Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-20 / 16. szám
W PU’— VARGA GABRIELLA: MINDEMAPI TÖRTÉNET Szótlanul ült egymás mellett a liü és a lány. A víz zubogott. A rádió duruzsolt a jülükbe. A borospalack kiürült. Jó volt Így ülni és semmit sem csinálni. Kezük az asztal alatt megtalálta egymást, s ősszekulcsoló- dott. Nem sokat gondolkoztak rajta, hogy szerelem vagy vágy hajtja-e őket egymáshoz. Sokáig üldögéltek ebben a közömbös békességben. Közben sűrűsödött az alkony. Minden szeretkezésük így végződött, hogy nemigen tudtak már egymásnak mit mondani. Régebben még lehetett alakoskodni, de most, hogy már minden megszokottá vált, amit csak adhattak egymásnak, nem tudtak mit kezdeni magukkal. Valamiféle különös hiányérzet azért kínozta őket. Valami, ami nélkül megszűnt teljesnek lenni az élet. üreseknek érezték a napokat, laposaknak és szürkéknek, vontatottnak az idő múlását. Egy egész délutánon át üldögéltek l9Ui egymás mellett, s közben elszívtak egy csomag cigarettát. Ernyedt mozdulataik közönyt árasztottak. — Apa megöl, ha megtudja — suttogta a lány fojtott hangon. — Nem tudja. meg — válaszolta fáradtan és kelletlenül a fiú. Közben] arra gondolt, hogy akkor sem tör-', ténne semmi, ha megnősülne. Nem változna semmi sem, s még csak búj-' kálnluk sem kellene. I Ültek egymás mellett szótlanul. Most szinte szép — állapította meg] a fiú a lányról. Aztán meg arra gon-\ dőlt, hogy neki arinyl is elég lesz,' ha éjszakánként szépnek találja. De mindezt derűsen gondolta, minden] bosszúság nélkül. A lány pedig nem gondolt semmi-, re, mert nem is nagyon szeretett] gondolkodni. Aztán mégis megszólalt:] — Ha felébred az apám, mit csi-\ náljak? | — Ne nyisd ki az ajtót, ha zörög.] — Halkabban ... Apám még álmá-\ ban is fülel. j — Elveszlek feleségül. í — Ne beszélj hülyeségeken Egyébként még sohasem említetted. Meg' aztán ... miért kellene elvenned? ' A fiú válasz helyett megcsókolta a lány haját. A lány üres tekintettel nézett rá. Megint csend lett. | A fiú felállt. Menni készült. A lány] nem marasztalta. Látta az arcát, amikor hátranézett. Nem volt benne semmi más, mint a mindent átható kO-\ zömbösség. A fiú az ajtóból még egyszer visz-, szanézett a lányra, akt szintén fel-'i állt, és a ruháját igazgatta. Aztán i nem szólt semmit, még csak el sem! köszönt, meglökte az ajtót és kiment. Ahogy a hideg hajnalban áthaladt az ■ udvaron, s meghallotta a lány apjának egyenletes horkolását, fölényesen elmosolyodott és kilépett a kapun. KORCSMÄROS LÄSZLÖ: KULCSÁR TIBOR ROVATA SZÁRAZ PÁL: Ablakomból egy nagy, új, emeletes családi házat látni. Falai még csupaszok. Egy napfényes vasárnap reggelen, amikor az ember örömteli szívvel néz ki az ablakon, észrevettem, hogy a falban lévő egyik lyukba verébcsalád költözött, A verébpapa és mama hangos cslvlteléssel hordta az ele- séget a fiókáknak. — Ezek bizony i_ól választottak fészket maguknak ^-gondoltam magamban, hisz rnittcsk^ jegyen a talpán, amelyik'-:]#, m^^^k falra felkapaszkodik. Najt'onta szemmel tartottam a leleményes családot. Kíváncsi voltam, mikor röppennek ki a fészekből a fiókák. Egy reggel váratlanul kőművesek érkeztek, és sudár gerendákból, deszkákból állványzatot készítettek a ház falához. Néhány óra múlva már a maltert csapkodták a falra. Szegény verebek, meg vannak számlálva az óráitok! Oda a biztonságos családi fészek! Kíváncsi szemmel vizsgál- gattam azt a kőművest, aki néhány perc múlva a fészek környékén dobálja fel a falra a habarcsot. Bozontos szemöldök, szúrós tekintetű szem, lógó, hosszú karok, amelyek olyan erővel és lendülettel csapkodják a maltert, mintha haragban lennének a fallal. No, verebek, itt nincs Irgalom. Ez kikaparja a csupasz pe- reputtyot a földre, vagy egyszerűen odavágja a maltert, rá a szerencsétlen fiókákra, aztán elslA kórházi szobát erősen fűtik minden nap. Misinek olyan melege volt, hogy csurgón róla a veríték, de ha kinyitotta az ablakot, jéggé fagyott a lába, hiába tekerte át duplán a takaróval. Nem sokat beszélt, jobbára idős emberek vették körül, akik vagy a kocsmáról, a háborúról beszéltek, vagy a