Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-16 / 11. szám

Ivett, a szoba levelezési csúcstar­tója „Nagyon szép az új szobánk.“ Losoncon augusztusban világ- bajnokság lesz. Ez a dél-szIováklal kisváros 15- 17 ezer kül- és belföldi vendég fogadására, elszállásolására, ét­keztetésére készül. Érezni ezt az egész városban. Ez a diákotthon például szálloda lesz, és lehet, hogy And heverőjén, amelyen je­lenleg négyen is helyet foglal­tunk, augusztusban egy világbaj­nok fog álmodni. Szá2an a tornateremben A diákotthon teljes tatarozását, szállodává alakítását az építővál­lalatoknak már tulajdonképpen tavaly a nyári szünidő alatt el kellett volna végezniük.'Ha így történt volna, akkor a diákott­hon működése jelenleg zökkenő- mentes lenne. A kivitelezők azon­ban — kapacitáshiányra hivatkoz­va — csak októberben láttak a belső munkákhoz, kényszerhely­zet elé állítva a diákotthon veze­tőit, nevelőit. Megoldásnak ebben a helyzetben csupán az mutatko­zott, hogy a tornatermet óriási hálószobává alakítják. Llpták Tibor, a diákotthon igaz­gatója: — Úgy határoztunk, hogy a ta­tarozást munkák ellenére sem zárjuk be a diákotthont. Előzőleg természetesen a diákok és a szü­lők elé terjesztettük valamennyi eshetőséget. A legelfogadhatóbb megoldásnak a tornaterem ideig­lenes hálóteremmé való átalakí­tása mutatkozott. Bevallom őszin­tén, hogy eleinte féltünk a kö­vetkezményektől, hiszen Időnként 100—120 leány is „lakott“ a tor­nateremben. Félelmünk azonban Indokolatlan volt. A lányok ha­mar feltalálták magukat a nem mindennapi helyzetben, s megér­téssel fogadták a felmerült ne­hézségeket, és ami nagyon fontos: humorérzékük egy pillanatra sem hagyta cserbea őket. Az igazgató és a nevelők a lá­nyok megértését hangoztatják, és nem szólnak arról a többletmun­káról, amelyet a nem mindennapi helyzet hozott magával. Szervez­nek, ellenőrzik a szerelőket, ü- gyelnek a berendezés folyamatos A portán ilyenkor, este hétkor nagy a forgalom: valakit telefonhoz hívnak a harmadik emeletről, hárman papucsban ácsorognak a lépcsők alatt, mintha valakire várnának. Kardos Szilvit viszont .liár legalább fél órája várja az apukája. Szobatár­sai azt mondták, vacsorázni ment, de úgy látszik, más elintéznivalója is akadt... Közben három munkaruhás fiatalember igyekszik a lépcsők felé. Várom, hogy a portás megállítja őket, de ö ehelyett relém fordul; — Losoncon augusztusban ejtőernyős-világbaj nokság lesz! ESTE HÉTKOR A KOLLÉGIUMBAN szállítására, szervezik a diákok ki- és beköltözését... Ennek a munkának ml is tanúi voltunk. N'sgr^édikről a harmadikra A harmadik emeleten még min­den a régi, a diákok élik megszo­kott életüket, sóvárogva figyelik azokat, akik már visszaköltöztek a „szállodai szobákba“. A negye­dik emeleten mészillat és tapéta- ragasztó szaga terjeng, vagy fél órával ezelőtt még itt dolgoztak a mesteremberek. A tapétázók, szerelők közül né- hányan Itt is laknak az interná­tusbán, ezzel is megtakarítva azt az időt, amelyet a haza- és visz- szautazás elvenne. Nagyon igyekeznek a munká­val, megtörténik, hogy este hétig is itt sürgölődnek, ezt viszont a diákotthon dolgozói nem nagyon szeretik, mert azt tartják, hogy a gyors munkának a minőség lát­ja kárát. Igaz viszont, hogy ed­dig nem sok kifogásolnivalót ta­láltak munkájukban, jóllehet a tatarozást több vállalat végzi, a szerelők például Losoncról, a ta­pétázók Zvolenből vannak. Llpták Tibor, a diákotthon Igaz­gatója Az utolsó tételnél a lányokból kitör a nevetés, ugyanis Ivett, aki mindezt felsorolja, a szoba, de meglehet, hogy az egész diákott­hon levelezési csúcstartója. — Tegnap is öt levelet kapott... Ez barátok között is hetente legalább 25 levelet jelent. Ivett teljesítménye, leszámítva a postai költségeket, figyelemreméltó és egyest érdemel, legalábbis ma­gyarból, szlovákból és oroszból. „fin legjobban a vasárnap estéket szeretem...