Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-27 / 17. szám

/

□

oj távlatok, Oj feladatok

Múlt héten tartotta meg a prágai vár Spanyol-termében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 6. ülését. A CSKP KB Elnökségének beszámolóját a nemzeti bizottságok feladatairól a párt XVI. kongresszusa után Jind- fich Poledník, a CSKP KB titkára terjesztette elő, aki többek között hangsúlyozta:

„Ä nemzeti bizottságok szerepe, képviselőiknek és dolgozóiknak az emberekkel való élő kapcsolata nagy lehetőségeket biztosít azon a téren, hogy megnyerjék az embereket a becsületes munkára, táplálják az ilyen munka eredményei iránti tiszteletet, ösztönözzék az emberek társadalmi elkötelezettségét, új, valóban szocialista viszonyt alakítsanak ki bennük városukhoz, községükhöz és szocialista hazájukhoz. Ezért a nemzeti bizottságok kötelessége, hogy ezeket a lehetőségeket Jól kihasználják, mélyítsék a nép hazafias és Internacionalista érzését, fejlesszék nemzeteink és nemzetiségeink testvéri kapcsolatait, szilárdítsák a barátságot, a szövetséget és az együttműködést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal.

Tartós figyelmet kell fordítanunk a nemzeti bizottságoknak a fiatal nemzedék szocialista nevelésére, munka- és társadalmi aktivitásának fejlesztésére, gazdag kulturális, sport-, üdülési és más önkéntes tevékenységek feltételeinek a megteremtésére. Helyesen járnak el azok a nemzeti bizottságok, amelyek megteremtik

a feltételeket ahhoz, hogy a fiatalok minél nagyobb mértékben bekapcsolódjanak a közügyek intézésébe, s a nemzeti bizottságok szerveiben és aktíváiban tevékenykedve kezdeményezzenek. Ez az az út, amelyen haladva növelni lehet a fiatal nem'zedék felelősségét a községek és a városok további fejlődéséért, egész országunk fejlesztéséért.

A nemzeti bizottságok jelentős mértékben hozzájárulnak oktató- -nevelő rendszerünk továbbfejlesztéséhez. Az oktatási minisztériumokkal közös feladatunk, hogy megteremtsük a káder-, a szervezési és az anyagi feltételeket valamennyi iskola és a nemzeti bizottságok által irányított létesítmények sikeres munkájához.

A járási nemzeti bizottságoknak gondosabban kell elbírálniuk az alapiskolák hálózatának módosításait. Az erre vonatkozó javaslatokat meg kell vitatni a helyi nemzeti bizottságokkal, ismerni kell az emberek nézeteit, és alaposan fontolóra kell venni a tanulók iskolába szállításával, étkeztetésével és az iskolán kívüli idejük eltöltésével összefüggő minden kérdést.

Ugyancsak a nemzeti bizottságok feladata, hogy előmozdítsák a sport és a testnevelés további fejlődését, egybehangolják az eszközök felhasználását, és megteremtsék a sport és a testnevelés további tömeges fejlesztésének lehetőségeit, elsősorban az ifjúság körében.“

liilllilittii

eroez

»juih.

AKI VÁLASZOL:

Dr. RÉPÁSSY BÉLA A BRATISLAVA! BEZRUC UTCAI KÓRHÁZ [GAZGATÖJA.

— Emlékszel még az orvosi esküre?

— Persze hogy emlékszeml

— Néhány gondolatát elismételnéd?

Lehet, hogy nem leszek hű a szöveghez, de a gondolatokhoz igen. „Fogadom, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok, orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek Javára, a betegségek meggyógyltására fordítom.. Megtagadom azokat a kérelmeket, amelyek orvosi tevékenységemet törvénybe vagy a szocialista orvosi etikába ütköző cselekményekre kívánják Igénybe venni. Tudásomat csakis az emberiség javára fordítom.“

^ A napokban múltál Stvenéves. Eddigi tevékenységed elismeréseként ebből az alkalomból küztársaságnnk elnöke a Kiváló Munkáért érdemrendet adományozta neked. Otven év sok is meg kevés is. Kevés arra, bogy az ember összegezzen, de sok arra, bogy valami teijesen új munka- terüietet válasszon. Ha most lennél húszéves, mit tennél másképp?

í— Semmit. Csakis orvos lennék, és a sztomatológiával foglalkoznék.

