Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-11 / 32. szám
- E gésien röviden azok kedvéért, ■ akik esetleg Lent még mindig nem ismerik: Len a szomszédék négyéves, len- szöszi hajú, lenvirágkék szemű tündér! kislánya és a barátnőm. Én viszem Lent minden szombat-vasárnap a gyerekeíöadásra a moziba, mert Len imádta a mozit! Lén minden férfira féltékeny, aki. csak rám néz. Ez érthető. Ha én esétleg jérfhez mennék, ki vinné őt mozibal Gabit akkor ismertem meg, amikot egy vasárnap Lerinel moziba mentünk, vagyis csak felfigyeltünk egymásra az utcán, de felfigyelt ránk Len is, ami azt jelentette, hogy megíkmerkedésünicnek befellegzett. Len féltékenységében ronda hőrihorgasnak titulálta Gabit, akt zavarában és szégyenében ésZ nélkül menekült a helyszínről a járókelők nevetésétől kísérve. Érthető, hogy ez után az eset után egy darabig messziről kikerült, ha meglátott az utcán. Talán sohasem Ismerkedünk meg, ha egyszer bátorságot nem vesz, és oda nem som- fordál mellém, amikor a cipőket néztem a kirakatban. — Jó csUlOkvédő — mondja. — Micsoda?! — bámulok rá. —• Hát... cipő ... — Utálom a vagánykodást — mondom csalódottan, dühösen. — Én Is utálom — mondja olyan őszinte, kisfiús mosollyal, hogy rá kell bámulnom megint. — Ha utálod, akkor mért csinálod? — Nehéz ma a nőkkel, rossz tapasztalataim vannak. Az ilyesmi tetszik nekik — mondja. — Okvetlenül meg akartalak ismerni, szörnyen tetszel — mentegetődzik — Gabi vagyok — lép közelebb hozzám. — Most remélem, megismerhetlek ... — Az attól függ ... — Mitől? Nincs most veled a kis ördög! vi— ördög?I — sértődök meg rettenetesen Len nevében. — Kikérem magamnak! Ha tudni akarod, ő egy kis... tündért — A tiéd? — Micsoda? — nézek értetlenül. — Hát... a tündért — Len? Hogy érted ezt? — Ezt csak egyféleképpen lehet értem... — Ha az enyém lenne, akkor nem tárgyalnék itt most veled! — közlöm jeges hangon. — Mtért? — bökken meg. — Ha Len az enyém lenne, akkor lenne férjem is, nem?l — Miért kellene férjednek lenni?! — Hát ezt hogy képzeled?! Csak nem gondolod, hogy... — Nem gondolok semmit, mimózái El is válhattál volna! — Persze, igazad van — enyhülök meg egészen. Annál is inkább, mert eszembe jut valami, és meg is kérdezem: — Te azt hitted, hogy az enyém a kislány? — Azt — mondja egyszerűen. ■ — És ... nem bántad? — Mit? — néz rám. — Hát ... hogy esetleg gyerekem van .. ■. vagy hogy elváltam ... vagy ... — Nem bántam — mondja egyszerűen. — Vele láttalak meg először is, azóta is gyakran látlak vele, hát természetesnek vettem, hogy a kicsi hozzád tartozik ... Megint félre kell néznem, hogy ne lássa, ami az arcomra van írva. — De ha nem a tiéd a kicsi, akkor kicsoda, és mért olyan féltékeny rád? — A szomszédék kislánya, és a barátnőm — közlőm büszkén. — Az a pöttöm? — Nem centiméterekkel mérem én a barátságot! — sértődök meg megint Len nevében, sandán pislogva fel Góbira, hogy lássa, nem hat meg a százkilencven centis magassága. De aztán megbánom és enyhí- tőleg teszem hozzá: — Tudod, Len attól fél, hogy ha én valakivel összebarátkozom, nem lesz, akt őt majd a moziba vigye. Ha csak az a baja a pöttömnek, ketten is elvihetnénk! — Igazán eljönnél velünk? — nézek rá boldogan, és már