Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-25 / 34. szám

I m 4­1 _ Xßt t»»iO •0*T $ V' f-i •X» ■ ♦TO**-**«■ Mo-Ai loo^o w •••• •<3m S: .... . im ♦»An­•ewfZ»m *T fCia • [«o %VtMá ■nJB e * f t •MB IIOMIO * •Mt,Z Mft* JSp MFTnJtiW '•vn MMioai •tartsa •• XI iH X«8T«ra 40*0*T •• •* »iTj aMVM •fW«* •X» »»■« ' ‘’«JH in^ miftj * ♦i (•«1 »Ktf «rwN \ «fS WlT«« Ul m —T- C S|| * } M» t 4<| *AG*«aa*4TJM| • xns«f*4? ««n o?a*9«44*i ns «-pm*;. s»i^*q £OfA %«r[AJ**B****?X T a ««NTfA ***«T*A V s»ta V S« m - jBN* AN »*i^**Jrt*jx**«**T«s - n josfpotfa *8*4*3 •»•M’T f « VOf«T l ________­«o«xyj)9qi iUATPMi 1 ♦o#nr Rejtvényélfik megtéjtöl közül lúllusban « következők nyertek könyv]utaimat: Csema Katalin, 040 00 Koälce, Mojmlrová 4; Bar- talos Miklós, 932 01 líop C. d. 58, Calovo, Németh Zsófia, 93013 Trhové M^to C. d hfmezgetett ét emlékezett. I lyenkor azok a gyémántok jelentették számára a szép múltatl — És cselhez folyamodott v ágott közbe Hubbard —, a gyémántokat erre a g yertyatartóra erősítette, a- mely nem ér tíz fontot sem. Ha esetleg tolvaj tilr be hozzá, eszébe sem jut, hogy ezeknek a fityegoknek mi­lyen nagy az ára. — Megpróbáltam maga T nat beleélni Shekleyné he­lyébe. Szerettem volna ki­deríteni azoknak a tltukta- tos eseményeknek az oxat, amelyek a Castle Home ban lejátszódtak ... — ... és gyanát fogott, a zt gondolta, a jó Pörgetné lopta el a gyémántokat. A- mlkor rájött, hogy Pörget­né sejti, mivel gyanátitja, képzelegni kezdett, hogy Pörgetné meg akarja gyil­kolni. Kedves |une, le a ka­lappal 8 fantáziája előtt. Csakhogy én már hosszú évek óta ismerem Porges- nét, még a légynek sem tudna ártani. — Szóval maga ismeri P orgesnét — fune kezébe vette a nagy revolvert, a- mely az asztalon feküdt —, de mit tud tulajdonképpen róla? Miről beszélgetett ve­le eddig? Az időjárásról... — ... meg főzésről. — Igen, az időjárásról m eg a savanyú uborkáról. De hogy kicsoda tulajdon­képpen, honnan jött, milyen tervei vannak, erről ponto­san olyan kévéiét túl, mint én. —> Lehat, igaza van. Le­h et, ítéletem Porgeanéről el­hamarkodott. Mert mit is in­dok róla? Tudom, hogy éve­kig Shekleyné mindenese volt, aki mindig szidta és csépelte őt. Munkájáért na­gyon kis ifizatést kapott, ti­zenhat fontot havonta. Egy vassal sem többet. Fel le­het tételezni tehát, hogy az árnőjét szívből utálta. In­nen már csak egy lépés ah­hoz a feltevéshez, hogy va­lamilyen módon tudomást szerzett a gyémántokról, (el­követ, gyémántjai voltak, m elyeknek az ára több tíz­ezer fontot tett ki? — Több tízezer font? — k érdezte hitetlenül Hubbard. — Nem,' ez lehetetlen. Vé­gül is én voltam vagyoná­nak az. intézője. Pontos ada­taim vannak a vagyonáról. Igaz, néha-néha megkísérelt spekulálni a börzén, de ezek csak kis Összegek vol­tak. Inkább csak szórako­zásból tette. A hagyatéka pontosan ötezer-nyolcszáz- harminc fontat tesz ki, no meg ez a ház. — Oe lehetséges, hogy v olt pénze, lehettek éksze­rei, de erről rajta kívül sen­ki sem tudott. — Minden lehetséges. De ho gyan jutottak az eszébe éppen gyémántok? — Az előbb megnéztem a p ortréját. Erről megállapí­tottam, hogy a nyakláncán pontosan olyan formájú gyémántok lógnak, mint ezek az Uvegkristályok a gyertyatartón. Olyan ómödi csiszolás, forma, amilyent ma senki sem akasztana a nyakába. Ma már ilyen for­mára nem csiszolják a gyé­mántokat. — Várjon, hadd gondol­k odjak egy kicsit, jene. Szó­val magá azt gondolja, hogy nem véletlen a hasonlatos­ság ezek között az üvegkris- tályok és a nyaklánc gyé mántjai között? Oe lehet vé­letlen if. — Nem hiszem. Érdekes, b ár nyilván nehezen hihető elméletet állítottam fel ma­gamnak. Képzeljük el, hogy azokat a gyémántokat vala mikor régen kapta valaki­től. Olyan személytől, aki nagyon közel állt hozzá, ét ezek a gyémántok emlékez­tették erre a személyre. Ezért nem akart megválni tőlük. Ez volt a legértéke­sebb tulajdona. Nem is árul­ta el senkinek. Este, ami­kor itt ült a kandallónál, — Az ajtó nyitva volt, és m ivel szakad az eső, gon­doltam, talán nem harag­szanak meg, ha csengetés nélkül lépünk be — szabad­kozott Hubbard. Esökabátjá- ről még csöpögött a víz. A lábán gumlkalucsni volt. — Valami baj van? — k érdezte fune-t, látván még az arcán az előbb átélt iz­galmak nyomait. — A, semmi. Csak egy ne­v etséges félreértés. Azt hit­tem, hogy a kedves Porges- né ki akarja oltani az éle­temet egy hatalmas forgö- pisztollyal — mondta June hangosan, hogy szavait Por- gesné is meghallja a kony­hában. — £s nam akarta? — kér­d ezte oagyon komolyan Hub- bard. — Isten mentsl — mniiil t a ismét hangosan juiie, és elvette Hubbard esököpe- nyát. — Csak egy klcs'i zaklatottak az idegeim, és azt hittem ... — Mit hitt? Még mielőtt June válaszol­h atott volna, a konyhaajtő- ban megjelent Porgesné egy tálcával, amelyen gőzölgő teáskanna állt. — Egy csésze farrá tea j ót tesz Ilyenkor — mond­ta ünnepélyesen meghajolva Hubbard előtt. — Ilyen idő­ben mindig tartok forrö vi­zel a tűzhelyen, hogy kéz­nél legyen egy nyeletnyi tea, — Mondja hát, tulajdon­k éppen mi történt?! — szó­lalt meg Hubbard miután Porgesné ismét a konyhába távozott. june a kezébe fogta a g yertyatartőt, és ujjaival megkopogtatta a lógó üveg- kristályokat. — Mit szólna, ha ezek a f ityegők...? —■ Ml van ezekkel a fltye- g őkkel? — El tudja képzelni, hogy S hekleynének olyan drága­ANGYÄ'OK iiz mmm] i SNvaav aaxad STRIEZENEC SANDDR: A POPZENE Amikor a fortélyos rek­lámemberek munkája nyo­mán, no meg a kitűnő mu­zsika hatására a tinédzserek körében ragályos betegség­hez hasonlöan terjedt a „Led Zeppelin" feliratú táskák, trikók, sapkák viselése, ak­kor tűnt fel a Black Night [Fekete éjszaka) című dal a slágerlisták csúcsán. A nóta előadója nem más, mint a Deep Purple volt. Az a formáció, amely a Zepp mel­lett a hetvenes évek első fe­lének legnépszerűbb cso­portjaként vonult be a köz- tudatba. Az 1988-bao megjelent be­mutatkozó albumuk .nem sok jóval kecsegtette a tár­sulatot, annál nagyobb meg­lepetést keltett, hogy a ten­gerentúl a Hush (Csend) el- mű daluk sláger lett. Úgy látszik, az anyagi sikerte­lenség szülte elégedetlensé­get ez