Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-26 / 4. szám
8 Mü meghittség, az egyszerűség veszít értékéből. A Gerstner tájképek úgy szépek, ahogy megfesti őket: a Ural szépséget úgy Igyekszik kifejezni, hogy az egyszerűség domináljon. És akárcsak Petőfi versében is, az egyszerűség adja meg a mű igazi ízét. Nem igyekszik elvakítani a nézőt élénk színárnyalatokkal, és ez a tartózkodó magatartás adja a tájképek Igazi varázsát. Legszebb alkotásai közé tartoznak a tavaszt virágzó fák, a téli és tavaszeléji lágy színek. Az évszakok poézlsát akarja megmutatni nekünk, és mert szülőföldje fölött sohasem olyan kék az égbolt, mint a napos Itáliában, nem Is festi olyan kékre soha. Lényegbeli realizmusát szemléletesen egészíti ki a hangulatkifejezés. Minél egyszerűbb a tája, minél egyszerűbbek a színei, annál több tájképein a szépség. Nincs patetlkusság, lágyan simulnak egymáshoz a látványelemek. Falra függesztett képeiről lábunk elé kúszik a táj, és akt már járta a Dunaágakat, a párkányi dunaszakaszt, az tudja, hogy Igen, Ilyen a táj, tlyenk a színek. A tanya csendes idtllje a domboldalon, a régi erdészlak romantikája, a behavazott kis házacskák festői szépsége, az első hó fehérsége, a virágzó Oszibarackfák fehér és rózsaszín üdesége. Elbűvölte őt a dunai táj, nem tud és nem Is akar szabadulni tőle. Mutatóba néha fest egyéb tájat is, kiállításán is van egy tátrai képe, az sem rossz, de a hazai tájat megörökítő alkotásai jelentik művészetének csúcsát. — Mindig újabb és újabb szépet fedezek fel ebben a tájban, és addig nem nyugszom, míg vászonra nem viszem úmbb felfedezésemet — vallja a művész. Újabb és újabb vallomástétellel adózik a meghitt környezetnek. Legfőbb mondanivalója a dél-szlovákiai táj szépsége, erre összpontosul alkotó tevékenysége, ezt az utat következetesen járja egyre eredményesebben, sallangmentes művészi eszközökkel. Gerstner István tájképei tóan halad a minőségi javulás érdekében. Nem kapkod, nem vált át más stílusra, sajátos, egyéni stílusa keretében emelt egyre magasabbra a mércét. Pedig tudatában van annak, hogy vannak köny- nyebben járható utak, az erősebb kontúrozással kihangsúlyozott körvonalazás kiemelt a táj jellegzetességét, ám ugyanakkor a Csendes lírai költészet. Színes poézis. Egyszerűség és meghittség. Képek. Egyszerű festmények egyszerű tájakról. Gerstner István tájképei a Cyprlán Majerník képtárban. Olyan képek, amelyek egyszerűségükben Petőfi nagyszerű verssoraira emlékeztetnek: A nap lement, eljött a csend ...a városi nem élvezi, falun keresd, mi szép az est. Aranykalásszal ékes róna- ság... Aranykalásszal ékes rónaság, a Caram. az Ipoly, a Duna közti tájnak, szülőföldjének festője Gerstner István. Enyhe lankák búzaföldek, a folyópart, a Dunaágak, hófedte falusi házacskák, kertek, kikeleti új- jáébredés, virágba szökő őszibarack fák. nyári sugárözön, az ősz romantikája, a Du na tükre, csenderesek, nyárfaerdök, füzják, üályogviskók, erdészlakok — igen, ez a gerstneri poézis. A szülőföld szeretető sugárzik minden képéről. Rozoga léckerítés, egymásba roggyanó viskók, romantikus er- dészlalc, kis házacskák és a háztetők fölé emelkedő templomtorony — mindez a múlt, egy kicsit a ma, de ugyanakkor már az új is, a piros cseréptetös házak, a búzaföldet átszelő telefonhuzal, a fejlődés új szakaszai, amelyben az egykor szűz táj csendjét egyre gyakrabban veri fel a munkagépek zaja. A Csallóközi Múzeumban megrendezett kiállításon láttam utoljára a képeit, azóta elég hosszú ideig nem hallatott magáról. Megkérdeztem tőle, vajon miért? Az új kiállftáson minőségi javulást Is akarlam felmutatni, mert hiszen csak így lehet biztosítani a tovább! fejlődést. Szorgalmasan festettem. Igyekeztem új elemeket vinni a munkámba, és most, hogy a képtárban együtt látom újabb alkotásaim egy részét, úgy érzem, hogy ezt sikerült elérnem. Főképp az 19HÍ ben készült képek támasztják alá az elmondottakat. Céltudatosan elindult művészt útján és kitar Tanya Tájkép Mészáros József MÄTYUSFÖLDI NÉPI TÄNCOK (GONDOLATOK EGY MONOGRÁFIA FELETT) örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy a népi