Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-13 / 15. szám
4 A TESTVÉR SZŐ SZINTHÍ MINDEN ESETBEN VÉRBELI ROKONSÁGOT. EGYAZON APA ÉS ANYA GYEREKEIT fELENTI. DE IGY SZÓLÍTHATOD AZT AZ ISMERETLENT IS, AKI VÉRÉVEL AZ ÉLETED MENTETTE MEG. ÍGY SZÓLÍTHATOD VALAMENNYI ÖNKÉNTES VÉRADÓNKAT. HISZEN NEM TUDOD. MELYIKÖTÜK VÉRÉT KAPTAD OTT. A MŰTŐASZTALON . . , A hír elterjedése óta legfeljebb egy óra telhetett el, amikor az aránylag kis munkahely folyosóján vagy heten gyűltek össze; műszaki rajzolók, mérnökök, tervezők. — Tehát holnap reggel fél hétkor, 'éhgyomorra, fenn a Partizán utcában... — Népviseletben — próbálkozott tréfával a részleg mérnöke, Igor. — Természetesen, és hozhatöd a feleséged is. Azt mondják, a nőknek sűrűbb a vérük... Ha Bratislavában valaki a Partizán utcát említi, akkor csak egy dologgal kapcsolatban: kórház. A vár alatti, rövidke utcában három kórházat is találni. Fenti ismerőseink munkatársát, Lászlót a hematológiai klinikán kezelik, állapota nagyon súlyos, rendszeresen nagy mennyiségű friss vérre van szüksége. A hír elterjedése óta munkatársaival ez a mágikus jel köti össze: 'AiRh pozitív. Másnap déltájban aztán csak ketten voltak elégedettek a vérvlzsga eredményeivel. A tüzetes belgyógyászati vizsgálat csak négyüket találta teljesen egészségesnek, és csak kettejüknek volt a Lászlóéval azonos vércsoportja. Tudomásukra hozták, hogy nem egyszerű véradásról lesz szó, társuknak ugyanis csupán a vér egyik fontos elemére, a vérlemezecskékre van szüksége. Ilyen esetekben a véradás nem a hagyományos módon történik. A véradó 3—4 órán át is fekszik egy rendkívül Életmentők 'drága műszer, a leválasztó gépezet (szeparátor) mellett. Műszaki szakemberekről lévén szó, a gépezet működési elvének titkát próbálják megfejteni és lehet, hogy nem is gondolnak arra, hogy a Lászlóhoz fűződő munkatársi viszonyból egyszeriben testvéri lett. E ste kilenc óra. A hematológiai intézet tőszomszédságában a szív- és érsebészeti klinikára pár perccel ezelőtt egy egyméletlen fiatalasszonyt hoztak be. Szája, ujjat, helyenként az arca is egészen szederjes. Lélegzését már a mentőkocsiban mesterségesen, oxigénpalackból biztosították. — Szívinfarktus? — kérdem a szolgálatos altatóorvost, dr. Frantláek Bo- hunlckyt. — Ezt a belgyógyász és az elektro- kardlogram már kizárta. Ezek után már csak tüdőemhólla (vérrög, amely a tüdőben elzárja, jobbik esetben jelentősen gátolja a vér keringését) jön számításba ... Pár perc múlva egy nővérke hozza a beteg tüdőröntgenleletét, amely igazolja az orvosok feltevését; tüdőembólia. Megkezdődik a harc, amelyben a tét: az emberélet. Itt, ebben a teremben speciális műtéteket végeznek: a sebészek néha úgy olvasnak a páciensek nyitott mellkasában, akár a könyvben, kezükkel érzik a beteg szívének lüktetését, tüdejének ritmikus emelkedését. Itt, ebben a teremben egy-egy műtét alkalmával két-két és fél liter vér is elfogy. A háttérben közben máris beindul a szervező-„gépezel“; az altatóorvos a légzőkészülékre (reszpirátor) kapcsolja át a beteg lélegzését; előkészítik azt a bonyolult műszert is, amely a beteg testén kívül biztosítja a vérellátást; a laboráns megállapítja a beteg vércsoportját: A2B Rh negatív, sajnos nem a leggyakrabban előforduló vércsoport (hazánk lakosságának vércsoport szerinti megoszlása a következő: 36 százalék A, 29 százalék 0, 19 százalék B, 12 százalék AB, a többi más