Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-16 / 11. szám
Ivett, a szoba levelezési csúcstartója „Nagyon szép az új szobánk.“ Losoncon augusztusban világ- bajnokság lesz. Ez a dél-szIováklal kisváros 15- 17 ezer kül- és belföldi vendég fogadására, elszállásolására, étkeztetésére készül. Érezni ezt az egész városban. Ez a diákotthon például szálloda lesz, és lehet, hogy And heverőjén, amelyen jelenleg négyen is helyet foglaltunk, augusztusban egy világbajnok fog álmodni. Szá2an a tornateremben A diákotthon teljes tatarozását, szállodává alakítását az építővállalatoknak már tulajdonképpen tavaly a nyári szünidő alatt el kellett volna végezniük.'Ha így történt volna, akkor a diákotthon működése jelenleg zökkenő- mentes lenne. A kivitelezők azonban — kapacitáshiányra hivatkozva — csak októberben láttak a belső munkákhoz, kényszerhelyzet elé állítva a diákotthon vezetőit, nevelőit. Megoldásnak ebben a helyzetben csupán az mutatkozott, hogy a tornatermet óriási hálószobává alakítják. Llpták Tibor, a diákotthon igazgatója: — Úgy határoztunk, hogy a tatarozást munkák ellenére sem zárjuk be a diákotthont. Előzőleg természetesen a diákok és a szülők elé terjesztettük valamennyi eshetőséget. A legelfogadhatóbb megoldásnak a tornaterem ideiglenes hálóteremmé való átalakítása mutatkozott. Bevallom őszintén, hogy eleinte féltünk a következményektől, hiszen Időnként 100—120 leány is „lakott“ a tornateremben. Félelmünk azonban Indokolatlan volt. A lányok hamar feltalálták magukat a nem mindennapi helyzetben, s megértéssel fogadták a felmerült nehézségeket, és ami nagyon fontos: humorérzékük egy pillanatra sem hagyta cserbea őket. Az igazgató és a nevelők a lányok megértését hangoztatják, és nem szólnak arról a többletmunkáról, amelyet a nem mindennapi helyzet hozott magával. Szerveznek, ellenőrzik a szerelőket, ü- gyelnek a berendezés folyamatos A portán ilyenkor, este hétkor nagy a forgalom: valakit telefonhoz hívnak a harmadik emeletről, hárman papucsban ácsorognak a lépcsők alatt, mintha valakire várnának. Kardos Szilvit viszont .liár legalább fél órája várja az apukája. Szobatársai azt mondták, vacsorázni ment, de úgy látszik, más elintéznivalója is akadt... Közben három munkaruhás fiatalember igyekszik a lépcsők felé. Várom, hogy a portás megállítja őket, de ö ehelyett relém fordul; — Losoncon augusztusban ejtőernyős-világbaj nokság lesz! ESTE HÉTKOR A KOLLÉGIUMBAN szállítására, szervezik a diákok ki- és beköltözését... Ennek a munkának ml is tanúi voltunk. N'sgr^édikről a harmadikra A harmadik emeleten még minden a régi, a diákok élik megszokott életüket, sóvárogva figyelik azokat, akik már visszaköltöztek a „szállodai szobákba“. A negyedik emeleten mészillat és tapéta- ragasztó szaga terjeng, vagy fél órával ezelőtt még itt dolgoztak a mesteremberek. A tapétázók, szerelők közül né- hányan Itt is laknak az internátusbán, ezzel is megtakarítva azt az időt, amelyet a haza- és visz- szautazás elvenne. Nagyon igyekeznek a munkával, megtörténik, hogy este hétig is itt sürgölődnek, ezt viszont a diákotthon dolgozói nem nagyon szeretik, mert azt tartják, hogy a gyors munkának a minőség látja kárát. Igaz viszont, hogy eddig nem sok kifogásolnivalót találtak munkájukban, jóllehet a tatarozást több vállalat végzi, a szerelők például Losoncról, a tapétázók Zvolenből vannak. Llpták Tibor, a diákotthon Igazgatója Az utolsó tételnél a lányokból kitör a nevetés, ugyanis Ivett, aki mindezt felsorolja, a szoba, de meglehet, hogy az egész diákotthon levelezési csúcstartója. — Tegnap is öt levelet kapott... Ez barátok között is hetente legalább 25 levelet jelent. Ivett teljesítménye, leszámítva a postai költségeket, figyelemreméltó és egyest érdemel, legalábbis magyarból, szlovákból és oroszból. „fin legjobban a vasárnap estéket szeretem...