Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-06 / 14. szám
s IM XIII. KAZINCZY-NAPOK Oh, nem vagyok babonás, de a üzen- hármas is lehet szerencsés szám. Szerencsés volt V l ahy Anitának, a naszvadl (Nesvaáy) alapiskola tanulójának, Péntek Erzsébetnek, a galántai alapiskola tanulójának, Bork a Mártának, az érsekúj- vári (Nővé Zámkyj alapiskola tanulójának. Szászt Zoltánnak, a tornaijai (Safáriko- voj gimnázium diákjának. Zsidó Hedvignek, a zselízi (Zellezovce) gimnázium, valamint Lánczo s Zoltánnak, az Ipolysági (Sahyj gimnázium diákjának. Igen, ők voltak a XIll. Kazinczy nyelvművelő napok országos kiejtési versenyének győztesei. De sikert hozott a tizenhármas szám a szervezőknek, a CSBMADOK Központi Bizottsága nyelvi szakbizottságának, a Szlovákiai újságírók Szövetsége Központi Bizottsága nemzetiségi sajtóbizottságának, valamint a kerületi pedagógiai intézetek dolgozóinak, akik lelkesen kivették részüket e háromnapos találkozó szervezéséből. Es az előadóknak is kedvezett a tizenhármas szám, mert lelkes hallgatókra találtak. Dr. Sima Ferenc kandidátus a szótár- trás elméleti kérdéseiről, Br e dár Gyula, a sziovák-magyar, magyar-szlovák szótár és a nyelvi norma, Mayer Judit a szlovák- -rfiagyar frezológlal szótár elemzéséről, dr. Berták Imre kandidátus a tankönyvírás és -fordítás általános nyelvi problémáiról. Csuka Gyula mérnök kdndidátus az általános Iskolai és gimnáziumi természettudományi tankönyvek nyelvezetéről beszélt érdekesen a XIII. Kazinczy nyelvművelő napok során Kassán (KoSice). Az előző évek tapasztalataiból kiindulva a Kaztnczy-napok szervezői ebben az évben is hívtak magyarországi előadókat. Dr. Nagyszenípétery Géza kandidátus, a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanára a köznyelvi kiejtés vitatott kérdéseiről tartott érdekfeszítő előadást. Részvétele egyént színt adott a Kazlnczy-napoknak. Nagy szent pétery Géza előadását főleg a szép számban részt vevő pedagógusok hallgatták nagy figyelemmel. Az újságírókat érdeklő előadást dr. Ke s zl er Borbála, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa tartotta a magyar helyesírás legújabb szabályozásának kérdéseiről. S. Forgács Anna, a Budapesti Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője a közvetlen gyakorlatból ismeri a problémákat, ezért volt érdekes az Üj utakon az anyanyelvi nevelésben című előadása. A Kazinczy nyelvművelő napok, nyelvművelő munkánk legfontosabb rendezvénye, jól sikerült. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy az évenként megrendezett ünnepnapok, de nevezhetnénk szakmai tanácskoDr. Jakab István, a CSEMADOK központi nyelvi szakbizottságának tagja, mellette dr. Keszler Borbála. zásnak is, egyre több embert vonzanak. Ha csupán az utolsó öt évet vesszük számításba, a mérleg nagyon is pozitív eredményt mutat. Ezalatt negyvenöt előadás hangzott el hazai és magyarországi szakemberek tolmácsolásában. Az előző években a nyelvművelő napok programját elsősorban a tömegtájékoztatási eszközök, a csehszlovákiai magyar nyelvű sajtótermékek nyelvművelési és nyelvhelyességi kérdéseinek megvitatása képezte, az utóbbi két évben azonban mintha inkább pedagógus-központú lett volna a Kazinczy-napok. Különben ezt az állításunkat a tervezett előadások is alátámasztják. Persze csak örülhetünk annak, hogy a rendezvény a korábbiakhoz képest kiszéle- sült. Pedagógusok, újságírók, nyelvészek, írók, költők, néprajzosok és nyelvjárásgyűjtők fóruma lett. Minden elismerésünk azo- ké, akik évről évre lehetővé teszik a csaknem százötven anyanyelvét szerető és ápoló ember két-háromnapns munkaértekezletét. Mert eljöttek a Kazinrzy-napokra gyakorló pedagógusok, nyelvüket szerető és ápoló CSEMADOK tisztségviselők és vagy harminc csehszlováklat magyar újságíró. A felsorolásból is kitűnik, hogy a résztvevőket az anyánk nyelvének védelme fűzte eggyé, ám a különböző