családról, szóval olyan dolgokról, amelyekhez ő nem nagyon tudott hozzá- szóílni. Néha tőle is kérdezték, hol dolgozik vagy tanul, mi az, hogy zsurnaliszta, meg hogy az, mit cslnát. Megmondta, hogy ez idegen kifejezés, magyarul újságírót jelent, és hogy ő még nem újságíró, csak az szeretne lenni, most harmadikos a főiskolán, még kél éve van hátra, és hol van még a gyakorlat, hogy igazi jó újságíró lehessen. Mert hogy valóban az a jó újságíró, aki meglátja a dolgok lényegét, aki minden után érdeklődik, ott van mindenhol, mindent meghall és meglát, szóval amolyan minden lében kanál. Aztán beszélt a görög és a római művészetről. Kíváncsian hallgatták őt, dicsérték, milyen okos és művelt, voltak, akik a lányukkal vagy a fiukkal példázgattak, akik szintén tanult emberek vagy rövidesen azokká lesznek. Sokat beszélt az irodalomról is, de a legjobban azt szerették, ha a magyar történelemről beszélt, mert Ilyenkor közbe tudtak szólni, felelevenítették világháborús élményeiket, de akadt, aki ilyenkor a Nemzeti dalt is elszavalta vagy Kossuth-nótát dúdolta. Misi esténként olvasgatott, minden felesleges holmit kidobott a szekrényből, csak a könyvei gyűltek, amelyeket a rokonok hoztak be a kórházba. Nem szerette a látogatást napokat, mert ha új könyvet kapott, alig bírta kivárTALLÓSI BÉLA: SZABADULÁS ni, hogy kiürüljön a szoba., és ő végre belelapozhasson. Előfordult, hogy kölcsönkérni jöttek hozzá, de nem szívesen adta, már az is bántotta, ha egy gyűrődést észrevett a könyvön. Néha bement megnézni a tévé esti műsorát, de haragudott, ha az emberek a film közben beszéltek, akkor nevettek, amikor nem kellett, és sírtak, ha tényleg nem volt rá szükség. Néha próbálta is őket vigasztalni, hogy a kórházban jó helyen vannak, a legjobb helyen, amit csak el lehet képzelni, naponta orvost vizsgálat, rendszeres kezelés, diétás koszt, mi kell még, otthon sem törődnek jobban az emberrel, de feldühítette, ha azt válaszolták, hogy az otthon mégicsak otthon, most forrnak a borok, ha csak egyszer is lemehetnének a pincébe ... Később rájött, hogy ez a bosszankodás hiábavaló, mert ő azt szeretné, hogy ezek a falusi emberek is az ő fefével gondolkodjanak, úgy ítéljenek, mint ő. Amikor éppen kedve tartotta, vagy unta már az olvasást és a sok beszédet, amelyekben ítt-ott azért lódítás is akadt, mert ugyebár sok beszédnek sok az alja, segített az ápolónőknek vagy az eb édkihor dóknak szétosztani az ebédet a szobákra, örült, hogy hasznát látják, aztán arra is gondolt, hogy el-elkap egy-két orvosi kifejezést, és ezen a szakterületen is okosodik. Kileste, amikor az ápolónő ráért. Olyankor beosont a nővérek szobájába, s elbeszélgetett a szolgálatos ápolónőmítja, mintha ml sem lett volna azon a helyen. Az állvány szerelésénél Is ritkán szólt, akkor Is nagyokat káromkodott, mintha azért külön fizetnék. Bezzeg a társa, a fiatalabbik mindig jókedvűen fütyörész, dalolgat munka közben. Még papírcsákót Is csinált magának. Ennek bizonyára megesne a szíve az árva verébfiókákon. Amikor az Idősebb kőműves a veréb lakta lyuk közelébe ért, a szemközti fán a verébpapa meg a verébmama éktelen csivitelésbe, röpködésbe kezdett, előre búslakodva a közelgő tragédia felett. Gyáva tehetetlenségemben én Is csaks félszemmel mertem odasan- dít^i. Oda kj^llene menni az áll- váníT;;alá, valaíplt tenni kellene — ötlött-fel be^i^nem • de nem, még a fejiemre Wtyéntene egy kanálnyi málferf, és ráfogná, hogy véletlen volt. Hát erre azért nincs szükségem. Amikor a kőműves meglátta a lyukban a verebeket, megállt kezében a malteroskanál. Hallottam öblös hangját, hogy „hljjnye, az- apátok!