Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 2. szám
amerCsöm mesöll: Szüleim Gúlán e gyermekotthonközeiében laknak. Nemrég, amikor náluk jártam, egy pillanatra megálltam az otthon elétt és az egyik csintalankodó kislánynak azt mondtam; Ja], de aranyos vagyi A kislány másnap, ugyanabban az Időben Is ott állt, mint kiderült, rám várva. Harmadnap már én Is örültem a találkozásunknak, de amikor elbúcsúztunk egymástól, a kislány így szólt: „Néni, ha a- ranyos vagyok, akkor vigyél magaddal.. Pár percen belül már vagy tíz gyerek vett körül bennünket, könyörögve, hogy ókat Is vigyem haza. A tanítónő rájuk szólt, valami olyasfélét mondott, hogy nem kell zokon venni, mindenkivel ezt csinálják, pedig az otthonban Igazán jó dolguk van. A gyerekek valóban nagyon tiszták voltak és Jóltápláltak. Ennyit Ismerősöm. Az ünnepek előtt a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Fuőlk utcai gyermekotthonba látogattam, ahol huszonhat gyermek él — szülőre várva. KSztük egy sincs olyan, akinek senkije sincs, a városban mégiscsak ágy emlegetik őket: a kis árvák. Csémy Ilona, az otthon Igazgatója régi Ismerősként üdvözöl, majd helyet foglalunk a társalgóban. Pár percen belül az otthon valamennyi lakója ott nyüzsög körülöttünk, végül a legbátrabb, az ötéves Lakatos Zsanett megkérdi, elszavalhat-e egy verset. ►— Persze i— biztatjuk. Ezután feloldódnak a többiek Is, és sorra mondják a szebbnél szebb verseket, é- nekllk a kedves dalocskákat A két komáromi Lakatos kislány, Angi és Zsanett születésük óta az otthonban él, sohasem érezték a családi fészek melegét, nem látták szüleiket, lehet, hogy épp ezért mérhetetlenül vágyódnak haza. <— Gyerekek, mit Jelent számotokra ez a szó, otthon? Egymást túlkiabálva válaszolnak: *!- Anyut meg aput. A nagynénit. Ezt a házat Is, amelyben élünk meg a tanító néniket Is. Válaszaik megrázök. A gyerekek többsége sohasem érezte az otthon melegét, és aki igen, az Is csak piros betűs ünnepeken. A nyolcéves pódafal Szajbek Szonya arca szinte lángol az Izgalomtól, amikor a következőket mondja: — Már nem bírom ki, alig várom, hogy Itt legyen a téli szünidő, hogy anyukám értem jöjjön és hazavigyen. Mindenkinek ajándékot viszek, van egy kis naptáram, magam készítettem, naponta tépem belőle az oldalakat, és már csak pár napot kell Itt aludnom az otthonban. A három Kublca testvér, Ingrid, Marcella és Alena szülei Bratlslavában élnek. Évente kétszer-háromszor hazaviszik a gyerekeket, ilyenkor elhalmozzák őket mindennel, de már megtörtént, hogy az ajándékok árát a gyermekotthonon igyekeztek beva- salnJ. Bihari Paula tudja, ml az otthon, mégis Itt, a tanító néni közelében Jobban érzi magát. Másodikos: ki tudja, hogyan alakul a sorsa, a szülői szeretet híján később képes lesz-e szeretni valakit. A három Döme testvér édesanyja fiatalon meghalt, apjuk huzamosabb Ideig nem törődött a gyerekekkel, s végül Itt, az ottTéll esték gyakori mulatsága volt és még ma Is sok helyütt az a szegény koca elmúlásának és emberi táplálékká való át- lényegülésének megünneplése, a disznótor. Amit persze kemény munkanap előz meg. A disznótartás, nevelés, hizlalás ősi foglalatosság, a disznónevelés, hizlalás, egész évi gondoskodást igényel, így aztán a disznóölés afféle betakarítás, mint az aratás vagy a