Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-11 / 19. szám
im 7 ^— Itt születtem, Bratisla- vában, helyi szülök negyedik, legkisebb gyermekeként. Meghitt családi légkörben nőttem fel. Anyám szeretett kézimunkázni, a bátyám szobrászkodott, a nő vérem a zenéért rajongott. Ezenkívül szépen rajzolt. Éij meg néztem, csodáltam őket. Apám szinte naponta végigcipelt az óvároson, mutogatta a régi épületeket, és mesélt. Gyermekkoráról, mikor az utca gyermekei három nyelven értekeztek, anjikor fociztak, verekedtek, mint a gyerekek. Már akkor, a séták aikalmával megszerettem a várost, s idővel egyedül Is nagy örömet leltem a csavargásban, városnéző bolyongásaioiban. Szenvedélyem miatt meglehetősen magányos lettem, mert az osztálytársak inkább mentek szórakozni, diszkóba, zsúrokra. Engem pedig az Ilyesmi sosem vonzott. Inkább jártam a várost, régi temetőkben kutattam. Mindenki hülyének nézet. Ma már persze nem csodálkozom ezen, hiszen ez nem természetes magatartása egy kamasznak. Ennek a fiatalkori szenvedélyemnek köszönhetem, hogy tizennégy éves koromban már annyi anyagot gyűjtöttem össze Rigele Alajosról, amennyi egy év múlva egy kezembe kerülő cloktori dlsszertációs munkában benne volt. Tizennyolc éves koromban pedig egy Rigele- könyv kéziratát adtam le a Madách Kiadónak. A szerkesztők meglepődtek, azt hitték, ugratom őket. Kijártam a kilenc osztályt a magyar nyelvű alapiskolában, majd építészeti szak- középiskolát végeztem, aztán térképész és földmérő lettem, bár nevelő akartam lenni. Nem lettem, csak afféle „maszek“ pionírvezető a Duna utcai iskolában. Tizennégy éves koromtól aktívan tevékenykedek a pionírszervezetben: két raj, turisztikai, rejtvényfejtő szakkör, Idegenvezetés van a nyakamon, s a csapat, mindenese vagyok. Látod, most épp a teniszütöket -javítom.' Ezenkívül vezetem az Iskola Iflklubját, ahol minden pénteken délután együtt vagyunk. O M*4rt et » vonzaln;" • pionlrszerTezet, a gyerme' kei. iránt? Nem találod egy kicí-it fnresának hogy agy hDszonnyole^ éves, kétgyer- mokes családapa ilyen sok Időt és energiát telamásstd társadalmi mntikát vállal? i— Már említettem, hogy^ meglehetősen magányos gyerek voltam. Ha mégis társaságra vágytam, bementem a suliba, ahol annak idején jő, aktív pionírélet folyt, a klubban mindig találtam valakit. Állandóan kiötöltünk valami újat, érdekeset. Mozgalmas pionírélet folyt az Iskolánkban, ami a mairól nemigen mondható el, legalábbis a tekintetben nem, hogy ma hiányzik a gyér mekekböl a kezdeményező készség, szellem. Amikor én pionír voltam, mi akartunk versenyezni, vetélkedni, játszani. És a plonlfszervezet- ben lehetőséget láttunk mindezt megvalósítani. M.a á gyerekek csak „fogvasz- tök“, ritkán kezdeményez nek. 0' Miber tAtod ennek okát? — Egyrészt abban, begy a szülök anyagilag lényegesen jobban állnak, sokkal többet megengedhetnek csemetéiknek. Mi a szervezetben képtelenek, vagyunk ebben a szülőkkel vetélkedni. És már azt is eredménynek könyveljük el, ha a gyerekek eljönnek rendezvényeinkre. Vagy itt vannak a rendszeres nyári táborozások. A vándortáborba csak nehézségek árán tudok ösz- szeszednl harminc embert, régen meg... Mert azt mondja a gyerek; „Megyek