Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 3. szám

;,ÜSZÓ“-íCSECSEMÖK Dr. Vlagyimir Gutermann 50 é-M körüli orvos élete céljául tűzte ki, hogyha moszkvai-gyerekeket már cse­csemőkorukban megismertesse, az úszás örömeivei. Százezerre becsülhető azoknak a szovjet gyerekeknek * a száma, akik módszerei segítségével sajátították el az úszás tudományát. Miért tekinti küldetésnek Vlagyimir Gutermann en- nek a feladatnak a megvalósítását? Erre talán, a leg­jobb választ saját élettörténete adja. Vézna, sovány, sokat betegeskedő gyerekként nőtt fel. Nyolc-kilencéves korában Játék közben kétszer is majdnem belefulladt szülővárosában a kavicsbánya vizébe. Ez a kellemetlen élmény elkísérte későbbi éveiben, majd meghatározta élete útját is. Már orvostanhallgató korában rendkívül behatóan foglalkozott az úszásnak, a fürdésnek és általában a víznek az emberi testre gyakorolt hatásával. Az egyik moszkvai uszodában nagy élményben volt része. Saját szemével látta, hogy az egyik ismert úszóedző napon­ként foglalkozott az éppen akkor született kislányával a medence melletti kis meleg medencében. A kislány ugyanis koraszülött volt, mindössze 1600 grammos, és az orvosok nem nagyon bíztak életben maradásában. Hála az apa bátorságának, a kislány nagyon szépen fej­lődött és gyorsan növekedésnek indult. Ez a példa jó bizonyíték volt az orvosnak, hogy a ylz mennyire segíti a csecsemők fejlődését. Ettől kezdve az orvos támoga­tókat keresett, és az egyik pollkllnika uszodájában rö­videsen munkához látott. A szülök, elsősorban a fiatal anyák segítsége nélkül azonban nem sokra ment volna. A kísérletek közben ugyanis az anyák töltötték be az „úszóedző“ Szerepét. A két hónap körüli csecsemőket egy 36 fpkos kis me­dencébe tették;.. A csecsemő a medencében anyjával Ját­szani kezdett és ösztönösen az úszáshoz hasonló moz­dulatokat tett A csecsemők a vízben hátukon feküd­tek, és az anya kezében megcsillantak a feltűnően szí­nes Játékszerek, hogy így ébresszék fel a gyermekek markolásl reflexét. Az első. héten a-foglalkozások alig tíz percig tartottak. A második héttől kezdve már egy- -egy perccel tovább maradtak a vízben, s a második hónaptól egy-egy fokkal csökkentették a víz hőmérsék­letét egészen 28 fokig. Az „úszóedzéseket“ állandóan fi­gyelemmel kísérték az orvosok is, s az eredmények minden várakozást fölülmúltak. Ezeknek a csecsemőknek az életútját később is fi­gyelemmel kísérték. Hatvan százalékuk soha nem szen­vedett semmiféle meghűléses betegségben, tüdejük és szívük, valamint általában egész izomzatúk erősebben fejlődött, mint a többi hasonló korú gyermeké. A „nem­úszóknál“ magasabbra nőttek, mellkasuk erőteljesebb, mozgásuk Jobban összehangolt lett. Az első pollkllnikai úszómedence óta 48 úszómedence létesült Moszkvában. Kizárólag a szovjet fővárosban körülbelül 150 orvos és ápolónővér kíséri állandó figyelemmel a csecsemők „úszását“. A szovjet egészségügyi minisztérium is min­den erejével támogatja a Gutermann-féle csecsemő­úszást, és az egész Szovjetunió területén további fél- ' száz úszóközpont létesült, ahol a csecsemők ^kélíö'féli ügyelet mellett barátkozhatnak a vízzel. „TÜZPARANCS‘^ SGHLADMINGBAN OJSAGHIR: Január 27. és február 7-e között Schlad- mingban rendezik az alpesi világbajnokságot. A kilenc­venöt százalékban befejezett előkészítő munkálatokra eddig félmilliárd schillinget