Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-16 / 11. szám

j PÓKER: j

Az olimpiai tv-közvetítés iiyyében

Az olimpiai televíziós köz-i vetítési jogokért a legtöbb-' szőr vérbeli pókerjátszmaj folyt. Ügy tűnik azonban,! hogy a Los Angeles-i köz r vetítésért minden eddiginél'

) nagyobb a blöffölés.

Az 1984-es nyári olimpiaií játékok színhelyén a közel-: múltban újabb tárgyalási| fordulóra került sor a he lyí olimpiai szervező bízott-' Ság [LAOOC) és az Európai Televíziós Tánsaságok Egye-' sülete (EBU) között. A I képviselők minden konkréti i eredmény nélkül álltak fel;

' a tárgyalóasztaltól.

Ami a mostani póker gyö-, kere: a szinte áthidalhatat-' lan érdekellentét, a LAOOC ! és az EBU között, ami a^

I közvetítésekben és az ajánlatokban csapódik le. S eh-; hez még hozzájön az, hogy; a tárgyalópartnerek — benn-'

I fentesek szerint — távolról' sincsenek tisztában a lehe- ] tőségekkel.

j A LAOOC elnöke követe- j lései előterjesztésekor az'

! ABC amerikai televíziós tár- I saság szerződésére hivatko-;

; zik. Az amerikai közvetítési!

I jogokért az ABC-óriásnak;

I 225 millió dollárt kell elö- i teremtenie, ebből csupán a. j technikai létesítményekre ■ 125 milliót. Emlékeztetőül:!

. annak Idején például Mün-I I chen és Montreal 13,5, illetve 25 millió dollárba került ' az amerikaiaknak. Mivel a Los Angeles-i szervező bizottság egyetlen cent^ állami támogatást sem kap,: 400 milliós költségvetési ki-! i adásainak legnagyobb ré-; j szét a televíziós bevételekből kívánja fedezni.

Az EBU-ban tömörült nyu-! gat-európai televíziós társa-i Ságok viszont abból a hatmillió dollárból indulnak ki, amit 1980-ban Moszkvának! fizettek. Los Angelesnek b-\ zenfelül csakis az inflációs pótlékot hajlandók megfizetni. Egyebek között azzal érvelnek: az időeltolódás miatt a legfőbb események amúgy is korán reggel lesznek, s ezáltal nagymértékben csökken a rendkívül értékes „élő közvetítések“ lehetősége.

Ezek után hogyan tovább?! A nyugatnémet ZDF televíziós társaság elnöke a közelmúltban azt nyilatkozta,! hogy Los Angeles vonatko-í zásában igencsak ,,feketén látja a jövőt“.

A LAOOC vezetője ugyanakkor már sejteni engedte, hogy ha nem tudnak az EBU-val dűlőre jutni, mással kötnek majd szerződéseket. Ami nem jelent mást, mint hogy a Los Angeles-í szervező bizottság az EBU tagjait egymás ellen próbálja majd kijátszani.

A pókerben a döntő szót talán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB] mondhatja ki. A NOB jóváhagyása ugyanis elvileg szükséges a televíziós szerződésekhez. Ez alkalommal azonban a bizottság is érdekkonfliktusba kerül. Egyrészt érdekelt abban, hogy a televíziós bevételek a lehető legmagasabbak legyenek,- elvégre q is azokból él. (A NOB anyagi ügyeit tulajdonképpen a moszkvai közvetítésből befolyt részfizetések hozták rendbe.] Másrészt ahhoz is érdeke fűződik — s egyben felelősséggel tartozik Is e- zért —, hogy a játékokat lehetőleg a világ minden táján közvetítsék. Meg kell a- kadályoznia azt az irányzatot, hogy a jövőben az o- limpial játékokat csak a gazdagabb országokban latba ssák.

Sok idő nincs már hátra, előbb iitóbb ki kell derülnie,; ki az, aki blöfföl, s ki az,i akinek tényleg pókere van.i

DÉL-SZLOVÁKIAI SÚLYEMELÖ-KÖRKÉP

Benjámin Lajos

Ki tudja megmondani, hány sportág közül választhatnak hazánkban a sportolni vágyó fiatalok?

Nem hiszem, hogy sokan eltalálták a helyes választ, a kínálat ugyanis sokkal bővebb, mint legtöbben gondolnánk. Segíthet a Sportka, melyben tudvalevőleg 49 sportág szerepel, ez azonban nem nyújt teljes képet, hiszen időközben újabb és újabb sportok terjedtek el és váltak népszerűvé.

A Csehszlovák Testnevelési Szövetség prágai székházában josef Pénkava, a szervezési osztály vezetője tájékoztat: „A csaknem hetven, különböző mértékben elterjedt sportág közül nálunk negyvenhatnak van hivatalos sportszövetsége, a többi, védelmi jellegű sportágak lévén, a HSZ (Zváz- arm) égisze alatt működik. A szövetségek száma persze nem fedi teljes mértékben a sportágakét, hiszen a vizisportok szövetsége például áz úszást, a vízilabdát és a műugrást tömöríti, közös „fedél“ alatt működik a cselgáncs és a karate stb. A hazánkban is űzött téli és nyári olimpiai sportágakat huszonhárom szövetség foglalja magába, a kiemelten támogatott sportok száma azonban magasabb, hiszen a tenisznek és az asztalitenisznek például még nincs meg az olimpiai státusa.