az apámmal Jugóba“, vagy ,,Megyek a Balatonhoz“, ét érthető, hogy a Szlovák Paradicsomban, az ottani erdőkben nem bájlnndő velünk tölteni két hetet. Ogy érzem, sokan lebecsülik a pionírmunkát. Nos, én távlatokban gondolkozom; a jövőnket neveljük. A jövő emberét, társadalmát, és milyen jogon mondhatok én ilyen vagy olyan véleményt a társadalomról, ha előbbre mozdításáért nem teszek semmit. S mivel véleményt akarok mondani, hát teszek, is valamit. Ez az én mozgatórugóm. Nevelni, formálni a gyermekeket. S ha látom, hogy egy- egy közös délutánnal a harminc közül legalább kettö- nek-háromnak jó napot szereztem, hogy boldogan mentek haza, akkor már nem dolgoztam hiába. 0 Ezt ft tapBkát sa|nos núlnnk csak kávéssá Mé- keltk. — Nem járok a koros-tá- lyombeliek közé, de tudom, hogy sokan hülyének néz nek, egymás közt csak Vad- ölönek hívnak, mert a természet szerelmese vagyok. 0 Nem tevar ez * vélemény? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen hidegen hagy. Megrágok minden kritizálö, bíráló megjegyzést, s ha úgy érzem, , Igaza volt a másiknak, magamévá teszem nézetét. Próbálom járni az utamat, mert minden embernek van, kell, hogy legyen egy saját útja, egy célja, ami felé halad. 0 Kigela Al>|Dt-k8nyv. Mecésnég, bttonég volt H- zennyöle éves f8[]el ez a monográna, amely bősszé ideig váratva magára, 1978- ban Jalant csak meg.» — Merészség — bátorság? Igen,, csak sajnos, ma már hiányzik belőlem. Az, hogy éljek az álmaimnak, bog, csak az álmaimnak éljek, úgy, mint a gyermek- és kamaszkoromban ... Akkor rendszeresen naponta fog- lalkozta-m Rigelével. Az-And- rás-temetőben megtaláltam a sírját. Megkapott a név és az a néhány szobor, amelyet ő alkotott. Jártam az utcákat, s mindig többel ' és többet akartam róla megtudni. Olyan volt nekem Rigele; mint a mesékben a tiltott szoba: egyre több szobrát fedeztem föl, s a könyvekben mindössze két semmitmondó mondatot róla. S gyermekes, lángoló, semmitől sem visszariadó elmével gondoltam egy nagyot: itt az alkalom, könyvet kell írni Rigeléröl. Kezdtem fotózni a szobrait, jártam a csallóközi falvakat, ahol sok müvét fedeztem fsl, beszélgettem az emberekkel, gyűjtöttem az anyagot. Az volt az álmom, hogy születésének századik évfordulójára Összegyűjtők legalább száz művét. Már lényegében készen is volt az anyag, amikor megmutattam egyik tanáromnak. -Azt mondta: Rigele csak egyfajta kőfaragó mester volt. Mintha leforráztak volna. Sajnos, ez a nézet egyfajta közvélemény is, hiszen csak kőfaragóként, éremmfivészként tartják őt számon, ami nem Igaz., ö nemcsak a , bécsi akadémiát végezte el, hanem sok nagy művet is alkotott. Egy érdekesség az életéből: 1934-ben szobrászt kerestek a Madách-síremlék megalkotására, és jeles budapesti szobrászművészek ilyen megindoklással ajánlották Rigele Alajost: „Jó képességű szobrász, és Igen alacsony áron dolgozik.“ Életművet hagyott szülővárosára. Minden művéből belső nyugalom, gyengédség, szeretet, szellemi kifinomultság sugárzik. 