Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-08 / 23. szám
e’ifül Äi |iSli» ÉRETTSÉGIK Petőfi szigcirú purtréja alatt két lány izgul: luiianna. Buday Szerén és Cséplő Szabó Ica felel. D e tartsak talán valami sorrendet. A deszkából készült kis fészer alatt a kemence árasztja a meleget, égetik a már kész, megformált darabokat. Mennék tovább, de megállít egy tábla: A kerámia- műhelybe idegen csak a szolgáltatóüzem vezetőjével léphet bel Nem marad más hátra, megkeresem a fiatal, mozgékony, szimpatikus vezetőt, Bauman Fere.icet. Elmagyarázza, hogy kénytelen volt ezt az intézkedést bevezetni, mert egyszeriben any- nyian jöttek ide, hogy sokszor mér nem tudtak az emberek dolgozni. Aztán meg károk is keletkeztek A' nemzeti bizottság tagjai felvetették a gondolatot, szükség lenne itt helybe is ilyesmire, meg kellene próbálni. Amikor aztán kellően körvonalazták az elképzelést, nemcsak a község vezetői és a helyi párt- szervezet, hanem a Járási szervek is támogatták, a szolgáltatóvállalat pedig nekilátott, hogy végrehajtsa a feladatot. Nem volt éppen könnyű dolog, de azért min den várakozáson felül sikerült. Elmentek Modrába, meg Siladicébe, hogy megnézzék a gépeket, ás itt helyben elkészítették nemcsak a korongozót, hanem az agyagkeveröt — gyúrót és a szűrőberendezést is. Az öreg fészer alatt álló égetőkemencét egy galántal üzemtől kapták. Rendbehozták, megjavították, a ' kiselejtezett alkalmatosságot, ho?y addig Is égethessenek. —líg megjönnek az új kemencék. Most persze már itt vannak az ÚJ kemencék, csak a szerelőkre várnak, és Jó is lenne, ha már munkához látnának, mert a polcok teli vannak kész, égetésre váró vázákkal, tányérokkal. A földszinten beszélgetünk Bauman Ferenccel és Stefan Jáno korongozóval. Az utóbbin kívül még Katarina Bartusová dolgozik a kis kerámiaüzemben. Eleinte csak Katarina Bartusová korongozott, készítette a tányérokat, köcsögöket, vázákat, amfórákat, és ö maga is festette őket, de egy fél év múlva aztán Jött Stefan Jáno is. Ö Modrában tanult, és ott is dolgozott. Amikor (Folytatás az 1. oldalról) De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen az elmúlt hétfő reggelén, amikor riportunk készült a Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, csupán három diák volt túl az első érettségi tantárgy kérdésein. A három nappali és egy esti osztály 107 érettségizője még csak latolgatta esélyeit, izgult, tördelte ujjait. Janda Iván Igazgató szerint a többségnek nem volf oka félelemre, hiszen az írásbeli érettségi feladatokból kitűnt, hogy Jól ’dolgoztak az elmúlt négy év során. így az a közel nyolcvan diák is Jó esélyekkel indulhat a következő próbatételre, akik egyetemre, főiskolára Jelentkeztek. Erre is, akárcsak az érettségikre, alaposan fölkészítették diákjaikat, hiszen több főiskolai előadót, tanárt hívtak meg hozzájuk beszélgetésekre. Miközben az Igazgatói irodából fölbaktatunk a második emeletre, ahol az érettségizőket találjuk, az igazgatótól még megtudom, hogy az érettségik történetében az idén először szerepel a választható tantárgyak között a programozás és számítástechnika, ■ akárcsak a vegyi eljárások alapjai nevű tantárgy. Janda Iván, aki már közel három évtizede izgul együtt az érettségiző diákokkal, búcsúzóul még megjegyzi, hogy az érettségi bizonyítványt az idén a szülök Jelenlétében ünnepélyes keretek között adják át, s reméli, mind a 107 diák átveheti majd. Az egyik érettségiző osztály előtt a még „civilbe“ öltözött Weppery Anikó Izgul, akire csak a negyedik napon kerül majd sor. Elmondja, hogy most, az utolsó napokban vlsz- szagondolva az iskolában töltött négy évre, a különféle osztálykirándulásokra és egyéb közös akciókra emlékszik a legszívesebben, de hozzáteszi: — A suliban is Jő volt. Megható volt például a