Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-25 / 21. szám
A bratislavai Gottwald tér tavaszi napsütésben. A szobrok Bártfay Tibor nemzeti művész alkotásai Foto: Zolczet Irány a kongresszus Szombaton, május 22-én megtartották a SZISZ kerületi konferenciáit. Ezzel a Szocialista Ifjúsági Szövetség III. kongresszusának előkészítése zá- rőszakaszába érkezett. Szervezeteink és funkcionáriusaink alapaktívájának a tárgyalásai arról tanúskodnak, hogy a SZISZ erős tömegszervezetté Izmosodott, és szervezett ifjúságunk nagy munkafegyelmet ért el. A kerületi konferenciák szervezői nagy gondot fordítottak a tárgyalások tartalmi előkészítésére; a tevékenységről és a soron következő feladatokról szóló Jelentések Jól feldolgozott anyagok voltak. Egyikből sem hiányzott az elmúlt időszakban végzett munka kritikai értékelése. Jelentős részük igyekezett konkrétan felvázolni a megoldatlan problémákból kivezető utat is. A kerületi konferenciák helyesen elemezték mind a beszámolóban, mind a vitákban az eszmei nevelő munka kérdéseit. A küldöttek tudatosították, hogy osztályszempontból megosztott világban élünk, és az osztályellenség igyekszik befolyásolni a fiatalok gondolkodását. Ezért feladatunk, hogy a fiatalokat a marxizmus-lenlnlzmus tudományos tanainak szellemében neveljük, hogy belőlük odaadó hazafiak. Jó Internacionalisták váljanak. Ezt a SZISZ-nek a kommunista párt és a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek és szerveinek hatékony segítségével sikerül csak elérnie. A konferenciák figyelmet szenteltek a-pionírszervezetben végzett munkának; érdemlegesen foglalkoztak a belső szervezeti élet kérdéseivel 6s a szabad Idő kihasználásával, amelyben elsődleges szerepet tölt be a kultúra és a sp.ort területén végzett munka sokoldalú fejlesztése. A kerületi konferenciák, amelyek néhány nappal ezelőtt fejeződtek be, az utolsó nagy események a SZISZ kora ősszel megtartandó szlovákiai. Illetve III. kongresszusa előtt. XXX. éTtolyam 1982. május 25. Ara; 1,— Köa Miért is szeretjük a szép táskát? Számunkra, nők számára legalább olyan értelmetlenül hangzik ez a kérdés, mint az, hogy miért is sagyunk olyanok, mint amilyenek vagyunk. Nők vagyunk, ennélfogva szeretjük a szépet és — külön gyengénk a szép táska. Lehet, hogy a Koáatez dolgozói, akik kezén naponta száz és száz szebbnél szebb táska megy keresztül, hiszen ők készítik, varrják, ragasztják, másképp válaszolnának erre a kérdésre. £s ez érthető, hiszen ők elsősorban két kezük munkáját látják minden szép táskában. Da mi, a nők ezrei elsősorban mindennapi életünk fontos kellékét, és nem utolsósorban egyéniségünk kiegészítőjét látjuk benne. Felvételünkön Ravasz Éva, a KoíSatex somorjál üzemének varrónője. Riportunk az üzemről Arcok a táskagyárból címmel a 3. oldalon olvasható. Foto: Zolczer rmm azIÖIII. AKI VÁLASZOL: ONDREI BUDAJ MÉRNÖK, A SZLOVÁKIAI HALÁSZSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA — Minden halász vágya, hogy megfogja életében a legnagyobb halat. Önnek ez már sikerült? — Még nem, és azt hiszem, hogy nem is fog sikerülni, mivel a halak nem aszerint akadnak a horogra, hogy ki milyen funkciót tölt be a halászszövetségben. Ha így volna, akkor bizonyára már- nagyon nagy halat ’ fogtam volna, mlver Jövőr-e Ip^z harminc éve, hogy a Szlovákiai Halászszövetség Központi Bizottságának vagyok a titkára. — £n kívánom, hogy legalább olyan nagy- halat fogjon, mint Hemingway öreg halásza. De hol lehet nálunk, Szlovákiában halászni? Valahol olvastam, hogy a XIII. században több halastó volt a mai Szlovákia területén, mint most. Igaz ez? —^ Sajnosi így van. A halastavakat főleg a XIX. század elején lecsapolták/hogy helyükön szántóföldet nyerjenek. Bizonyos ’Változás csupán 1952 után állt be, amikor megjelent a halászatról szóló - törvény, amely a halászati jogot a halászszövetségekre ruházta át. A halászszövetségek helyi szervei, szervezetei ekkor és most is elsősorban a halutánpótlással és az ÚJ halastavak létrehozásával törődnek. — Hány halastavunk van Jelenleg Szlovákiában? — A halastavak összterülete 912 hektárt tesz ki. Csak úgy mellékesen Jegyzem meg, hogy a csehországi halastavak összterülete 51 500 hektár. De maradjunk csak Szlovákiában, hiszen a ml halászainkat az itteni lehetőségek érintik közvetlenül. Huszonliatezer-kilencszáz hektár a területe azoknak a folyóvizeknek Szlovákiában, amelyekben a halállomány gyarapodásával lehet számolni, persze, ha felelőtlen egyének meg nem mérgezik őket. — Amikor a szerkesztőségben elmondtam, hogy önnel szeretnék beszélgetni, valaki a kollégák közül félig tréfásan megjegyezte, hogy Szlovákiában két és fél halászra Jut egy hal. Valóban hogyan Is állunk ezzel? Hány tagja van a halászszövetségnek? . — Azt, hogy hány hal van, azt nem tudom, így nehéz lesz választ adnom kollégája tréfás -megjegyzésére. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy Szlovákiában ■ a hadászszövet- ség 52 000 felnőtt tagot‘tömörít, 22 000 pionír és fiatalkorú; halászt tartunk nyilván,, és mint már említettem, legtöbbjük annak érdekében tevékenykedik. hogy szaporodjék a halállomány. — És valóban szaporodik? — Jelenleg egy hektárnyi, halastóban évente 781 kg hal nő tel, de Jó gazdálkodás mellett ezt 1200—1500 kg-ra Is. lehet emelni. A folyóvizek évi haltermelése 1883 tonna., Ezek után ha valakinek kedve tartja, utánaszámolhat, hogy hány kiló (s) bal Jut egy. halászra. — Átlag mennyi halhúst fogyaszt egy lakos minálunk? — ;Szlnte nevetségesen keveset. Ha nem vesszük tekintetbe a tengeri halak fogyasztását, akkor ez egy lakosra évente 36 dekagrammot tesz ki. Az évi átlagos fogyasztás a világon 6 kg, a tengeri halakat is beleszámítva. Tudom azt, hogy a Szlovákiai Halászszövetség Központi Bizottságának nagyon sok munkája van. Me-j lyek a legsürgősebb tennivalók? — A természet védelme nálunk szinte napiparancs, mivel ezzel szorosan- összefügg a halállomány védelme Is. Továbbá -nagyon rövid Időn bellii be kell fejezni a megkezdett halastavak építését Cslcsón (Ciöov), Szlovákgyarmaton (Slovenské Dar- moty) és másutt. Főleg Kelet-Szlová- kiában kell újabb halastavakat létesíteni, mert ott nagyon kedvezőek a feltételek a haltenyésztésre. A beszélgetést köszöni: ^ CSIKMAK IMRE