nem is törődöm vele, hogy a boldogság az arcomra van írva. — Persze hogy el. — Akkor összebarátkozhatnál vele .. -. — Jó. De nem értem, miért kell összebarátkoznunk, ha egyszer nem a tiéd? — Akarsz velem barátkozni? — Hogyne akarnék! — Akkor össze kell barátkoznod vele is! Ezt majd később megérted! — Ha akarod, akkor összebarátkozunk. Vasárnap délelőtt megvárlak az utcán, amikor mentek a moziba, jó? De addig készítsd elő a pöttömöt, nehogy megint nekem essen és csúffá tegyen! — Megpróbálom — nevetek rá, és menni akarok. — Csak nem akarsz már itthagyni — rémül meg Gabi —, amikor olyan nehezen kerültünk össze! Még semmit sem tudok rólad azon kívül, hogy bár nem vagy és nem is voltál férjnél, de van egy kislányod, egy eleven kis ördög, aki még csak nem is tiéd! — Mit akarsz még tudni? Huszonnégy éves vagyok. Len jóvoltából még eddig haladon, mert saját bőrödön tapasztalhattad, hogy minden férfit elriaszt a közelemből. Hát engem nem fog elriasztani, az biztos! Még ha olyan kis ördög, akkor sem! — Majd meglátjuk. Azzal váltunk el, hogy vasárnap délelőtt találkozunk. Mivel vészesen közelgett a vasárnap, sürgősen el kellett intéznem az ügyet Lennel. — Mit szólnál hozzá, ha vasárnap hárman mennénk a moziba? — kezdem sunyin előkészíteni a nagy eseményre. — Ki az a hárman? ~ néz nagyot Len. — Hát, tudod 11 > — hű, de zavarban vagyok, mintha a vallatóbíró előtt állnék —, az úgy volt, hogy.,. megismerkedtem egy fiúval... van egy haverom ... ezután majd hárman járunk moziba, jó? — Mért akar az a fiú velünk jönni a moziba?! — néz rám ellenségesen és gyanakodva Len. —i Hát, tudod... 0 is nagyon szeret moziba járni, úgy mint te — nyögöm ki kínomban. — Akkor menjen egyedül, ne velünk! — Senkt se szeret egyedül járni a moziba. Mi is ketten járunk, nem? — Én Jobban szeretek csak veled menni! — duzzog Len. — Látod, milyen vagy?! — mondom szemrehányóan — te nem érted meg, hogy milyen az, hogy én mindig egyedül vagyok.,. Te nem tudod, mi az, amikor az embernek senkije sincsen! — Hiszen neked vagyok én! — mondja felháborodva. — Jaj, Len, az nem ügy van! Neked is van még énrajtam kívül barátnőd, a Gertrud! — Nekem a Gertrúd nem barátnőm, csak játszani szoktam vele! — Jó, hát én meg sétálni akarok néha Gabivel, vagy ... moziba menni! — Ki az á Gabi? — hökken meg Len. — Jaj, hát a haverom, akiről beszéltem neked. Érted már? — Ugye, el akar venni feleségül? — Ugyan, dehogy ... Mit képzelsz? Csak »sszebaraxkoztunk. ^ égre nehezen, de ráveszem Lent, hogy beleegyezzen a közös mozllátogatás- ba. De azért ügy izgulok vasárnap délelőtt, .mintha nehéz prpba előtt állnék. ismerem Lent: Hogy félelmen nem alaptalan, arról hamar meggyőződhetek. Ahogy az utca kanyarulatánál váratlanul elénk toppan Gabi, és mosolyogva köszön. Len hangosan kiabálni kezd: ■ . — na, itt van megint a hórlhorgas, a ronda hórlhorgas, he nézz rá! — Hallgass, Len ez Gabii — Dehogy Gabt, ez a hórlhorgas, hát nem ismered . meg? Gyere innen, ne nézz rá! Hagyjuk itt!--!■ Len, ez Gabt, vagyishogy a hórlhorgas, vagyishogy Gabi a hórlhorgas... — Azt se tudom már idegességemben, mii beszélek, amikor látórji, hógy Gabi vörös a szégyentől, mivel az emberek már nevetve figyelnek ránk az utcán. Attól félek, hogy fakép- -nél hagy bennünket, amin már nem is csodálkoznék.. De Gabi legyőzve zavarát, bemutatkozik Lennek, sőt egy hatalmas csokival lámit Len .