költöttek. A kis stájer városkában és környékén mintegy 26 000 szálláshelyet, biztosítanak - a vendégeknek, és ebből ma még 2500 ágy szabad. Ha ezeket a szálláshelyeket is le­foglalják, akkor a Salzburg környéki Magrlanban még újabb 2000 szálláshelyet tudnak a-vendégek rendelkezé­sére bocsátani. így összesen négyszázezer érdeklődőt várnak. Schladming környékének síterepef minden igényt ki­elégítenék. A'pályák hossza több mint 200 kilométer, és több mint száz felvonó áll a slzök szolgálatára. Kitűnően karbantartott hegyi utak, jégpályák és szánutak teszik még vonzóbbá a vidéket. Az alpesi sívilágbajhokság színhelyét mindenféle jár­művel meg lehet közelíteni, és a szálláshelyekről gya- logszerrel is gyorsan el lehet jutni. Leslklópályája a leggyorsabb a világon. A több mint 11 millió schilling költséggel kialakított pályákat külön­leges biztonsági hálók és kerítések szegélyezik. További 22 milliós költséggel mesterséges havat előállító beren­dezésről is gondoskodtak. Már a hőágyúknak is kiadták a „tüzparancsot“ és több mint 20 ágyúcsö együttes munkájával rövid idő alatt fehérbe öltöztették a pályákat. Az első prőba napján a természet is segített; ihett 30 cm-rel toldotta meg a hóréteget. A hőágyúk órán- - ként 350 köbméter havat tudnak „kilökni“ a pályákra. Működésükhöz mindössze mínusz 2 fokos hőmérséklet szükséges. Különben a műhó minősége semmiben sem különbözik a természetes hótól, sőt tízszer ellenállióképe- sebb, így a műhavat kb. három bétig‘lehet használni. ■ A világbajnokság lebonyolítását tehát a hő. hiánya . már nem akadályozhatja meg, legfeljebb a köd és az esetleges ködszitálás nehezítheti a versenyzők dolgát. Az osztrák versenyzők már a helyszínen készülnek a világbajnokságra, hiszen ők a hazai közönség előtt szeretnének bizonyítani. A vezetők azonban óvatosak. A svájciak példájára hivatkoznak, akik az 1974-ben St. Morltzban rendezett világbajnokságon átlagon fe­lüli sikert vártak, s helyette a svájci sisport valóságos Waterlooja lett. Kari Kahr, az osztrák férfiversenyzők főedzője legalább három érmes helyezést remél, míg Kurt Hoch a női versenyzők mestere már egy éremmel , is megelégedne. HITVESI VALLOMÁS AZ ÉV LEGJOBB LABDARCGÖIÁRÖL Van-e még vajon Jelző, amelyet nmi használtait Ján Kozákkal kap­csolatban? Az élmúlt óv legjobb ha- ^ai futbalis'tájáról. szinte mln- aent megírtak, .elmondtak , már. Alig van olyan hetilap, amely ne hozta volna címlapon; nyilatkozatait ögyré-másra közölték a napilapok, a ráülő és a tévé. Ján Kozák, a Ltv ■komotíva KoSice játékosa, aki jelen­ig a bajnokesélyes DuMa Praha tóyik kulcsembere*: élete eddigi leg- suteresebb esztendejét zárta tavaly. 9-. lőtte a világbajnoki döntő mező­nkébe jutott válogatott legtöbb gól­éit, 6 játszotta végig mindegyik mér- iíöiést, ő volt jelenlegi egyesületé­ben a legjobb játékos — egyszóval; Kozáknak tavaly minden sikerült. Mi újat írhatnék hát róla? Vala­micskét azért mégis. Pályafutása kez­dete óta figyelem, évek óta ismerem ^Zt a sportembert. 