Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-08 / 23. szám

Kgyrik cenzort a másik után eruészlette fel, végül kettős ceazőra aia vetették; az első cetizuTd után még egyszer és végérvénye­sén megcenzúrázta a kormányzati rezidens. Ez sem segített, 1843 elején a kormány kijelentette, bogy ezzel az újsággal nem lehet bírni, és egyszerűen betiltotta. Marx, aki feleségül vette a későbbi reak­ciós miniszternek, von Westphaiennak a búgát, Párizsba költözött, és ott A. Ra­géval együtt kiadta a Deutsch-Französische Jahrbüchert, amelyben szocialista írásainak sorozatát a „Hegeli Jogfílozófia kritikájáé­val nyitotta meg. Kiadta továbbá Engels- szel közösen „A szent család Bruno Bauer és társai ellen“ című munkáját, az akkori német fllozöfial idealizmus egyik legutolsó formájának szatirikus bírálatát. A politikai gazdaságtan és a nagy fran­cia forradalom történetének tanuiuiányozá- sa mellett Marxnak meg arra is maradt ideje, bogy aikaiomadtán támadásokat in­tézzen a porosz kormány eilen, ez úgy áiit bosszút, hogy 1845 tavaszán kieszközölte a Gulzot-kormánynál — állítólag Alexander von Humboldt úr volt a közbenjáró — Marx kiutasítását Franciaországból. Marx átköltözött Brüsszelbe, és ott 1048-ban köz­zétette francia nyelven „Beszéd a szabad- kereskedelem kérdéséröi“ című tanulmá­nyát és 1847-ben a „Füozóüa nyumorúsá- gú^-t, Proudhon „A nyomorúság filozófiája“ című művének bírálatát. Egyidejűleg alkal­mat talált arra, hogy Brüsszelben német munkásegyletet alapítson, s ezzel a gya­korlati altácló terére lépett. A gyakorlati agitáció még fontosabb lett számára ak­kor, amikor ő és politikai barátai 1847-ben beléptek a kommunisták mar néhány éve fennálló titkos szövetségébe. Ennek egész szervezetét gyökeresen átalakították, az ad­dig többé-kevésbé összeesküvő jellegű egye­sület átalakult a kommunista propaganda egyszerű, csak szükségből titkos szerveze­tévé, a német szociáldemokrata part első szervezetévé. Aiiol csak német munkásegyle­tek léteztek, mindenütt ott volt a Szö­vetség: Anglia, Belgium, Frauclaország és Svájc majd minden ilyen egyletében és Né­metország nagyon sok egyletében a vezető tagok a Szövetség tagjai voltak, s a Szö­vetségnek Igen Jelentős része volt a kez­dődő német munkásmozgalomban. £s emel­lett a Szövetség volt az első, amely az egész munkásmozgalom nemzetközi jellegét kiemelte és gyakorlatilag érvényre juttatta; angolokat, belgákat, magyarokat, iengyele­ENGELS FRIGYES (1820-18%) 18Z0. november 28 án, a Rajna vidéki Barmenbeó szülefett Engels Frigyes, o nemzetközi munkásmozgalom egyik kima­gasló vezetője és lángeszű tanítöja, Marx Kérnllyal együtt a tudományos szocializ­mus, a marxista politikai gazdaságtan és a dialektikus és történelmi materializmus megalapítója. Engels előkelő és gazdag gyáriparos csa­ládból származott. Gimnáziumi tanulmá­nyait megszakítva, apja kívánságára keres­kedői pályára kényszerült Később magán- hallgatóként a berlini egyetemet látogatta. Ifjúkorában a hegeit filozófia tanításának híve volt. Tanulmányozta az angol politikai gazdaságtant és a francia szocializmust is. Eszmei fejlődése szempontjából döntőnek bizonyult az a két év (1842—44), amit a nagy angol iparvárosban, Manchesterben, apja egyik Üzemében töltött, itt értette meg a kapitalizmus lényegét. Csatlakozott a chartista mozgalomhoz. Manchesteri tapasz­két slb. számMU tagjai sorában, s főleg LonUoiibaii nemzetközi munkasgy üléseket rendezett. A Szövetség átalakulása az 1647-ben tar­tott két kongresszuson ment végbe. A má­sodik kongresszus elliatarozta a párt alap­elveinek kidolgozását és közzétételét egy kiáltványban, amelynek megszerkesztését Marxra es Engelsre