0 A Rlgela-kOnyv magié- lenése hét évet váratott magára. Ogy látom, ex a kézirat leadásátél a megjele- nésig eltelt hosszá Idáaem szegte kedvedet, hiszen itt fekszik elfittünk egy á|abb készttlö kBnyv kézirata. — A városi szabadtéri szobrokról írtam egy könyvet — katalögust. Bár régen is sokan azt állították, Lehel Zsolt nem mindennapt egyéniség. Hivatásánál fogva a Földméréstani Intézet műemléktérképésze, e tevékenységén kívül azonban még sok mindennel foglalkozik. Tizennégy éves kora óta aktív és sokoldalú pionír- vezető, a gyerekek örök játszótársa, ’ barátja. Tizennyolc éves korában könyvet írt a századelő híres szobrászáról. Rigele Aladárról. Emellett Bratislava múltjának, a városnak egyik legjobb legavatottabb ismerője. Munkájáról, életéről, terveiről kérdeztük a huszonnyolc éves Lehel Zsoltot. hogy Bratislava nem a szobrok városa, én eddig mégis ■500 szobrot találtam, fényképeztem le. És a legtöbb nagyon érdekes, értékes és szép alkotás. Aztán van még egy célom: a temetők. Szeretnék három régi temetőt feltérképezni; művészeti. Iparművészeti, történelmi és honismereti szempontból. Bár tudom, hogy már elkéstem, hiszen a sírok legnagyobb részét- az idő és az emberek hatalmas kalapácsai szétrombolták, de legalább azt mentsük, ami még menthető. Mert óriási értékek vesznek el a temetőkben. Nekem és nejemnek nemrég felajánlották, menjünk el Görögországba. Mondtam, nem. Inkább elmegyek egy hétre Árvába. Az a véleményem, hogy Athénre néhány nap kevés, s én előbb a környezetemet, hazámat, az országot szeretnem megismerni, ahol élek. Jól, alaposan. Aztán majd megyek máshová Is, mert van egy olyan álmom, hogy Szlovákiának mnlden egyes helységét bejárom, gyalog. Csak azután megyek külföldre, hogy tárgyilagosan tudjak összehasonlítani. 0 Beszéljflnk a szakmádról, foglalkozásodról. i— Műemléktérképész vagyok. Ez a földmérési szakmának egy új, nálunk még csak tizenöt éves ágazata. Nekünk az a dolgunk, hogy bemérjük a műemlékeket. Nagyon igényes és költséges munka. Kétszer-három- szor költségesebb, mint a hagyományos földmérés. Nagyon pontosan, két és fél centis pontossággal kell mindent bemérni. Ugyanis 1:50 léptékben rajzolunk, dolgozzuk fel az alaprajzokat, metszeteket, látkép! rajzokat, vagyis papíron a tél milliméteres hiba a valóságban 2,5 cm-t jelent. Ez a lényeg. És sokszor egy az egyhez, egy a kettőhöz Is dolgozunk. S Itt van óriási szerepe a fotónak. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy munkám és hobbim során sok háztetőt megmásztam már, és több száz érdekes, szép fényképet készítettem. Akár ezekből is elkészülhetne egy nem mindennapi album. Nos, hogy ml a munkánk gyakorlati célja? Ha egy műemléken változtatni akarnak, akkor ott előbb mi megjelenünk, bemérjük, s ezek alapján terveznek tovább és archiválnak. Utólagos építészeti tervrajzokat készítünk, de az épületen kívül még feltérképezzük a körülötte lévő térséget, kertet, parkot, fákat, mindent. Roppant érdekes, Izgalmas, sok újdonságot, meglepetést tartogató munka ez. Persze megesik, hogy értelmetlen Is. Évekkel ezelőtt az óvárosban az Apácapálya JPanenská] utcában mértünk, mert úgy volt, hogy a lakók kiköltözése után azonnal hozzálátnak a helyreállítási munkálatokhoz. Aztán évek teltek el, s egyre inkább romba dőlnek a lakások, s még semmi sem történt. Ma már a korábbihoz képest három- négyszerte költségesebb lesz a