Kissé széles ívben kezdtük, tekintvén, hogy elsősorban a súlyemelésről akarunk szót ejteni. Am kétségtelenül felülnézet szükséges ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk a sportág jelenlegi helyzetét és az utóbbi időben elért sikereinek jelentőségét.

A NAGY SIKEREK ALAPJAI

Most folynak ugyanis a sportszövetségek országos plenáris ülései, s ezeken, ha követendő példaképekről van szó, rendszeresen a súlyemelőket emlegetik.

Az újabb olimpiai ciklus második évének küszöbén a fejlődési ütemet és a sikereket tekintve valóban az erős emberek sportjának képviselői állnak az élen. Emlékezzünk' csak: már az 1980-as moszkvai olimpián is valamennyi sportág közül 21 pontjukkal a súlyemelők gyarapították legjelentősebben Csehszlovákia pontszámait.

Magyarországon a Hegedűs Csaba vezette, sikert sikerre halmozó birkózókról, nálunk a súlyemelők célratörő, becsvágyó összmunkájáról születnek immár legendák.

Ezzel kapcsolatban aránylag kevéssé ismert dolog, hogy az utóbbi években Dél-Szlovákia járásaiból is egyre gyakrabban kerülnek ki ennek a sportágnak jeles képviselői.

A február utolsó napján megtartott prágai plenáris ülésen választották az elnökség tagjai közé Miloá Zelinkát, aki brnói születésű ugyan, Bratislavában járt test- nevelési főiskolára, de ma már tősgyökeres párkányinak f Stúro- vo) számít. Az ötvenes években ebben a városkában kezdte tanítói pályafutását, s azóta több kitűnő súlyemelőt nevelt fel. Ma már függetlenített edzőként dolgozik a helyi Ifjúsági edzőközpontban.

A kassai (Kosice) Karol Gumáii már évek sora óta tagja a sportág hazai irányitószervének, a minap Bratislavában megjelent súly- emelö-szakkönyv egyik társszerzője. Egykor megbízható válogatott versenyzőként tartották számon. Tizennégy éves fia, úgy látszik, az ö nyomdokaiban kíván haladni, hiszen az idén először lépett dobogóra nyilvános súly- emelövcrsenyen, és Szlovákia bajnokságán ezüstérmet nyert az 52 kg-os súlycsoportban.

A Szlovákiai Súlyemelő Szövetség elnöke és egyben az országos szövetség alelnöke pedig nem más, mint a komáromi (Komár- no) járásban jól ismert Lajos Benjámin, az Ögyallai (Hurbanovo)

Mezőgazdasági Szaktanintézet pedagógusa. ö, ha a felvetett témával kapcsolatban faggatják, különösen nehéz helyzetben van, hiszen szerénysége nem engedi, hogy védencei, az ögyallai fiúk országos sikereiről zengjen dicshimnuszokat, pedig megérdemelnék. öróla, aki saját bevallása szerint a sportág fanatikusa, nem is beszélve.

Annak idején a Strojár Hurbanovo országos bajnok ificsapatából került ki a cslcsói (Ciöov) születésű Kovács László, akt ma a Dukla Trenöín versenyzője, és sajnos már évek óta sorozatos sé- / rülések akadályozzák még jobb e- redmények elérésében. Immár hét éve, hogy 1975-ben, majd később 1976-ban is csak egy hajszál választotta el az éremtől az 56 kg- ban az Ifjúsági VB-n. Nagy sikernek számított ötödik helye is, melyet a felnőttek Európa-bajnoksá- gán ért el Berlinben még a montreali olimpia évében.

A hetvenes évek végén a felnőtt válogatott biztos pontjának számított a félnehézsúlyú Pásztor

László is, aki a párkányi szakosztály neveltje. Ma a hazai legnagyobb súlyemelő-központban, Havífovban él és a csehszlovák ifjúsági válogatott edzője. Neveltjei közül elsősorban annak a Rusz- nyák Andrásnak jósainak nagy jövőt, aki a szakemberek szerint jelenleg a sportág legnagyobb tehetsége.

Csak a leghíresebbeket soroltuk fel, akikről bizony a népszerűbb sportágakat kedvelő hazai közvélemény gyakran megfeledkezik. Nem szóltunk például a szintén ^ figyelemreméltó eredményeket produkáló nagymegy.eriekről (Ca- lovo), akik közül a nemrégiben országos ifjúsági bajnok Patasl Oszkárról Prágába kerülése után, sajnos, keveset hallani, Nem ejtettünk szót néhány további kisebb, ám ugyancsak lelkesen dolgozó klubról.

Pedig megérdemlik a figyelmet ők is, akik ritkán kerülnek reflektorfénybe. A világraszóló nagy sikerek alapjait gyakran a kis szakosztályokban rakják le.