ágy nyugtáz, hogy nézd, llcl, milyen sok pénze van a hórihorgasnaki), még arra is ráveszi, hogy ő ts kpzet adjon és bemutatkozzék. Len ámybatos gyorsan arra is hajlandó, hogy közérik.'furákodva, mind kettőnk kezét megfogva, ártatlan, angyali mosolyával, menjen tovább a moziba velünk. Csak bámulom, hogy milyen gyorsan elfogadta barátjának Gabit,! A moziban viszont: már, gyanakodni kezdek, amikor látom, hogy Gabi mellém akar ülni, de Len kettőnk közé furakodik azzal, hogy 6 akar Gabi mellett ülni. Sőt, amikor Gabi lopva átnyúl ■ Len székén, hogy' .megsimogassa a kezemet. Len azonnal meg akarja fogni az ő kezét. is. Most már nem lehet kétségem a barátkozás célja Jelölt '’AÚTkor Gabi álnokul azzal akarja leszerelni Lent, hogy a székére ülve az ölébe veszi, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legalább közelebb kerüljön hozzám. Len mind a két kezét megfogja, inkább elengedi az epyémet. Hátha ismét meg akarja Gabi simogatni a kezemet! ész- reveszem azt is, hogy Len, a nagy mozirajongó alig nézi most a filmet. A. szeme állandóan Gabin van meg-rajtam, .és látszik, hogy valósággal szenved. Amikor kimegyünk a moziból. Len egyszerre megszünteti a barátkozást Góbival. Hozzám húzódik, és ellenségesen néz rá: — Most már eredj haza, már voltunk a moziban! — Elkísérlek még benneteket haza — próbál vele szót érteni Gabi. — Nem kell minket elkísérni, tudjuk mi, hogy hol lakunk! Te csak eredj haza! Halkan figyelmeztetem Gabit, hogy hagyta most békén. Máskor megint találkozhatunk esetleg Len nélkül is. Így aztán Gabi elbúcsúzik tőlünk. — A hórlhorgas Gabi nem is a mozit nézte, csak téged bámult! — mondja kis idő múlva. — Azt hiszi, hogy engem bolonddá lehet tenni, mert még nem vagyok egészen nagy! Nem is megyek többet vele a moziba, mert el akar téged venni feleségül! Majd én rendet csinálok vele! agy nehezen lecslllapttom Lent, amíg hazaérünk. Kérem, hogy inkább ne csináljon „rendet", mert én ettől már előre félek. Inlfább beleegyezek, hogy nem megyünk többet Góbival a moziba. Elvégre találkozhatunk mi Len nélkül is! Rendben is lett volna minden, ha Gabi nem veszi egy idő után a fejébe, hogy otthon is meglátogat. Meg akarja ismerni az anyámat is. Ez már úgy hatott, mint fél vallomás. Ha tudtam volna, mi lesz belőle, biztosan nem egyezek bele. Gabi nem jelezte « látogatás pontos idejét, csak a napot, ezért én későbbre vártam. Amikor megláttam az ablakból, fejvesztett kapkodásba kezdtem. Ugyanis még alig végeztem a takarítással... Amíg gyorsan magamra kapkodtam egy tisztességesebb ruhát, a folyosón már kitört a botrány. Len ugyanis észrevette a látogatót. Máskor édes hangocskája most valósággal sipított: — Te mit akarsz itt, te hórihorgas! Te minek jöttél ide? — „üdvözölte" Gabit. — llcl úgyse megy hozzád feleségül! Még a királyfihoz se megy feleségül, te meg nem Is vagy királyfi, csak egy hórlhorgas Gabi! — Alig tudom az elképedt Gabit Lentől megszabadítani. — Mit akar a kicsi, miféle királyfit emleget? — kérdi zavartan Gabi. — Majd elmagyarázom — mondom gyorsan, miközben szörnyen restelkedek Len miatt. — Mért csináltad ezt megint. Len! — szidom a kis méregzsákot, aki valósággal toporzékol. — Menjen innen a hórihorgas! Mit akar Itt? Mondtam már neki, hogy hiába akar téged elvenni feleségül, te úgyse mégy hozzá! A zenebonába Lujzi ts beleavatkozik. Len anyja. Elképedve szidja Lent, és két hatalmas pofont helyez neki kilátásba, ha azonnal el nem hallgat. Len erre bömbölni kezd: — Ne hagyj megpofozni anyucinak, llcl, én csak rendet csinálok! ■ zt már nem bírom nézni, magamhoz szorítom Lent, és kiabálok Lujzival, hogy nem hagyom megpojoznii Lujzi erre nekem áll, hogy mindennek és vagyok az oka, nem vagyok normális, mindent megengedek a gyereknek. Egészen elrontom, teljesen a fejemre hagyom nőni. Mert ki hallott már olyat, hogy egy négyéves gyerek még a magánügyeimbe is beleavatkozzék! A bábeli hangzavarra kijönnek a többi szomszédok ts a. folyosóra, mert — mivel H. D. K:: Beküldött Írására, sajnos, csak egy lehet a válaszunk: mielőtt újra tollat fogna, vásárolja meg A magyar helyesírás szabályait, és sajátítsa el belőle nyelvünkről a legelemibb tudnivalókat! K. V.: Legutóbb küldött két írása gyengébb azoknál, amelyeket régebben közöltünk. „Az ifjúság és a szabad idő“ inkább vezércikk, a „Szép Időnk van“ hangulatos karcolatnak Indul, a vége viszont ellaposodik. Küldjön újabb írásokat, de az önhöz legközelebb álló műfajban; maradjon a karcolatoknál! ROTE GEIGE: UFO című elbeszélésének cselekménye valószínűtlen. íráskészsége van, próbálkozzék reálisabb témákkal. Idővel küldjön újabb írásokat. Lila akác: Beküldött próbálkozásai a magányt és a szorongást kifejező érzelemszilánkok, még nem nevezhetők verseknek, nem érettek a közlésre. V. L.: Ha egy Irásműnek rímelnek a sorai, még nem biztos, hogy az vers. Beküldött próbálkozása is a legjobb esetben rigmus. A rímeléssel és általában a verstani szombat van — otthon vannak, és egy panelházban a folyosón történő dolgokról a vékony falakon keresztül mindenki köny- nyen értesül. Felháborodva tudakozódnak a Lent ért sérelemről, mert Len az egész ház kedvence. Gabi csak áll a hangzavar közepén,, á fejéhez kap és elképedve dünnyögt: — Bolondokházába kerültem? Még csak azt sem mondhatom, hogy nincs igaza. Menteni akarom a helyzetet, ezért elengedem a bömbölő Lent, gyorsan behúzom Gabit az előszobánkba, és kimerültén ráfordítom az ajtóra a kulcsot. Még benn a lakásban ts hallom, afiogy Lujzi elvonszolja a szívszaggatóan síró Lent, miközben a szomszédok részvéttel érdeklődnek Len nagy bánata felöl. — Megmondanád, ini vblt ez az üdvözlés?. — Mondtam, hogy össze kell barátkoznod Lennel! — Azt hiszem, megpróbáltam, amit csak lehetett, de lehetetlent ne kívánj tőlem! mondja dühösen. — Különben sem fogok pltlznl egy hüvelyknyi pöttöm előtt, akihez tulajdonképpen semmi közöd! — Hogyhogy semmi közöm!? — háboro- dok fel. — Hogy mondhatsz ilyet!? — De hát egy idegen gyerek! — dühöng Gabi. — Idegen?! — fúl el a hangom egészem — Neked Len idegen?! — De hát... nem a tiéd! — Tudod, hogy szeretem én- ezt a gyereket? Mintha az enyém lenne! És senki ne merje előttem sértegetni! — De ö sértegethet engem! Nevetségessé tehet mindenütt és mindenki előtt! Ha azt hiszed, hogy én ezt tűröm tovább, hát akkor nagyon tévedsz! — Hát ne tűrd! Még nem késő, elmehetsz, nem hívott ide senki!... Anyám úgy sincs itthon, bevásárolni szaladt le, miattad, hogy méltóképpen fogadhasson! — Te nem vagy normális! ■—< Lehet, hogy nem vagyok, fő, hogy te az vagy! ■— Ne cukkolj, mert.