helyreállításuk. Ha végiggondolom, hogy a tévétorony. hetedik emeletén alig “félméteres párkányon mászkálok, hatalmas colstokkal a kezemben, szinte életemet kockáztatom, hogy pontosan, ]61 mérjek, aztán két év múlva, amikor szükség -lenne a rajzra, újra kell mérni, mert az előzőt nem találták meg. Bosszant mlnd- ■ ez, de csinálom a kudarcok ellenére is, mert ezt a munkát — úgy érzem — nem lehet nem szeretni. Mert vagy otthagyod fél éven belül, vagy maradsz, és becsületesen dolgozol egy életen keresztül. Megszállottja vagyok a munkának. 0 Miért vóllalzz ennyi mindent? Idegenvezetés, pio- nirfoglalkozás, fényképezés, Írás és fölöttjább sok idót, utazást, a csalódtól való gyakori távoHétet igényló munkahelyi teendők ... — Azért, mert csupán egy valami nem elégít ki. Többet igényiek. Nem tehetek róla, de nekem van egy természetadta belső igényem, hogy éljek a társadalomnak. És nem fogyasztóként. Mert mást becsaphatnék, de önmagamat nem, és önmagam előtt is tiszta akarok maradni. Tiszta, aki tett, alkotott valamit, aki nemcsak evett. Ivott, lélegzett. Sokszor ennek a munkának „csak“ csillogó, boldog gyermekszemek az „eredményei“, de nekem ez is elég. Én nem vágyok se dicséretre, se kitüntetésre, se egyéb jutalomra. Tudod, mi mozgat engem, ml segít át egyik napból a másikba, ml ad naponta több és több erőt a munkához? Ha lehet egy kicsit szebbé tenni az életünket, érzelmileg tartalmasabbá ... .őszintébben vonzódni mindaz Iránt, ami bennünket körülvesz. Megbecsülni, értékelni, szeretni, vigyázni mindezt. Erre nevelem a gyerekeket Is a suliban, és próbálom velük megértetni, hogy végeredményben minden érték — még a giccs is. Igen, a giccs is, mert valakinek az jelenti a művészetet, az értéket, számára az a szép, így mindent meg kell becsülni. Értékelni a házak közti pázsitot, a köztéri szobrokat, a fákat ... Egyszer Léván egy ]6 baráttal beszélgettünk az életről, az élet örömeiről. Azt mondta, számára már az is boldogság, ha látja a napfölkeltét. Irigyeltem öt egy kicsit, hogy neki milyen kevés — vagy sok? — elég a boldogsághoz. Pedig nagyon művelt srác volt. Képzeld, megvette a magyar nyelvű jógakönyvet, tetszett neki, s azt mondta, megtanul magyarul, hogy el Is tudja olvasni. Neki elég a napfölkelte, — nekem több kell. Nekem sokkal több ie- lenti az életcélt, a boldogságot, az életem értelmét. Tudod mi volt ennek a Duna-parti városnak a polgárára jellemző? Arra mindig nagy gondot fordított, hogy élvezze az életet, hogy örüljön az életnek. Szeretett szórakozni, mulatni, társalogni, és vendégszerető .'vált. Ez a vendégszeretet pedig azt jelentette, hogy megmutatta a vendégnek a házát, környezetét, városát; otthpnát. Sajnos, rha ebben az egyfajta népvándorlás korában, amikor az emberek sok helyütt laknak, élnek életük során, nem Ismerik és nem Is akarják megismerni környezetüket. Ma, akik ideköltöztek, még a lakótelepük környékét sem ismerik, nemhogy a régi várost. Csak egyszerűen beköltöznek Ide az emberek, felnőnek a gyermekeik, és vannak a maguk 2—3—4 szobájában. Hidd el, sokkal jobban önmaguk és a társadalom hasznára lennének, ha megismernék a körülöttük lévő értékeket, a múlt, a jelen értékeit, ha féltenék, szeretnék