MAJOR LAJOS

Kovács László „munka" közben

Foto: Major Lajos

A BŐRLABDA TAJÉKA

„Akár a fejünk tetejére is állhatunk, a bSrgömb árnyékából akkor sem tudunk kitörni“ — hallom nemegyszer a falusi testnevelési egyesületek vezetőitől, s közben megfeledkeznek arról, hogy ha nincs más, akkor elsősorban ők a ludasok a dologban. Mert az távolról sem igaz, hogy falun csakis a futball-labdának akarnak hódolni az emberek. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy akadnak még kisebb faluk, ahol jókora erőfeszítés, lelkesedés kell ahhoz, hogy legalább egy megfelelő futballcsapatot fenn tudnak tartant.

A közelmúltban Bodakon IBodíkyt jártam^ s azt tapasztaltam, hogy ebben az ötszázharminc lelket számláló Duna menti falucskában legalább ez sikerült. Sőt kisebb-nagyobb sikerrel más sportágakkal is próbálkoztak már. Egyelőre azonban maradtunk a „börgömb“ árnyékában.

Soós József, a Sokol testnevelési egyesület elnöke büszkén, de tárgyilagosan beszél eddigi munkájukról, eredményeikről:

— Falunk kicsi, de lakosaink szeretik a sportot. Szervezetünknek, a- melynek a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság a patrónusa, jelenleg száznegyvenhat tagja van, ami a lakosok létszámához mérten igen jó eredménynek számít. A labdarúgó- szakosztályon kívül az asztalitenisz, valamint az alapozó és szabadidő- sportok szakosztályát is létrehoztuk. Sajnos, e két utóbbival mostanában gondjaink vannak.

— Akkor kezdjük a labdarúgással. Milyen eredményeket értek el az utóbbi években?

— Lényegében három csapatunk van. Mind a három a járási bajnok ság ll. osztályának nyugati csoportjában rúgja a labdát. A nagy csapat ezerkilencszázhetvennégyben jutott

Soós Ede

fel ebbe az osztályba, azóta biztosan tartjuk magunkat az élmezőnyben. A legutóbbi bajnokság alatt a negyedik helyen végeztünk. Feljebb is juthattunk volna már, de ezt eddig az a- nyagi lehetőségeink nem engedték meg.

— Említette, hogy a szövetkezet támogatja az egyesületet.

— Évente öt-hatezer koronát kapunk tőle, körülbelül ugyanannyit a helyi nernzeti bizottságtól, de ez kevés arra, hogy csapatunk távolabbi járások együtteseivel küzdjön a bajnoki pontokért. Ezt nem panaszként említem, csak mint „könyörtelen" vaSoós József

lóságot. A szövetkezetre egyébként nem panaszkodhatunk, hiszen tőlük kapunk autóbuszt, ami nélkül pedig még járáson belül sem tudnánk létezni.

— Milyen terveik vannak a mostani bajnokság idejére?

— Szeretnénk az első hat csapat között végezni, hogy továbbra is ebben a csoportban maradhassunk.

A bodjakiak ezt az elhatározásukat komolyan gondolják. Kelsz Árpád személyében új edzőt szerződtettek a csapathoz. Január végén vette kezébe az edzések irányítását, lényegében még csak ismer..edett a csapattál, de ennek ellenére tele van optimizmussal.

— Érzésem szerint az egyesület vezetősége által kitűzött célt teljesíteni tudjuk. Elég jó a gárda, körülbelül húsz olyan Játékosunk van, akikre bármikor számítani lehet. Hogy csak a csapatkapitányt, Soós Edét említsem.

— Bs milyen az edzésfegyelem?

— Nem rossz, bár majdnem minden játékos a falutól távol dolgozik, az edzéseket meg tudják tartani. A bajnokság alatt hetente kétszer, a felkészülés alatt pedig hetente háromszor edzünk.

— Ez lenne a labdarúgás, nézzük, ml van az árnyékában — fordulok ismét az egyesület elnökéhez.

— Az asztalitenisznek már hagyománya van a faluban. Sajnos, az utóbbi évben olyan súlyos problémák merültek fel. hogy a szakosztály lényegében csak papíron létezett. A legtöbb gondot az edzések jelentették. A kultúrházban olyan a fűtés, hogy szinte lehetetlen volt megszervezni az edzéseket. De a legutóbbi vezetőségi gyűlésen úgy határoztunk, hogy újra felvesszük a küzdelmet. Célunk, hogy legalább a második osztályban helyt- álljunk.

— Mit tudnak nyújtani azoknak, akik nem számítanak aktív sportolóknak, de az egészséges mozgást igénylik?

— Az alapozó és szabadidősportok

szakosztálya minden évben több sportnapot rendez. Ilyenkor lehetősége nyílik mindenkinek legalább az alkalmi sportolásra. Idén több ilyen összejövetelt akarunk szervezni, mint a múltban, sőt megpróbálkozunk a szervezett turisztikával. Biztos nagyok benne, hogy érricktődőbcn nem lesz hiány. •

KA.MUUSAI IMRE