Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 3. szám

A ]ó bornak nem kell cégér, ezek szerint a fö filmet is felesleges reklámozni. Hiszen aki egy kicsit figyelem­mel kíséri a világ filmgyártását, szinte biztos, hogy hallott vagy olvasott már a most bemutatásra kerülő alkotá­sok zöméről, főleg azokról, amelyek dijat is kaptak valame­lyik jelentősebb .fesztiválon. Válogatásunkat elsősorban azok­nak állítottuk össze, akik tanácstalanul állnak a téli film­szemle plakátja előtt, s a huszonhárom alkotás közül a leg- jobbakrá kíváncsiak. Kezdjük a sort a közelmúltban elhunyt Huszárik Zoltán művével, a Csonlváryval, amelynek főszerepét a bolgár ISZHAK FINCI alakítja. A film egy festőről szól, aki a valóságot hajszolja és egy színészről, akinek Csontváryt kell életre keltenie, to­vábbá a századelő magyar kulturális világáról, napjaink ön­pusztító tehetségeiről, azok művészi és emberi válságáról és egy rendezőről, aki tisztelettel hajt fejet a magyar művészet „magányos cédrusai“ előtt. Brecht kortársa, Ödön von Horváth Maximilian Schell alko­tásában lesz Jelen a filmvásznon. A Mesél a bécsi ardő me­lankolikus történet a harmincas évek osztrák fővárosáról és Marianne-röl, aki nem az apja által kiszemelt kövér hentes mellett dönt, hanem egy Jóvágású fiatalember mellett, akiről csak később derül ki, hogy semmirekellő. És amint az Ilyenkor általában lenni szokott, a lányt kitagadja az apja, s konzerva­tív rokonai tétlenül nézik tragédiába hanyatló szenvedéseit. A lányt BIRGIT DOLL kelti életre; Jól Jegyezzük meg a nevét, mert megérdemli. Egy vaskos családi album elsárgult totói elevenednek meg a Grúz életképek című szovjet filmben, amely azért számíthat tetszésre, mert eredeti színeiben villantja fel egy grúz falu életét. A film rendezője NANA MCSELIDZE, aki szeműnk láttára lapoz az albumban, s még csak meg sem próbálkozik szebbnek mutatni azt a világot, ahol felnőtt, ahol gyermekkorának legszebb éveit töltötte; nem pironkodik a Jó, öreg nagyanya rigolyái miatt, s nem szégyell vidéki ismerő­seit sem, hiszen tőlük kapta mindazt, ami egész életre szóló útravalónak számit. Hal Ashby filmje, a Hazatérés hosszú Ideig szerepelt az amerikai mozik sikerlistáján. Főszereplője JOHN VOIGHT (6 volt az éjféli cowboy), aki 1978-ban Cannes-ban a legjobb férfialakftás diját kapta, 1979-ben pedig Oscar- és Arany Glóbusz dijat kapott Luke Martin megformálásáért. Luke, sok társához hasonlóan a vietnami fronton sebesült meg, a film elején már lábbénuiásban szenved, és ágyban, majd tolóko­csiban éli az életét. Hogy értelmetlen célok érdekében küld­ték a háborúba, már tudja, csak arra nem Jött még rá, mit várhat a szerelemtől, amely ott köszönt rá a hadlrokkantak kórházában. A cseh Frantiéek VláSil pályakezdő színésznőre bízta filmje főszerepét. ILONA SVOBODOVÄ egy tizennyolc éves lányt kelt életre a Kfgyóméregben, aki anyja halála után dönti el, hogy felkeresi addig nem ismert apját. A téli szünidő ahhoz is elég hosszúnak bizonyul, hogy Csontváry... Drahota Andrea és Dajka Margit. (Markovics Ferenc felvétele) ' FILMSZEMLE Klgyómőreg... Ilona Svobodová és Josef Vlnkláf Vladka és apja Ismeretséget s talán még barátságot is kösse­nek, óm az élet újabb meglepetéseket tartogat a lány szá­mára. FELLINI alkotása, a Zenekari próba eredetileg a televízió számára ké­szült, később mégis az olasz mozik tűzték műsorukra. A cím tulajdonképpen mindent elmond, annyit azonban mégis hozzá­tehetünk, hogy nemcsak próbát láthatnak majd a nézők, ha­nem megismerkedhetnek a zenekar tagjaival Is. Emberek, Jellemek, sorsok villannak majd