Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-29 / 26. szám

3 Ezekben a napokban még na­gyon sok végzős középiskolás azon töri a fejét, merre? Merre vegye útját a közép- és szakkö­zépiskola befejezése után. Melyik város, falu, melyik munkahelyét, '(izemét, vállalatát, szövetkezetét válassza? Vajon hol lesz Jobb munka, kollektíva, munkakörnye­zet és nem utolsósorban hol lesz magasabb fizetés? Valamennyi lé­nyeges szempont, a Jól, örömmel, becsületesen végzett munka felté­telei. Az elhelyezkedés, a mun­kahelyválasztás dilemmája előtt álltak ottjártamkor a Nagykaposl '(V. KapuSanyl Mezőgazdasági Szakközépiskola végzős diákjai Is. 'Az a harminchét negyedikes, akik vagy négy évvel ezelőtt vé­letlenül-e vagy tudatosan, az most már mindegy, a mezőgazdaságot választották. Furcsamód a har- mlnchetes létszámú osztályban tl- renhárom a fiú és huszonnégy a lány. Meglepő arányi Arról már nem la beszélve, hogy a lányok után nem Igen kapkodnak a kör­nyező mezőgazdasági üzemek, ne­kik tényleg gond az elhelyezkedés, míg a fiúkat hívják Ide Is, oda is. 'Aa ok ismert és nem új keletfí. A szövetkezetek, állami gazdasá­gok vezetői nemegyszer panasz­kodva említették, hogy az iskolá­ból kikerSU lányokra egy, két, ma­ximum három évig lehet számíta­ni: férjhez mennek, gyermeket szilnek és nevelnek, s ha vissza mennek is dolgozni, a gyerek be­tegeskedik, gyakran ki kell ma­radniuk a munkából... De hozzá­tették: tisztelet a kivételnekl ’Az érettségi első napján meg- kérdeztSk a mezőgazdasági isko­la IV- A osztályának néhány ta­nulóját: miért választották ezt az Iskolát, milyen volt az eltelt négy év, milyenek az elvárásaik, munkahelyükkel szemben. ERIKA SZÉTSZÉLED AZ OSZTÁLY latra, valószínűleg ott is kezdek majd dolgozni, bár nagyon sze­retnék haza menni, a szentesi szö­vetkezetbe. Egyelőre sok jóval nem biztatnak, bár megígérték, hogy egy csoportvezetői munka­kör megüresedése esetén tudná­nak alkalmazni. Hogy vállalnám-e ezt a munkát? Igen, s ha meg a növénytermesztésben kellene ténykednem, duplán. Igaz, ha min­den kötél szakad, megfelelne va­lamilyen irodai munka Is. Kezdet­ben nemigen válogathat az em­ber. MARIKA ^ f „Az volt a gyermekkori álmom, hogy óvónő leszek“. Tóth Erika Bodrogról került az is­kolába: — Az volt a gyermekkori ál­mom, hogy óvónő leszek. A ki­lencedik után óvónőképzőbe akar­tam menni, de erről a tanáraim lebeszéltek. Mint falusi, szerettem a természetet, a kertet, a növé­nyeket, így természetes volt, hogy ebbe az iskolába jelentkeztem és hát felvettek. Az igazat megvall­va, tetszett, jó volt, szép volt a négy év. Jól ment a tanulás is. Az első és a második év fo­lyamén azért ért néhány meglepe­tés. Én korábban sok-sok termé­szeti, biológiai folyamatot sokkal egyszerűbben képzeltem, s itt lát­tam csak, hogy a valóságban mennyire más, bonyolult. A ta­nulás, az ismeretszerzés éppen ezért érdekesebb, izgalmasabb volt, és pedig igyekeztem min­dennek megfejteni az okát és ér­telmét, megtudni egy-egy folya­mat „kulisszatitkait“. Sajnos, az eddig viszonylag fel­hőtlen diákéveket most már fel­váltják a gondterhelt napok: nincs még munkahelyem. Az