Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-07 / 27. szám
SZARAZ pal két MIKRONOVELLAIA: KORCSMAROS LÄSZLÖ két verse: TAVASZODIK lombpettyesek az eréék tavaszi esé suhog elcsendesedik csizmát húzok a gyfingyöző rétek sütétzSld táncfélköreiben szagos gombák után kutatok oldja a színeket a közelgő este a levélkendős fűzmenyecskék esti dalokat zsongnak felhangolom a jókedvű rigókat a csermelyek vályúi mentén a virághangjegyekkel teleírt rétek kottafiizetéből most játssza Vivaldi Tavaszát a tücskök vonószenekara Csermosnya-parti mocsár-eszpresszóból idehalllk az idei békák víg legényavató kuruttyolása Tavaszi zsoltár füttyöget a fülemüle kipattan az éjszaka öléből a hajnal az erdők mélyén remete-barlangjába menekül a négerarcű este a hegyek nyergében nyújtózkodó fák Talpig vörös palástban már festi a mezők zöld vásznaira fény-ecsetjével virágait a tavasz a zsenge füvek napsugárból font klorofill-mezben kék illatárban keringőznek a tavasz első bálján az Ibolyák SZASZl ZOLTÁN VERSEI: FELEDÉS Egyszerűen elmaradsz a fákkal. Kopott templomok oltárához hasonUtalak. Megfeketedett faarcú madonnakép, melyhez már ezrek térdepeltek kábán, ez vagy. Már csak ez. FÉLELEM Érzed, humusz leszel egyszer te is. De hirtelen azt is megérted, hogy addig élned kell még. Érted? Slnedl Csótó László: Asszonyok ÖSÖKBÖL) ÉN Földhözragadt, karikalábű parasztok. Földből kinőtt göcsörtös ősök.: Arcuk Ismeretlen. Ráncaikat hordom szívemen. Csak azok Ismerősök. Fényes vályogkunyhókból lesték a hajnalt álmos szemmel. Lógó gatyában kínlódtak a rögekkel. Tenyerük nyéltől kemény, földes. A trágyaszagot beszfvták pórusaik. Elporladtak régen. Nevük csak az enyém, s génjeik vibrálásában porladok el én Is. Poruk szívom be. A temetőben szél kavar fel felhőt. Korhadt keresztjükön vagyok virág s moha. Élek, s a szám szót és kenyeret kíván. A FÄK Látod az árnyakat? Rálopakodnak a tájra s a fák meghalnak állva. Mert lassan elfeledlek. ALKOTÁS ÖT NAP ... ELSŐ NAP Nyitott ablakomon becsapott a zápor, és a falra foltot mosott. MÁSODIK NAP Észrevettem, hogy a folt emberfejét mutat. Az, első pillanatban csak a körvonalait vettem észre, aztán mindinkább elmélyedtem a részletekben. A fej megelevenedett: Zömök, kerek fejű ember, kétségtelenül barna, széles^ és tompa orra alatt tömör, rövidre nyírott bajusszal. Ritkás, fekete haja oldalt fésülve, kissé zlláUan; erős, kerek álla van, tokára szaladó, rövid nyakán hátul egy tűrödés. Hangját Is hallom, rekedtes, erOs: bariton; sűrű szemöldöke alól élénk érdeklődéssel nézi a világot, kissé gyanakvóan, de nem rosszindulatúan. Fogai sárgák a szivartól. Hallom a hangját. HARMADIK. NAP Már ott tartottam vele, hogy a foglalkozásán tűnődöm. Azt hiszem, építészmester, ezt, találtam külsejéhez legtllObb foglalkozásnak, bár lehetne kőműves is. Indulatos, hirtelen természetű, viszont nem rosszlndu^ latú. Egyszer büntetett, könnyű testi sértésért. NEGYEDIK NAP Már csak az vár rám, hogy nevet adjak nakl. Valami palócvidékí név illene hozzá, de magyar. Magyarságái nem is merném kétségbe vonni, mert akkor nagyon megharagudna. Egyelőre Lajosnak nevezem, véglegesen még nem döntöttem. A zápor alkotta, vagy én, nem tudom, de már él. Gondolataimban elfoglalta helyét, éppúgy, mtni a többi ember. A takarítónő át akarta mázolni a foltot. Hevesen tiltakoztam, nem engedtem, hogy bántsg LajostI ÖTÖDIK NAP Egy nyárt zápor szeszélye varázsolta életre, vagy az én képzeletem, mindegy. Egy napon majd kifestik a szobát, de 6 akkor is tovább fog élni. Később talán egyik re-‘ gényem alakfa lesz, családi bonyodalmaival, az élettel támadt nézeteltéréseivel együtt. A FECSKE 'A fecskét nézem. Feketebordö szeme a napfényben hidegen villan. Előkelő Idegen, akt most érkezett ide; híres tudós vagy művész, akt messziről jött, s két gyorsvonat között megtartja az- előadását vagy a hangversenyét. Frakkban van, fehér mellényben, tartása ünnepélyes, kissé unott. }6 néhány lépésre áll tőlem, valamit mond is, de nem nekem szól. Lehet, hogy a műsorszámát próbálgatja magában a fellépés előtt. Tudom, hogy nem enged közelebb, s ha lépnék egyet feléfe, nyomban tovarebbenne. Mintha mondaná: majd ott a teremben láthat közelebbről ts- Nagyvonalú életet él, mindig estélyi ruhában van és sokat utazik. A telet mindig messzi tájakon tölti, mint a milliomosok A verébről tudok mindent. Alázatosan és hangosan köszöni a kenyérmorzsákat, és tolakodó bizalmassággal mondja el a sorsát. A cinke Is közlékenyen cstpegi el a kalandjait egy jó szóért., Á fecskéről nem tudok semmit, csak látom: gőgös, könnyen megsértődik, nem ajánlatos őt megbántani. Tekintélye réfiál- mes és őst. Még a falusi gyerekek ts tudnak róla, anélkül, hogy tanították volna erre őket. A gyerekek a többi madarat, ha csak tehetik, hajszolják, és fogságba ts ef- tik, a fecskétől babonás tisztelettel húzódnak el. Ok ts tudják, hogy nem jó megbán-‘ tani ót, akárcsak a magas rangú embereket. Beszédje is más, mint a többi madárnak, s mintha raccsolna. A veréb úgy beszél, mint a takarítónő, pongyolán, táfszó- lássál és nyers közvetlenséggel. A fecske gyors pergésű, idegenszerű beszédjét valószínűleg csak kaszlnóbeli társai értik. Pedig szívesen hallgatnám az élményeit, járt az afrikot kikötőkben, látott gyapot- ültetvényeket. A Nílust ts látta, szabad kro- kodilusokat és bennszülötteket. Látott talán néger tOrzsfönököt Is. Mindezt elmondhatná nekem. Szívesen meghallgatnám, ho-‘ qyan látja ö a világot Csakhogy nem be* szél. Az ts lehet, hogy nem gőgös, csak mű* vész. Mária Hodová: Parkban (ceruzarajz) „7 — 1“: Két beküldött írására a kezdő versírók próbálkozásaiban előforduló hiányosságok a jellemzők. Az Ábránd című versben sok a szentimentalizmus, verstani szempontból is kezdetleges, csak a két utolsó sora elfogadható. A Magány jól sikerült első versszaka után ilyen meggondolatlanságok, banalitások következnek: „Dolgozik mélyen az emberi agy, / hogy boldogságot talál valahol“ /, vagy: „Szemem a ködök felett néz tovább / s siratja a magány Indulóját.“ / K. G.: Töredékei még nem érettek a közlésre, józsef Attiláról irt verse a róla szóló költemények utánérzése. írásaiból mélységesen pesszimista életérzés árad. Egy fiatalnak miért kell „egy jobb, ember nélküli világra“ vágyakoznia? Elképzelte, milyen lehet egy ember nélküli világ? A világot csak az ember teheti jóvá, elviselhetővé a maga számárai K. L.: Próbálkozásai nagyon kezdetlegesek, nem Is nevezhetők verseknek. Négysoros strófáiban sehol egy sikerült rlmpár, papírra vetett érzései az örök nagy témáröl, a szerelemről nemcsak sekélyesek és felszínesek, de sok helyen zavarosak isi Nem blztatjukl A. E., BOLDOGSÁG: Ha mindazt kiolvashatnánk beküldött verseiből, amit leírt a hozzájuk tűzött „kommentárban“ bizonyára nagyon ]6 versek lennének. De az Anya c. versből nem derül ki, hogy az egy leányanyáról szól. Ajánljuk viszont, hogy továbbra Is óvakodjon — még versben Isi — az olyan szerelemtől, amely az embert „vakká és szerelmes sé, de nem embertelenné“ tennél K. L.:, A közlésre került írások frissek, elevenek, „relatl vlsztlkus elmélkedését“ viszont lerontják az írás alapljan- .gulatáhö? nem Illő, más szövegkörnyezetből kritikátlanul átvett kifejezések, fogalmak; pl. a Nagy Bumm. Nem Is szólva arról, hogy az „EMZÉPERIKSZ“ minden olvasóban akaratlanul Is a népszerű tévésorozat Mézga családját és Lüké Aladárt Idézi fel. wem** —rm- »r 'niinin K. I.: Egyszótagos rimjátékal néhol szellemesek és érdé- ? kesek, de a magyar helyesírás szabályait ebben a műfajban J ts tiszteletben kell tartani. Verseknek nem nevezhetők ezek || a próbálkozások, a Ludas Matylba Is csak akkor, ha szín- 5 vonalasak. De olyan esetben, ha „nyelv / ész / agy / mind | / meg- /, fagy /“ — mint azt a Test című verséből idéztem | — a .költő Inkább ne Irjonl I „Po(i)nt(8)“: Beküldött írásai közül a Mottó-versek a leg- | jobbak, a Morzsák közül a legutolsó. A két hosszabb vers- -* ben Is akad egy-két szép sor. Többet dolgozzon a versen, Í ne elégedjen meg az első kínálkozó megoldással. Idővel I újra jelentkezzen! I T. t.: Koncert című verses hozzászólása a Piramis-vitához ^ már nem Időszerű, szerkesztőségünk a vitát rég lezárta. Különben Is Jobb lett volna. Ha levélben fejti ki vélemé- ■ nyét. I
