Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-04 / 31. szám

>

I

t^

i

0*J|tTttO

m

••fit —

#

4-1

TÍ*»S "1-í°"-mill»

Pl»»»!«

|AI«

•ojyA-i-a

miz

»»»o«II

«tpu2j

3>«ű«rT5s

PTOA-ft

»«1X0 1

•J-jpAnepB-m tniüog

•A«V

*WtóX0

mp*tn

»•m

mMiim f

xoa

aaxaqVH

Win«!

M--------1

3

irrT*i-pjpTiia

'TTOpJT

•4

TMiVAatt«

•SSfJ

•í »■ Mi

I

.<WTá

ttPStSltfe

imWr

»•TTTTtfH

m

tBTin

tfjyj-«(■ön

, t

VJ

;

■wr

«■

m

i

TW4B*

TpiS »<[«

•m«

, t

SÍIJJ

' t

fPjtw

tjíSÍ-0^-}(aa juaiafSsiu neapragzs 'ez JlundBi v J9PBIU gpj8 zB }u}ui ‘Sbija b buioa ’^ioisÍiíib} jBfpniziaojB gaj ajsiisjom Bto

UBÄIO insiipu Augo :9S9l(síS3iu saAiaq AugA -ubíj aJeAtug bi ep usaf uaqjiunAugAilaa

végre feltehette azokat a kérdésaket, amelyek érdekelték. Elmesélte neki az esetet a meggyilkolt és eltűnt növel, s öSezetUggésbe hozta a néhai Shekleyné- vel, a gyilkossággal meg Christchurchban uralkodó látszólagos harmóniával. A- mikor megmutatta neki a halott nő fényképét, Linor elkomolyodott.

— Veszélyes dolgokba a

kar keveredni.

— Muriel? Maga ismeri a

z áldozatot?

— De még mennyire!

— Es az összefüggéseket i

s ismeri?

— Ismerni éppen nem ism

erem, de ezt-azt sejtek a dologról. ~

Linor felállt, és intett C

hadnak, hogy legyen csendben. Lábujjhegyen az ajtóhoz óvakodott, és hirtelen kinyitotta. Egy szőke hajú lány állt az ajtó előtt.

— Éppen önhöz akartam m

enni, David.

— Amikor följött, nem t

alálkozott valakivel a folyosón?

— Nem. A főnök küldött, s

züksége van anyagokra a Neaple-esetröl. Azt mondta, azonnal vigye le az összes rendelkezésre álló anyagot.

— Azonnal még a kakas s

e tojik tojást. Mondd meg neki, hogy fél óra múlva megkapja, és most sipirc, nincs rád időm.

— Azt hiszem, jobb lesz, h

a valahol máshol folytatjuk a beszélgetést — mondta Linor, amikor a lány távozott.

— Mi lenne, ha munka u

tán megvárnám, és eljönne hozzám. Ott nem zavarna senki.

— Rendben van.

Chad pontosan nyolc órak

or a szerkesztőség elé hajtott, és kivitte David Li- nort a Castle Home-ba. Mór teljesen besötétedett, amikor kiértek. June az előcsarnokban ült, és olvasott, Porgesné a fazekaival foglalatoskodott a konyhában.

hatalmas, poros iratcsomók s

orakoztak. David Linor, a levéltáros egy Íróasztal mögött ült. A zöld ernyőjű asztalilámpa raohaszínűre festette csillogó kopasz fejét. A torz fejen óriási orr éktelenkedett, melynek piros színezetét még a lámpa zöldes fénye sem tudta eltüntetni. Linor kezében egy ollóval különböző lapokból cikkeket vágott ki, majd fehér papfrfvekre ragasztotta őket.

— Senkinek sem vagyok it

t, Eliza — dörmögta az öreg levéltáros anélkül, hogy felemelte volna a fejét.

— Nem vagyok Eliza — v

álaszolt Chad.

— Ezek a fiatal libák álla

ndóan azzal zavarnak, hogy szívügyeikben tanácsot kérnek tőlem — nézett fel az öreg. -- Mivel szolgálhatok?

— Porgesné asszony a Ca

stle Home-búI, ahol pillanatnyilag lakom, ajánlotta önt, mint Christchurch megtestesített emlékezetét. Szükségem lenne néhány fontos információra.

—Kérdezzen, öt percet a

dok magának — mormogta Linor, és egy jókora zsebórát tett ki az asztalra.

— Sturgeon lelkészről le

nne szó.

Chad figyelte, az öreg bek

apja-e a csalit, és szem- melláthatóan bevált Porgesné csele.

— Az anglikán egyház p

apjai vagy legalábbis az olyanok, mint Sturgeon, a társadalom élősködői. Ha valami jót akar róla hallani, akkor rossz elmen van. De az ördögbe is, tulajdonképpen ön kicsoda, és mi köze van ahhoz a vén bak kecskéhez?