“ Bállá Olga: „Így öten könnyebben elviseljük a rossz jegyeket, de jó megosztani az egyesek örömét Is a többiekkel.“ Egyedül vagy barátnők segítségé­vel kellett boldogulniuk. Eleinte főleg az anyuka gondoskodása hiányzott: a reggelente kikészí­tett tiszta fehérnemű, cipő, friss péksütemény és a kakaó, de sen­ki sem panaszkodott, legalábbis nem hangosan. Minden elsős az első napoktól fogva a „nagyok­hoz“, a másodikosokhoz-harmadi- kosokhoz igyekezett hasonlítani. A közelebb lakók most még minden héten hazajárnak, de az a tapasz­talat, hogy minél magasabb osz­tályba járnak az intri lakói, an­nál hosszabbak a két hazalátoga­tás közti szünetek. revelezésből ejn’e­A szobában minden vadonatúj: a tapéta, a padló, a berendezés (minden lánynak van külön szek­rénye, asztala, széke), és új a fürdőszobák felszerelése is. Túl­zott a rend, csak a szekrények mögül kikandikáló rajztáblák és a Magasépítészet, Beton című könyvek utalnak arra, hogy itt az építészeti szakközépiskola diákjai laknak: Pósa Judit Rimaszombat­ból 4R. Sobota), Recska Zsuzsa Diószegről (SládkoviCovo), Mari Ivett Szlréntalváról (PtruSka), Fi­lip Anica Csábról (Cebovee) és Bállá Olga Tornaijáról (Safáriko- vo). — Tanultok? ^ Is. De azért elsősorban be­szélgetünk. Miről? — Amiről minden este: a nap eseményeiről, osztályzatokról, költségvetési kihágásokról, leve­lekről, barátokról és barátnőkről, ki kivel... meg aztán zenéről, ze­nekarokról. Mit jelent az, hogy költség- vetési kihágás? ^ Kész katasztrófát. Az egész egy százas felváltásával kezdődik. Ezután a pénz egyszerűen szárny­ra kel, pénteken alig futja az úti­költségre haza. De gazdagabbak leszünk egy hanglemezzel, könyv­vel, tussal, ceruzával vagy egy ér­tékes film élményével. Aztán a levelek is sokba kerülnek .. • Eí?y 6ra alatt befutható az egész város — Lányok, hogyan vészeltétek át a tornatermi napokat? — Nem is volt olyan muris, mint amilyennek véltük. Azt hit­tük, csupa élmény lesz az ott-tar- tózkodásunk, közben ugyanúgy kellett tanulnunk, ügyelnünk a rendre, mint egyébként. A neve­lők sem voltak elnézőbbek. — És ez baj? — Hát, nem baj, de akkor ki­csit csalódottak voltunk. Nem volt semmi fennakadás... tulajdon­képpen semmiség volt az egész. Végül is nagyon szép az új szo­bánk. Most már csak arról álmo­dozunk, hogy a világbajnokság a- latt is jó lenne itt tölteni néhány napot. — Azt nem tudom, hogy ki lak­ja majd ezt a szobát augusztus­ban, viszont úgy hallottam, hogy az érettségi előtti álmatlan éjsza­kát is ezen a heverőn fogjátok tölteni. í— Ez így igaz. Négy éven át ezen az ágyon fogok aludni, en­nél az asztalnál fogok tanulni, persze az érettségiig még sokszor megkönnyezzük a matekot, a be­tont ... Megegyezünk abban, hogy az In- ternátusi élet valamennyiük szá­mára valami egészen újat jelen­tett. Először történt meg, hogy hosszabb időre eljöttek hazulról. Ha azt mondom: kolléeium Itt sokan vagyunk és az a Jó. — Két hónapig beteg voltam, és ha nincsenek a lányok, akkor áb­rázolóból félévkor egész biztosan elhúznak. Közös erővel sikerült behoznom a lemaradást, ezért há­lás is vagyok valamennyiüknek. Elképzelhető ilyen együttműködés albérleti szobában? — így öten könnyebben elvi­seljük a rossz jegyeket, de jó megosztani az egyesek örömét is a többiekkel. — Együtt járunk moziba, a klub­ba, és szeretjük járni a várost is. Losonc nem olyan nagy, egy óra alatt játszva befutható ... — Én