1980 telén a nagy­idal alapiskola tornatermében egy csapatban játszottam vele egy terem- focitornán. Szilveszter előtt egy nappal tör­tént a dolog. Mőder Józseffel és pe­dagógus barátaimmal közösen szer­veztük az év végi hancúrozást. Ko­zák éppen a szabadságát töltötte ott­hon. És mert barátait meg a focit Yveta Kozáková KOZÁKNÍ: nagyon fiatalok voltunk, amikor há­zasságot kötöttünk, ő huszonkettő, én tizenkilenc. Hat éve vagyunk háza­sok. — Milyennek találta udvarlóját? — Csendes, szerény fiú volt, a Lo- komotlva éppen a második ligában szerepelt, Janó akkor kezdett játsza­ni. Nem gondoltam volna, hogy eny- nyire viszi. — Tudjuk, hogy a térje matejov- cei. — Tartja-e szülőföldjével és szü­leivel a kapcsolatot? — Természetesen, bár amióta ka­tona, ez nehezebben megy. Így is el- -ellátogatunk Matejovcébe, az apó­som rheg az anyósom pedig ha Kas­sán járnak, mindig eltűnnek megnéz­ni az unokákat. — Hogy viselkedik Qgy élsportoló otthon? — Ügy látom, rutinós futballista lett, a mérkőzések előtt általában nincs rajtláza, a vesztett találkozók viszont izgatják, akkor ingerültebb. í— Most azonban kanyarodjunk vissza önhöz. Sportolt-e valaha? $rt-e valamit a focihoz? — Tulajdonképpen nem sportoltam, ha csak azt nem számítom, hogy a középiskolában kézilabdáztam. Édes­.NEM GONDOLTAM. HOGY ENNYIRE VISZI!“ nagyon szereti, szíves-örömest jött a Vasmű tőszomszédságában levő Nagy- idára (Velká Ida). Az első percek után — legnagyobb meglepelésemie — alig kapott levegőt. Az öltözőben magyarázta meg a Jelenség okát: tíz napja egyáltalán nem edz, és erre a gyakran napi három kemény tréning­hez szokott szervezet így reagáll Az­tán persze belelendült, és úgy Ját­szott, mint ahogy általában: nem tu- <tótt elfáradni. Később, a fehér asz­tal mellett is bebizonyította, hogy szervezete vásból van, és az évvégi búcsúztatást komolyan gondolja. Kozák még kezdő )á;tékos volt a Lo- komotívában, amikor Józsa, a gólki­rály kijelentette róla: „Ez a fiú már most szinte mindent tud. Ha hozzá­szokik a liga légköréhez, megerősö­dik, sokat hallunk még róla.“-Évekkel később, 1981 telén, amikor Ján Kozák már birtokosa volt az év labdarúgóját megillető koronának, Móder József, egykori klubtársa így jel}emí?Íéi..,Kozálth’tiagyon sok erőt, enefglát ‘ liiágába ^jrfiJtS emberek kö­zül válS. ’Á szervezeté szinte elnyű- hefetlen, képtelen elfáradni. Egy-egy lazítás után, amikor két-három kil-ót is .magára szed, neklgyűrközik, iel- vesz vagy három melegítőt, és olyan iramot diktál az edzéseken, hogy a lélegzetünk is eláll. Énnek a gyilkos Iráinhak persze haszna is van: egyet- ieh edzésén képes azt a két-három kilót ledobnll“ Tavaly ősszel Buzánszky Jenővel, az egykori magyar aranycsapat egyetlen „vidéki“ tagjával beszélgettem Nagy­magyaron (Zlaté Klasy). Buzánszky eímqndta, hogy nyugdíjban van már, még mindig Dorogon él, és most min­den Idejét a focinak szenteli, ő a Magyar Labdarúgó Szövetség egyik ellenőre. „Szemmel tartom a cseh­szlovák labdarúgást is, a tévémen Jól foghatom mindkét csehszlovákiai mű- SOKt. A múltkor a prágai Duklát néz­tem üteg, mondhatom, jó kis csapat. Különösen Kozák Játéka tetszett.“ Nem sokkal a kitüntető cím elnye­rése után felhívtam a Játékost, gra­tuláltam sikeréhez, és egyetlen kér­dést tettem fel neki: „Milyen volt az a bizonyos izlandi mérkőzés, a- mely váratlan döntetlent hozott, és amelyen ö lőtte az egyenlítő gólt?