érettségi vizsga eredményétől függően ben­nünket a járási termelési igazga­tóság helyez el ^ három hónaptól égy évig terjedő időre, s ezekre á b'-napokra a termelési igazga- tósf‘ 'ól kapjuk a fizetést. A prob­léma ott kezdődik, hogy mivel én iBéresre jártam szakmai gyakor­sza az idegen tájtól, az utazástól, csak valami megfelelő, jó munkát kapnék. Ilyenkor kicsit irigylem a fiúkat, őket hívják, keresik, ne­kik azonnal kínálnak munkát, még akkor is, ha gyengébb a tanulmá­nyi eredményük. De egy lány, le­het akármilyen jó tanuló, a me­zőgazdaságban még sokan idegen­kednek tőle. És hiába bizonyítot­tak a korábbi végzős évfolyamok lányai, hiába mutattak föl közü­lük nagyon sokan kimagasló e- redményeket, a tévhit tovább él, tartja magát. TIBOR „Mindenütt egyforma volt a vá­lasz: nincs.“ Baba Mária szentesi (SvátuS). Mint mondja, őt Is Inkább az óvó­női pálya vonzotta, de neki sem sikerült bejutni a losonci (LuCe- nec) óvónőképzőbe. Szülei Is, ta­nárai is azt tanácsolták, jelent­kezzen a mezőgazdasági Iskolába, mondva, közel, szinte helyben van. — Tudom, a két hivatás meg­lehetősen távol esik egymástól, mégis megszerettem ezt az isko­lát, a mezőgazdaságot, a növény- termesztést. Ha nem is mondha­tom el, hogy egyértelműen Jó volt számomra az itt töltött négy év, most, az érettségi napján termé­szetesen kicsit nosztalgiával gon­dolok vissza erre az időre. — Hogy van-e már munkahe­lyem? Fájó kérdés. Érdeklődtem, puhatolóztam mindenfelé, és min­denütt egyforma volt a válasz: nincs. Úgy gondolom, ahol volt is, fiúknak tartogatják. így aztán ná- gyon Igyekeznem kell a vizsgá­kon, hogy minél johb eredményt érjek el, így a járási termelési Igazgatóság legalább tíz hónapra elhelyez valahol. Aztán pedig majd meglátjuk, majd megismer­nek abban a szövetkezetben, aho­vá elhelyeznek és maradhatok. — Gondolkoztam már azon is, hogy jelentkezek valamilyen két­éves szakiskolába, de aztán rá­jöttem, azzal se nyernék sokat, hiszen már így is van szakma a kezemben. Tudod, én az osztály­társaimmal ellentétben elmennék távolabbra ■ is, nem riadnék vlsz­„Nálam céltudatos volt a pályavá­lasztás." Szalay Tibor Bajánházáról (Ba- jany] jár Nagykaposra. Apja a mezőgazdaságban dolgozik, azt mondja, így természetesnek tet­szett, hogy követi szülei hivatá­sát. — Korábban is úgy tűnt, s ez ma is a véleménye, hogy tuda­tos volt a pályaválasztása. S hall­gatva a lányokat, örülök annak, hogy abba az iskolába járhattam, olyan pályát választhattam, ahol eddigi céljaim valóra is váltak. Tibor a négy év alatt kitünte­tett tanuló volt. Ezért aztán szin­te természetesnek tűnt az, hogy Jelentkezett Nyitrára a mezőgaz­dasági főiskolára. A harminche­tes létszámú osztályból ketten ké­szülnek főiskolára, ő az egyik. Bízik abban, hogy a főiskolán Is megállja majd a helyét, s négy év múlva mint mezőgazdasági mérnök térhet vissza szülőfalujá­ba. JÁNOS ISTVÁN Fédor István a tíz kilométerre levő Leleazről utazik az iskolába. „Nem akarok a mezőgazdaságban Szülei már évek óta az állatte- elhelyezkedni.