ballagás. Az akadémiai hét gyorsan eltelt. Nemcsak tanulással. Napoztunk, nagyokat ettünk, miközben a könyvek fölé görnyedve rájöttünk arra, hogy mennyi mindent nem tudunk még. Ennyire meg- illetödöttnek, félénknek még sosem láttam az osztályunkat. Remélhetőleg egy hét múlva már mindannyian nevetünk. Anikó a bratislavaí Komensky Egyetem Bölcsészkarára Jelentkezett, s nagy-nagy álma, hogy irodalom- történész legyen belőle. Mondja, raj- -ta nem fog múlni, mindent megtesz a célért, mint ahogy eddig is: a négy év során végig tiszta egyes tanuló volt. A folyosón kicsit odébb Petőfi szigorú portréja alatt két lány, Buday Szerén és Cséplő Julianna nevetgél, izgul. — De Jó Is lenne magyar nyelv és Irodalomból a tizenhatos számú kérdést kihúzni; Ady és az impresszionisták. Vagy a reneszánsszal foglalkozó kérdést. Mert ha nem ezt húzzuk, a nagy ég a megmondhatója, hogy mi lösz .,. Az osztályba belépve látjuk, hogy éppen Szabó Ica telel, mellette Végh Zsuzsa készül. Ica a novelláról beszél, megemltti Boccacclót, mond valami derűset Is, mert kénytelen-kelletlen mosolyog diák, tanár egyaránt. Persze ilyenkor, az Izgalmak hevében egy kis botlás megbocsátható, tudják ezt a vizsgáztatók Is nagyon jól. A városszéli Vegyipari Szakközép- iskolában a IV. D osztályfőnöke, .Anna Kucháriküvá Is tudja, hogy Ilyenkor nagyon nehezen csalogathatók elő az épkézláb gondolatok, mondatok a diákokból. Itt. ebben az iskolában a magyar nyelven kívül az érettségizők mindenből szlovák nyelven vizsgáznak, de mint az igazgatótól később megtudom, a diákok a négy év során nagyon Jól megtanulnak szlovákul, nincs velük semmilyen nehézség. Az osztályban a táblára képlete-* két író, éppen felelő Bojár Zita meglehetősen nehéz perceket él át. Szemmel láthatóan Izgatott, hiába a vizsgáztatók minden Igyekezete, vajmi kevés Jut eszébe a kérdésben foglalt tanultakról. De ugyancsak izgul Bri- gany Zsuzsanna és Bugár Valéria Is, 'akik már kihúzták a kérdéseket, és készülnek a felelettel. A harmincnyolc érettségiző diák közül Badtn Viktor osztályelnöknek már valamivel könnyebb a dolga, hiszen a vegyészeti technológián már túljutott. Mondja, könnyű kérdést húzott; a kéndioxid gyártása és tisztftésa, gumigyártás. Úgy érzi, egyesre felelt. Hozzáteszi még, ha így megy a többi is, nem lesz semmi baj... ... mint ahogy remélhetőleg egyetlen középiskola egyetlen diákjával sem volt semmi baj. ZOLCZER IANOS A szerző felvételei síWstííísSisi Stefan Jáno kurongozö Hogyan lesz, lehet hagyomány nélkül is neve, varázsa a kerámiagyártásnak? Ezzel a kérdéssel Indulok a diószegi (SládkovlCovo) régi malomba, hogy megnézzem, hogyan is kezdtek hozzá, és milyenek azok a tányérok, vázák, amelyeket Itt készítenek. Az egykori leégett malomépületből a falak maradtak csak meg, és a község szolgáltatóvállalatának a szakemberei hozták rendbe. Az építőbrigád, az asztalosok, a gép- és szerszámlakatosok jó munkát végeztek, mert nemcsak az épületet pofozták helyre, hanem a gépeket is ők készítették. AGYAG ÉS KORONG megtudta, hogy Itt is megindult a munka, sőt lakást is tudnak biztosítani a község vezetői, nem sokat gondolkodott, hogy jöjjön-e. Seredből származik, és míg nem Jött Diószegre, on..ét járt naponta Modrába, ami rendkívül fárasztó volt. Most elégedett, nyugodtan dolgozik. Miközben beszél, a keze szüntelenül Jár, Illetve nemcsak a keze, hanem a lába is, amellyel szabályozza a korong forgásának sebességét. A legfőbb munkaeszköze azonban a keze. Ha kicsit rányomja az ujját, megszorítja a formálódó váza nyakát, az megnyúlik, növekszik, ha meg azt akarta, hogy kinyíljon, öblösebbé váljon, akkor elengedi, és belülről nyomja rá az ujját vagy az öklét. A már kész tárgyat deszkán viszi a polcra. Ahogy a váza elkészül, megkérem, beszéljen a munkájáról, de úgy