Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 2. szám
6 UM A DIADALMAS ESZME Néha felvetődik: van-e létjogosultságuk korunkban az olimpiai játékokról készített filmeknek? Akadnak, akik úgy vélik, hogy a televízió feleslegessé tette a filmet, mert százmilliók otthonába viszi el a játékok eseményeit, s ráadásul olyan bőségben, olyan részletességgel, hogy azzal a film — a maga időbeli korlátái miatt — nem versenyezhet. Aztán bemutatják az olimpiai filmeket, mint legutóbb a moszkvairól készültet — és bebizonyosodik a vita hiábavalósága. A játékok sokszínű forgatagából, emlékezetes jeleneteiről, a világ legjobb sportolóinak küzdelmeiről felvett képek az avatott rendező (rendezők!) kezében önálló művé válik, amely nem elégszik meg a beszámolással, az emlékeztetéssel, hanem ennél többet ad: lelkesít, gondolkozfat és elragadtat. Juri] Ozerov, a moszkvai olimpiáról készített film neves rendezője például a diadalmas olimpiai gondolat eszméit vette alapul, és ezek alátámasztását igyekezett filmjével elérkezni. Sikerrel! A két és fél órá alatt a néző figyelme egy pillanatra sem lankad, a művészien megfogalmazott részletek révén pedig megérti, hogy a sport és a béke elválaszthatatlan egymástól, hogy a sport természetes lényegéből fakadó módon táplálja a népek közötti barátságot és megértést. A Gyorsabban — Magasabbra — Erősebben olim- piaf jelszó Ügyesen tagolja a filmet, bizonyos értelemben csoportosítja a teljesítményeket, és egyértelműen azt sugallja, hogy a Jobbra törekvés a haladó ember jellemzője — a sportban is. Az alkotók nagyszerű ötlettel, az ókori játékokra való szellemes és stílszerű rajzos utalásokkal adnak hátteret s bizonyítják, hogy a sportoló ember teljesítményei sokat fejlődtek ugyan, de a sport törekvései, körülményei gondolatilag alig változtak. A ma sportoló emberének erényei és gyengeségei már a görögöknél is megtalálhatók voltak. Jelentős helyet foglal-el a filmben annak a hangulatnak a bemutatása is, amely Moszkvában a játékok alatt — az elvakult nyugati propaganda által hirdetett vádak cáfolásaként — a versenyzők és a látogatók körében kialakult. A film kísérletet sem tesz a versenyek pontos visszaadására, ehelyett a sportoló embert állítja a középpontba. Megragadó felvételeket látunk összpontosításról, vakmerő kísérletről, a sportmozgások technikai tökéletességéről ős fogyatékosságairól, ritmikájáról és szépségéről, a győztesek öröméről, a vesztesek csalódottságáról. Feledhetetlenek azok a részletek, amelyek a sport és a tánc közeli rokonságát, a sport és a zene testvérisé-- gét bizonyítják, de azok is, amelyek a modern versenysport visszásságaira, kinövéseire mutatnak rá. Pierre de Coubertin, a modern olimpiai mozgalom útnak indítója bizonyára boldog lenne, ha látná ezt az alkotást, amely 1912-ben olimpiai aranyérmet nyert ódájának vezető gondolatából — „ó, sport, te vagy a béke“ — kapta a címét, mert igazolva látná, hogy a sport — nagyszerű játék, még az olimpiákon is. Ozerov telitalálata a könnyed, játékos hangvétel, a képi kifejezés plasztikussága, amely szinte feleslegessé teszi a kísérőszöveget. Utóbbira csak azért van szükség, hogy akik netán nem ismernék fel a moszkvai olimpia hírességeit, azok ne üljenek tájékozatlanul a moziban. KIS pályákról Fellendülőben van a lovassport a Mátyusföldön. Ehhez elsősorban a diőszegi (Sládkoviőovo) Csehszlovák- -Szovjet Barátság Magtermesztő Állami Gazdaság és a nagyfödémesi (Vetké Ofany) lelkes sportemberek járul tak hozzá. Ez utóbbi helyen a múlt év végén immár kilencedszer rendeztek nemzetközi lóversenyt. Ezen a hazai élvonal több képviselőjén kívül magyarországi lovak és lovasok is indultak. Száraz Pál A város felszabadulásának évfordulóján labdarúgótornát rendezett az Ipolysági (Sahy) magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium nemzetközi részvétellel. A tornát a helyi mezőgazdasági szakközépiskola csapata nyerte Vala.iiské Méziriöi és Balassagyarmat előtt. Mícs Ildikó Figyelemre méltó eredményeket ért el a Galántai Alapfokú Iskola atlétikai sportosztálya Egon Redbam- mer (a képen) edző vezetése alatt. Tavaly az atlétikai sportosztályok szlovákiai bajnokságán, Banská Stiavnicában az első helyen végeztek megelőzve olyan nagy városok képviselőit, mint Kosice, Bratislava vagy Nitra. A győztes csapat néhány jó eredménye: Molnár Ferenc B,9 másodperccel győzött 50 méteren és 1:47,3 perccel 600 méteren, Benkovics Éva 446 centimétert ugrott távolba. A sportosztály növendékeinek egyre javuló eredményei azzal kecsegtetnek, hogy a sportok királynője hamarosan igen népszerű lesz a városban. Csóka István Egy olimpiai bajnok, aki bizonyított Surétdtik kérdeztem én; „Hát mivel?