Eltelt öt, tíz perc, majd e

gy fél óra is, és Chad már olyan viszonyba került az öreg levéltárossal, hogy

Amikor Fenwickné becsukta maga után az ajtót, a néhány másodperces csendet Wade törte meg:

— Köszönöm, hogy ilyen ta

rtózkodóan viselkedett e kínos jelenet alatt. Hálából mondok magának valamit: ha kiváncsi, ki volt a meggyilkolt, forduljon Dávid Li- norhoz, a helyi újság levéltárosához, aki itt mindenkit ismer, és mindenre emlékezik. Ha a nő valaha is megfordult Christchurchban, Linor bizonyára ismeri.

Kemény kézfogással búc

súzott el Wade, otthagyva Chadot és a kifizetetlen számlát. Néhány perc múlva újabb meglepetés érte Chadot. Amikor be akart szállni az autójába, sehol sem találta. Néhány pillanatig értetlenül tekintgetett jobbra-balra, majd a mellette álló fán talált nyomot, nyakkendőtűvel odatű- zött paplrszeletet fedezett fel a következő szöveggel: „Néhány órára kölcsönvettem a kocsiját. Megtalálja Bronxley-ban, az állomás előtt. A benzint térítem. Üdvözlettel Wade.“

Másnap Chad elhatározta, hogy meglátogatja David Linort, a levéltárost. Előzőleg Porgesnénál tudakozódott róla.

— Linor? Fenomenális eml

ékezőtehetsége van. Párját ritkítja a környéken. Csak hót öreg medve, nagyon nehéz a közelébe férkőzni. De adok egy tippet. Linor sza- badgundolkuzó, és szivből utálja a papokat. Ha erről 8 témáról kezd vele beszélni, és egyetért vele, amikor szidja a papokat, nyert ügye lesz nála.

Délután háromnegyed hat volt, amikor Chad a helyi lap, a Christchurch Times szerkesztőségébe érkezett. A levéltárat a padláson talál ta, A helyiségben padlótól a mennyezetig érő polcokon

PETER AODAMS;

ANGVAIOK liZ SHIILINGEAI

STRIEZENEC SÁNDOR;

A POPZENE

VIRAGHATALOM

Mivel a hippimozgalom a kapitalista társadalmi rendszer ellentmondásainak ve- tUlete, érthető, hogy az a- merlkal kontinensen bontakozott ki. A hatvanas évek derekától az amerikai haladó fiatal művészvilág: Írók, költők, zenészek mintegy titkos varázsszóra délnek indultak, hogy San Franciscóban adjanak egymásnak találkát. Az úgynevezett beat generation (beat nemzedék) gyülekezőhelyén abban az Időben nagyszerű hangulat uralkodott, igen kedvező feltételek adódtok új művészeti áramlatok érvényesítésére. Hihetetlen feltámadását figyelhetjük meg a rockzenének. San Francisco akkoriban a kritikusoktól az „új Liverpool“ nevet kapta, s jogosan, mert például egy Ralph ]. Gleason nevű egyén, aki értekezést Irt a „San Francisco Sound“-ról, s nem kevesebb mint 387 (I) együttest számolt össze, amelyek ebben a városban vagy a környékén alakultak és tevékenykedtek.

A Beach Boys és a Mamas and Papas zenéjével kapcsolatban mór mint „kaliforniai hang“-ról beszéltek, amelyen a rockzenei elemekkel keresztezett folkmu- zsikát és gazdag vokális éneklést értették. De a „San Francisco Sound“ fő jellemzője a különböző stílusok találkozása, és eklektikus keveredése volt. Ilveft sajátos zenei világot mondhatott magáénak például a Jefferson Airplane és a Grateful Dead együttes.

A San Francisco-l csoportok pazar és legendás, hírű seregszemléje az 1967 ben megrendezett montereyí fesztivál. A több mtnt ötvenez- res nézősereg szemtanúja lehetett két kitűnő egyéniség rövid, de annál tüneményesebb pályája kezdetének.

janis Joplin 1943. január

19-én született a texasi Port Arthurban. 1966-ban tűnt fel San Franciscóban, s az ottani elég jólmenö együttes, a Big Brothers and the Holding Company alkalmi énekesnőiéként kapcsolódott be a zeni életbe. Az igazi kiugrást az említett fesztivál hozta meg számára. Utána hamarosan albumon is megismerhette szenvedélyes blues éneklését a közönség. Következő, nagylemezéhez új zenekart szervezett, a Cosmic Blues Band-ot, ebben fúvós szekció is volt. Az eredménnyel úgy látszik mégsem volt elégedett, mert nem sokkal az album megjelenése után a Full Tilt Boogie nevű csoporttal kezdett együttműködni. A harmadik és egyben utolsó albuma (a Pearl — Gyöngy címet viseli) bebizonyította, hogy éppen az a zenekar volt Janis Joplin legideálisabb klsérőpartnere.

Janis Joplin röpke pályafutása alatt embertelenül sokat dolgozott, túlhajtotta magát. Az ádáz munkatempóhoz saját energiája kevésnek bizonyult, az alkohol és a kábítószerek hamis llKi- ziójába menekült. Senki sem lepődött meg, amikor 1970. október 5-én a bluesének- lés koronázatlan fehér királynőjét elragadta a halál.