szüret. A tartós munka gyümölcsének betakarítása pedig ősidők óta mulatságokkal kapcsolódott egyl», amelynek az idők során kialakultak a szokásai, hiedelmei, Játékai. A disznótor a századforduló idején a falusi téli esték gyakori mulatsága volt — most már kevésbé —, alig akadt nap, hogy valamely háznál ne toroztak volna. Milyen is volt egy ilyen Jellegzetes disznótor? Már a disznóölés előtti nap délutánján a férfinép kifente a késeket, eltakarította a perzselés helyét, összehordta a perzseléshez szükséges szalmát. Az asszonyok előkészítették a fűszereket, az edényeket. A gyerekek izgalma a tetőfokára hágott, nemcsak a fő falatok reményében, hanem azért is. mert a disznóölés olyan családi ünnep volt, amelyet még az iskola is respektált. Kora reggel aztán megérkeztek a segítő komák. Előbb jól megkergették a disznót, hogy a húsa porhgnyós legyen, a tül kövéret csak a vágóhelyig fárasztották, ott fejbe kólintották egy nagy bunkóval, majd leszúrták. A vért cseréptálba fogták, egy csipet sót tettek bele, és néhány percen át kevergették. Amikor a vér kifolyt, csutkát dugtak a szúrás helyére, s azt perzselés előtt félretették, gabonaéréskor a földeken karóra akasztották a kártevő madarak ellen. A szalmái csak parázzsal vagy acélkovával volt szabad meggyüftani, gyufával semmiképp sem. A perzselés után főtt a bontás. Az asszonyok a belsőrészeket, beleket várták, a gyerekek a hólyaggal voltak elfoglalva: rákötötték a macska farkára, előzőleg azonban kukoricaszemeket raktak belé, s nagyokat mulattak a kétségbeesett macska futkározásán. A megperzselt disznó honban kötöttek ki. Árváknak Is tekinthetők, hiszen az apjuk azóta feléjük sem nézett. Két évvel ezelőtt csomagot is küldtek neki, szerény ajándékokkal, de ő még csak válaszra sem méltatta közeledésüket. Vajon mit vétettek ellene.. ,7 t—i Tavaly Is küldtetek csomagot apunak? A gyerekek csak a fejükkel intették, hogy nem. A dunaizerdabelyl gyermekotthon kis lakói között töltött órák tanulsága nagyon szomorú. Annak ellenére, hogy a nevelönő az otthonban, a tanítók pedig az Iskolában kétszeres erőfeszítéssel foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel, mégis félő, hogy ha felnőnek, mások lesznek, mint a családi környezetben felnőtt gyerekek. Ha valaki gyerekként nem kap szülői szeretetet, felnőttként már nem lesz képes felfogni ennek az érzésnek az értékét és egyenran- gúként adni szeretetet; félő, hogy az egyszer felborult egyensúly helyrehozhatatlanul borult fel. Rácz-Sxello Beáta m 3 Az eset még az ünnepek előtt, az első nagyobb havazáskor történt. Az utak egy csapásra járhatatlanná vál tak (de nemcsak a hú, hanem az illetékesek hanyagsága miatt is!), autóbuszok, személyautók vesztegeltek éjszaka a hótorlaszok között, s em berek tömege várakozott a buszmegállókban: hiába. Azon a bizonyos pénteken én is útnak indultam az Ipoly mentére, disznóölésre. Vasárnap reggel, a menetrendszerű félhatos járattal akar tara visszajönni a fővárosba, de hiá ba várakoztam, a busz csak nem jött. Csak délután derült ki, hogy szom bat estétől vasárnap délelőttig Léva előtt vesztegelt a hóakadályok között. Szóval a fővárosba tartó vasárnapi Járatok közül délután négy óra felé indult az első busz a Vefky Krtlá — Bratislava járat, amelyre Ipolyfalun szálltam fel