legjobban a vasárnap es­téket szeretem, amikor mindnyá­jan megjövünk otthonról. Oszto­zunk, amin csak lehet: élménye­ken, süteményen, kolbászon. Iga­zán nem tudnám megmondani, hogy mikor nagyobb az örömünk: péntek este, amikor megérkezünk haza, vagy vasárnap este, amikor újra találkozunk és nagy sikítás- sal megöleljük egymást. Egyáltalán nem baj, ha ezt a dilemmát nyitva hagyjuk. ZACSEK ERZSÉBET F.oto: Zolezer János A 2 ^ S \/ íp » O: Vasárnap este nyolc óra u- tán úgy hozta a véletlen, hogy a szomszédom kétéves kisfiát bevittem a bratistavai kra- márei kárház ttgyeietes osz- táiyára. Miközben az orvosi rendelő előtt várakoztunk, vagy kilenc óra felé érke­zett egy család: ötéves for­ma kislány és 30—45 év kö­rüli szülei. Leültek és csend­ben várakoztak. Amikor az­tán kijött a folyosóra az orvos, az apuka odalépett ; hozzá: — Doktor úr, a kislányunk \ ma délután patkánymérget : evett... Talán ... Ugyanis egyszer azt . mondta, hogy csak belekóstolt a fészerben talált méregbe, másszor meg ha kérdeztük, azt válaszol­ta, hogy csak megszagolta. De most már félünk, mert fájlalja a hasát. Időnként . elfehéredik, hát behoztuk őt. A fiatal orvos higgadtan, nyugodtan odaszólt a nővér­kének: „Készítsen elő min­dent a gyomormosáshoz.“ A kislányt elvitték egy téve- labbi szobába. A szülők tü­relmesen várakoztak, arcu­kon az Idegességnek semmi jele. Az anyukának csak ak­kor komornlt el az arca, a- mikor meghallotta kislánya egyre erősödő sírását. Idő­közben megérkezett egy kö­zépkorú doktornő, bement abba a helyiségbe, ahol a gyomormosást végezték, majd kisvártatva kijött, és a szülőkhöz lépett. — Jöjjenek, nézzék meg, mibe került a felelőtlensé­gük, mennyit szenved ez a szegény gyermek. Az anyuka követte a dok­tornőt, de a férfi továbbra Is kint maradt. A kislány sírt, jajgatott. fis egyszer csak hirtelen nyílt az ajtó, az előbb még higgadtnak látszó ügyele­tes orvos odament az apá­hoz: — Kérettük a főorvost. Szeretném megkérni, hozzon mintát abból a méregből, a- melyből a gyerek evett. Az apa még mindig kö­zömbös, egykedvű, mint aki­nek cseppet sem sietős a dolga. Komótosan magára öltötte kabátját. A kislány pedig tovább sírt. Hogy mi történt a továb­biakban, nem tudom. Más­nap elmeséltem az esetet az egyik orvos barátomnak. Azt mondta, hogy a háromféle patkányméregből egy ki­mondottan erős, gyorsan ha­tó. Ha a beteg azt ette meg délután fél négykor, akkor nem sok az esély a megmen­tésére, bár ez nem valószí­nű, hiszen öt óra múlva még saját lábán jött be a kór­házba. A másik kettő eny­hébb hatású, s mivel öt óra elteltével már teljesen biz­tos, hogy a méreg a gyo­morból felszívódott a vér­be, a gyomormosásnak nem sok haszna lehet. Ezért volt hát szükség a méregmintá­ra, hogy azonnal gyors el­lenőrzés alá vessék, és meg­állapítsák, milyen ellen­anyagot adjanak a kislány­nak. Sajnáltam a kislányt, és dühös voltam a szülőkre, hiszen meggondolatlansá­guk, felelőtlenségük végze­tes kimenetelű lett vagy le­hetett volna. Megkímélhet­ték volna a szenvedéstől a szegény gyereket, ha azon­nal, még délután, amikor az eset történt, beviszik a kór­házba, s azon nyomban meg­felelő orvosi segítségben ré­szesül. Arról nem is beszél­ve, hogy ilyen esetben — öt óra elteltével — már ma­guk az orvosok is idegeseb­bek, hiszen minden perc. minden másodperc drága. 1- lyenkor már nincs idő mér­legelni, melyik is a lehető legjobb beavatkozás. Nem tudom, milyen ára volt a szülők felelőtlenségének, a gyakran ismétlődő szülői ha­nyagságnak, nemtörődöm­ségnek, csak remélni me­rem, hogy a kedves szőke kislány „megúszta“ a gyo­mormosással. er

Next

/
Thumbnails
Contents