Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-25 / 21. szám
im: Az üzem nem tartozik a legnagyobbak közé, de jó, hogy éppen itt Somorján (Samorín) működik, mivel a városka és környékének asszonyai jó munkalehe tőséget találtak az üzemben és viszont. Az üzem dolgozóinak nagy része nő, főbb problémái is ebből adódnak: a fiatalasszonyok 20*30 százaléka jelenleg szülési szabadságon van, gyakoriak a gyerekek megbetegedése miatti kimaradások, gondot okoz a gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezése ERZSIKÉ Az én munkám nem egyhangú, érdekessége abban rejlik, hogy darabjaira szedem a táska-prototípusokat, vagyis azokat az új termékeket, amelyeket gyártani fogunk. Mi mutatjuk be a futószalagoknál dolgozó asszonyoknak, hogyan kell összeállítani a táskát vagy a koffert, milyen szerepet tölt be a táskák egy-egy alkotóeleme, milyen fogásokat kell alkalmazni a ragasztásnál, varrásnál stb. Azt hiszem, ez nagyon érdekes munka. Ha tornateremben lennénk, akkor azt mondanám Fejes Erzsikéről, hogy afféle előtornász. Nagyon sok mindent tudnia kell: többek között értenie kell az asz- szonyok nyelvén, tehát nem túlságosan szakszerűen kell leírnia az egyes munkaműveleteket, de nem is konyhanyelven, hiszen a szalag mellett dolgozók többsége •10—12 éve az üzemben dolgozik, és bizony nehéz lenne összeszámolni azt a sok-sok táskát, amely átment a kezűk alatt. Kisujjában vannak az egyes bőrfajták tulajdonságairól szóló tudnivalók: hogyan viszonyulnak a ragasztóanyagokhoz, ml történik velük varráskor stb. — A Ko2atex kísérleti üzemében kifejlesztettek egy új börfaj- tát, ez ugyan nem üti meg a hosz- szú ideig Magyarországról importált bőr minőségét, de sokkal jobb, mint az eddig nálunk forgalmazott bőrök. Többnyire ezekből készülnek a táskáink, elégedettek vagyunk a minőségével, és remélem, hogy a nők többsége is hasonló véleményen van. Erzsiké bőripari szakközépiskolát végzett, s bár még fiatal, az idősebbek is tisztelik, mert nagyon szerény, kedves, mindenben segítségükre van, elmagyarázza akár tízszer is, az egyes munka- műveleteket, hiszen tudja, hogy nagyon sok múlik azon, hogy az asszonyok megértsék és jól alkalmazzák. Az üzem termékeinek választéka nagy, ez természetesen a pillanatnyi táskadlvattól is függ, általában havonta kétszer-három- szor változik a gyártott táskák típusa. ZSUZSANNA Bokor Zsuzsanna elégedett brigádja mai teljesítményével. Bokor Zsuzsanna: „A mai nap különösen jól kezdődött...‘ — A mai nap különösen jól kezdődött, ugyanis nálunk csaknem teljes sikernek számít, ha reggel hét előtt megtelik a szalag mellett minden hely. Sajnos, ez nem mindennap van így, 44 asszony közül, mert ennyien dolgoznak a brigádomban, mindig akad egy- -kettő, aki vagy beteget jelent, vagy beteg kisgyermeke mellett kénytelen otthon maradni. Ilyenkor aztán akadozik a munka, a mester úgynevezett mozgó munkaerőkkel kénytelen betölteni az üres helyet, és ezek annak ellenére, hogy értenek minden munkához, tapasztalatok híján lassabban dolgoznak, mint a betanított munkásaink. Zsuzsanna asszony 37 éves, a Ko2atex törzsgárdájához tartozik, még a régi üzemben lett bőripari munkás, ötödik éve brigádvezető. Van egy 18 éves szakközép- iskolás