kislányommal a karomon. Szerencsém is volt, mert még ülőhely is akadt az ajtó közeié ben. A következő állomáson, Ipolyságon szintén rengetegen várakoztak, mivel a kora délutáni járat innen se indult. A fiatal buszsofőr látva a tömeget és a csúszós, éppen csak járható utat, érthehő módon ideges lett, de ezek a körülmények sem jogost tották föl a szemtelen, sokszor durva, sértő viselkedésre, mint ahogy a háta mögött ülő bennfentesnek látszó férfi és női utast sem. Mert ahogy egyik utas a másik után szállt föl. a sofőr megjegyzéseket tett: „Minek utazik ez a sok nép ilyenkor?“ „Nem hogy otthon maradnának az emberek.“ „Mit csináljak itt magukkal?" .. Az engedményes, olcsóbb jeggyel utazók igazolványát nem ismerte el. megfizettette velük a jegy teljes árát. majd az egyik férfinak azt mondta, szálljon le, nincs több hely... Erre a férfi Így válaszolt: „Van még. hiszen egy kis jóindulattal mindent lehet." Erre a sofőr válasza; „Ha Hitler katonája lettél volna, veled biz tos megnyeri a háborút.“ A két „bennfentes" jót nevetett, majd egyi kőjük kioktatta az épp fölszállö idős nénikét: „Nénike, minek utazik ilyen kor? Meg egyébként is, jön egy következő busz, várja meg azt!“ S az Ilyen meg ehhez hasonló megjegyzé sek még többször is elhangzottak vagya sofőr vagy a kényelmesen-terpeszkedő melegben ülő két „bennfen tes" szájából. Ültem és hallgattam. Lenyeltem minden szót, holott tudtam, közbe kéne szólni, nekem, utasnak szolidárisnak kéne lennem a még lent vá rakozókkal. De mégsem szóltam. Ta Ián azért nem, mert az Ölemben alvó kétéves kislányomat nam akartam tölébreszteni. De amikor utolsóként egy fiatal anya akart fölszállni, az enyémhez hasonló korú gyermekkel, a sofőr, ezt mondta neki: „Magát hová tegyem, már nem vehetem föl, nincs több helyem" és a „bennfente- ' sek" beleegyezóen kontráztak, szólnom kellett: — Maga könnyen beszél, már kényelmesen ül, utazik, melegben van — mondtam az anyukát kioktató középkorú férfi „bennfentesnek“, aki a sofőrrel tegeződött —, mellesleg milyen jogon oktatja ki Itt az utasokat? Aztán a sofőrnek mondtam: — Lenne szive itthagyni ebben az ítéletidő ben ezt az asszonyt a gyerekkel, hiszen egy hely, főleg a kicsinek biztosan akad? Erre megkezdődött hármunk között a vita, aminek az lett az eredménye, hogy a sofőr az anyukát felvefte, engem pedig kifelé tessékelt volna a buszból, felszólítva, szálljak ki, ráadásul még egy idősebb utas is rám rivallt; — Fogja be a pobáját, na zavarja, idegesítse a sofőrt. Erre mormogtam valamit, majd ismét elért a dühös hang: — Ha azonnal nem fogja be a száját, kivágom a buszból. Nem vitáztam tovább, ballgattam. hiszen az anya a gyerekével már fenn volt. s épp indulni készültünk. Hallgattam, és szinte őrjített a töbhr ember hallgatása. Az, hogy a 60—80 utas közül egyik sem szólt közbe, egyik sem kelt az anya védelmére, még azok sem, akiket a sofőr felszállás közben sértegetett. Az emberek kifelé bámultak az ablakon, azaz csak bámultak volna, ha a Jégvirá gok nem borítják el az üveget, -néztek maguk elé, fel sem mertek nézni, nehogy tekintetük találkozzék a gyermekét ölében tartó anya tekintetével. Síri csend volt a buszban egész úton. S az anyának, aki közben elmesélte, hogy az éjszakát abban a bizonyos elakadt buszban töltötte, sen ki sem adta