vércsoportú: Lewis, Kidd, MNSc, P stb.), a klinika vérbankja csupán két konzer- vet tartalékol ebből a vércsoportból, de szerencsére csak pár méter ide a központi hematológiai intézet... K ét eset, élethalálharc, amelynek | kimenetelét az időben kapott vér ; dönti el. Gyakran találkozunk ! szirénázva száguldó „Vérszállítás“ jelzésű kocsival. Szlovákia kerületeinek vérellátását a Partizán utcai hematológiai intézet hangolja össze, szervezési osztálya bonyolítja le az egyes kórházak közötti transzportokat is. Legnagyobb fogyasztóik közé a már említett közeli szívsebészet tartozik, csupán ez az egyetlen klinika havonta 200—250 ezer koronát fizet a vérszállltmányo- kért. De megtörténik, hogy a hematológiai Intézet sem rendelkezik elegendő mennyiségű vérkonzervvel. Ilyenkor a transzfúziós állomás telefonon felveszi a kapcsolatot a leggyorsabban elérhető megfelelő vércsoportú véradóval, járművet küldenek érte és vérét rövid időn belül fel is használják. A vért különben legelőnyösebb azon frissében felhasználni, mert akkor még teljes értékű valamennyi alkotóelemének — enzimeknek, hormonoknak, alvadást előidéző'anyagoknak stb. a hatása. Minden kórháznak van vérraktára, szaknyelven vérbankja, amelyben a kórház jellegétől függően meghatározott mennyiségű (20—35 liter) tartósított vért szükségges tárolni. A vérraktár tulajdonképpen egy különleges hűtő- szekrény, amelyben plusz 4 Celsius fokon tárolható a tartósított vér (vérkon- zervek). Rövid idejű tárolásra a háztartási hűtőszekrények is alkalmasak. Különleges vérkészítmények — gammaglobulin, vérplazma stb. — tárolásával kizárólag a transzfúziós állomások foglalkoznak. H asználtuk már a vérkonzerv kifejezést. A vérkonzervek semmiben sem hasonlítanak a forgalomban levő élelmiszerkonzervekhez. A vért egy steril gumidugóval zárt üvegedényben tárolják, amelyet vérvétel előtt fertőtlenítenek és meghatározott mennyiségű alvadást gátoló szert tesznek bele. A vérvételre csak ezután kerül sor. A vérkonzervek 0,5 vagy 0,3 literesek; tárolás előtt ellátják a véradó nevével, a vércsoport pontos megjelölésével, a vérvétel dátumával. Fontos még feltüntetni az expirációs (felhasználhatósági) határidőt, ez általában 21 nap . Mindezt beszélgetőpartneremtől, szakmai tanácsadómtól, dr. Ján Trégertől tudom meg. Közben a klinikán körülöttünk zajlik az élet, röpködnek a számomra idegenül csengő szavak; Bűr- ker-kamra, celloskop, direkt, indirekt, fibrinogén... — Rendszeresen járnak vért adni a katonák, egészségügyi dolgozók. Ha rajtam múlna, akkor minden autótulajdonos számára kötelezővé tenném a véradást, mert mégsincs az rendjén, hogy az életüket fölöslegesen kockáztatók minden ellenszolgáltatás nélkül éppúgy kapjanak a világ legdrágább folyadékából, mint a súlyos betegek ... —i mondja befejezésképp dr. Tréger. A véradás hazánkban társadalmi mozgalom. Vannak önkéntes véradók, akik térítésmentesen, rendszeresen adnak vért, a kórházak vérszükségletének nagy részéről ők, az önkéntes véradók gondoskodnak. Az egészségügyi intézmények évi vérszükséglete hazánkban kb. 150 ezer liter. Ha tehát abból indulunk ki, hogy az egyszeri véradomány mennyisége legfeljebb 0,5, de legkevesebb 0,3 liter lehet, akkor ez a inennyiség legalább háromszázezerszeri vérvételt jelent. A véradók száma ennél alacsonyabb, hiszen nem ritka az olyan önkéntes véradó, aki évente kétszer, háromszor is jelentkezik véradásra. Az