fia, Ernő, és egy 14 éves kislánya. Renáta. Hétköznapjai a többi dolgozó nőéihez hasonlóak: háromműszakosak. Ébresztő reggel fél hatkor, reggeli- és tízórai- készítés, a család aznapi tennivaFejes Erzsiké, a KóíSatex násza“. „előtörARCOK A TÁSKA6YARBÓL lóinak gyors ellenőrzése, majd rohanás a munkába. Délután vacsorakészítés, este mosás, vasalás, közben gyereknevelés, mert a gyerekeket ilyen korban kell csak igazán nevelni. A ml szalagunk jelenleg az attasékoffereket készíti. (Ezek azok az elegáns szögletes férfikofferek, amelyek az utóbbi időben a legkülönfélébb színekben és kivitelben láthatók a táskaboltokban.) Naponta négyszáz darabot is elkészítünk, néha többet, néha kevesebbet, ez sok mindentől függ. Tény, hogy amióta fokozottabb mértékben ügyelünk termékeink minőségére, a szaratovi önellenőrző módszert alkalmazzuk, azóta szinte elenyésző a selejttáskák száma. Egy ilyen koffer kiskereskedelmi ára 280 korona. Ha hibát talál benne az Üzemi minőségi ellenőr, akkor visszaküldi a szalagra, ott a hibától függően szét kell szedni, újra kell varrni vagy ragasztani, s ennek bizony nemcsak a selejtért felelős dolgozó látja a kárát, hanem a szalag valamennyi asszonya. — Hány munkaműveletet szükséges elvégezni egy ilyen táskán? (— Általában annyit, ahányan a futószalag mellett ülünk, tehát negyvennégyet. Valamennyien mást csinálunk: legelöl vagyunk ml, a ragasztók, persze közben is ragasztanak, hiszen néhány tás- kafajtán az utolsó műveleteket is ragasztással végzik. Kiszabott darabokat kapunk, ezekből állítjuk össze a táskát, én például a koffer keretének fő részelt rögzítem ragasztóval. Ha a ragasztó jó minőségű, és jól felszívódik a bőrbe, akkor a munka gyorsan megy, de ha rossz, akkor bizony gyakran átszól a szalagszomszédom: „Zsuzsika, talán nincs elég ragasztónk?“ Van, persze hogy van, de sajnos nem mindig megfelelő minőségű. Ezt a mostanit a bra- tlslaval Matadortól kapjuk, mindent' nagyszerűen ragaszt, csak a bőrt a bőrhöz fogja nehezen. A legerősebb, acetontartalmú ragasztókat használjuk, ezek huzamoLovász Teréz: „Nekem inkább a kisebb táskák tetszenek ...“ sabb ideig való belélegzése pedig nincs jó hatással az emberi szervezetre ... TERÉZ Teréz — egy hónapja Lovászné. Nagyon fiatal még, a gyár neveltje, jelenleg a műszakos szalag mellett dolgozik. Ez olyan munkahely, ahol fiatal lányok és nyugdíjasok dolgoznak, két műszakban. Teréz is csupán addig fog itt dolgozni, amíg nem lesz gyereke. Különben az üzem megértéssel és nagy tapintattal kezeli a terhes asszonyok problémáit, azonnal in-- tézkedlk érdekükben, áthelyezi Őket olyan munkakörbe, amely egészségükre nincs hatással. — Most egy nagyon modern táskafajtát készítünk, igaz, nekem inkább a kisebb táskák tetszenek, amelyeket egy-két évvel ezelőtt kezdtünk gyártani, de ezt is kedvelem. Azt hiszem, hogy a nők az ilyen táskával elegánsak is lehetnek, amellett a munkából hazamenet egy kisebb bevásárlás is belefér. Tizenegy óra. Az első jutószalag asszonyai már ebéd után vannak, most Bokor Zsuzsanna brigádja a soros. A futószalag 15— 20 percre leáll, ennyi az ebédidő. Az üzemi konyha aznapi menüje: zöldségleves, sült csirke, rizs volt. A Koiatex valamennyi alkalmazottja