nyelvi problémák megközelítése már nem érintett mindenkit közvetlenül. Csupán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy a nyolc előadásból három a szótárírás tárgykörével foglalkozott. Azt javasolnánk, hogy a következő Kazinczy- -napok programjába mindenkit vagy legalább a többséget érintő fő előadásokat kellene beiktatni és ezek elhangzása után szekciókban folytatni a munkát, ahol a részletkérdéseket is meg lehetne vitatni. S befejezésül még valamit: az általános nyelvi problémák megvitatására, a kérdések felvetésére és azok megválaszolására több időt kellene szentelni, mint a legutóbbi Ka- zinczy-napokon. CS1KMÄK IMRE Zsidó Hedvig, aki a XIII. Kazinczy-napok alkalmából megrendezett kiejtési verseny országos döntőjén a 2. helyen végzett. Foto: Balajti Árpád H atvan éve annak, hogy néhány lelkes emberben, talpig becsületes forradalmárban felvetődött a gondolat: alakítsanak Komáromban (Komár- no) énekkart, amely erőt önt a munkásokba, kommunistákba a Jogaikért vívott harcok során. A gondolatot rövidesen tett követte, és Komáromban felcsendültek a forradalmi dalok. Az énekkar magvát azok az Idős kommunisták alkották, akik nem hiányoztak egyetlen május elsejei felvonulásról, sztrájkmegmozdulásról, éhségtíintetésről sem. Elhatározásuk szilárd volt és egyértelmű: örömet szerezni a szegény népnek, forradalmlságra és kegyetlen döfésnek aZ az 1941. június 22-re szóló fellépési meghívás számított, amelyen a műsor rendezői megtiltották Krausz M6-. rlcnak, hogy vezényelje az énekkart. Egy ismeretlen igmándi tanítót állítottak élére, aki az alaphangot négy oktávval feljebb adta meg. Az énekkarnak ez volt az első leégése, ami pedig ezután következett, nem lehetett feltartóztatni. Sok énekes koncentrációs táborba került, sokan közülük életükkel fizettek a forradalmi dalokért, mint például a csoport lelke, Krausz Móric is. Az Egyetértés zászlaját és a kottákat e viszontagságok ellenére is sikerült megmenteni. filmkocka jön a vizit EGYETÉRTÉS egységre buzdítani, mert dalaik nemcsak reményt ébresztettek, harcra Is szólítottak. Nem volt a kommunista pártnak egyetlen o- lyan megmozdulása sem, ahol az Egyetértés dalárda ne lépett volna fel, sőt önálló műsorokat Is adott, a fellépésekért befolyt ösz- szegből pedig a munkanélküliek népkonyháját segítette. A komáromi munkásdalárda tehát kezdettől fogva a munkásság ügyét szolgálta. Irányítói bár a szociáldemokrata párt hatása a- latt álltak, az Egyetértés tagjainak többsége kommunista volt. Zengtek a forradalmi dalok, a komáromi munkások ezreit kísérték el tüntetéseiken, sztrájkjaikon. Az egész estét betöltő műsoraik bevételét „beépítették“ a komáromi munkásotthon falaiba. Később, 1924. január 26-án Lenin halála alkalmából itt tartották meg gyászösszejövetelüket a munkások, amelyen Steiner Gábor és Puzsér János mondott búcsúbeszédet, az Egyetértés pedig gyászdalokat adott elő. Az énekkarnak fennállása tizedik évfordulója alkalmából Be- recz Gyula komáromi szobrászművész terve alapján készült vörös zászlót adományoztak. A munkásdaláridát ekkor is bátor, becsületes emberek alkották, 1938. május 1-én Komárom főterén elénekelték az Internacionálét. Tiltakoztak a Csehszlovák Köztársaság feldarabolása és a háború ellen. Fellépésükkel az 1938. szeptember 4-i tornóci tüntetésen is a párt ügyét szolgálták. A Horthy-rendszer kiszolgálói a dalárdába fojtották a dalt Utolsó A felszabadulás, de különösen 1948 februárja után a komáromi munkásdalárda ismét szervezkedni kezdett. Nem volt ez könnyű munka, hiszen olyan kitűnő karnagyot kellett pótolniuk, mint Krausz Móric, és a dalolás sem ment úgy, mint egykor. Éveken át alig tizenöt ember tartotta é- letben az énekkart, no meg a kitartásuk, erős akaratuk. És akkor jött a segítség: a járási építővállalat anyagi és erkölcsi segítséget nyújtva felkarolta az Egyetértést. Az új karnagy, Schmidt