“ Kozák; „Furcsa meccs volt, mert nagyon hamar gólt kaptunk, és ez kizökkentette a csapatot. A pálya sem volt valami jó minőségű, egy­szóval nem ment a játék, de még így is egy sor gólhelyzetet dolgoz­tunk ki. De a legjobb pozícióból sem találtunk a nagy napot kifogó izlan­di kapus hálójába. Nekem is akadt néhány „tuti“ alkalmam, de a sze­rencse nem szegődött mellém. Az a bizonyos egyenlítő gól tulajdonkép­pen a véletlen műve, ez igazán nem volt kidolgozott helyzet. Masnitól hozzám pattant a labda. Nem a leg­jobban találtam el, de az a lényeg, hogy bementi így értük el az l:í-et, és végül ezen a meccsen múlott, hogy mi is a spanyolországi világbajnok­ság résztvevői lehetünkl“ Ml újat mondhatnánk még erről a remek játékosról? Egyik nyilatkoza­tában azt állította, hogy az év leg­jobb játékosa cím elnyeréséhez a fe­lesége hathatós segítsége is hozzájá­rult: „Két apró gyermekem van, a feleségem egyedül neveli őket Kas­sán. Én Prágában gondtalanul látsz­hatom, minden erőmet a focira össz­pontosíthatom. A feleségem részéről nagy áldozat ez: minden nap kemé­nyen megdolgozik a családért.“ Nosza, jött az ötlet, beszélgessünk el a megdicsért házastárssal, faggas­suk ki őt, hátha tud valami újat mon­dani olvasóinknak. Mit mond Yveta Kozáková? —I Mikor és hol ismerkedett meg jövendőbelijével? ' A Lokomotive stadionjában. Ott lakott ugyanis egy barátnőm, Kraj- őová, aki az elsőligás kosárlabda- csapat tagja volt. Öt voltam meglá­togatni — én született kassai vagyok, ö poprádi , és akkor találkoztam először Janóval. — Hány évesek voltak akkor? t— 0 érettségi után volt, akkor jött Matejovcéböl a Lokomotívába, miután az Iglói (Spiéská Nová Vés) isfjúsági ligacsapatban játszott már; apámmal viszont gyakran jártam meccsekre, ő a vetélytárs ZTS nagy szurkolója. Azt hiszem, értek a fo­cihoz, tudom például azt is, hogy ml a les. Amikor a Lokomotíva itt­hon játszik, én is ott ülök a tribü nőn, annál is Inkább, hogy a játé­kosfeleségek jóban vannak egymás­sal, és szinte mindenki kimegy meg­nézni a férjét. A férjem révén elkí­sértem a klubcsapatot vagy a válo­gatottat néhány országba: jártam pél­dául Franciaországban, Olaszország­ban, Ausztriában. — Utolsó kérdésemmel, tekintve, hogy csinos fiatal hölgy, a divat kö­rül tapogatóznék. Vannak-e kedvenc színei? Pigyeli-e a divatot? , — Tulajdonképpen szerencsés hely­zetben vagyok, mert a férjemnek jó ízlése van, és mivel ö Igazán sokat utazik, a családnak szép holmikat vá­sárol. ö öltöztet bennünket, mind­nyájunk megelégedésére. A divatot persze én is figyelem, de nem min­dig követem. Kedvenc színeim a zöld és a róz^saszín vagy az'■IbölVákZíh. ‘ Mondtunk-e valami újat az év já­tékosáról? Talán. Játékstílusát most nem elemezzük, az olvasóink maguk is megteszik, mérkőzések közben és után. Befejezésül kívánjunk legalább olyan sikeres esztendőt J4n Kozák­nak, mint a tavalyi volt neki, és a nemzeti tizenegynek is jöjjön ki a lépés a világbajnokságon, a Dukla hosszú szünet után nyerjen ismét bajnoki címet, a ligában, és kulcs­embereit kerüljék el a sérülések. Kozákról megírták már azt, amit záróakkordként mi okvetlenül fon­tosnak tartunk megismételni: az or­szág egyik legkorrektebb, legsport­szerűbb játékosát tiszteljük benne, aki hazai és külföldi ellenfeleivel szemben is mindig lovaglás. Nem veszti el a fejét a legkritikusabb pil­lanatokban sem. Ilyen szempontból is példakép tehát. És még valamit: Ján Kozák az év labdarúgójaként is olyan maradt, a- milyen zöldfülű korában: tisztességes és szerény. Azt hiszem, ennél na­gyobb dicséretet senki sem kaphat. Batta György Kolár Péter felvételei fán Kozák két gyermekéTel mJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents