Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-25 / 34. szám
/ MÄZIK ISTVÁN A város, ahol élok Lépkedem a városon át. Sárga szél nyög 8 nyomomban, nekldöl a falnak, az ajtómon zörög. KI vagy? , Az ajtön túl ragyog az est. S a város széli út akácosa riadtan zúg. Föllsmer-e engem? Lörtnez Zsuzsanna tusrafza tnftf MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Artér elOnt a víz és visszahúzódik hordalék rejti. az utat a tócsákban rekecK halak reménytelenúl Uhegaek a buckákra menekült vad zsákmány után IndiS kisüt a nap a parton fönnakadt ágak kimosott gyökerek újra kell taposnunk az ösvényeket \ Az utca nemigen változhatott meg néhány hónap alatt. A két sor ház nyilván ugyanaz, korlátos tornácaival és verandáival, ugyanaz az indiai szatócs üzlete is, ugyanaz az áruház hátoldalán az egész falat beborító hatalmas fOllrat. Ugyanaz az itt-ott repedezett szürke kövezet. Talán csak a vakolat, a színes festék fakult valamennyit, le-lehámlott egyik-másik házról, s az áruház falán széles esöcsíkok ék- telenítik el a fekete betűket. Es ugyanazok az emberek is. Kettesével, hármasával állingálnak imttt-amott a házak kapufában, tétlen férfiak lopják a napot az áruház falánál, gyerekek játszanak a csatornában. Az utca igazában mitsem változott. Mereven bámult maga elé, úgy fordult be az utcába, de még így is kíváncsian. Vállon veregette a fölismerés, érezte a feléje -forduló arcokat. Egy-egy kapuban megreb ■ bentek az emberek, s izgalmuk sebesen, titokzatos úton-módon átterjedt a Mom- széd csoportra, aztán a rákövetkezőre, végig az utcán, az asszonyok először alattom- ban sandítottak rá, magukban dünnyögtek valamit, lesték, hogy közeledik, majd mi kor elment mellettük, megeredt a nyelvük. — 0 az ..., 0 az ... — Négy hónapot .kapott, erkölcstelen ségért. — Hazagyüttél, mi? Itt az utcában nem kell nekünk kurva. Tűhégyes tekintetek kísérték,, gyanakodva, dühösen, s titokban örvendezve Is, hogy újabb áldozat került a nyelvükre. A férfiakkal más volt a helyzet. Néztek, hogy jön, némelyik nyíltan, némelyik a szeme sarkából, nézték, s szelíden el-elmo- solyodták, ahogy eszükbe jutott a hódítása. A fiú fehér volt, de a fene bánja. Jó dolga volt, ml? Ilyen diadalt az ember sose sajnáljon mástól, még ha az túloldalt is áll. A férfi az férfi, a lány meg lány. A lány meg itt van, s hátha köztük ts akad majd szerencsés fickó. Mulattak az asszonynép ostoba gonoszságán, s jelét is adták ellenvéleményüknek, oda-odaköszöntek a lánynak: — Adj'isten, Myra. Hogy vagy, Myra? Isten hozott, Myra. Fel a fejjel, Myra. — Ok is magukon érezték a nők sanda pillantását, s rá-rávl- gyorogtak a lányra, hogy kimutassák: nincs vele semmi bajuk. A lány is szelíden elmosolyodott, hallotta a hangjukat, de makacsul fölszegte a fejét, s nem nézett se jobbra, se balra. Mintha a lénye új része volna, ott érezte magában a keserűséget. A könnyeken már túl volt, s a könnyek nyomán úgy maradt vissza a keserűség, mint a sóréteg a serpenyőben, ha a tengervíz elpárolgott. Így hát a mosolya sem volt más, csak egy kesernyés ajkbigy- gyesztés. Sudár volt, barna és mutatós, ajka telt, arca széles, orra egyene^, álla határozott, s a szeme kék — ezt valamelyik kevert vérű ősétől örökölhette, sok-sok nemzedékkel korábbróU Teste Izmos, megedződött a négyhavi kemény munkától, de így is szép, melle telt, gömbölyű, a hasa lapos, combja, lába szára hosszú és formás. Végre megérkezett haza, s fölment a lépcsőn a verandára. Mikor benyitott, megütötte az orrát a konyhaszag a folyósó vége felől. Az olajban pirított hagyma régi szaga. Végigment a folyosón, a konyhában, a fekete öntöttvas tűzhely, a fazekak előtt korosodó, tömzsi kis asszony állt, gyérülő haja a tarkóján kontyba tűzve. A édesanyja. Myra nekitámaszkodott az ajtófélfának: valami kis riadalomfélével viaskodott. De leküzdötte. — Jó napot, mama! — köszönt rá nyugodtan az anyjára. Az öregasszony összerezzent, vaskos, a- gyonsikált kezében a fazék fölött megrándult az irdatlan fakanál. Hátrafordult. Myra belenézett hunyort öregedő szemébe, látta, hogy a meglepett tekintet lassan megkeményedik, az idős száj leblggyed, látta a nyakán a ráncokat, arcán a szarkalábak hálóját. — Szóval hazajöttél? Haza, a gyalázatoddal, mi? — Hazajöttem, mama — mondta Myra. — Szégyent hoztál mindannyiunkra — nyilatkoztatta ki nagy hangon az anya, s ott hadonászott a fakanállal a lány arca előtt. — Mink tisztességes népek vagyunk, és te' most szégyent hoztál ránk. -r- Az arc egyszerre darabokra tört, s a két szemből könnyek szivárogtak. — Szégyent. Hogy nem tudtál fölszedni egy. magadfajta fiút, neked muszáj volt egy fehér tekergővel ösz- szeállnil Szégyent hoztál ránk, hiába dolgoztam, mint a barom, hogy téged tisztességben fölneveljenek. A mi családunkból még senkit sem csuktak be, csak téged, lány létedre. Csuda, hogy ez el nem visz egy öregasszonyt, hogy meg item üti őtet a guta. Myra csak nézte az anyját, s a munkától elnehezült test, a széthullott arc meg a könnyek láttán már-már utat tört benne a szánalom, de valami más érzés félrelökte. — Nincs mit szégyellnem, mama — mondta határozottan. — Egy férfit szeretni nem szégyen, mindegy, hogy milyen a bőre színe, s hogy honnan jött. Rendes ember volt, nem fihér tekergő, ahogy té mondod. Ha módjában áll, elvett volna. Mindig azt mondta. — De ml bajod neked a magad fajtájával? Miért nem jó neked egy derék fekete fiú? — A reszketeg hang megcsuklott, zokogásba fulladt, s a lányba belesaji^ult az undor. ^ — Nekem aztán semmi bajom a színes fiúkkal — mondta inkább bosszúsan, mint dühösen. — Az égvilágonn semmi. Csak véletlenségből egy fehér fiúba szerettem bele, ennyi az egész. — Az nem jobb, mintha kurva volnál — zokogott az öregasszony. — Semmivel se jobb. — Helyes — hagyta rá a lány keserűen. — Semmivel se jobb. Helyes. Ebben maradunk. Kurva vagyok, és szégyent hoztam rátok. Es akkor? — Te, ne beszélj nekem így az anyáddall — kiabált s hadonászott dühösen a fakanállal az öregasszony. — Hát van képed így beszélni a szerencsétlen édesanyáddal, azok után, amit az megtett érted? Hát fogalmad sincs róla, hogy mi az a tisztelet? Hogy mivel tartozol a náladnál jobbaknak? Itt a húgod, az Adie, az hamarosan férjhez megy. Egy rendes magafajta fiúhoz. Nem úgy, mint te. Férjhez megy, s te ugyan szép példát mutatsz neki. Tel Igenis, tel — Orvendek, hogy Adie férjhez megy — én ugyan nem adnék munkát egy ilyen kurvának. jelentette ki Myra színlelt közönnyel. — fis tiszta szívemből remélem, hogy a férje elviszi innét, s a magukéban lesznek. — Fogalmad sincs, hogy mi a tisztelet, hogy így beszélsz az édesanyáddai, csak hogy megmutasd, miféle nő vagy te. Adie legalább támogatott, amíg te börtönben voltál, négy hónapig, abban a gyalázatban. Most meg hazajössz, hogy szerencsétlenséget hozzál a házra. Mért az vagy magad is, szerencsétlenség. Myra elmosolyodott, egy csöppet megvetően. — Helyes. Kurva vagyok, szégyen és szerencsétlenség. Helyes, mama. De ne aggódj, azért nem fogsz éhen halni, amíg én itt vagyok. — Már persze, ha kapsz munkát — vágta rá az anyja GUMA: — Jaj, hagyd már abba, mama. Még belebetegszel. — Ja. Es ki lesz az oka? Myra elnézte egy másodpercig a hisztérikus öregasszonyt, aztán elfordult. Legszívesebben sírva fakadt volna, de elhatározta, hogy azért se sír. A sírásból már elege volt. Kiment, s a folyosóról benyitott a szobába. A szoba még ugyanaz volt, a ruhásszekrény a falnál, s az öltözőasztal a két ágy közt, ahoi 6 meg a húga, Ada aludt. így ruhástul ledőlt az ágyra, s bámulta a meny- nyezetet. Ada tehát férjhez megy. Ennek őszintén őrült. Adával mindig is nagyon jóban voltak. Ha nem tiltja a törvény a vegyes házasságot, 'és nincs az az erkölcsvédelmi törvény, gondolta, akkor lehet, hogy most én ts férjhez mennék, de így esküvő helyett sitten töltöttem négy hónapot. Szegény Tommy. Már-már afelől is kétsége támadt, hogy Tommy valóban komolyan szerette őt. ü- gyan, persze hogy komolyani Igazán