A GITAR MAGUSA

A másik nagy egyéniség, aki Montereyben a közönség elé állt, jlml Hendrix volt. James Marshall Hendrix 1942-ben születeti Seat- le-ban. Kezdő korában Little Richard, B. B. King, jackle Wilson, Ike és Tina Turner ktsérőzenekaralban tanulta a rock mesterségét Az egyik koncerten feltD nőén tarka ingben jelent

meg, s ezért a „főnöke“. Little Richard a fülénél fogva vezette ki mondván: Itt én vagyok a legszebbl jimi nyomban csomagolt, s azóta csak azt Viselt és játszott, amit szeretett.

Első saját szervezésű zenekarát Blue Flamest névre keresztelte, ebben talál ra Chas Chandler, az Animals egykori bőgőse, s hívja meg őt Londonba. Az ottan) klubokban már Noel Redding basszusgitárossal, és Mitch Mitchell dobossal kiegészülve Jimi Hendrix Experience néven koncertezett. A Hey Joe című cowboyballada feldolgozásával hamarosan a slágerlistára is feliratkozott. Ez az első s egyben utolsó slágere, a továbbiakban már csak a nagylemezek listáján olvashatjuk a nevét (kb. 18 albumon hallhatjuk muzsikáját).

Fő erőssége azonban áz élő koncert, ott érvényesül igazán ördöngOs gitárjátéka, izgalmas éneklése. Hazatérése Amerikába a monte- rey-l fesztiválra — diadalát volt. Szívesen látogatja a szabadtéri fesztiválokat, ott volt Woodstockban, s egyik utolsó fellépése a Wright-szlgeten rendezett fesztiválon zajlott. 1969-ben új zenekart szervezett Band of Gypsies (Cigány banda) néven és már csak egy évig létezett, közös albumuk is megjelent. Utána ismét a régi csoport, az Gxperlmence társaságában koncertezik, s új LP-re is futja idejéből.

Alig volt 28 éves, amikor az egyik koncert után szállodai szobájában nagy adag altatót vett be. Alvás közben hányingert kapott, de az altató hatása miatt nem ébredt fel és megfulladt.

„A huszonnegyedik század zenéjét játszom — mondta egyszer Jlmmi Hendrix. — Ha játszom, úgy érzem, mintha rakétában ülnék, és szállnék föl a magasba. Gyere szállj te is veletiH“

Folytatjuk

MÉRFÖLDKÖVEI

— Itt nyugodtan beszélgethetünk, nem zavar senki — mondta Chad, miután bemutatta Linórnak a menyasszonyát. A vendéget leültette, és valami Innivalót hozott.

Bár Linor nem mondta, látni lehetett rajta, hogy nem érzi jól magát a félhomályba borított előcsarnokban. Erősen hegyezte a fülét, és minden neszre ösz- szerezzent.

— Szóval, ki volt az a Muriel? — határozta el magát Chad, hogy ű kezdi a beszélgetést, de ebben a pillanatban valami váratlan történt.

TÖRD A FEJED

A. Vágd ki az ábrán levő nyolc részt és alakíts kt be‘ lőle egy szabályos sakktáblát.

Az egész épületben kialudt a villany.

— Valószínűleg kiégett a biztosíték — mormogta Chad —, ezek még azok az • úmódú becsavarható vackok, amelyek kát hétnél tovább nem tartanak ki. Azonnal rendbe teszem,

June közben hozott már néhány gyertyát, és eggyel a kezében elkísérte Chadot a folyosóra, ahol már Por- geszné kinyitotta a biztosf- tékszekrényt. A biztosítékok azonban rendben voltak, a hiba valahol a vezetékben tehetett.

Semmit sem tehetünk. Holnap villanyszerelőt kell hívnunk.

Amikor az előcsarnokba értek, éles huzat csapta meg őket. Az egyik bejárati ajtó nyitva volt. A szék, amelyen Linor ült, üres volt.

A levéltáros nyomtalanul eltűnt.

B. A felső sorokban három-bárom különféle ábra látható. A harmadik sorban az utolsó üres. Keresd ki az alsö, számozott ábrák közül azt az egyet, amelyik odaillik a kérdőjel helyére,

•/íitT V

•TIt'V » Vir V•7^

12 3 4

•7T V

5 6

Chad kisíetett a kertbe, kiabált, jobbra-balra, de választ nem kapott. Beült az autóba, és Christchurohba hajtott. Több mint egy órát várt Linor lakása előtt, de hiába, a levéltáros nem jelent meg.

(Folytatjuk)

Megfejtés a 30. számból:

A monokli zsinórja és a hegy széle a nap alatt; a férfi kézelőgombja és a hóember bal szeme; a gyöngy fénye és a leány pulóverének alján a kötés mintája; a kis szekrényen levő fényképtartó támasza és a harangtorony teteje; a fotón látható alak és balra az egyik fenyőfa; a fiókos szekrény felső cirádája és a leány jobb válla feletti hajtlncs; a férfi bal lába alatti árnyék és a templom egyik fala.