“ nyésztésben dolgoznak. Mondja, gyakran jár nekik segíteni, így Tárczy János Nagytárkányból az alapiskola befejezése után ná- (Veiké Trakany) került az isko­la is kézenfekvő volt a pályává- lába. Mondja, nála azért esett er- lasztás. Igaz, Sarcára, egy másik re a sulira a vála.sztása, mert nam mezőgazdasági jellegű iskolába volt a közelben semmilyen más Iskola. Meg aztán két bátyja az ipariban végzett, s ő már nem akart oda menni, ellenben érett­ségivel végződő iskolába akart je­lentkezni. Mindenesetre furcsa in­dok, mondom is neki, amire Já­nos még furcsább válasszal áll elő: — Nem akarok a mezőgazdaság­ban elhelyezkedni: a vasúthoz megyek. Gyorsan meg is Indokolja: — Nézd, a mezőgazdaságban az embernek tavasztól őszig nincs egy szabad perce sem. Dolgozni kell reggeltől estig, gyakran még szombat vasárnap is. Hát kell ez nekem? A vasútnál letudom szé­pen a nyolc órát, aztán a magam ura vagyok. Arról nem is beszél­ve, hogy még szabadjegyem is lesz, ingyen utazhatok. Csupa előny! János mégis azt vallja, hogy jól érezte magát az iskolában, hogy szereti a mezőgazdaságit is. Sőt, büszkén mondja, hogy hívták őt a királyhelmeci állami gazdaság­ba, de a vasút ajánlata még csá­bítóbb. MARIÁN Ivánek Marián a közeli Pólyán- ból (Pofanyl jött. Ö a világ legter­mészetesebb hangján mondja azt, hogy mezőgazdász akart lenni, ezért tudatosan választotta ezt az iskolát, meg azt is, hogy az érett­ségi után a mezőgazdaságban sze­retne elhelyezkedni. — Ez csak természetes — mond­ja —, hiszen nagyapám évekig volt szövetkezeti elnök, s folyta­tom én is a hagyományt, mert ná­lunk a mezőgazdaság szívügy. „Egész tűrhető volt az eltelt négy év'.“ miatt nem vették fel. Utána ke rült Kapósra. >— Egészen tűrhető volt az el­telt négy év. Ha nem Is minden­ben, de általában megértettük egymást. Nekem szimpatikus volt az iskola légköre is. Aki akart, sok érdekeset, hasznosat megta­nulhatott. >— Haza, a leleszi szövetkezet­be szeretnék menni. Már többször beszéltem az állattenyésztő telep vezetőjével, aki megígérte, hogy az érettségi után fölvesz. Az egyik állattenyésztési részleg vezetője épp most megy nyugdíjba, és an- nek a helyére megyek majd én. Hogy nem félek-e egy idős, ta­pasztalt ember helyét betölteni. Egyszer mindenkinek el kell kez­deni valahol. Én egyelőre „csak“ annyit mondhatok, hogy szeretem a mezőgazdaságot, szívesen me­gyek oda, s igyekszem majd be­csületesen, jól dolgozni. A többi már nemcsak rajtam múlik ... „Nálunk a mezőgazdaság szív­ügy.“ Beszélgetésünkön Jelen volt Kancel Józsefné vezető nevelönö, akitől búcsúzóul egyebek között azt is megtudtuk, hogy a végzős lányok enyre nagyobb elhelyez­kedési nehézségekkel küszköd­nek, míg a fiúk munkaválasztási problémája nem súlyosbodik, a- mellett a környező gazdaságokban nagyon sok idős, képesítés nél­küli ember van vezető beosztás­ban. Hogy ezzel a kijelentésével mire céloz, érthető. És egészen végétéiül még hozzáteszi: a szep­temberben nyíló első osztályba kö­zel ötvenen jelentkeztek s közü­lük harmincat vettek fel, s me­gint a lányok vannak túlsúlyban. ZOLCZER JÁNOS V. É. felvételei jélerttkezett először, de helyszűke magyar tanítási nyelvű szakközép- lesz.“ ..Szeptemberben harminc elsősünk

Next

/
Thumbnails
Contents