fel, ha kell humorral szí­nezve, máskor meg szomorkásán. Hogy milyen a karmester? Elégedetlen, diktatórikus hajlamú, s ráadásul német akcen­tussal beszél. így aztán még biztosabbra vehetjük, kire Is hasonlít Igazában. Andrzej Kotkowski, az elsőfilmes lengyel rendező egy ka­tonai fogolytábor mindennapi életét mutatja be, ahol lengye­lek, franciák, angolok, belgák és norvégok éhen és szomjan dolgoznak. A kőfejtőben tűz a nap, a lelkekben lángol a ki­szolgáltatottság elleni düh, az arcok nyomott hangulatról tanúskodnak. A mély depressziót csak a közös cél, az együt­tes elhatározás oldhatja fel, amelyet a sportban találnak meg a katonák. Az Olimpia '40 főszerepét KRYSZTOF JANCZAR alakítja, akit először látunk a filmvásznon, de minden bi­zonnyal nem utoljára. Bécsi keringő dallama szárnyal a szárd hegyek fölött, köz­ben egy apa vesszőzéssel Idomítja a gyermekét, úgy, ahogy azt vele tették annak idején. Gavrino, a fiú Juhok és kecskék pásztora, primitív körülmények között él, analfabéta. Aztán behívják katonának, s akkor döbben rá, mennyire tudatlan, mennyire nem ismeri a világot. Húszévesen kezd el tanulni és erős kitartással még'az egyetemet is elvégzi. Közben szün­telenül harcban áll a családjával, akik szent meggyőződéssel állítják, hogy aki nem úgy keresi a kenyerét, hogy műveli a földet, ollvabogyót gyűjt, állatokat nevel, az haszontalan, rossz ember Paolo és Vittorio Taviani, az olasz rendező test­vérpár egy 1975-ben megjelent önéletrajzi regény alapján ké­szítették el az Apámuram című filmjüket, amelyben SAVERIO MARCONI Játsza a fiú összetett szerepét. Cannes-ban dijat kapott és egész Európában telt házak előtt vetítik Szabó István filmjét, a Mephistót, amelynek fő­szerepét a kiváló osztrák színész, KLAUS MARIA BRANDAUER alakítja. A regényt, amely filmre kívánkozott, Thomas Mann .fia, Klaus Mann Irta 1936-ban. A történet főhőse (az író só­gorai) Hendrlch Höfgen (a valóságban Gustav GröndgensJ, az ünnepelt színész, akinek leghíresebb alakítása Faust Me- phistója volt. Démoni álarcát azonban lemcsak a színpadon használta — magánéletének is elengedhetetlen tartozéka lett. Mert Höfgen képtelen elviselni az élet árnyékos oldalát, nem tud siker és szeretet nélkül élni. És akit szeretnek, annak tapsolnak. Zúgjon hát a taps, nem baj, ha olyanok is összeverik a tenyerűket, akik a náci hatalom legfényesebb eszközét lát­ják benne. Höfgennek semmi sem számit, csak a siker. És így válik árulóvá, önmaga és mások árulójává és megint má­sok kiszolgáltatottjává. S ezzel a szereppel megszakad a sikersorozata, senki sem tapsol neki, pedig most is tehetsége­sen, nagy átéléssel alakított. SZABÓ 6. lASZLÚ ________________OSTRAVAI TAPASZTALATOK_______________ IFJÚ ALKOTÓK SZEMŰJE Hazánknak nem csupán fontos ipari, ha­nem kulturális központja is Ostrava. Az it­teni Profit kiadóvállalat gondozásában Je­lent meg nemrég az ifjú alkotók Oheű (Tűz) című almanachja, amelyet Lubomir Petr kiadói szerkesztő állított össze. A több mint háromszázharmlnc oldalas gyűjtemény ezerszáz példányából a véletlen folytán ke­rült kezembe egy kötet, hogy a prágai gyorsvonaton belelapozva már le se tegyem, amíg végig nem tanulmányozom. A belső címoldal tanúsága szerint ez a könyv már a harmadik ilyenfajta vállalkozás. Belemé­lyedve azonban mást is megtudunk belőle. Mindenekelőtt azt, hogy az észak-morva kerület művelődésügyi szervei és intézmé­nyei az Ifjúsági és más szervezetekkel és klubokkal együtt felkarolnak minden al­kotó kezdeményezést. Fiatal írók, költők, grafikusok fórumot, bírálatot és biztatást kapnak tőlük, s különböző tormában