“ Megcsóválta a fejét, megvakarta a tarkóját, aztán vette a kis vakolókanalat, és formásán körültapasztotta a fészek száját. Azóta a fiókák verébkamaszokká nőttek, s boldogan röpdösnek a fészek körül, amely olyannak látszik a ház falában, mint egy apró szellőzőnytlás. vei. Apró-cseprő dolgokról, diákélményekről meséltek egymásnak, a nővér titokban még kávét is főzött neki, el is fogadta, s cserébe tejcsoktval kedveskedett. Erezte, hogy nem úgy bánnak vele, mint a többi beteggel; ahol tudnak, kedveznek neki. Még az orvossal is tegező viszonyba került, a fiatal orvosok minden panaszát megtudhatta, hogy milyen nehéz az elhelyezkedés, aztán meg a fiatal orvost ide-oda helyezik, ünnep, nem ünnep, rásózzák soron kívül is a szolgálatot. Majd meglátja Misi is, milyen is egy fiatal diplomás helyzete, nem olyan rózsás, mint ahogy azt sokan elképzelik. Misi már éppen beleszokott a kórházi életbe, amikor orvos ismerőse közölte vele, hogy hazamehet. Ha akarja — mivel róla van szó —, a délutánt még megvárhatja, és akkor mentővel viszik haza, de ha nem, már ebéd előtt elmehet. Aztán kezet fogtak, Mist megköszönte a kezelést, elbúcsúzott az éppen szolgálatos nővértől, végigjárta a szobákat, gyógyulást kívánt az ismerősöknek, akik csak annyit mondtak, hogy ha ebbe és ebbe a faluba vezet az útja, „feltétlenül keressen meg, fiatalembert“ Összecsomagolta a könyvelt, az egyikbe írt pár sort, beszaladt még a nővérszobába, s otthagyta emlékül, aztán beszállt a felvonóba, és lement a földszintre. Az udvarról még visszanézett a kórházi szoba ablakára, s két hónap után először ekkor érzett valami szomorúságot. Nyírfák kacagva futnak a parton a nyírleányok utánuk lebten a kamasz-kíváncsi szél hab-keblüket kéjjel csiklandozzák fénysugár-kezek hajlékony fehér testüket zokogó zöld lomb-habok ölelik át 'Nagy Zoltán rajza Civil a seregben: Két verse közül a Virág-dal tetszett jobban. (A címe kivételével. A dal és az ének ugyan szl- nonimák/(rokon értelmű szavak), mégse mindegy, melyiket használjuk. A hasonló melléfogások esetében ml sem írhatjuk felháborodásunkban, hogy „az eb- fájátl“ csak azt, hogy „a kutyafájátl“ Ellenben: „Eb ura fakó!“ és nem kutya stb. Az eredeti témánál maradva, virágénak van, de vl- rágdal nincsi). Versében jól sikerült sorok, strófák vannak, majd sutább kifejezések, a rím kedvéért választott könnyebb megoldások következnek. Az X-lk kerék sirámai kissé mesterkélt, erőltetett. Küldjön újabb verseket! Zalavári: „Hosszabb-rövl- debb ideje foglalkozom versírással, s ez alatt az idő alatt nagyon feldagadt bennem a kíváncsiság zsákja, hogy milyenek a verseim" — írja. Versel még egyejö- re csupán utóérzések. A Hazafi és a Számkivetett című próbálkozásokból inkább egy múlt századi ifjú hangja hallatszik. Nem tudjuk, ml Indokolja az archaikus stílus használatát verseiben (pl. ,,01y nép, mely Igazat szerété...“, „fegyvertől esé (1-) el“, ,.sebeibe inkább belehala“. Az Élet, a Barátság túl általános, semmitmondó. Az élményt csak szerelmi témájú verseiben érezzük. Próbálja meg a saját hangját megtalálnil IX. 29.: Versel arról ta núskodnak, hogy van írás készsége. Próbálkozásai vl szont közlésre nem érettek Egy-egy érdekes ötletszl Iánk mellett több bennük a felvett póz, a szerepjat szás, mint a valódi élmény A legklrlvóbban ezt a Hol vagytok, szeretők című ver se néhány sorával illus/:; rálhatjuk: „Én a hét ördög vagyok, / Bordélyházak fia, ki le akar pihenni, / ki elátkoz, mert szomorú vagy stb. Megélt élményeit próbálja megfrnii Sz. A.: A címünkre érkezett küldeményből a legjobban verseihez csatolt ki sérőlevele tetszett. „Örömet találok az írásban, úgy érzem, így tudom Igazán továbbadni érzéseim, gondolataim és kifejezni önmagam“ — írja. Versel egyelőre még nem érettek a közlésre. Kevés bennük az eredeti meglátás, verstani szempontból Is kezdetlege .sek. Ha figyelemmel kíséri rovatunkat, biztosan emlékszik rá, hogy régebben több alkalommal Is Irtunk a verstani kérdésekről, ezeket Ismételten önnek Is flgyelmé be ajánljuk. CES: Ok című Írása gyen gébb a legutóbbinál. A történet nem több egy valószl nűleg megtörtént esemény el mondásánál. A jellemrajz, ha egyáltalán beszélhetünk Ilyenről, elnagyolt, a szereplők cselekedeteinek nincs meg a belső logikája. Nem marad más csak az elbeszélés végén a poén, amely megfelelő előzmények nélkül önmagában kevés. 0. G.: Beküldött próbálkozásai közül a legjobban rövid prózai írása tetszett. Kisebb átdolgozás után közölhető. A sok zárójel viszont a legtöbb helyen Indokolatlan és fölösleges. Várjuk újabb írásait, ha lehet, valamivel olvashatóbb kézírással.