sem nagyon csillapí­totta, mert közvetlenül má­sodik albumuk kiadása után a zenekat basszusgitárosa és énekese cserbenhagyta a csoportot. Az utána Követ­kező Deep Purple-névsor már a popzene nagykönyvé­be tartozik: Jón Lord — bil­lentyűs,^ Ritcble Blackmore — gitár, lan Gllian — ének, Roger Glover — basszus, lan Paice — dob. A zenekarnak nem volt gyenge pontja; ör- döngős fitárszólók, acélos ónekhang, melodikus s egy­ben virtuóz orgonabetétek, olajozottan működő ritmus- gépezet. A legképzettebb Jón Lord.volt köztük — ze­neművészeti főiskolát vég­zett —, az 6 kezdeménye­zésére próbálkoztak meg rock ás a szimfonikus zene fúziójával. Annak idején a Royal Albert Hallban, a Ki­rályt Filharmonikusokkal bemutatott mű fergeteges sikert aratott, de egy évti­zed távlatából visszatekint­ve nyilvánvaló, hogy fából vaskarika. Tehát se nem rock, se nem szimfonikus költemény. A Purple nem’ is ezekkel a művekkel kívánta a nevét halhatatlanná ten­ni, hiszen legsikerültebb al bumalt a kemény rock Je­gyében „követte el". Min­den megjelent nagylemeze aranylemez lett, még az utolsó, a Come Taste the Band (Vissza a zenekar íz­léséhez J Is, pedig az annak Idején üzleti bukásnak lát­szott, s a csoport feloszlá­sát okozta. Legjobb kiadvá­nyaik a In Rock [Kőben], Fireball [TüzlabdaJ és fő­leg a Machine Head [Gép­ié]), amely eladási számá­val a platina lemezt la ki­érdemelte, csakúgy, mint a japán turnén rögzített élő- album a Made In Japan. 1973-ban bebizonyosodott, hogy az együttesen belüli viszályokról keringő plety­kák megalapozottak voltak: először Gllian és Glover je­lentette be kiválását, majd- pedlg Blackmore önállősl- totta magét. A Deep Purple még két esztendeig élt, en­nek a korszakának legfi- gyelemreméltőbb tagja az énekes David Coverdale ős az amerikai származású gi­táros Tommy Bolin volt. Jellemző a Purple-tagság tehetségére, hogy az együt­tes feloszlása után három olyan társulat alakult, ame­lyek manapság nagy sikere­ket aratnak. Gllian együtte­sét lan Qllland Bandnak hívják, s Roger Glover Is tagja. Ritchie Blackmore ze­nekara a Rainbow gyakori vendége a slágerlistáknak, akárcsak a Whítesnakes, a- melyben |on Lord és lan Paice muzsikál. A rockmüfajjal foglalkozó publicisták eléggé megfon­tolatlanul használják a ze­nekarok stílusának meghatá­rozásakor a hard-rock [ke­mény-rock ), a heavy-rock [nehéz-rock) és ,a heavy- •metal [nehéz-fém) jelző­ket. Ha van árnyalatnyi kü­lönbség köztük, márpedig van, akkor az első kettő a már tárgyalt Led Zeppelin és Deep Purple neve melló Illik inkább, a fémes elne­vezést a Black Sabbath ze­néjével kapcsolatban hasz­nálták először. A négyesfogat 1909-ben alakult, ekkor még Earth név alatt futottak. Első ang­liai turnéjuk sikerén fel­buzdulva, meghallgatást kértek a Vertigo lemeztársa­ság szakembereitől, akik hajlandónak mutatkoztak a zenekar menedzselésére; egy kikötésük volt csupán; a csoport nevét a sejtelmesen' hangzó „Fekete Szombat“- ra változtatták. A Black Sabbath eredeti felállása: Ozzy Osbourne r- ének, To­ny lommi — gitár. Geezer