bízta. így jött létre a Kommunista Párt kiáltványa, amely 1848- ban közvetlenül a februári forradalom előtt jelent meg először, s amelyet azóta csak­nem minden európai nyelvre lefordítottak. A Deutsche Brüsseler Zeitung, amelyben Marx közreműködött, s amelyben a hazai renüőrparadicsomot Kimétetlenül pellengér­re állították, megint arra Indította a porosz kormányt, hogy lépéseket tegyen Marx ki­utasítása végett, de hasztalanul. Amikor azonban a februári forradalom Brüsszelben is népmuzgalmakra vezetett, és úgy lát­szott, hogy Belgium Is fordulat előtt áll, a belga kormány minden teketória nélkül elfogatta és kiutasította Marxot. Közben a francia ideiglenes kormány Flocon útján meghívta, hogy költözzék újra Párizsba, és Marx e meghívásnak eleget is tett. Párizsban Marx mindenekelőtt az ottani németek között lábra kapott szédelgés el­len lépett fel, mely a német munkásokat fegyveres légiókba akarta szervezni, hogy ily módon vigyék át a forradalmat és a köztársaságot Németországba. Egyfelől Né­metországnak magának kellett megcsinálnia a maga forradalmát, másfelől pedig az Ideiglenes kormány Lamartine-jal minden Franciaországban alakuló forradalmi légiót eleve elárultak a megdöntendő kormány­nak, amint az Belgiumban és Badenbau meg is történt. A márciusi forradalom után Marx Kölnbe ment, és ott megaiapUutta a Neu Rhel- nisebe Zeitungot, amely 1848. június 1-töi, 1849. május 19-ig állt lenn —, az egyetlen újságot, mely az akkori demokratikus moz­galmon belül a proletoriátus álláspontját képviselte. Amikor 1848 noveuiberébeu a porosz ál­lamcsíny bekövetkezett, Neue Rheinische Zeitung Dilnden szám elején felszólította a népet, hogy tagadja meg az adókat, és az erőszakra erőszakkal válaszoljon. 1849 tavaszán emiatt és még egy másik cikk miatt esküdtszék elé állították, de mind­kétszer felmentették. Végül, amikor 1849 májusában a drezdai és a Rajna-tartományl felkclévSt leverték, s a badenl pfalzi felkelés ellen szervezett porosz hadjúrdtot jeienlö- keuy csapdttestek összpontosításával es .mozgósításával megindították, a kormány elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy a Neue Rheinische Zeitungot erőszakkal el- hallgattassa. Az utolsó — vörös betűkkel nyomott — szám május 19-én jelent meg. Marx ismét Párizsba ment, de alig né­hány héttel az 1849. június 13-1 tüntetés után a francia kormány az elé a választás elé állította, hogy vagy Bretagne-be teszi át lakóhelyét, vagy pedig elhagyja Fratt- claországut. Marx az utóbbit választotta, ős Londonba költözött. Csak Marxszal és Engelsszei érte el a szocializmus értelmi érettségét és lett al­kalmas arra, hogy egy komoly politikát pártot inspiráljon. A kommunista kiált­vány, amely már tai'talmazta tanaik lénye­gét, közvetlenül az 1848-i forradalom ki­törése előtt jelent meg. Szellemlleg ehhez a korszakhoz tartozik Marx rendszere. Marx megértéséhez szükséges figyelembe venni azokat a rendkívül bonyolult befo­lyásokat, amelyek öt kialakították. Első be­folyást Hegel gyakorolta rá, már egyetemi éveiben, sohasem szabadult tőle, s ennek a befolyásnak elemei mai napig is meg­találhatók a kommunizmusban. Hegeltől származik egy mindent átölelő rendszer szeretete és hite. Marx tovább mint német radikális újságíró szerzett tupasztalutokat. aki alá volt vetve a cenzúra akkor léte­zett minden nehézségének. Tudásvágya ké­sőbb kapcsolatba hozta a francia szocializ­mussal és a franciáktól tanulta meg, hogy a forradalmat a politikai elöreiiatadás nor­mális rendszeréül tekintse. De Engels volt az, aki közös munkájukhoz a legfontosabb etemmel, az angol indusztrializmusra vo natkozó közvetlen tapasztalataival hozzá­járult. Engels 1845-ben