látszik, számára nagyon is egyszerű és természetes minden mozdulat, így tanulta, így is csinálja. ' Katarina Bartuáová, a műhelyvezető szintén kevés szót ejt, ő az emeleten van, s hozzá még ritkábban tér be valaki. Stefan fám a formákkal, 6 meg a színekkel beszél. A falakat, a tükröt Is virágmintákkal festette be. Eredetileg mindketten szerettek volna továbbtanulni az Iparművészeti Iskolán. Jelentkeztek Is. Stefan Jánot felvették, de a kovácsok közé, egy évet le is húzott, de valahogy nem tetszett neki, így a következő évben már nem ment vissza. Jelentkezett Modrába, Ipari tanulónak, és ki is tanulta a szakmát. Katarina BartuSová talán az édesapja nyugtalan természetét örökölte. Mindenképpen valami érdekeset akart csinálni. Rajzolni, festeni, szőni — mindegy — gondolta, de végül egyik sem sikerült, ezért aztán elment Siladicébe egy régi mesterhez, nem venné-e fel tanulónak. Az nem vállalkozott rá, öreg vagyok én már, mondta, és így került aztán a község nagyobbik műhelyébe, ahol egyszerre több ipari tanuló Is volt. Amikor kitanulta a szakmát — előbb korongozott, majd festett —, ott maradt és egy idős néninél lakott, csak hétvégeken járt haza szüleihez Diószegre. Itt Diószegen nem volt egyszerű megteremteni az alapokat. Mire észrevette magát, kinevezték műhelyvezetőnek, és neki is törődnie kellett azzal, hogy minden rendben legyen: pénzt kérni, festéket vásárolni, agyagot szállítani, ilyesmire neki azelőtt nem volt gondja, és az Ilyen gondokkal nem is számolt. — Miért van szükség arra, hogy a régi jól bevált műhelyek mellett újakat is létrehozzunk? — kérdem tőle. — Nagy igény van a sz';p kerámiára. Mi még nem árulhatunk, egyelőre nem kaptuk meg az eng lélyt, de ha meglenne, már mind el tudtuk volna adni, amink van, amit itt lát... — mondja, majd szakmai dolgokra terelődik a sző. *— Tulajdonképpen habán kerámiát készítünk, ióllehet mé*TCsak keressük a sajátos, egyedi díszítő elemeket... t—. Képes egyedi szint, formát adni a munkáiknak? Képes kötelező érvényű hagyományt teremteni itt DI6- szegen? — kérdem. — Azt még nem tudom, hogy hagyomány lesz-e az, amit mi itt most elkezdtünk, de azért örülnénk, ha az lenne. Egyelőre keressük azt a formát, színt, zamatot, ami a legjobban mepfj- lel, és ami érdeklődésre tarthat számot. És hogy egyediek lesznek-e a cserepeink, azt sem tudom, de egy biztos: amit eddig csináltunk, az Is tetszik az embereknek. Sőt, hogy úgy mondjam, megvan a sajátos színezésük is. — Ezt ml adja? — A természeti adottságok, például a víz. A vizünknek meglehetősen nagy a vastartalma, és ettől kan- ják ezt a szép egyenletes barna szint. Különben kérdezte is a régi vezetőm, mit csinálok, hogy ilyen különös szép szint tudok adni a munkáinknak? Nem az én érdemem, hanem a vízé. Tehát máris megvan az az alap. amiből hagyomány lehet. Ha fehér mázzal fogunk dolgozni, nem használhatjuk majd ezt a vizet, mert rózsaszínes-barnás lesz a fehér is tőle ... Miközben beszélgetünk, elvégzi vagy négy váza színezését. Előbb felteszi az öblös vázát az apja által készített, könnyen forgó asztali korongra, a nyúlszőrből készült ecsetet belemartja a Illa festőkbe, és miközben megpörgeti a korongot, az ecsetet rányomja a vázára. Kisvártatva egyenletes Illa kör marad a cserépen. Ezt többször megismétli, majd ugyanezt a műveletet tinta- ceruzával Is elvégzi. Ez az utóbbi arra szolgál, hogy lássa, hová kerül majd a virág közepe. A tintaceruza nyoma különben az égetés folyamán eltűnik. Aztán megfesti a virágokat. Mozdulatai egyenletesek, nyugodtak és pontosak. Még a virág közepére kerülő pöty- työk is olyan egyformák, mintha körzővel csinálná őket. Lehet, hogy egy hap'o- mány, a diószegi kerámia születésének voltam tanúja. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Katarina Bartuéová