kultúránk ápolása Iránti érdeklődés egyre fokozódik. Versenyeken, kiadványokban, országos rendezvényeken foglalkoznak a népdal, — tánc, — viselet és — szoká sok közkinccsé tételével. A közelmúltban a Madách Könyvkiadó Marzln György — Takács András: Mátyus- földi népi táncok című gyűjteményét adta ki. A szerzők három község: Kéménd, Tardoskedd és Martos (Ka menin, TvrduSovce, Martovce) népi táncait dolgozták fel. Minden nép táncait szabályok kötik, a magyar tánc azonban szabadmozgású, s éppen e szabadság ragadja meg az Idegent, kt először látja táncolni a magyart. Ellrlcii német festőművész az 1820-as években írja, hogy a sponyol fandangőt, az olasz tarantellát, a lengyel mazurkát, a német valcert óraműbe szerelt figurákkal Is eljátszhatják, de a magyar táncot csak ember tudja járni. Ennek köszönhetjük, hogy a táncok vidékenként Is annyira változatosak. A verbunkosnak számtalan változata van, de más a kalotaszegi verbunk, vagy a ml esetünkén a sallal verbunk (Kéménd). Világszerte a csárdást ismerik, mint jellegzetes táncunkat, pedig nem ez az Igazi népi magyar tánc. Ezt a műmagyar táncot a XIX. század elején hozták létre táncmestereink. A néplélekből fakadó táncok a magyar falvakban még élnek. A palóc kukorgós, vagy nálunk a kettes és friss (lassú és friss — Tardoskedd), a ké- ménd! — martosl lassú — és friss — csárdások. A magyar táncok Is eredetileg szertartásokkal voltak kapcsolatosak. A varázslás, a rossz szellemek elűzése, távoltartása, az erőknek a táncosok körébe juttatása volt a céljuk. Az Ilyesminek már nyoma sincs nálunk. Ezek a szertartásos táncok fokozatosan mentek át a tánc önmagáért való élvezetébe, s így lett a szertartásból táncművészet, amelyet a nép sajátos egyéni Ízlése szerint alakított, mint a népművészet egyéb ágait: a népzenét, a hímző-, a faragó- és az építőművészetet. Ugyancsak régi hagyománya van a pásztor-, a kanásztáncainkanak, amelyek apáról fiúra öröklődtek a nótával együtt: Megismerni a kanászt Könnyű járásáról, Ozött-fűzött boCskoráról, Tarisznya — szíjáról. Legjobb alkalom a táncra a lakodalom, amelyet sem társadalmi, sem közigazgatási tilalom nem zavart, és így sok érdekes táncot megőrzött. Ilyen lakodalmi tánc könyvünkben a menyasszonyfektetö gyertyás tánc (Ko- máromszentpéter Dolny Peter, Martos, Naszvad (Nesvady). Ugyancsak általánosan elterjedt volt a leánykörtánc, a seprfltánc, az utóbbi különböző változatokban gyakran járják a falusi lakodalmakon. A „Mátyusföldl népi táncok“ monográfia csehszlovákiai magyar vonatkozásban úttö-rö munka. Két évtizedes gyűjtés és kutatás eredménye. A szerzők e kötetben rámutatnak olyan társadalmi vonásokra, melyek előfordulnak a hasonló jellegű magyar és szlovák táncokban. Az anyag lejegyzésénél és összeállításánál az eredetiség teljes megőrzésére törekedtek, ellenőrző gyűjtéseket végeztek az említett községek környékén. A táncokat filmről Lányi Ágoston jegyezte le, a felvételeket Prandl Sándor kfezltette. Az értékes gyűjteményt nagy haszonnal forgathatják népltánc-csoportjalnk tagjai, népművelési központok dolgozói, de a nem szákimabeU olvasók Is. Száraz Pál MARTIN ’82 Februárban a hazai könnyűzenét kedvelők vigyázó szeme Martin fele irányul. E hónap 3—8-a között ismét megrendezik a politikai dalfesztivált. A változatos műsorban az idén is helyet kapnak a legjobb amatőr produkciók, fellépnek a Katonai Művészegyüttes, valamint az Elán, a Modus, a VV Systém, a Prognóza, Václav NeckáD és a Bacili, az Olympic, no meg a külföldről érkező szólisták és együttesek. FAVILLA, FAKANÁL, FATÁNYÉR A népi fafaragók hagyományaiból született, és immár harminc éve jóformán hazánkban egyedüli gyártója a fakanalaknak és egyéb fából készült háztartási eszközöknek a trenőíni járásban működő Svojpomoc kisipari szövetkezet. Szerény mű- helyecskéjéban évente mintegy másfél millió fakanál, félmillió vállfa és több ezer húsvágó deszka, alkalmi megrendelésre pedig favilla és fatányér is készül. Az Idén a nagy érdeklődésre való tekintettel megkezdték a sodrófák és gyúródeszkák készítését is. Az első több ezer darabot a vásárlók valósággal szétkapkodták.