adta ki könyvét Az angol munkásosztály viszonyai 1844-beu Címmel, és ennek a sötét kornak benyo­mása bélyeget ütött mindenre, amit Marx Ős Engels ezután írt. Angliával való kap­csolata nélkül Marx túlságosán elvont es metafizikai maradt volna, és hiányzott vol­na belőle az ipari tényeknek az a közvet­len ismerete, amelyből meggyőző erejének olyan nagy része származik. Mire tana el­készült, három ország értékes elemeit kap­csolta egybe. Németország csinált belőle rendszeralkotót, Franciaország forradal­márt és Angiid tudóst. talatalt A munkásosztály helyzete Angliá­ban című munkájában dolgozta fel (1844), amelyben nemcsak együttérzését fejezte ki a proletariátussal, hanem arra a következ­tetésre Is eljutott, hogy a munkásosztály hivatott a társadalmi fordulat végrehajtá­sára. a szocialista forradalom véghezvite­lére. 1844 Őszén Párizsban megismerkedett Marxszal, akivel már korábban levelezett. Ez időtől kezdődött együttes tevékenységük és egész életre szóló barátságuk. Több kö' zös munkát írtak; (1845-ben A szent csalá­dot, 1845^46-ban A német ideológiát), ame­lyekben lefektették a tudományos szocia­lizmus alapelveit. Ezekben a művekben kri­tikailag elemezték a korabeli német filo­zófiát, a különböző kispolgári szocialisták eszmélt. A német ideológia című munká­juk fő vonásaiban már a dialektikus és történelmi materializmus alapjait tartal­mazza. Engels Marxszal együtt 1847 elején csat­lakozott az igazak Szövetségéhez, egy ille­gális nemzetközi szervezethez, amely — éppen az ő hatásukra osztályharcos szer­vezetté vált, felvette a Koaimunisták Szö­vetsége nevet, és megbízta a két forradal­már gondolkodót a szervezeti szabályzat és programnyilatkozat megfogalmazásával. így született meg 1848 februárjában a Kom­munista Kiáltvány. „Ebben a műben — ir­ta Lenin — lángészre valló világossággal és élességgel körvonalazták az új világnéze­tet. a társadalmi élet terfiletét is felölelő küvelke/etes matoriaiizniust. u dialektikát.... az uüztályharcról és a proletariátusnak az új kommunista társadalom megalkotásának világtörténelmi, forradalmi szerepéről szóló elinéietét.“ Az 1848 US forradalmak Idején Engels és Marx is tevékeny szerepet vállalt a né­met szabadságharcban. Engels részt vett a nép fegyveres felkelésében Is. A forra­dalom bukása után Marxszal együtt Lon­donba emigrált, majd nemsokára alkalma­zottja. később pedig részvényese lett annak a manchesteri kereskedelmi cégnek, amely­nél a 40 es években dolgozott. Manchester­ből naponkénti levelezéssel tartotta fenn a kapcsolatot a Londonban élő Marxszal. 1870-ben tért vissza Londonba, ahol Marx 1883-ban bekövetkezett haláláig együtt dol­gozott a nagy tudóssal. A manchesteri évek alatt Engels össze­hasonlító nyelvtudománnyal és természettu­dományokkal foglalkozott, valamint kisebb katonai tanulmányokat írt. Részt vett az 1. iniernacinnálé munkájában. 1877-ben VLAGYIMIR ILJieS LENIN (1870-1924) S' •:s' •' A reneszánsznak óriásokra volt szüksé­ge, és meg Is szülte őket. Milyen kor for­málta ki magának Lenint és a szocialista forradalmat? A századlorduló az emberiség egyik leg­különösebb Időszaka volt. Az elégedett pol­gár Nyugat-Európában, sőt az Amerikai Egyesült Államokban Is már megvásárolta magának a szabadságot. Ogy tűnt, mintha miiKten a lehető legnagyobb rendben vol­na. Géporlások népesítették be a vizet, a szárazföldet és a levegőt, úgy látszott, hogy az emberiség mindent megtudott a természetről. Az emberek a haladást csak mennyiségi problémának tekintették: több puskapor, erősebb ágyúcső, és aztán — mint Verne regényében — repülhetünk a Holdig. Azt gondolták, ugyanígy lehet or­vosolni az emberiség minden problémáját, csak