Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-30 / 13. szám

8 •*! -----------------------------------------­MILYEN VOLT? (TÁRLATI JEGYZETEK A II. NYÄRASDI ALKOTÓTÁBOR KIÁLLÍTÁSÁRÓL Megvolt a II. nyárasdi alkotótábor ki­állítása, és ezzel tulajdonképpen lezá­rult egy év. Milyen volt? Teljesítette a küldetését? — kérdezzük, de a kérdé­seket tovább szaporíthatjuk. Rögtön megkérdezhetjük azt is, milyen. lesz a harmadik. Ezzel persze egy kicsit előre szaladnánk, és nem biztos, hogy helye­sen válaszolnánk. Mert, hogy milyen lesz az idei, lesz-e benne kellő alkotó erő, kellő robbanékony säg, céltudatos­ság, arra most még nem lehet igazán biztonsággal válaszolni. A tavalyi, II. alkotótáborban ellent­mondásai ellenére is volt kezdeménye­zés, néhány hivatásos és jövendő fes­tőművész elvonult az épülő erőmű te­rületére, és megpróbálta tetten érni az érintetlen romantikus tájból ipari tájjá való átlényegülés folyamatát. Hogy ez nem volt könnyű feladat, bizonyítja az a tény, hogy nemcsak Kopócs Tibor, ha­nem Dolán György, Krascsenits Alex és mások is jócskán megküzdöttek — majd fél évet is — a végleges formá­ért és tartalomért. De úgy tűnik, meg­érte. Az elsődleges élmény, látvány tar­talommal telítődött — humanizálódott. A sok-sok önkorrekció, birkózás végül is a festéket színné, a hangulatot at­moszférává változtatta, és mindezt így utólag szívesen helyesli az ember. Továbbá észre kellett venni, meny­nyit fejlődött, „érett“ ez alatt az egy év alatt Lörincz Zsuzsanna és Lipcsey György. Biztonság, formai és tartalmi egység jellemzi Lörincz Zsuzsanna tus- rajZalt, kombinált technikával készült tipikus markáns csallóközi tájait. Lip­csey György szobrait pedig csodálatos Ura. Voltak jegyek, amelyek már-már arra engedtek következtetni, hogy kép­telen lesz folytatni, kimerül, beszűkül, kiúttalanná válnak a munkái, az utőB- biaknál viszont határozott előrelépést, szakmai fejlődést, belső emberi tartal­mának gyarapodását tapasztaltuk. Túl­lépett az anyag sugallta formákon és tartalmakon a szuverén formateremtés irányába, és ezt szintén örömmel nyug­tázzuk. Gyarapodott az alkotótábor közössé­ge is. Új színt és tartalmat hozott Kiss Tibor és Károlyi Zsuzsanna, és néhány új, fiatal kezdő egyéniségével is gya­rapodott a táborlakók névsora. Nagy Erzsébetet például egy-két ceruzavonás után észre kellett venni. Szigorúan megszűrt kiválogatott anyag ellenére is akadt a kiállításon néhány gyenge munka, ugyanakkor mindez arra is figyelmeztet, hogy a jövőben kibővül az alkotók névsora, iz­mosodnak az egyéniségek, szűk lesz a terem, a Dunaszerdahelyi Járási Nép­művelési Központ nagyterme, amelyben az idén immár másodszor rendezték az alkotótábor kiállítását. Nyilvánvaló az is, hogy néhány nagyszerű munka — mint például Krascsenits friss, robba­nékony tájképei — hiányoztak a kiál­lítás anyagából. De hát ez már a jövő gondja, mint ahogy az is, hogyan, milyen keretek között szervezik majd az idei tábort. Any- nyi mindenképpen a tavalyi kiállítás alapján is világos, hogy folytatni le­het és kell is a munkát, hiszen már most is több olyan ígéretes egyéniség található az alkotótábor közösségében, akikre nagyon is oda kell figyelni. Németh István A kiállítás megnyitása AZ ÖTÖDIK X FELÉ Cliff Richard elny'űhetetlen! Ha visszapergetjük az időt, úgy az ötvenes évek végéig, pontosabban 1958-ig, az akkori listákon már