Itt ebédel, jól főznek, és nem is drága, 5,50 egy ebéd. ZÄCSEK ERZSÉBET Foto; Zolczer János Bosszantó apróságok Lakótelepünkön Ozlethá- zat építenek. Ablakomból épp rálátok az építkezésre. Heteken keresztül figyeltem, amint előbb kijelölték az alapok helyét, majd kiásták, s betonoztak. Ogy tűnt, rém lassan, túlontúl komótosan folyik a munka, hogy a kis létszámú munkásgárda meglehetősen gyakran bandukol a kocsma felé... Innen, a kilencedik emeletről, felülnézetböl szemlélve a munkálatokat, sok minden feltűnt. Egyebek között az is, hogy még Januárban a leendő épület körül apró kavicsot terítettek el. Több tíz teherautónyit. Egy ideig vitte Is tallcska- szám boldog-boldogtalan a kavicsot, majd Jöttek a munkagépek és az emberek, s a kavics egy részére hatalmas panellapokat raktak. Aztán újabb hetek teltek el. Jöttek az újabb munkagépek, és ^felszedték a piciny dom*bnyi földhalmot meg az azon levő rengeteg kavicsot, mondván, egyengetik a mozgódaru sínpályájának a terepet. Értetlenkedve kérdeztem akkor magamtól: ha tudták, hogy el kell majd onnan vinni a több teherautónyi földet, akkor miért szórták oda a kavicsot, miért fecséreltek el erre a munkára annyi időt, energiát, anyagot? Ha meg nem tudták, miért nem tudták? Aztán elkészültek az alapok. Persze, a közművesítés, a szennyvlzlevezelő csövek lerakása már csak akkor jutott eszükbe (?|, amikor a betonalapok szilárdan álltak, Nem maradt más hátra, mint szétdarabolnl a friss betont. Megint előtódult a kérdés: Ha tudták...? S ha nem tudták, akkor miért van olyan tervező, építésvezető a posztján, aki még ezt sem tudja? Aztán: hoztak Ide mindenféle épitöanvagot, törékeny csöveket. Olyasmit Is, amire talán csak jövőre vagy még később lesz szükség. Mondanom sem kell, addigra ezek nagy része el: törik, elvész... Megint jött a kérdés: Ha tudták ...? Egyszer egy mesterfélének föl Is tettem a kérdéseimet, amire egyszerűen csak any- nyl volt a válasz: „Ugyan, ezek apró tételek, apróságok!“ Most mondjam azt, hogy sok kicsi sokra megy? XXX Lelkendeztem, amikor a szemétgyűjtő kukák mellé meghozták a fehér és színes üvegeket gyűjtő mini konténereket. Lelkendezé- sem csak addig tartott, amíg a kukák meg nem teltek, s teli „bendövel“ ott nem árválkodtak hosszú ideig. Mire az emberek megszokták volna, hogy az üveget oda dobják, már hely hiányában le is kellett róla szokniuk. Az üvegek most újra a szemeteskukába kerülnek, s értékes nyersanyag helyett szemét lesz'belőlük. XXX Az egyik reggel értetlenkedve veszem tudomásul, hogy autóm színe az éjsza ka alatt megváltozott. Közelebbről szemlélve azt Is látom, hogy e színváltozást kis és nagy olajfoltok okozták. Hogy honnan kerültek az építkezés közelében parkoló autókra, nem tudom. Megmosattam a kocsit, és másnap reggel megismétlődött a dolog: még olajosabb lett. Ekkor azonban már kiderült az oka is. A közelben dolgozó két munkagép klpufogóosövéből fröcsköl ki az el nem égett, tehát föl nem használt gázolaj. Kopogtatok a gépvezető ajtaján, mondom neki, ez mégse mehet tovább. Kilép a fülkéből, megnézi a kocsikat, megnézi a kipufogócsö- vet, majd legyintve ennyit mond: „Nekem ezt a munkát el kell végeznem!“ Majd beszáll, és dolgozik tovább. Zolczer János