idő kérdése, és mindenütt elterjed­nek a civilizáció áldásai, idő pedig van, küszöbön az örök béke, Európában csak­nem négy évtizede, hogy elhallgattak a legyverek. A szucialtsta mozgalom is ..njugszelfdült“. Erős pártjai voltak szerte Európában, de ahogy bejutottak a parlamentekbe, mintha szeinbeszSllt Eugen Döhrlng egyetemi ma­gántanár kis(>olgári. áiraclikális. utópista el­méletével, mert az ve.szélyeztette a marxi tudományosságot a német munkásmozga­lomban. E polémia terméke az Antí-Dühring című munkája, amely — átfogva a fllozó- tla, a természet- és társadalomtudományok legfontosabb problémáit — a tudományos s/.ucializmus elméletének első összefüggő, részletes kifejtése. Marx halálával Engelsre hárult a fele­lősség és a súlyos örüksóg. Gondo.skodnía kellett barátja hatalmas műve. a Töke II. és 111. kötete kéziratának sajtó alá rende­zéséről és kiadásáról. Éhnél lett dolgozott a tudományos szocializmus továbbfejlesztésén is. 1884 ben elkészült A család, u magántu­lajdon cs az állom keletkezése című műve, amelyben Morgan kutatásai, vaUiinínr Marx Morgan könyvéhez írt széljegyzetei alapján mutatja ki az osztáiynélkOií társadalom felbomlásának folyamatát. Iö88-biin meg­írta a Feuerbach és a kiass/ikui» iiúmet fi­lozófia felbomlása című munkáiéi, amely- bon a hegeli filozófiát történclinileg az öt megillető helyre állította, ugyanakkor elju­tott a filozófia alapkérdésének a dialekti­kus és történelmi materializmus szempont­jából való felvetéséhez. Utolsó pagy uiuu- kájában, A természet dialektikájában — amelyet már nem fejezhetett be — kísér­letet tett a materialista dialektika módsze­rének alkalmazására a természettudomá­nyokban. Marx halála után Engels egyedül töltötte be az európai szocialisták tanácsadójának és vezetőjének a szerepét. Hatalmas ener­giával kapcsolódott be a II. Internacioná- lé szervezésébe, lankadatlanul küzdött az opportunizmus ellen. Engels vezetésével a II. Internacionálénak sikerült felülkereked­nie az akkor elvileg helytelen irányzato­kon, és a marxizmust általánosan elterjesz­tenie. Engels 1895'ben meghalt, de életműve, társadalomformáló szellemi és gyakorlati tevékenysége az emberiség történetének iegiuigyobb óriásai közé emelte, felejthe­tetlenné tette őt. lemondtak volna a valóság azonnali meg­változtatásáról. Marx tanait is bírálták. A két legtöbbre tartott Marx tanítvány közül Bernstein nyíltan hirdette: az Idő megérett a marxizmus revíziójára. Kuulzky pedig minden szigorúbb elvi alap nélkül pró bálta összebékíienl a hotnlokegyenesl el­lenkező nézeteket is. A szocialisták sorai, igaz lassan, de állandóan gy-urapodtak, a vllágforradaiom programja egyelőre mégis lekerült a napirendről. Valami lényeges mégis megváltozott. Mint ahogy azt már Marx is inegjósoltu. a sza- « bad vállalkozáson, versenyen alapuló ka­pitalizmus átlépett a monopol kapitalizmus, az imperializmus korszakába. Kelet-Európábán azonban még minden szinte a régi. Az orosz cári vagy osztrák császári hatalom még a polgári szabadsá­got sem biztosította. Kelet-Eurojtában még nem valósult meg a polgári demokratikus forradalom sem, és létrejöhetett a haladó szellemű polgárság és a szocialista mun­kásság szövetsége. így érthető, luigy a for­radalmi mozgalmak súlypontja fokozatosan Keletre tevődött át. Lassan megteremtőd­tek a forradalom szubjoktív teltételei is. Az orosz forradalom olyan szelleiiii irányí­tóra talált, mint Vlagyimir UJjanov. A cárt titkosrendőrség jeieniese szerint 166 centiméter magas volt, zömük, erőtel­jes testalkatú. A haja vöröses, ifjúkorától bajuszt és szakállt viselt. *Korán kopaszo­dott, ami csak kiemelte hatulnuis szokrá- tészl homlokát. Erő.s