— Mégis otthagytad a szó szoros értelmében vett orvosi pályát. Miért?

fr-. Sportolás közben volt egy sérülésem, fájni kezdett a hátgerincem, no meg a lábam Is. Mindenki tudja, hogy a fogorvos legtöbbet állva dolgozik, s ez nagyon megterheli a lábakat.

'— Az egyetem elvégzése után hol kezdtél dolgozni?

1-^ Röviden a pályafutásomról: 1957—1960 között Tornaiján (Safári- kovo) mint körorvos dolgoztam, 1960- ban pályázatot nyertem, és így kerültem az orvosi egyetemre mint tanársegéd.

— Itt mennyi Idót töltöttél?

>— 19g5-lg voltam Itt. Ekkor szintén pályázat révén a Bratislava! Egészségügyi Intézet alkalmazottja lettem. Főorvosi állásban dolgoztam a fogászati osztályon, és egyben az orvosi továbbképző intézet sztomato- lóglal tanszékének helyettes vezetője lettem. 1967. február elsejétől vagyok igazgató.

^ Ennek már tizenöt éve. Idős igazgató vagy az egészségügyben?

t— A fiatalabbak közé tartozom.

— Egy olyan kórháznak a munkáját Irányítod, amelynek jelenleg 1300 alkalmazottja van: orvosok, ápolónők, adminisztratív munkaerők. Köztük sok az olyan, aki a közeimúif- ban fejezte be a tanuimányait. Többen azt állítják, hogy a mai fiatalok rosszabbak, mint az elődeik. Neked milyenek a tapasztalataid?

^ Százszor és ezerszer elmondtuk már, és egyre csak Ismételjük, hogy a mai fiatalok nem rosszabbak, mint az elődeik. Nézd, én is szülő vagyok, s lehet, úgy tűnik, magam vagy a szülők ellen beszélek. Az az érzésem, sokszor baj van a pályaválasztással. A gyermek olyan pályát választ, amely csak a szülőnék tetszik. Véleményem szerint összhangnak kell lenni a pályaválasztásnál: összhangnak a szülő és a gyermek között, de összhangban kell lenni a társadalmi igényekkel is. A másik dolog, amiről szólni szeretnék. A fiatalok . nagy anyagi támogatást kapnak, ha nincs meg mindjárt mindenük, akkor baj van. Nekünk, szülőknek jobban kellene sáfárkodnunk az anyagi javakkal. Legfontosabb, hogy amikor a fiatalok állásba kerülnek, tapasztalt „mester“ vezesse be őket hivatásuk titkaiba.

— Kerek évfordulót, születésnapot jöttem köszönteni. Ennek eiienére ne vedd rossznéven, ha kényes kérdést is fölteszek. Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy az egészségügy dolgozói szinte eivárják a hálapénzt és a különböző juttatásokat. Ez természetesen rossz fényt vet azokra is, akik becsületesen, hivatástudattal végzik munkájukat. Hogy is álluhk ezzel?

t— Nem szeretném, ha az egész egészségügyet egy kalap alá vennénk. Beszéljünk nyíltan a kérdésről, a hálapénzről és a juttatásokról. Általában két okból adnak hálapénzt: az első és nagyon elítélendő, amikor az egészségügyi dolgozó kikényszeríti. Csak úgy hajlandó munkáját elvégezni, ha azért külön juttatást kap.

A másik ok, hogy a beteg önként ad valamit, hogy vele jobban törődjenek, kiemelt gondviselésben részesítsék. Ezt is ugyanúgy elítélem. De nemcsak én ítélem el, hanem a törvény Is. Vannak esetek, hogy orvosoknak évekre felfüggesztették működésüket azért, mert pénzt vagy egyéb juttatásokat fogadtak el.

Virágot sem adhatok annak a nővérkének, aki huzamosahb Ideig ápol?

^ Adhatsz nyugodtan. Nézd, a figyelmesség az más dolog. Apró ajándékok sohasem számítottak lefizetésnek. Persze az egészségügynek az nyújtja a legtöbb segítséget, aki védi a saját és mások egészségét, védi a | környezetet, megtartja az orvos utasításait, jelentkezik önkéntes véradónak, és dolgozik a vöröskereszt alapszervezetében. És még egy, amit megjegyeznék: a köszönet nekünk is jólesik.

Köszönöm az interjút: CSIKMAK IMRE