“ Bállá Olga: „Így öten könnyebben elviseljük a rossz jegyeket, de jó megosztani az egyesek örömét Is a többiekkel.“ Egyedül vagy barátnők segítségével kellett boldogulniuk. Eleinte főleg az anyuka gondoskodása hiányzott: a reggelente kikészített tiszta fehérnemű, cipő, friss péksütemény és a kakaó, de senki sem panaszkodott, legalábbis nem hangosan. Minden elsős az első napoktól fogva a „nagyokhoz“, a másodikosokhoz-harmadi- kosokhoz igyekezett hasonlítani. A közelebb lakók most még minden héten hazajárnak, de az a tapasztalat, hogy minél magasabb osztályba járnak az intri lakói, annál hosszabbak a két hazalátogatás közti szünetek. revelezésből ejn’eA szobában minden vadonatúj: a tapéta, a padló, a berendezés (minden lánynak van külön szekrénye, asztala, széke), és új a fürdőszobák felszerelése is. Túlzott a rend, csak a szekrények mögül kikandikáló rajztáblák és a Magasépítészet, Beton című könyvek utalnak arra, hogy itt az építészeti szakközépiskola diákjai laknak: Pósa Judit Rimaszombatból 4R. Sobota), Recska Zsuzsa Diószegről (SládkoviCovo), Mari Ivett Szlréntalváról (PtruSka), Filip Anica Csábról (Cebovee) és Bállá Olga Tornaijáról (Safáriko- vo). — Tanultok? ^ Is. De azért elsősorban beszélgetünk. Miről? — Amiről minden este: a nap eseményeiről, osztályzatokról, költségvetési kihágásokról, levelekről, barátokról és barátnőkről, ki kivel... meg aztán zenéről, zenekarokról. Mit jelent az, hogy költség- vetési kihágás? ^ Kész katasztrófát. Az egész egy százas felváltásával kezdődik. Ezután a pénz egyszerűen szárnyra kel, pénteken alig futja az útiköltségre haza. De gazdagabbak leszünk egy hanglemezzel, könyvvel, tussal, ceruzával vagy egy értékes film élményével. Aztán a levelek is sokba kerülnek .. • Eí?y 6ra alatt befutható az egész város — Lányok, hogyan vészeltétek át a tornatermi napokat? — Nem is volt olyan muris, mint amilyennek véltük. Azt hittük, csupa élmény lesz az ott-tar- tózkodásunk, közben ugyanúgy kellett tanulnunk, ügyelnünk a rendre, mint egyébként. A nevelők sem voltak elnézőbbek. — És ez baj? — Hát, nem baj, de akkor kicsit csalódottak voltunk. Nem volt semmi fennakadás... tulajdonképpen semmiség volt az egész. Végül is nagyon szép az új szobánk. Most már csak arról álmodozunk, hogy a világbajnokság a- latt is jó lenne itt tölteni néhány napot. — Azt nem tudom, hogy ki lakja majd ezt a szobát augusztusban, viszont úgy hallottam, hogy az érettségi előtti álmatlan éjszakát is ezen a heverőn fogjátok tölteni. í— Ez így igaz. Négy éven át ezen az ágyon fogok aludni, ennél az asztalnál fogok tanulni, persze az érettségiig még sokszor megkönnyezzük a matekot, a betont ... Megegyezünk abban, hogy az In- ternátusi élet valamennyiük számára valami egészen újat jelentett. Először történt meg, hogy hosszabb időre eljöttek hazulról. Ha azt mondom: kolléeium Itt sokan vagyunk és az a Jó. — Két hónapig beteg voltam, és ha nincsenek a lányok, akkor ábrázolóból félévkor egész biztosan elhúznak. Közös erővel sikerült behoznom a lemaradást, ezért hálás is vagyok valamennyiüknek. Elképzelhető ilyen együttműködés albérleti szobában? — így öten könnyebben elviseljük a rossz jegyeket, de jó megosztani az egyesek örömét is a többiekkel. — Együtt járunk moziba, a klubba, és szeretjük járni a várost is. Losonc nem olyan nagy, egy óra