álla, kiugró arccsont­ja, eleven, barna, mongolos azeme volt. Szívesen tréfált és nevetett, Ilyenkor Össze­húzta ferde vágású szemét, s hamisan pis­logott. Különösen n gúnyt kedvelte, de tu­dott felszabadultan is nevetni, mint a gye­rek. EJnyhén raccsolt, s kissé hadart. Fo­lyékonyan beszélt németül, angolul, fran- ciáuJ, s értett lengyelül, üst)hhl, svédül, ola­szul, görög és latin nyelvein. Fltieaésnek nyelvkönyveket és szótárakat böngészett. Egyszerűen öltözködött, ruháit nagyon soká hordta, de mindig ügyelt, hogy öltözéke rendes legyen. A rendhez, a renüszeresség- hez nagyon ragaszkodott, gyűlölte a pon- latlanságot, a megblzhatatUmsagoi. Minden percére szüksége volt, minden percét be­osztotta. de az apró részfeladat »kra ugyan­olyan figyelmet fordított, mint a nagy cé­lokra. Nem volt hangulateniber, űuaak el­lenére, hogy a szenvedéJ yesseg legalább annyira jellemezte, mint a józanság, a lo­gika. E.'rzékenynek és ingerlékenynek is­merték. Ha felizgatták, minden vér kifu­tott az arcából. Nagy viták után rendsze­rint hallgatag és rosszkedvű volt. Könnyen (JÜfibe jött, de haragja éppolyau gyorsan lecsillapodott. Nem ivott és nem dohány­zott. Hihetetlenül gyorsan dolgozott és ol­vasott. Naponta húsz-harminc oldalt U megírt, a könyveket habzsolta, félpercea- kéut lapozott, mégis minden lényegesre em­lékezett. A gimtiáziuniot kitüntetéssel végez­te el, az egyetemet fele annyi idő alatt, mint társai. Szerette a gyerekeket, a szá­guldást, a kutyákat és macskákat, a ter­mészetet, szenvedélyesen, bár nem sok sU kerrel vadászott, szívesen kerékpározott, úszott, kirándult. Nyolcéves kora óta sak­kozott, már ifjúkorábau neves mesterekkel mérkőzött, de később abbahagyta, mert el­vonta az Idejét az egyetlen céltól, melyre egész életét összpontosította. X870 ben született, a Volga menti Sziin- birszkben. Apja matematika-fizika tanár volt. Mind a négy testvére forradalmár lett, bátyját, Alekszandr Uijanovot, a cár elleni összeesküvésért kivégezték. Jogot vég­zett. de ügyvédi gyakorlatot alig folytatott, minden idejét iefoglaita a forradalmi mun­ka. Huszonöt éves korában letartóztatták, és Szibériába száműzték. I9ü0-ban, miután kiszabadult, Svájcba emigrált. Életének indíttatása sok tekintetben Mar­xéhoz hasonlít: értelmiségi család, tanulás­sal töltött gyermekker. Az első speciális jegy a különös tehetségű fiútestvér, aki tu­dósnak készült, aztán mégis bombákat gyár­tott, hogy megölje a zsarnok cárt. Az elmaradott cári Oroszországban fejlett, nagyszámú proletariátus híján nem volt « szabadságmozgalomnak tömegbázisa. A ha- ladá.st csak egy Igen szűk, ugyanakkor kü­lönlegesen képzett réteg képviselte. A szá­zadforduló Fótervárán az értelmiség egy csoportja úgy érezte, nincs más megoldás, mint egy. jói szervezett merénylet. Csupán a balsikerek és a felesleges véráldozatok hatottak kicsit kíjúzanitólug. De az orosz társadalom legjava a cári megtorlásokbul nem azt a konzekvenciát vonta le magának, dmit vártak. Alekszandr Uljanov kivégzé.se- kur öccse, Voiogya így summázta az egész további életére kiható {anuiságtú: „Ml más­képp cslnáijukl” A fiatal Lenin is újságíró volt, s éppúgy nagy tudása, tekintélye uyumaii vált partja vezetőjévé, mint Marx. Kettőjük között az alapvető különbség: Marx fő tevékenysé­gének az elméleti munkát tekintette, Lenin alkotási területe pedig a gyakorlati, élet volt, amelyet csak segített és kiegészített elméleti murrkássága. Lenin egyik legnagyobb, elévülhetetlen érdeme, hogy az internucionálé revlzioniz- mus felé hajló korszakában a Plehanuv-féie — a marxizmus elméletét inkább csak ta­nulmányozó — egyesülésből kemény, ütőké-

Next

/
Thumbnails
Contents