Butler — basszus, Bill Ward — dob. A Paranoid című al­bummal tettek szert a vi­lághírnévre, e lemez a min­den idők legjobb rockalbu- malnak örökös listáján meg­kapaszkodott a legjobb tíz kiadvány között A elmadö dal kislemezen szintán vi­lágsláger volt s ezt követ­te a többi az Ion Man [Vas­ember), Electric Funeral (Elektromos temetés). Tonny Prince, a luxem­burgi rádió lemezlovasa a Black Sabbath-slágerek fény­korában, ha az együttest konferálta, sohasem felejtet­te hozzátenni: ők a primi­tív muzsika apostolai. Azt u szót, hogy „primitív" nem elmarasztalásból, hanem stílusuk pontos meghatáro­zása okáért használta. A Fekete Szombat muzsi­kája szerkezetében valóban egyszerű, kifejező ereje nem is harmönlavüágában kere­sendő, hanem megszólalta- tásl módjában. Az ö zené­jükre igazán ráillik a „kő­kemény", „fémes" meghatá­rozás. Dalaik egyszerűségük ellenére nehezen játszhatók, hiszen a kőzbevetett hang- szerszőiök Igazi mesterek névjegyei, MÉRFÖLDKÖVEI téve, ha ezek egyáltalán lé­teznek, és kitervelte az el­lopásukat. — £s a ház átkutatása. Ha Wade, Fenwick sógora is a gyémántok után kuta­tott, hogyan függ ez össze a porcelán angyalokkal? £s Porgesné, aki immár gaz­dag, ha nála vannak a gyé­mántok, miért maradt to­vábbra Is a Castle Horné­ban? Es ki volt a meggyil­kolt Muriel? — Tegyük fel, hogy ez.a Muriel is tudott a gyémán­tokról. Amikor azonban meg­állapította, hogy valaki el­lopta őket és helyükbe ér­téktelen üveget akasztott, Porgesné' lelőtte, mivel at­tól félt, hogy nem hallgat majd, it az egész ügy Ki­tudódik. — Ez is elképzelhető — mondta June —, de érthe­tetlen marad a holttest el­tűnése. Porgesné törékeny, kis alak, nem tudta volna ilyen gyorsan a kertben el­tüntetni — Juna-nak hirte­len libabőrös lett a teste. Hubbard, mintha a gon­dolataiban olvasott volna: — Igen a Castle Home elég nagy épület. Nem volt szükséges a kertbe cipelni a hullát, itt is el lehetett rejteni. Erre viszont Porges- né erejéből is futhatta. Ju­ne, szeretnék magának egy baráti tanácsot adni. Hagy­ja el ezt a házat még ma este. Itt állandó veszélynek van kitéve. Térjen vissza Londonba, ott biztonságban lesz. A rendőrség maga nél­kül is tényt derít majd az egész ügyre. Ha akarja, én elviszem a kocsimmal Lon­donba. — És Chad? — Chad férfi, neki magá­nak kell tudnlb, mit te­gyen. írjon neki pár sort. Ebben a pillanatban a konyhából hatalmas csöröm­pölés hallatszott. Mindket­ten felugrottak. — Várjon — mondta tat- fehéren Jnne —, megnézem, ml történt ott. [Folytatjuk] TÖRD A FEJED A. B. 5 hogy tud-e „térben" gondolkodni? Itt a leg. jobb alkalom I Az alsó fekete, fehér és szürke oldalakból összerakott kockaépítményt egó- i'l' 0°"‘*°'®than úgy, hogy egy, a felső élarán láthatö nagy kocka alakuljon ki belőle. ke1í'ehh«r' kocka Helyezze el az ábrában a már beirtakat felhasználva - az 1-től 16-ig terjedő számokat úgy, hogy valamennyi négyszög csúcsain levő számok összege 34-34 legyen I . ) 1 294, ul. Hlavná, Borisz István, 044 73 Vyän? i Lánec e. d. 13, okr. Koälce.

Next

/
Thumbnails
Contents