“ csodálkozott. „És töltényeket nem kapok?“ „Még mit nem! Először csak töltény nélkül tanulgass.“ Mit tagadjam, az volt a benyomásom, hogy ez bizony elég száraz, mogorva ember ... A fiú e hűvös fogadtatás dacára is maradt. Az edző hagyta, mert rájött, hogy a „limonádé cowboy“ álarca mögött igen értékes tulajdonságok rejtőznek: nyugalom, önfegyelem, a fleg- maság határát súroló türelem. Rossz jegyet kapott az iskolában Surka? Az edző elballagott a tanító után, és addig érvelt, magyarázott, míg meggyőzte, hogy ez a Surka tulajdonképpen jőszándékú, eszes fiú, csak különös törődést kíván. (Később valóban kitűnő tanulmányi eredmény- nyel került a Kirgiz Testnevelési Főiskolára, melynek jelenleg is a hallgatója.) Panaszkodott. Surka apja, hogy a fiú nem hajlandó megnyiratkozni? Ki más vette kezelésbe, mint az edzője? kadt. Nem Is vittem többet horgászni... XXX Melentyev egyre feljebb jutott a sportranglistán és igen gyorsan. Három év edzés után nemzetközi sportmesteri címet szerzett. A sportlövészetben az ilyesmi ritka, mint a fehér hollé. Nem csoda, hogy kezdett a fejébe szállni a dicsőség. Kurbanov: — Elkapta a sztárbetegség. Túl gyorsan jött a siker. Már az edzésre se_ járt rendesen. Egyszer magamhoz szólítottam: „Térj észhez, cowboyl“ Nem fogott rajta a szó. Méregbe gurultam, és kiadtam az útját. Erre azt mondta, hogy nem baj, őt már úgyis a moszkvai Dinamo hívja edzőtáborba. Fogtam erre a telefont és hívtam Moszkvát: „Ide figyeljetek, egy bizonyos Melentyev- röl van szó, nem mehet az edzőtá borba. Megbetegedett. Igen, elég komoly a baja.“ Moszkvában megértet ték a dolgot és rám hagyták. A leKA LIMONÁDÉ JOE LÁTNÁ... Amikor annak idején Frunze városában a „Limonádé Joe“ című csehszlovák filmparódiát vetítették, Me- lentyevék Surkája a helyi moziban valószínűleg látogatottsági csúcsot állított fel, ugyanis egymás után ötször nézte meg a népszerű vígjátékot, de a kifigurázott cowboyt gyerekésszel igenis komolyan vette. Teljesen hatalmába kerítette a vágy, hogy egyszer ő is igazi pisztolyból lövöldözhessen, s mindenki csodálja... És bizony, a későbbi olimpiai bajnokot ez a gyerekes elképzelés vezette el nem sokkal később a lőtérre. Ebben persze közrejátszott egy túlontúl kellemetlen leégés is: Surka, aki az iskolában ^em titkolta cowboy- -vágyait, az osztály védelmi lövész- versenyén az utolsó lett. Ilyen szégyent — még a lányok is megelőzték. Azzal az elhatározással jelentkezett Alekszandr Kiríllovics Kurbanov edzőnél, hogy lemossa a becsületén esett ioltot. XXX Melentyev így emlékezik vissza; — Kurbanov ismert ember volt mi- nálunk. A háborúban repülő, később kiképző. Azt mondták, mindenkit felvesz lőni. Hát engem nem vett fel. Azt mondta, gyanús neki, nem vagyok-e rövidlátó, meg hogy hozzak orvosi Igazolást. Én nem hoztam, de egy hónap múltán megint csak jelentkeztem, felvesz-e. Ezúttal ráállt. Kezembe adott egy pisztolyt, azt mondta: „Nesze, tanulj!“ „Ezzel?“ — Edzőtáborba vitték Surkát, és nem írt az édesanyjának? Nem adta át a villamosban a helyét az idősebbeknek? Konfliktusba keveredett az iskolában? Intézkedett az edző. Melentyev: — Az edzések után gyakran maga köré gyűjtött minket. Ö maga a kör közepén állt, és a- múgy régimódiasan bejelentette: „És most kollégák, engedjétek meg, hogy meghívjalak a szamovárhoz egy kis teára. Otthon már Tamara Ivanovna, a felesége várt valamennyiünket finom kaláccsal, tortával. Hát ilyen edző volt Kurbanov. Nem valami kisvárosi idealista, nem is úgynevezett jőlélek. Csak hitt abban, amit csinált, Megőrizte a két lépés távolságot, de emberi is tudott lenni. Ügy nevelt, formált