ott olvashatjuk ne­vét, s napjainkban, majd negyed évszázad, múltán még mindig az ő énekét visszhangozzák a rádió- állomások. Közben volt néhány csendesebb korsza­ka, de lényegében megszakítás nélk’ül az élvonal­ba tartozik. Személyi igazolványába még a Harry Roger Webb nevet írták, valamint azt, hogy 1940-ben In­diában született. Ennek az a magyarázata, hogy édesapját akkortájt oda szólították üzleti teendői. / Már diákkorában ráérez, a tengerentúlról átszi­várgó rock and roll stílusára, s a befutás sem várat sokáig magára. Alig tizennyolc éves, ami­kor a Move it című számmal viharos sikert arat. Hogy milyen rohamosan érik sztárrá, bizonyltja az is, hogy egy évre rá feltűnik a filmvásznon, ami — a popipar gyakorlatából tudjuk — a csil­lagok kiváltsága. A későbbiekben még vagy egy tucat filmben szerepelt, és egy különösen sikeres musicalben, az Espresso Bongoban. Kísérőzenekara kezdetben Drifters néven szere­pelt, de hamarosan kiderült, hogy ilyen néven Amerikában már fut egy csoport, így aztán a to­vábbiakban Shadows márkajelzéssel illették a ze­nekart. Ez a ma már legendás, Hank Marwln ve­zette négyesfogat kezdettől fogva saját szerzemé­nyeit is játszotta, s mint a dallamos, instrumen­tális gitárzene kitűnősége vonult be a pop törté­netébe. A hazai közönség élőben találkozhatott a Sha- dowsszal és Cliff Richarddal. A Líra vendégeként járt nálunk — igaz, külön-külön. Cliff épp akkor szerepéit nálunk, amikor az egész világ visszhan­gozta a Congratulation című számát, amellyel az eurovíziós fesztiválon 68-ban második helyezést ért el. Cliff és a Shadows útjai 1970-ben szétváltak, a csoport nem sokkal később feloszlott, tagjai más formációkban próbálkoztak érvényesülni. Az el­múlt évtized végén fellépő nosztalgiahullám újra egybekovácsolta a zenekart, úgyhogy napjainkban Ismét nagy sikereket aratnak. Érdekes dolog, hogy Cliff Richard népszerűsége hazájára, Angliára és Európára korlátozódott. A- merlkában alig ismerték számait, sőt 1976-ig egy­általán nem szerepeltek a slágerlistákon. Ekkor Elton John nyújtott segítő kezet neki, és nagy ér­deme volt abban is, hogy az Im’Nearly Famous (Csaknem híres vagyok] című albuma Jól fogyott az 'üzletekben, s két dala is felkerült a tengeren­túli listákra. Az Igazi áttörés azonban így sem következett be, úgy fest. Cliff megmarad az öreg földrész csillagának. Munkájának új lendületet adott, amikor 1977- ben társult Terry Britten gitárossal és hangsze­relővel. Ö készítette a Rock n’Roll Juvenile című albumának zeneanyagát. A korszerű hangvételű, napjaink zenei ízlését tükröző lemezről előbb a We Don’t Talk Anymore (Már nem beszélgetünk egymással), majd a Hot Shot lett nagy sláger. Még markánsabb művészi előrelépést legújabb al­buma az I’m No Hero (Nem vagyok hős] hozta. Az LP kitűnő énekesi teljesítmény mellett az iz­galmas hangszerelől fordulatok tárháza is. Eleddig két dala tűnt fel a listákon: a lendületes Willed for Sound (Bolondulok a hangokért] és a lírai Daddy’s Home (Apám háza]. Ha. Cliff Richard „matuzsálemi“ népszerűségé­nek titkait elemzik az újságírók, sohasem felejtik el hangsúlyozni józan életmódját, idegenkedését az alkoholtól és a különböző kábítószerektől. „En­gem csak a zene andalít“ — jelentette ki egyik interjújában. Azt is nyilatkozta, hogy általában nem híve a házasságon kívüli partnerkapcsolatok­nak. Ez annál is meglepőbb, mivel