Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-18 / 20. szám
2Í „nagy Istenség előtti áldozat" egyik mozdulata. Jártam már a régi híres-neves üveggyárakban, többek között a Karlovy Vary-i Moser- -gyárban és a losonci járás patinás zlatnói üzemében is. Mind a kettő vllághíresség. Királyoknak, császároknak, sejkeknek, hercegeknek készítenek itt poharakat, vázákat. A poltári üveggyár viszont teljesen új, s erre járva mindig Is Izgatta képzeletemet: Milyen is egy ilyen új üveggyár? Valóban olyan mesés, mint a termékeik? Nos, most megtudhatom, vár ugyanis a gyár ifjúsági szervezetének az elnöke, Pavol Zu- berec, hogy egy kicsit bemutassa a gyárat és annak ifjúsági szervezetét. O Pavol Zuberec üvegcslszoló; 1967—69 között tanulta ki a szakmát itt Poltáron, 1979-ig a zlatnói üzemegységben dolgozott, utána átkerült Pohárra mint az ifjúsági szervezet kiemelt elnöke. A gyárnak kilencszáz alkalmazottja van. kristálypohárba, majd az ablak felé tartja, és mutatja, hol is vágott mélyebbre a gyémántkorong. Az ifjúsági szervezet nemcsak a fiatalok szervezeti életével foglalkozik, ugyanúgy Izgatja őket a lakáskérdés, a tornatermek hiánya, a közellátás és minden. Pol- tár tulajdonképpen, akárcsak az új csarnokaival ékeskedő üveggyára, fiatal, fejlődő település, és ezért elég sok gond akad falai között. Ugyanez elmondható a gyárról Is. A csinosabbnál csinosabb üvegcsiszoló lányok mellett kevés, sőt olykor kimondottan „hiánycikk“ a jó üvegfúvó. Hogy miért? Az üvegcsiszolást itt, helyben tanulják a fiatalok, az üvegfúvást viszont Lednické Rovnéban, és ez azt jelenti, hogy hiába vesznek fel és küldenek el fiatalokat az említett fellegvárba, sokan visz- sza sem jönnek, ha meg igen, akkor sem maradnak sokáig. Lemorzsolódnak, visszamennek a híresebb gyárba. Ezen most úgy próbálnak segíteni,^ hogy az üvegcsiszolók mellé üvegfúvó osztályt is nyitnak, s remélik, ezzel megoldódik a gondjuk. és természetesen nagyon sok a fiatal, így a három alapszervezetbe tömörülő fiatal között van mit csinálnia még egy kiemelt elnöknek is. Látni, hogy ért a szakmájához, mert ahogy kézbe veszi a polcokon levő poharakat, vázákat, és magyaráz, mozdulataival elárulja, hogy kisujjában van a szakma minden titka. — Ez itt mind selejt, lyukasak — világosít fel e szép gyűjteményről. — Miért? — Kicsit jobban rányomták a korongra... — Selejt? — Nem egészen. Amikor ugyanis megkaptuk a gyémántkorongokat, amelyek nemcsak hogy nem kopnak olyan gyorsan, mint az előzők, hanem gyorsabban is falják az üveget. Kezdetben bizony volt mit csinálniuk az embereknek, míg megszokták az új, modernebb, gazdaságosabb korongokat ... Miközben magyaráz, keresi a tűhegynyi lyukat, belefúj az öblös (DTga Vargóvá, aki nemcsak a gyárba, haza is „műszákra" jár Pavol Zuberec, az ifjúsági szerve- Tóbiás István mérnök, kiberneti zet elnöke kus. Tóbiás István mérnök, a SZISZ- -szervezet alelnöke, a gyár kibernetikusa mindössze fél éve dolgozik a gyárban. A beszélgetés más irányba terelődik. Azt taglaljuk, vajon a kézi vagy a gépi munka-e az értékesebb. Pavol Zuberec egy régi híres „üveges“ mondását idézi: a gépi darabon érződik az olaj szaga, és hiányzik róla az egyedi, a kézi munka varázsa meg az emberi veríték fénye. Ebben meg is egyezünk és abban is, hogy bizony a kézi megmunkálással nem lehet kielégíteni az igényeket, mert manapság nemcsak a nagynevű külföldi megrendelők igénylik a^szép, kecses, egyedi poharakat, vázákat, hanem az egyszerű emberek is. Amikor belépünk a tágas csarnokba, ahol mint valami tánckar, úgy állják körül az izzó vörös lávával pislogó kemencéket az emberek és forognak, lenyűgöz a látvány. Nem is csoda, mert miközben mindenki végzi a dolgát: az egyik kiemeli a kis üvegbuborékot, a másik forgatja, a harmadik fújja, formálja, a negyedik, ötödik levágja, megtoldja, elviszi... mintha valami nagy istenség előtt mutatnák be az áldozatukat, úgy mozognak. Meglep, hogy lényegében itt, ebben az új gyárban is ugyanolyan munka folyik, mint a régebbi gyárakban. Talán csak annyiban más Itt, hogy hiányoznak a régi jó szakemberek, így a fiataloknak