alatt játszva befutható ... — Én legjobban a vasárnap estéket szeretem, amikor mindnyájan megjövünk otthonról. Osztozunk, amin csak lehet: élményeken, süteményen, kolbászon. Igazán nem tudnám megmondani, hogy mikor nagyobb az örömünk: péntek este, amikor megérkezünk haza, vagy vasárnap este, amikor újra találkozunk és nagy sikítás- sal megöleljük egymást. Egyáltalán nem baj, ha ezt a dilemmát nyitva hagyjuk. ZACSEK ERZSÉBET F.oto: Zolezer János A 2 ^ S \/ íp » O: Vasárnap este nyolc óra u- tán úgy hozta a véletlen, hogy a szomszédom kétéves kisfiát bevittem a bratistavai kra- márei kárház ttgyeietes osz- táiyára. Miközben az orvosi rendelő előtt várakoztunk, vagy kilenc óra felé érkezett egy család: ötéves forma kislány és 30—45 év körüli szülei. Leültek és csendben várakoztak. Amikor aztán kijött a folyosóra az orvos, az apuka odalépett ; hozzá: — Doktor úr, a kislányunk \ ma délután patkánymérget : evett... Talán ... Ugyanis egyszer azt . mondta, hogy csak belekóstolt a fészerben talált méregbe, másszor meg ha kérdeztük, azt válaszolta, hogy csak megszagolta. De most már félünk, mert fájlalja a hasát. Időnként . elfehéredik, hát behoztuk őt. A fiatal orvos higgadtan, nyugodtan odaszólt a nővérkének: „Készítsen elő mindent a gyomormosáshoz.“ A kislányt elvitték egy téve- labbi szobába. A szülők türelmesen várakoztak, arcukon az Idegességnek semmi jele. Az anyukának csak akkor komornlt el az arca, a- mikor meghallotta kislánya egyre erősödő sírását. Időközben megérkezett egy középkorú doktornő, bement abba a helyiségbe, ahol a gyomormosást végezték, majd kisvártatva kijött, és a szülőkhöz lépett. — Jöjjenek, nézzék meg, mibe került a felelőtlenségük, mennyit szenved ez a szegény gyermek. Az anyuka követte a doktornőt, de a férfi továbbra Is kint maradt. A kislány sírt, jajgatott. fis egyszer csak hirtelen nyílt az ajtó, az előbb még higgadtnak látszó ügyeletes orvos odament az apához: — Kérettük a főorvost. Szeretném megkérni, hozzon mintát abból a méregből, a- melyből a gyerek evett. Az apa még mindig közömbös, egykedvű, mint akinek cseppet sem sietős a dolga. Komótosan magára öltötte kabátját. A kislány pedig tovább sírt. Hogy mi történt a továbbiakban, nem tudom. Másnap elmeséltem az esetet az egyik orvos barátomnak. Azt mondta, hogy a háromféle patkányméregből egy kimondottan erős, gyorsan ható. Ha a beteg azt ette meg délután fél négykor, akkor nem sok az esély a megmentésére, bár ez nem valószínű, hiszen öt óra múlva még saját lábán jött be a kórházba. A másik kettő enyhébb hatású, s mivel öt óra elteltével már teljesen biztos, hogy a méreg a gyomorból felszívódott a vérbe, a gyomormosásnak nem sok haszna lehet. Ezért volt hát szükség a méregmintára, hogy azonnal gyors ellenőrzés alá vessék, és megállapítsák, milyen ellenanyagot adjanak a kislánynak. Sajnáltam a kislányt, és dühös voltam a szülőkre, hiszen meggondolatlanságuk, felelőtlenségük végzetes kimenetelű lett vagy lehetett volna. Megkímélhették volna a szenvedéstől a szegény gyereket, ha azonnal, még délután, amikor az eset történt, beviszik a kórházba, s azon nyomban megfelelő orvosi segítségben részesül. Arról nem is beszélve, hogy ilyen esetben — öt óra elteltével — már maguk az orvosok is idegesebbek, hiszen minden perc. minden másodperc drága. 1- lyenkor már nincs idő mérlegelni, melyik is a lehető legjobb beavatkozás. Nem tudom, milyen ára volt a szülők felelőtlenségének, a gyakran ismétlődő szülői hanyagságnak, nemtörődömségnek, csak remélni merem, hogy a kedves szőke kislány „megúszta“ a gyomormosással. er