ő maga nem nősült meg. Mint mondta: a család kizökkentené a munkából. , Sztárok mennek, sztárok jönnek — Cliff Ri­chard marad! Vajon meddig bírja szusszal? STRIBZENfiC SÁNDOR A moszkvai könyvpalota Moszkva egyik régi utcájában, egy jelentéktelennek látszó épületben működik az Országos Könyvpalota egyik részlege. A Szovietunió egész területéről naponta tekintélyes küldemé­nyek érkeznek ide, köztük könyvek és brosúrák, központi ki­adványok és napilapok, heti- és havilapok, hirdetések, pla­kátok, levelezőlapok, kották, térképek első példányai. Aszov- jethatalom első napjaitól érvényben van az a törvény, amely kimondja ezek ellenérték nélküli átadását a könyvpaloía ré­szére. A palota évenként körülbelül hat és fél millió sajtó­terméket kap. A sajtóarchívumban a mutatványpéldányok a legnagyobb biztonságban vannak: kívülállók nem férhetnek hozzá, és azo­kat a palota kizárólag az állami szervek, tudományos intézmé­nyek, társadalmi szervezetek és egyes állampolgárok kérdé­seire adandó tájékoztatásra használja jel. Jurij Fartunyin, a palota igazgatója elmondta, hogy 1917-íől 1981. január 1-ig a Szovjetunióban 3 190 583 könyv és brosúra látott napvilágot 53 milliárd 355 millió 800 ezer példányban. Nem könnyű eligazodni az információknak ilyen tengeré­ben. Az itt dolgozóknak segítségére vannak az elektronikus számítógépek, melyek minden adatot megőriznek, és rövid idő alatt bármilyen tájékoztatást képesek megadni. Nemré­giben Georges Simenon francia írót tájékoztatták rövid időn belül a Szovjetunióban megjelent műveiről. Az eredeti példányokat ritkán érinti emberi kéz: pormen­tes kartonkötésekben sorakoznak a polcokon, csak a restau­rátorok férnek hozzájuk. A szakemberek szerint a papír né­hány évtized után kezd elöregedni. A forradalom utáni első ínséges esztendőkben az újságokat mindenféle papíron, oly­kor csomagolópapíron nyomták. Ma ezeket az újságokat spe­ciális oldattal tartósítják, amitől felületükön finom, átlátszó réteg keletkezik. Előfordul az is, hogy egyes szövegeket meg­felelő vegyszerek segítségével időállóbb papirosra !::ll át­vinni. A gyűjteménytár egyik termében egy érdekes pótkata­lógust lehet látni. A második világháború idején körülbelül húszezer kiadvány semmisült meg. Ezeket a darabokat a könyvkereskedésekben, könyvtárakban, magángyűjtemények­ben kutatták fel, hogy pótolják a veszteséget. A rendkívül gazdag gyűjteményt jól hasznosítják. Évente több mint százezer kérdésre adnak kimerítő választ. A pa­lota egyben a sajtó hatalmas tudományos központja is. Tizen­hét tájékoztató újságban nyolcvanezer könyvről és brosúrá­ról, harmincezer disszertációról, továbbá különböző újságok­ban és tanulmánykötetekben megjelent százötvenhatezer cikk­ről ad hírt minden évben... A tájékoztatóra nyolcvanöt or­szágból fizetnek elő. A sajtóarchívumban őrzött anyag évről évre gyarapszik. Éppen ezért Moszkva egyik új kerületében épül már számá­ra egy tizenöt emeletes épület. Itt a legkorszerűbben tartják majd állandó szinten a levegő hőmérsékletét és nedvesség- tartalmát, tartják távol a port, küszöbölik ki a tűzvész le­hetőségéit, veszik le a szükséges könyvet a polcokról. Az épü­let központi részét az örökös megőrzésre szánt kiadványok tárolOhelyisége foglalja majd el, ahol — számítások szerint — 2000-re körülbelül százmillió sajtóterméket tárolnák majd. J, Andreotti

Next

/
Thumbnails
Contents