maguktól kell rájönniük a mesterség sok- -sok apró titkára. De fő, hogy rájöttek. A nagy „áldozati oltár“, a forró kemence körül nem éppen magaslati levegőt szívnak az üvegfúvók. Gyöngyözik a homlokuk, a tüdejük pattanásig feszül a két- -három percenként megismétlődő „mutatványtól“, és biztosan több liter vizet meg nem tudom hány deka sót kiizzadnak magukból, míg elkészülnek a szivárvány színeiben játszó nagy-nagy üvegbuborékok. A mozdulatok pontosan megismétlődnek. Ugyanaz a lépés, ugyanaz a kézmozdulat, még az arc is ugyanazt a kifejezést ölti, de ahogy később elnézem a már kész, kihűlt darabokat, nem egészen egyformák, mindegyiken van valami más, amit külön is megszerethet majd az, aki egyszer megveszi és használja. Mindez később, a vagy másfél száz Üvegcslszolót foglalkoztató csarnokban már teljesen megszelídül. Ez még ugyan nem Szalagmunka, de már abból is van benne valami. Ügy sorakoznak itt a gépek, mint tanteremben a padok, és az Svegcsiszolók a forgó korongok fölé hajolva, bűvölik, gyötrik az üveget. Miközben forog a korong, a kezükre csurog, az arcukba szökik a víz. Fogják a poharakat, előbb hosszában, majd keresztben is „meghúzzák“ a vonalat, és itt egy csillag, amott egy macskaköröm „nyílik“ ki az üvegen. Az üvegfúvóknál nem nagyon lehet beszélni, itt viszont anélkül, hogy abba kellene hagyni a munkát, nyugodtan társaloghatunk. Előbb Edita Frantovával, majd Ofga Vargovával és Stanislav Greksákkal váltok néhány szót. Edita Frantová a vidám kedves fiatal lány messziről^ egészen Zlar nad Hronomból került ide, előbb iparltanulóként, majd amikor kitanulta a szakmáját, itt maradt a gyárban. A vizsgán nemcsak kitűnően felelt, hanem a váza is gyönyörű volt, amelyet készített, csiszolt. Hetente, kéthetente utazik haza szüleihez. Útközben találkozik a Pova2ská Bystrlcából származó fiújával, aki szintén távol dolgozik szülőhelyétől, és akivel utazás közben ismerkedett meg. Munkáját ráérősen, nyugodtan végzi. Mozdulatai összehangoltak, arcán figyelem. Neki még nincsenek különösebb gondjai. Annál nehezebb Olga Vargová asszony helyzete. Van ugyanis már egy hároméves gyermeke, és férjével, aki szintén az üveggyárban dolgozik, nemcsak a gyárba, hanem haza is „műszakokra“ jár. Vagyis: felváltva vigyázzák, gondozzák a gyermeket, és ez nem kevés gonddal jár. Mindezt nem panaszképpen mondja. Ha beteg a csemetéjük, általában ö viszi orvoshoz, és a gondozási szabadságot Is ő szokta kivenni. Ilyenkor, amíg a gyermekével van, rendbe hozza a lakást, takarít, főz, mint más asszonyok, és örömmel várja haza a férjét. Ritka esemény náluk, ha hétköznap is együtt a család. És örülnek, ha mulatságot, sportdélutánt vagy éppen sportdélelőt- töt szervez a vezetőség. A kirándulásokra is szívesen eljárnak. Ezeket a közös rendezvényeket a többiek is nagyon várják, köztük Stanislav Greksák, a második számú alapszervezet elnöke is. Búcsúzom a gyártól, de mielőtt távoznék, van még néhány kérdésem, amelyekről Tóbiás István mérnökkel, a kibernetikussal váltunk néhány szót. Oj a gyár, új a csarnok, de a munka egy része még ugyanolyan, mint a patinás Moser- vagy zlatnói gyárban, vagyis mintha itt is megállt volna az idő ... Ez azonban csak a látszat. Igaz, egyelőre nincs az üveggyárban számítógép, de lesz. Tóbiás István, aki Prágában végezte a tanulmányait, s aki eddig egy rimaszombati üzemben dolgozott, éppen ezért jött át ide. Lehet, hogy két- -három vagy öt-tíz év múlva, de mindenképpen meglesz, és az ö feladata figyelni a szakmán belüli mozgást, előkészíteni, beindítani a munkát. A nagy ipari országokban ugyanis, miközben az üveggyártásban még nagyon sokan az egyedi darabokra esküsznek, már készülnek az új, számítógépes robotok, amelyek révén lehet, egyszer az ipari szalagmunkában készülő darabokon sem érződik majd az olaj szaga. Hogy ez minél előbb bekövetkezzék Poltáron is, arra hivatott Tóbiás István kibernetikus, és én remélem, hogy ezzel a feladattal nemcsak ő, hanem az egész gyár meg tud majd birkózni. NÉMETH ISTVÄN Készül a váza, amely fénylik majd, mint az üvegfúvó verejtéke ^ mesE'^jíI ÉS VALÖ^^