őket. Akkor talán jobban megbecsülnének mindent: a parkban a padot, a telefonfülkét, a lépcsőházat... Ha megpróbálnának kapcsolatot teremteni környezetükkel, otthonuknak is éreznék a várost. Otthon — felbecsülhetetlen e szó jelentése. ZOLCZER {ANOS Az Ifjúság és a barátság menete Az autóbusz bekanyarodott a Slovnaft nemzeti vállalat kapuján, és harminc csehszlovák és szovjet fiatal, a kiilönbözű versenyek győztesei, „A forradalmi, harci és munkasikerek nyomában“ menet egy csoportja védősisakot kapott, és elindultak, hogy megtekintsék a több mint huszonhat hektáron fekvő gyárőriást. — Ez itt látszólag csak egy cső, ám számukra, a vállalat nyolcezer dolgozója és az egész népgazdaság számára ez jelenti a munkát, a biztonságot, az életet, mert itt, ezen a csövön, a Barátság kőolajvezetéken keresztül érkezik a szovjet kőolaj — kezdte a gyár bemutatását a SZISZ gyári alapszervezetének az elnöke, az 1400 fiatal egyik képviselője, majd hozzáfűzte: — Hogy milyen mennyiség uz, ami itt „belép“ a gyár területére, elképzelhetik, ha elmondom: naponta több mint húsz vonat, számtalan tartályhajá, közúti jármű tudja csak ugyanezt elszállítani a gyárból. A benzin a fűtőolaj és különböző más olajak mellett aszfalt, és még vagy kétszáz lovábhi termék készül itt belőle a gyárban. A gyárat valamikor az ötvenes évek elején kezdték épfteni. Akkor messze kinn a várostö) tették le az alapkövet. Azóta sajnos, nemcsak a Duna bal, hanem a jobb partján is lakótelepek állják körül, Így különösen fontos számunk rp, hogy hogyan illeszkedik bele a környezetébe, menynyire szennyezzük azt. Hadd mondjam el, hogy ezen a területen is vannak bizonyos eredményeink. Ezt azért említem, mert volt időszak, amikor bizony százmilliókat fizettünk azért, hogy szennyeztük a csallóközi ivövizkészletet. Azóta sokat költöttünk arra. hogy ezt felszámoljuk. Napjainkban kétszáz kút, számtalan betonkád biztosítja azt, hogy a messziről érkező nyersanyag ne kerüljön a talajba. Hogy mindezt miért Is mondta el a fiataloknak? Mint már emlitettem, fiataljaink legjobbjai barátság- és békemenetUk során nemcsak a csehszlovák és szovjet nép harci, forradalmi és munkasikereivel, hanem gondjaival is ismerkednek. A Prágából indult menet harminc fiatalja Bratislavá- ba érkezve betekinthetatt életünkbe, s lehet, épp ők. diákok és szakmunkások, a csehszlovák és szovjet Hadsereg katonái le.sznek azok. akik egyszer majd megoldják a ma még megoldhatatlannak tűnő problémákat. A Slovnaft megtekintése után további gazdag program várta a fiatalokat. A vállalat forradalmi hagyományokat bemutató szobájában megismerkedtek a gyár, az egykori Apolló részvénytársaság múltjával, a második világháború pusztításaival, majd részt vettek a vállalat iparitanu- lö-iskolájának fiataljaival közösen rendezett békema- nifesztáciöján, ahol Michal Zozulák, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke is beszélt. Később a fiatalok elhelyezték a megemlékezés virágait a második világháború hőseinek emlékművénél a Slavfnon. majd fogadta őket a Szovjetunió bratislavai konznl- ja, V. Sztyepanov. A következő napon pedig ellátogattak a Jaslovské Bohunice i atomerőműbe. CSAK ITT rVAGYOK OTTHON