támo­gatási is. Ennek egyik Ilyen formája éppen a ke­zemben tartott tűzvörös fedelű almanach, amelynek lapjain olyan fiatal alkotók ne­vével találkozom, akiknek műveit már lát­tam vagy olvastam valahol: például Éva Hrubová már nemegyszer szerepelt költe­ményeivel a Cseh írószövetség lapja, a Lí- terárnf méslőnlk Dllna (Műhely) elnevezé- sQ rovatában és más folyóiratokban, de o- lyanukéval is, akik újak számomra. Van­nak a szerzők közt csehek, de szlovákok is, mint például Ján Brezina, Marián Ku- bica vagy Dagmar Rázgová, és lengyelek l8, mint Anna Filipkowa. Igen tág az almanachba foglalt művek­nek nem csupán a tárgyköre, széles az al­kotók kifejezőeszközeinek skálája is. Szin­te természetes, hogy az ostraval Profil Je­len gyűjteménye, az Oheft, nem kiforrott művészek és .műalkotások tükre, de a kez­dő és haladó alkotók munkásságának leg­javát hozza. S a fiatalok kertelés nélkül írják vagy rajzolják mag mindazokat a té­mákat, amelyek nemzedékünket foglalkoz­tatják (szerelem, sorsféltés és még sok minden más), de olyan kérdéseket sem fél­nek felvetni, amelyek a második nagy vi­lágégés idején nagyszűlelk és szüleik nem­zedékére vetették árnyukat mint pl. Jlfí Stanék Pflbéh (Történet) című tizenhárom részes díjnyertes költeménye. Díjnyertes? Igen, Ostrava és Morvaföld nagy Irodalmi és művészi hagyományain épül a fiatal alkotók, szárnypróbálgató mű­vészek ösztönzését szolgáló pályázatok so­ra. A pályadíjak, elismerések, de a bíráló szavak Is nagy segítséget Jelentenek a fia­taloknak, akiknek azonban a legnagyobb bátorítást nyilvánvalóan az adja, hogy a szer­kesztő a zsűri rostáján átesett sikerültebb alkotásokat is felveszi egy ilyen gyűjte­ménybe. A legszebb kitüntetés azonban mégis az, ha az almanach vége felé meg­különböztetett kiemeléssel közük a díjnyer­tesek alkotásait. Röviddel az év befejezése előtt újra Ost- ravára szólított a kötelesség, és egy szom­bati napon Vítkovlce dolgozóinak művelő­dési házában az előcsarnokban felállított képzőművészeti kiállításra lettem figyel­mes. Festmények, metszetek, faragványok, kerámia figurák és más műalkotások meg­tekintésére hívott fel a sokatmondó felirat: GENERACE ’81. Érdekelt a dolog, mert sejtettem, hogy Ismét fiatal alkotókat elkötelezett munkára serkentő pályázatról van szó. S mint kide­rült, épp az Imént tűzték a díjnyertes mű­alkotások mellé a „helyezést“ Jelölő cédu­lát. Az amatőr képzőművészek kategóriájá­ban (IFI Dávid Város című olajfestményé­vel vitte el a pálmát, dr. Zdenék Bugaő és Roman Kuba alkotásai második dijat kap­tak, harmadik díj Jutott Éva Junková, Du San Pavllk és Miroslav Stanék alkotásai­nak. A hivatásos képzőművészek kategóriájá­ban (IFI Mikeska Csendélet teáskannával című olajfestménye került az első helyre, a második helyen Jarmlla PFlbylová és Va­sil Leseiéin állnak, a harmadik helyet pe­dig Zlata DouSanová és Miroslav Pesch művel foglalták el, A kiállítás megtekintése során azt is megtudtam, hogy az alkotóverseny, amely­nek már több esztendős hagyománya ala­kult ki, nem csupán a képzőművészek fó­ruma, hanem a kezdő irodalmároké, zene­művészeké is. Ennek megfelelően több ága­zata van. Az ostraval művelődési házban ezen a napon a tárlaton kívül más rendez­vények is „zajlottak“, s az első emeleti helyiségeket épp a GENERACE '81 résztve­vői, zsűrije és közönsége számára tartot­ták fenn. A nagyteremben ünnepélyes ke­retek közt adták át a nyertes pályamOvek- nek odaítélt dijakat és elismerő oklevele­ket. Jarmlla Adámkové, az Ostraval Kerületi Kulturális Központ módszertant osztályának dolgozója viseli a szivén az alkotóverseny