minket, hogy észre sem vettük. Ma már nem lakik Frun- zében, elköltözött a lányához meg az unokáihoz, de a volt tanítványai még mindig írnak neki. Kurbanov meg így látta a dolgot: — Surkából idővel nagyon ügyes, értelmes fickó vált. Például foglalkozott rézkarccal, ami rendkívül igényes kedvtelés, órákon át piszmogni a vésővel, nagy türelem és vasidegzet kell hozzá ... Érdekes, hogy egyúttal igen érzékeny is volt. Emlékszem, egyszer hajnalban kimentünk a folyóra horgászni, ültünk szépen sorban a vízparton, én is fogtam már valamit, a többiek is, csupán Burkának nem akadt semmi a horgára. Erre mit tett? Csendben letette a botot, beült a ladikba, és ott sírva fagényem erre persze megsértődött, becsapta maga után az ajtót. „Légy észiiél, Kirlllics, mondták az okosok, ilyen embert elveszítenii“ Elveszíteni? Most találjuk meg. De nem hűtek nekem. Egyszer aztán jött az én beképzelt bajnokon), hogy mit edzzen ma. „Edzz, amit akarsz.“ Nem bírta ki, bocsánatot kért. Láttam, hogy ko molyán gondolja, a könnyei majd kibuggyantak, mint annak idején a horgászásnál. „Ide figyelj, Surka, ha még egyszer ..„Még egyszer nem lesz.“ És azóta is tartja a szavát. Így igaz. Alekszandr Melentyev azóta pisztolylövésben olimpiai bajnoki címet szerzett. A moszkvai Miticsi lőtéren ki más, mint Kurbanov volt az első gratuláló- Ja. Jól megropogtatta az öreg a hátát, majd kijelentette: „No Surka, ez már komoly dolog. Javaslom, hogy holnap menjünk egy nagyot horgász ni! Remélem, hogy férfimődra viselkedsz majd ...“ összenevettek. Nem tudni, mi min den jutott akkor az újdonsült bajnok eszébe. Egy évvel később, az 1981-es ti- tográdi Eurőpa-bajnokság pisztolylö vő száma a következő eredményt hoz ta: 1. Melentyev (Szovjetunió) 571 kör, 2. Szumatohin (Szovjetunió) 56? 3. Karácsony (Magyarország) 566 Bizonyos, hogy erre maga Limonádé Joe is elismerően bölintana egyel, és tiszteletteljesen levenné széles ka- rimájú kalapját. MAJOR LAJOS PELÉ BANANTRÜKKJE — Nem hiányzik a játék? — De igen, bár a legjobban a közönség hiányziki — válaszolta rövid vtUámnytlatkozat keretében Pelé, az egykori brazil világbajnok labdarügőcsapat legjobbja, a Santos, majd a Cosmos világhírű játékosa. — Az Idén tavasszal, amikor a lelátóról végignéztem az angol — román világbajnoki selejtezőt, nagyon feltndultam. Izgalmam jokozódik, ha a brazil válogatottat nézem, szeretnék köztük lenni, hogy segíthessek. — Különböznek a brazil labdarúgók a többiektől valamiben? — Talán látványosabb a játékuk, hiszen odahaza a közön ség a látványos mérkőzéseket szereti, és a labdarúgók igye keznek ehhez alkalmazkodni, még akkor is, ha az sokszor nem vezet sikerre. A brazil közönség cseleket, ügyes és ra vasz lövéseket akar látni. — Milyen hagyományai vannak a nagy lövéseknek BrazI liában? ^ — Pepe, Didi, Gerson, Rivelino, Jairzinho, Garrincha, jóma gam és sokan mások, valóban híresek voltunk nagy erejű 10 véseinkről. Am ezeket a látványos, ravasz és okos lövéseké! az edzések során fáradhatatlanul, órákon át gyakoroltuk. Különösen sok sikert arattunk szabadrúgásaink alkalrriávtű az úgynevezett banántrükkel, amikor a labda útja olykor megváltozott lövéseink nyomán. Ez némileg azzal is összefúggötU hogy mi Brazíliában nehezebb labdával játszottunk, Én ma^ gam sohasem kedveltem az Európában használt labdákat^ sokkal könnyebbek voltak, nem tudtuk őket megfelelően, tetszésünk szerint irányítani. — Ml a jelenlegi szerepköre a futballban? — New Yorkban fiatalok, 5—13 éves gyerekek gyakorlásainál segédkezem. Ezzel ma is szorosan a játéknak élek. Egyelőre nincs szándékomban elszerződni klubhoz vagy válO‘ gatotthoz, edzőnek, menedzsernek. Talán öt-hat év múlva szakvezetői megbízást is vállalok. — Szeretett volna fénykorában Európában játszani? — Annak idején három klub, a Real Madrid, a Barcelona és a milánói Inter hívott. Én azonban nagyon jól éreztem magam a Santos csapatában. Csaknem húsz évig játszottam szeretett klubcsapatomban és soha a legkisebb gondom sem volt. Később, amint ez köztudott, különféle okok miatt a Cosmos együtteséhez szerződtem. A labdarúgás időközben egyre népszerűbb lett az Egyesült Államokban.