Viktor betegsége miatt átadta a karmesteri pálcát Jaráblk Imre fiatal pedagógusnak, őt pedig később Ta- rics János, tapasztalt karnagy követte. A dalárda veteránjai Schlár József vezető szervezővel az élen igyekeztek menteni, ami menthető, mert több régi tag előrehaladott kora vagy betegsége miatt búcsút mondott az éneklésnek, a fiatalok pedig nem jöttek. Az új vezetők aztán felfrissítették az énekkar sorait, az átszervezést fellendülés követte. Ha lassan is, mégiscsak gyarapodott a tagok száma, már negyvenen daloltak az Egyetértésben, és műsoruk is napról napra gazdagodott. Egyre gyakrabban szerepelnek jeles ünnepekkor és énekkari fesztiválokon. A szlovákiai seregszemlén a legmagasabb szakmai elismerést vívták ki: övék lett a fesztiváli aranykoszorú. Ezt a sikert további emlékezetes fellépések követték idehaza és határainkon túl Is, és mindenhol városuk jó hírnevét öregbítik. Stanlslau IÜ66 A film fő.szerepét a jól ismert RUDOLF HRUSlNSKf alakítja. Fura ember jelenik meg egy napon Karel Kachyöa kisvárosi kórházának fertözőosztályán. Magányos, bár nem magának való, bőbeszédű, de nem hord össze tücsköt-bogarat. Szeretetböl nem sok jutott neki, tzgalmas kalandokból annál több, hiszen bejárta a fél világot. Okos. talpraesett ember, aki még a legnehezebb pillanatokban sem veszti el a fejét. De a kórház az mégiscsak kórház. Nem és nem tud belenyugodni, hogy bacilusgazda, képtelen megbékélni a gondolattal, hogy mások döntenek mindennapjai felett. Mert a megkötöttség még a magánynál is rosszabb. Legszívesebben megszökne a fehér falak közül. Csak akkor nyugszik meg, amikor életre szóló barátságot köt betegtársaival és a kórház személyzetével, akikről kiderül, hogy sebzett lelkű, társtalan emberek, mint ö. Karel Kachyfia, a film rendezője korábbi alkotásaiban Is az emberi lélek legfinomabb húrjait pendítette meg. A Júliusi találkozásban egy tanárnő és diákja szokatlan kapcsolatát tárta fel, az Ess, eső, ess című filmben egy bakfis érzelmeiről mesélt, a Szerelem esőcseppekben pedig egy vidéki cipészmester megejtő sorsát ábrázolta a gazdasági válság idején. Az Adolf Branald regénye a- lapján forgatott Jön a vizit egy idős ember egyedüllétéről, vitalitásáról és önfeláldozásáról szól. (sz—6) A címben szereplő név lányt sejtetne, ha nem a hetvenes évek nagy rock csillagára utalna, akit még ma az „újhullámos“ időben sem kell különösebben reklámozni. Családi nevén Vincent Damon Furnier egészen 1966-ig a Nazz együttes élén tevékenykedett, ekkor azonban a rock-társadalom nem kis megrökönyödésére lánynevet vett fel. Nagyobb sokkhatás csak azokat érte, akik részt vettek megszámlálhatatlan koncertjei valamelyikén. Zenei produkciója feddhetetlen — ez a korabeli kritikákból is kitűnik. Ám a villamosszékkel, gilotinnal, füstbombákkal, valamint az óriáskígyóval tarkított színpadi körítés annyira meghökkentő volt és annyira az ízléstelenség határát súrolta, hogy sok ellendrukkert szerzett magának. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért fényes karriert futott be. Botrányait hétről hétre szellőztette a pletykasajtó, s olyan barátokat tudhatott magáénak, mint a festőművész Salvador Dali, a világhírű táncos Fred Astaire vagy a divatdiktátor Pierre Cardin. 1977-ben átmenetileg visszavonult, már-már úgy tűnt, feladta művészi ambícióit. A nyolcvanas évek elején azonban újra kopogtatott a lemezstűdlók és koncerttermek kapuin. Manapság mint józan, megfontolt, régi allűrjeitől megszabadult rockmuzsikust tartják számon a szakmában, aki hajdani énjéből csak a jó tulajdonságokat mentette át. Ez derült ki legutóbbi fellépéseiből is, amikor jobbára utolsó albumának, a Special Forses-nek a dalait játszotta. Az album méltatásakor a kritikusok kiemelték, hogy ezen a nagylemezen napjainknak úgyszólván az összes létező hangszercsodája, szintetikus hangzása helyet kapott. <^gyökér— ALICE COOPER