% .! — Fütyülök rád! Szeretem Lent, érted?, Én ennek a gyereknek a mindene vagyok, hát csak nem képzeled, hogy egyszerűen félredobom a kedvedért a leghűségesebb kis teremtést a világon! — Tudom mit, válassz; Len vagy ént; De figyelmeztetlek, hogy... elmegyek! — Választottam. Mehetsz! — Ilyen bolondokházába még egyszer be nem teszem a lábam. Eddig még normális vagyok, és az is akarok maradni! G abi úgy rohan el, mintha kergetnék, én pedig harciasán vágom be utána az előszobaajtót. Hogy bent az ablaknál a függöny mögé húzódva lesem, amikor vissza-visszanézve lávozik, tálán várva, hogy mégis visszahívom, és hogy közben, folyik a könny az arcomon, az már más lapra tartozik. A szobába besomfordái Len és a nyomában Lujzi: — Te nem vagy normális, fiam, mért engedted el ■— mondja Lujzi gyámoltalanul. Aki menni akar, az csak menjen! — nyelem hősiesen a könnyeimet. — De egy gyerek miatt! Fiam, legyen eszed! Csak nem hallgatsz egy gyerek csa- cslságalra?! — Ha valakinek kellek, akkor kellek a gyerekkel isi Még azt is mondta, hogy nem bánta volna azt sem, ha Len az enyém! Most meg ... Akkor is hazudott! — De hát legyen eszed! Ha a tied lenne a gyerek, az egészen más lenné! De' hát lásd be, egy idegen gyerek ... — Ne kezdd már te is ezzel! Len nekem nem idegent — Legyen már eszed! — Majd Lujzi Lenhez fordul: — Azonnal kérj bocsánatot azért, amit csináltál, te haszontalan! Látod, mit tettél? — Ne haragudj, llcl — esik nyakamba sírva Len. — Meg ne sírj... Én téged a legislegjobban imádlak!... Én nem akarom, hogy sírjál!... En csak azt akartam,' hogy a hórihorgas Gabi elmenjen innen:.. Mert te olyan leglslegszebb vagy, hogy leérted eljön majd a királyfi és elvesz feleségül;.. Minek neked egy hórlhorgas Gabi? ... Én csak rendet akartam csinálni... Én csak rendet csináltam! ... Ugye, nem haragszol rám, llci? ... És én nem tudok rá tovább haragudni. alapismeretekkel kapcsolatban figyelmébe ajánljuk a júliusi Oj Hajtások szerkesztői üzeneteit. D. M.: Beküldött versének témája bármennyire Is megrendítő, gondolatai kuszák, zavarosak, Írása nem érett a közlésre. M. S.: Őszinte érzéseit tiszteletben tartva arra hívjuk fel a figyelmét, hogy versében olykor túlságosan Is elrugaszkodik a való élettől. Példaként versének bevezető sorait idézem: „Te szűzies fenség, / ki kínok közt szültél / stb. A fametafora erőltetett, így csak ilyen sorokat szülhet: „Sok és távlatából / én Is visszanézek. / Nőnek és. zöldülnek / újabb nemzedékek. / S. T.: Nehezen olvasható, csúnya kézírású próbálkozásai — mint azt egyik-másik címében Is feltüntette — szilánkok, ötletek, rímes szójátékok, de nem versek. Ezek alapján nem biztatjuk a versírásra. SOS: Matyi című novellapróbálkozása biztató kísérlet. Elsősorban kissé szentimentális témaválasztása gátolja abban, hogy ennél több legyen. Küldjön újabb Irásokatl PALKOVÁCSIRÉN LEN RENDET CSINÁL