általuk megmentett emberi életek értéke számokban kifejezhetetlen. ZÄCSEK ERZSÉBET ÉRTÜNK Hazánkban az egy lakosra jutá szántáfUldterűIet 44 ár. Ebben a tekintetben az európai államok között a sor legvégén kullogunk. Az utolsó tfz évben csaknem negyedmillió hektár ]ó minőségű földterületet építettek be. ennyivel lett kevesebb szántóföldünk. (Mellékesen ez egy közép- nagyságó kerületnek az egyharma- da.) A földet hazánkban törvény védi, de úgy látszik, ez a védelem sokféleképp értelmezhető, erre utalnak az utóbbi évek statisztikai kimutatásai is, amelyekből nyilvánvaló a termőföld fokozódó pazarlása. Ennek megszüntetésére szükséges a társadalmi összefogás, mindenekelőtt részünkről, szisz-tagok részéről, hiszen a földvédelmi intézkedések elsősorban értünk, a jövő generációja életkörülményei érdekében történnek. Néhány nappal ezelőtt az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, továbbá a belügyminiszter felhívta hazánk társadalmi és érdek- szervezeteit és valamennyi lakosát, védjék a földet, gyarapítsák a termőföld területét. A felhívás a legmagasabb szervek részéről újkeletű; viszont a SZISZ berkeiben a földvédelem már huzamosabb ideje a legfontosabb mozgalmi feladatok között szerepel. A elféri (trnavai járás) fiatalok már három évvel ezelőtt felhívták valamennyi mezőgazdaságban dolgozó társukat, akadályozzák meg a termőföld pazarlását, és társadalmi munkával növeljék annak területét. De mindenekelőtt: ne támogassák ipari beruházások indokolatlan létrehozását, terjeszkedését kiváló minőségű termőtalajon. A felhívásnak a nyugat-szlovákiai kerületben volt a legnagyobb vissz hangja: a felhívás nyomán termékennyé tettek 300 hektárnyi addig parlagon heverő földterületet. A pozitív eredmények ellenére a termőföld összterülete a kerületben csak látszólagosan növekedett, országos méretben is csupán egyetlen járás ban, a komáromiban. (Ott 197R-ban 8B 5B4 hektár szántóföld volt az állami gazdaságok és a szövetkezetek tulajdonában, 1981-ben már 885 hektárral több.) Ez a növekedés azért csak látszólagos, mert míg az egyik oldalon társadalmi összefogással növekedett a termőföld területe, addig a másik oldalon a beruházók minden erejüket a földvédelmi törvény alóli kibúvók keresésére fordították. Mi, fiatalok sokat tehetünk a földért, annak tisztaságáért, területének megvédéséért, az életfa-mozgalom keretén belül, de úgy érzem, hogy a két miniszter felhívása jó lehetősé get kínál az Ifjúsági Fényszóró őrjáratainak is. Nézzetek körül lakóhelyeteken, a faluvégeken, térképezzétek fel a parlagon heverő, kihasználatlan területeket, és tapasztalataitokról tegyelek jelentést a járási nemzeti bizottságok frissen létesült földvédelmi különbizottságainak. Ezek április végéig döntenek az ilyen gazdátlan, parlagon heverő területek sorsáról, bérbe adásáról, megműveléséről. Feltételezzük, hogy sok SZISZ-azer vezet felajánlja segítségét a parlagon heverő területek termővé tételében is. Nagy feladat ez egy egész alapszervezet számára, hiszen nem egy- vagy többnapos munkáról van szó, a kultiválás nagyon is komoly, két-három évig is elhúzódó mnnka; gyomlrtásból, talajtisztltásból, porba nyósltásból stb. áll. De megéri, meri ahogy pénzben kifejezhetetlen az a kár, amellyel a termőföld felszámolása jár, éppúgy pénzben kifejezhetetlen az az érték is, amelyet népgazdaságunk számára az új termő földterületek létrehozása jelent. Z. E.