komolyan. Szerette hát, de ez már, úgy látszik, sok volt neki. De akkor ts, miért kellett, hogy menjen és megtegye ezt? Ha annyira szerette, akkor bírnia kellett volna, akárhogy ts. Bár lehet, hogy Tommy nem látott más kivezető utat. Aznap éjjel, ahogy a rendőrség rajtuk ütött, kiment .a hálószo- hából a nappaliba, s mielőtt még bárki észrevette volna, elővette a fiókból azt a kis automqta pisztolyt, és agyonlőtte magát. Igen. Szegény Tommy. Lehet, hogy ő is szégyennek- tartotta. Szégyellte a dolgot, akárhogy szerette őt. De most már mind- egy. Hevert az ágyon, és megpróbált nem erre gondolni, hanem Adóra. Valami szép nászajándékot kell majd adnia Adónak. Az esküvőre persze nem megy el. Megkíméli a drágalátos családját a megbotránkozástól. De Adónak mindenesetre valami szép nászajándékot kell adnia. Miközben ezen járt az esze, bevágódott a kintiajtó, sietős lépteket hallott a folyosón, s benyitott valaki a szobába. Ada. — Myral- Myra, öreg haveri Hát itthon vagy? A húga volt az. Elhajftott szatyrai, tta^ bátot, s magához ölelte. — Hallom ám, hogy az a sok rohadt vén tyúk az utcában mind a nénémről kotkodácsol, s már w hantam is haza. — Szia, Adle. Örülök, hogy látlak. 'Áéj egy puszit. Hát azt hiszem, elkotkodácsoU nak még egy darabig. — S keserűen hoz-: zátette: — Így van vele az öreglány ts, — Sose bánd, őzikém. A fenébe is, de örülök-, hogy megjöttél, és itt leszel az esküvőmön. És a fiú? — Azt bízd ide — mosolyodott rá szélesen Ada a nénjére. —: Fütyül rá, s mu^ tatta. — Család vagy nem család, S ’Adte-ra hallgat. — Már mindened megvan? — Hallod? Az esküvőt ruhám is, szombatra, a hét végén. Sikerült félreraknom valamit, s vettem ezt-azt a házba. Joe pe- ntg megkérvényezett egy tanácsi házat, s azt mondják, beköltözhetünk, — Hiányozni fogsz. — Eredj már. Akkor jössz el hozzánk, amikor akarsz. Ide hallgass, ha akarod, beszélhetek Joe-val, s akkor akár ott ts lakhatsz nálunk. Jó? — Nem. Költözz te csak a magadéba, és érezd jól magád, fin itt maradok. Lehet, hogy a mamával örökké csatázni fogunk, de inajd csak kibírom. — fis most mihez kezdesz, Myra? — Nem tudom — mondta. — Valakinek az öreglányról is gondoskodni kell. Mondd, igazán megvan mindened? — Hát persze. Talán csak egy kisestélyt kéne még; hogy legyen mibe szombat este átöltöznöm. Láttam egy oltárt szépet a Párizsi Divatházban, de azt hiszem, jól megleszek így ts, hogy nem öltözöm át. Csak tudod, olyan hülye dolog, hogy az ember esküvői ruháját viselje a vacsorán is. Még le találja önteni valamivel. Az a jó, ha az asszony estére mást vesz fel. Vacsorára Joe-éknál leszünk. Mindegy, csak arra gondoltam, hogy állati szép lenne, ha volna mit fölvennem. De az utolsó vasamat is' elvertem, s arra már végleg nem telik, hogy kifizessek érte nyolc guineát. Pedig olyan szép. Atlaszselyem. Es' marha elegáns. Ada fölállt az ágy széléről, s nekiállt levetni a munkaruháját. — Mondd, Myra, ott nagyon rossz volt? — Nem olyan rémes. A mosodában dolgoztam, majdnem mindvégig. De erről, öregem, nem beszélünk. — Nem — mosolyodott el Ada, s nagy kínnal beletornászta magát a szűk fekete csőfarmerba. — Kész, vége. Most nyugi, és majd szólok, ha kész a vacsora. Addig ts nem akarsz egy teát? — Kösz. Ada vigyorgott, kikacsázott a szobából, s Myra az ágyon megint csak magára maradt. Szegény Ada, kurva a nővére. Kész szerencsétlenség, hogy meghívott, mondja majd az öreglány, az biztos. És fájt a szíve az anyjáért, Adáért, az utca valamennyi asszonyáért, Tommyért. Szegény Tommy. Több nem telt a bátorságából. Tőle és a szerelméből. Tőle és a szeretlekjétöl. Én is meghaltam, gondolta, mikor Tommy meghúzta a ravaszt. Szegény Tommy. Fájt a szíve mindnyájukért. Adle szeretne boldog lenni, gondolta. 0 meg azt szeretné, ha Adie boldog lenne, Adle-nak tehát meg kell kapnia azt az atlaszselyem kisestélyit, ajándékba, tőle, a- mlre vágyik. Azt a nyolc guineát játszva megkeresheti. GÖNCZ Árpád fordítása ALEX LA AZ ATLASZSELYEM KISESTÉLYl W T
