketten mozognak kelletlenül a parketten.

Odamegyek a két unottan ücsörgő lányhoz. Megtudom tőlük, hogy gimnazisták, s ha tehetik, rendszeresen eljönnek a diszkóba, amely sajnos már nem az igazi, a régi.

— Nyáron voltunk az NDK-ban és Bratislavában is: ott még rajongott, lelkes volt a közönség, de itt... Itt inkább a srácok a pia után mennek, a lányok meg, ki tudja, mit csinálnak otton. Errefelé mindig így járja: nyáron azért nem jönnek, mert a kertben, a fólia alatt kell dolgozni még éjszaka is, télen meg azért nem mert mindenki begubózik otthon. ■

— A suliban beszédtéma a diszkó. Felnéznek az igazi jó diszkótáncosra?

— Nem különösebb beszédtéma, talán egyáltalán nem is az. Jó diszkótáncos? Nem, ez nem érdem.’ Nem is lehet az: nincs itt se igazi diszkó, se igazi dlszkóklrálynő...

Cs.-ban szombat este bált hirdettek. Az ezer lakost számláló község Ifjúsági szervezete a környék legjobb beatzenekarát fogadta meg kétezerötszáz koronáért. Mondva, jönnek majd a környék fiataljai, és nemcsak a kiadások térülnek meg, hanem még szép bevételre is szert tehetnek. Az Időpontot is jól választották meg: azon a szombaton sehol a környéken nem volt se bál, se diszkó. A rendezvény mégis kudarccal végződött.

— Ml lehetett az oka?

— Fogalmán sincs — rázza meg a fejét a rendezők egyike. — Majd száznegyven jegyet adtunk el, tíz és tizenöt koronájával. Titokban még bort is mértünk, de ezt ne írd meg, mert tilos lett volna. Csak a tinik, a helyi tizenévesek jöttek, meg néhány hálózó törzsvendég a környékről, akik mindenütt ott vonnak, ahol valamiféle rumli ígérkezik. Tudod, a húsz év fölöttieket, akik már komolyan járnak lánnyal vagy sráccal ,nem érdekli az efféle farmeres bál, ők már kiöltözve, fehér asztal mellett akarnak mulatni, udvarolni. így már az ilyen bálokra el sem jönnek, lealacsonyítónak tartják, hogy 15—17 éves kislányokkal, kisfiúkkal mulassanak együtt, akik cigarettacsikkekkel a szájukban táncolnak, s ha elszívták, fellövik a plafonra.

— Akkor alaposan ráfizettetek.

— Sajnos. Ráadásul éjfél után egy verekedéshez a rendőrséget is ki kellett hívni. Szerencsére komolyabb baja senkinek se esett, c§ak annyi történt, hogy egyhamar nem kapunk ^ie kedvet, se engedélyt bál rendezéséhez.

A szombati bál után másnap találkozom. D.-vel:

— Nos, hogyan mulattál tegnap este?

— Sehogy, ez nem muri. Tizenegykor már ágyban voltam. Huszonnégy éves vagyok, de nekem már ez az üvöltő zene kibírhatatlan. Az ember beszélgetni sem tud, olyan a hangerő, hogy ha ordít, se érti a másik szavát. A karácsonyi meg az újévi bálhoz hasonlót szeretem, ahová ki lehet öltözni, ahol hangulatvilágítás és kellemes zene van.

A határmenti járás Ifjúsági vezetői mesélik:

— Próbálkoztunk mindenféle mulatsággal, diszkóval, de egyre kisebb volt az érdeklődés. Ellenben a rockkoncertért tűzbe mennének, az a minden. Szépen kiöltözve átmennek Magyarországra, táskájukban visznek egy koszos inget, nyúzott farmert, amit a koncert helyén felöltenek, s abban őrjöngik, hempergik végig a koncertet. S vesznek még egy liter kólát, egy fél liter cseresznyepálinkát, a cóla felét kiöntik, hozzáadják a szeszt, hogy így csempésszék be az italt, hogy a rendező szervek beengedjék őket, s leisszák magukat. Talán nem is a zene, a szórakozás érdekli őket, hanem a tömeghatás, a rumli, a balhé. Nekik aztán hiába csinálunk mi hangulatos diszkót, ha fizetnénk nekik se jönnének, mert a diszkódivatnak lassan befellegzett. S az olvasók egyike-máslka talán most felkiált: Meghalt a király, éljen a király!

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

Fölvételeink a nagykaposi (Veiké Kapuiany) diszkóban készültek

íM 7