minden ügyét, ő a lelke, lendíti előre, és segíti az ifjú alkotókat, bátorítja. Jó taná­csokkal látja el őket. Tőle tudtam meg, hogy az idei fórum már sorrendben a ti­zenkettedik, s irodalmi, képzőművészeti és zenei ágazatán százkilencvenhat ifjú al­kotó szerepel műveivel. A GENERACE (Nemzedék) elnevezésű al­kotóverseny évfolyamát a folyó évszám két utolsó számjegyével Jelölik. Meghirdetése minden évben új ösztönzést ad a fiatal al­kotóknak, és mint megtudtam, nemcsak Morvuföldről, hanem Csehországból, sőt Szlovákiából is Jelentkeznek prózalrók, köl­tők, zenészek és képzőművészek pá­lyaművekkel. Hallottam, hogy tanul­mányok, szakma, hivatás tekintetében igen sokféle életpályára készülnek az alkotó- verseny résztvevői. Az eredményhirdetés zá­róünnepségén azonban egyforma lelkese­dést, egymás művel Iránti megbecsülést láttam arcukon, azokén is, akik nem sze­repeltek a díjnyertesek között. Az ünnepélyes díjkiosztás után az alko­tóverseny résztvevői a szakágazati zsűrik tagjaival más-más helyiségekbe vonultak, hogy meghallgassák tanácsaikat, bíráló és ösztönző szavaikat. Érdekelt, kik azok, a- klk nem sajnálják az Időt és fáradságot, hogy felkarolják a fiatalok próbálkozásait, és útjukat egyengessék a művészt sikerek felé. Az irodalmi bíráló bizottság elnöke Jlfl Svoboda Irodalomkrltlkus, az ostraval ta­nárképző főiskola cseh nyelv és Irodalom tanszékének vezetője, munkatársai Milan Blahynka, a tudományos akadémia irodal­mi Intézetének dolgozója, Jaroslav Sekera, a tudományok kandidátusa, akt az ostraval főiskolán a cseh és az orosz nyelvvel fog­lalkozik, Lubomir Petr, a Profil könyvki­adó szakszerkesztője, valamint Vladimír )iistl, a prágai Odeon szépirodalmi könyv­kiadó szerkesztője és a Viola Irodalmi Színpad vezetője. Meggyőződtem róla, hogy Ilyen szakava­tott művészekből, pedagógusokból, akiknek hlvatásszeretetükön kívül a fiatal alkotók iránti megbecsülése is közismert, válogat­ták össze a zenei és képzőművészeti szak­ágazati bíráló bizottságok tagjait is. Ezért fogadták az alkotóverseny résztvevőt az e- redményhlrdetést és az Indoklást, valamint a segítő szavakat bizalommal és megértés­sel. A pályaművekkel — mint megtudtam *— hónapokig foglalkoztak. Az eredményhirde­tésig elkészült a kerületi kulturális köz­pont GENERACE ’81 című színes fedelű, nyomtatott és Illusztrált füzete, amely az előző évfolyamot is felidézi, de részletesen tájékoztat az idei verseny tartalmáról, cél­járól és eredményeiről is. Külön pozitívu­mának tartom, hogy a díjnyertes pályamű­vek reprodukcióit is aránylag tiszta, feke­te-fehér nyomdatechnikával hozza. Már ki is írták országos jelleggel a XIII. évfolya­mot: GENERACE ’82. Részt vehetnek azok az ifjú alkotók, a- klk 1982. Június 30 lg a pályázat határide­jéig nem töltik be 35. életévüket. Hasznos­nak tartanám, ha minden Ifjú prózalró vagy költő, festő vagy grafikus és zeneszerző megismerkedne az észak morvaföldi alko- tóverseny pályázati feltételeivel, amelye­ket — ha jól tudom — szívesen elkülde­nek az érdeklődőknek. (Cím; Krajské kul- túrnl stFedlsko, Varenská 51, 709 48 Ostra­va 1.) Megismerkedés, részvétel vagy csak kapcsolatteremtés és tapasztalatcsere is gondolatébresztő, ihlető és ösztönző erővel hathat mindenütt, ahol a fiatal tehetség egymaga birkózik az alkotás problémáival, s nincs, akire támaszkodjék. Vagy ha csak látszólag nincs, kulturális szerveknek, mű­velődést központoknak, kultúregyesületek- nek, ifjúsági csoportoknak és Iskoláknak mutathatnak utat az ostraval tapasztalatok. Szánté György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents