Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-25 / 21. szám
10 A kSzelmúItban érdekes küldemény érkezett rovatunkhoz. „Bizonyárai meglepődnek, hogy egy borítékban ilyen sok alkotást találnak, ráadásul 1 mind más-más szerzőtől — ir|a a feladő; — Mi mindannyian a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulói vagyunk, más-más évfolyamból és osztályból. Egy dolog azonban összehozott bennünket: az irodalomszere- i tét. Megállapodtunk, hogy alapítunk egy társaságot, amelyben együtt tógánk dolgozni. Az önművelésen kívül mindenki foglalkozik saját művek Írásával is. Társaságunk neve „Fáklyaláng“, és eddig nyolc tagja van.“ E számunkban a „társaság“ bárom tagjának Írásait közöljük. Jeligés próbálkozásaikra — anyagtorlódás miatt — rovatunk júniusi üzeneteiben válaszolunk. Bízunk benne, hogy a galántai gimnazisták péidája: a régi iskolák agykori híres önképzőkörei hagyományainak felelevenítése gimnáziumainkban, szakiskoláinkban további követőkre talál. KÜLCSÄR TlBOi? RO\’ATA HÁGA ANNA IFJÜSAG, TAVASZ Szívd magadba a tavasz lUatátl Add át magad az édes mámornaki 0, Iflúságl Szerelem, läzl Ittas vagyok, és szerelmes beléd. Világi FELLINGER KÁROLY SENKI LÁNYA Nagyon J6 vagy, nagyon 'drága, 'a világ vagy, senki lánya. Olyan fénylő, olyan tiszta, szerelem-fa féltett titka. Olyan édes, olyan gyöngéd, magadat is mintha ölnéd. 'Nagyon jó vagy, nagyon drága, nem eresztlek, mese ága. Nem eresztlek, el se hagylak, szellő leszek a hajadnak. Nem eresztlek, megtalállak, hullat a hó, hóvirág vagy. A világ vagy, szív világa. Mindenem vagy, senki lánya. KÖRÖS LAJOS CSn.L4GARCC Csillagarcod, acélszived befogad és rögtön kivet. Vágyom mindazt, amit te vágysz, • látok mindent, amit te látsz. Csókok nélkül szerelem tűz: tiszta érzés, mi hozzád fűz. Csillagarcod, acélszíved befogad és rögtön kivet. Vége van már, vagy nincs talán? Képed itt függ szobám falán. Őrződ álmom, őrződ éltem. Értem vagy csak, csakis értem. KÖRÖS LAJOS CSAIÚDÍS Mindenféle cél nélkül, csak úgy, bementem az üzletbe. Még csak pénzem sem volt. Néztem az árut, ezt Is, azt is. Kabátot, öltönyt, pulóvert. Bármi jó lenne Innen, gondoltam. S akkor megláttam őt... ... ahogy a polc mellett állt, s kissé nekitámaszkodott a polcnak. Kicsit furcsa ez a póz, de neki illett. Barna hajú, barna szemű, egyszóval gyönyörű teremtés volt. Első pillantásra beleszerettem. Kezemben a bevásárlókosárral elindultam felé. Ö, Istenem, észrevett. Rám néz, s közben meg se mozdul, a szeme se rebben. Beleszerettem, őrülten beleszerettem. Csak egy pillanat műve volt. Gondoltam, kérek valamit tőle. Igen, ott az a fehér pulóver, megmondom neki, hogy adja ide, szeretném megnézni. Szólok neki, de ő meg se mozdul, csak néz a szemembe. Nem jövök zavarba, még egyszer szólok. Most se mozdul. Közelebb megyek, és megérintem. s- Szent ég, hiszen ez csak egy próbababa. Nem tudom, mi van veled. Igaz, az utolsó búcsúzás is, mint minden más búcsúzás, szomorú volt, de szerelmes csókkal zárult. Átkaroltalak, elmentünk a megállóhoz. Összeölelkeztünk. Megcsókoltalak, megcsókoltál. Megérkezett a busz. Még egy utolsó szia, még egy utolsó rövid csók, és felszálltál. A sofőr rádiójában Beethoven Ötödikje szólt. Még egy szerelmes pillantás, integetés, s eltűntél a kanyarban. Arra gondoltam, hogy talán ez az utolsó találkozásunk. Akkor gyorsan elkergettem ezt a gondolatot, pedig azóta már eltelt egy hónap, és nem tudom, mi van veled. Azóta nem találkoztunk, még levelet sem kaptam tőled. A bűcsúzás után még volt egy óra a vonatom indulásáig. Járkáltam az utcán. Az egyik házban tévét néztek. A Sors szimfóniát adták. Az órámra néztem. ■— Te jó ég! Elkésem a vonatot! — kiáltottam föl, és szaladni kezdtem. Hiába. Elment. Az állomásról visszamentem a megállóhoz, a búcsúzás helyére. Az előbbi ház nyitott ablakából még mindig az Ötödik hallatszott. Rád gondolok. Vajon mit csinálsz most. Gondolsz néha rám? Olyan régen nem láttalak, olyan régen nem írtál. Ki tudja, mi van veled. Haragszol rám, vagy nincs időd? Nem tudom. Talán már nem is... Nem! Az nem lehet. Nem halhatjsz meg ilyen fiatalon, ilyen hamar nekem. Hiszen olyan kedves, becsületes, őszinte voltál hozzám, mint még senki sem. Biztos, hogy tovább élsz? Hiszen szerettelek ... Hogy te is szerettél-e? Csak te tudhatod. Egy könnycsepp szaladt végig a búcsúzáskor az arcodon. Meglehet, hogy már nem is emlékszel rám, elfelejtettél. De hiszen olyan heves érzelemmel bújtál hozzám, hogy ez nem lehet igaz. Akkor viszont már tényleg nem élsz! — tódulnak fejembe a gondolatok. A rádióban felcsendül az Ötödik. Csöngetnek. Levelet hozott a postás. NAGY GYÖRGY ÖTÖDK SZIMFÓNU Csótó László: Ölelkezők (tus) MÁTÉFFY ÉVA A FALEVÉL Néha megérzi a lét rezzenéseit. Bár e gyönge valóságok Az álmok ködhatárain lebegnek még itt. Az egyenként lekoppaníott kövek Neki is múltat s jövőt ígérik. Fájó robajjal ketyegve fülébe Az időt és teret. Menni kell, bár ha most éppen Megakadt vagy sodródik Cél nélkül, menni kell tovább — Az előre kijelölt két partot érintve. Mert most túlontúl elítélik a Befejezést. Es hát meg kell ismerni Az elmúlás játékát is. A félúttól már rendszerint Dialógusban száll tovább, S az optimizmust elégeti a Nap. Periódusként visszatekint Egyes gallyakra, melyeket érintett; Bár ez legtöbbször már pírt hoz arcára. S az ismételt perc-madarak szárnyat Csak a halált ülepítik benne már De súlypontot hagynak testében. Melyek súlypontot adnak testüknek A lét végtelenjént SZERELMES YSZERU ZAVARRAL f látom az arcod halovány fehér csak a szemed e furcsa ékkő villámuk a sötétben látom az arcod csordogál a fény rövidre nyírt szelíd hajadra rád gondolok most tévedéseimre mindenre ami összefűz veled Nagy Zoltán túsrajzá Alicse: Írása nem vers, még csak „versike“ sem, ahogy ön nevezi, csupán a tinédzserek érzés- és gondolat- viiágát kifejező, meghatározhatatlan műfajú írás, talán a táncdalok sssövegéhez áll a legközelebb. Néhány sort idézünk belőle: „Néha már nem bírom nézni, hogy Senki vagyok, / néha elfog — úgy mint sok mást — a pesszimista hangulat, / néha attól félek, hogy félreértem magamat, / néha már attól tartok, nem ért meg senki már, / néha úgy gondolom, hogy nem jó úton haladok, I néha már azt hiszem, nem is vagyok./“ * I. É.: A rovatunkhoz érkezett verseket, elbeszéléseket nem küldjük vissza, legközelebbi jelentkezésekor készítsen a beküldött írásokról másolatot. Próbálkozásai gyengék, nem közölhetők. Itt-ott felbukkan ver-, selben egy-egy sajátos ízű' megfogalmazás, mint pl. a Reménytelen szerelem befejező sorainak önkritikus hangvétele: „S az érzés betölt, mint üreget esőzéskor a / kémiailag tisztának eső, s a földdel / egyesülve sár-' rá változó víz, / amire a járókelő / értelmi szintjétől függetlenül /, szinte ösztön- szerűen megállapítja — pocsolya./“ * V. M.: Júliának és Hófehér hattyú című versel közül az' utóbbi tetszett. — Küldjön újabb verseket. * Most fut leggyorsabban a vonatunk: Beküldött írása ígéretes próbálkozás, jó megfigyelökészségről tanúskodik. Levelében sok érdekes és elgondolkoztató tényt közöl magáról, családi körülményeiről. Próbálja meg egy-egy élményét megírni. „Első írásaimat megszületésük után eltüzeltem“ — írja. Ez józan ítélőképességre, önmagával szembeni igényességre vall. Elbeszélését is „közepes írásnak“ nevezi. Küldjön néhányat a jobbak- bóll R. G.: Legutóbb küldött írását nyári számaink valamelyikében közöljük. Í! * : Toll és papír: írásaiban két- J ségkívül észrevehető valami í sajátos hangvételre, önálló stílusra és szerkesztésmód- j ra való törekvés. Arra j azonban ügyeljen, hogy a |; rövid, többnyire hiányos I; vagy alanytalan mondatok |l halmozása ne eredményezik zen modorosságot. Írásait a ! közeljövőben közöljük. V&t- f juk újabb jelentkezését. . I ' . Ak ' I F. L.: Márciusban küldött I Télutó című verse jó verseli lőkészségröl tanúskodik, de közlésre nem érett. Küldjön ■ it újabb verseket! HzO: „Rímfélékbe szedett ; írásai“ közül egyet klválasz- ‘ tettunk, a többi gyengébb, : Prózai vallomásából Is Idé- I zünk néhány sort: „Gyakr.^a , úgy érzem, hogy van mon- i' danlvalóm. De amikor a tollat kezembe veszem, mintha a ménkű csapna belém, — csak nézek a semmibe, reszkető kézzel a tollat tartva. Azokat a gondolatokat, amelyeket valami csoda hatá- ' Sára képes vagyok papírra vetni, rövid Idő után meg- : semmisítem.“ Ha újabb írásai közt akadnak majd olyanok, amelyeknek megke- ; gyelmez, küldje el rovatunkba. 1