át a helyét. — zolezer — DISZNÓTOR farka is a gyerekeké volt a gazda kis porciókra osztotta köztük. A vakarókés alatt serceget a disznó fekete szőre, a pernye, s ha mégis maradt a bőrön néhány szál, a nézők ritmusban figyelmeztették a vakarát: Isten neki, ha szőrös, mafd megeszi a bérös. A hentes először a fejét vágta le a disznónak, majd a farkától a nyakáig egy nyílegyenes vágással „felfedte“ a malac szalonnáját, odakiáltva a körülállóknak; — Nagyot nevessetek, hogy vastag legyen a szalonnal A bélmosás az asszonyok dolga volt, neki is fogtak szaporán, egymást váltva a teknő mellett. A bontónak ősi szokás szerint forralt bort küldtek, de csak a szalonna leválasztása után szabadott innia a bögréből. A dlsznóölésl teendők egyik legfontos- sabbja a sózás volt. Meg kellett adnia a módját, például nem lehetett sima bolti lisztsót használni, hanem jól kifagyott, darált kősót. Ez volt a sózás egyik titka, a másik a sóréteg tudományos eligazíthsa, illetve a szalonnába való kemény bepofozá- sa. A harmadik szabály, hogy a sózónak nem szabad ennie, a sózást étlenül kell végeznie és a babona szerint beszélnie sem szabad, nehogy férgessé váljon a hús. A kezét is csak a tűz fölött dörzsölheti le. A hurka, kolbász töltése már könnyebb munka volt, közben lehetett tréfálkozni, meginni egy-egy pohár bort. De nem túl sokat, mert a tölteléket kóstolgatni kellett, hogy elég sós, borsos-e, van-e benne elegendő fokhagyma, paprika, és ehhez bizony kellett a tiszta fej. A tort rendszerint eite a disznó teljes feldolgozása után szokták tartani. A vendégeket a gazda hívta meg, szomorú arccal — virrasztóra, amelyre természetesen mindenki szívesen elment. A gazdasszony az asztalfőn ült, a gazda az asztal végén, az asszonyok a fal felől, a férfiak velük szemben a fiatalok pedig kétoldalt a gazda mellet foglaltak helyet. A szoba másik fele a táncosoké volt. A vacsora tyúklevessel kezdődött, leveshússal folytatódott. A fehérnépnek tilos volt a malac nyelvéből ennie, mert majd hosszú nyelve lenne, a reménybeli anyáknak pedig a disznóvelőtől kellett tartózkodniok, mert gyerekeik különben egész életükön át náthával küszködnének. A főtt húsokat a toros káposzta követte, finom vegyes hússal, A felhordott ételeket el kellett fogyasztani, mert különben a fövő évi disznó nem lesz jóétkű. A káposzta után a hurkás és kolbászos tálak kerültek az asztalra, majd a tort rétes és fánk zárta. A fogásokat tálalóversekkel tették az asztalra, úgy, mint az lakodalmakon is szokás. A lakomára hívatlan vendégek is érkeztek, öt-hat mérges természetű asszony, lány, maskarába öltözve, tréfás feleselgetés közben, cédulákra írt csúfoló rigmusokat osztott szét a vendégek között. Kifordított kabátban, sapkában érkezett a szalmacsóvá- vál díszített „nászmenet", és követeket küldve kértek bebocsátást a háziaktól. Az engedély megadása után nagy csörömpöléssel, zajjal vonultak be. Táncukat mindé nütt hurkatáncnak nevezték, zeneszerszámuk a rötyü volt, vagyis a disznóhólyaggal lekötött tejesköcsög. Éjfél után a nótázás mulatozás elcsendesedett, a háziakra másnap a zsírolvasztás munkája várt. Hát így festett a valamikori disznótor. Változtak a disznó feldolgozásának módszerei, de az ősszejövés, az esti disznótor még ma is nagyon sok helyütt hagyomány Sz. K.
