Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-28 / 30. szám

eiiliilii A windsurfing, windglider-, vagy magyarul a szélsiklás, a csendesóceá­nt szigetvilág bennszülött lakosságá­nak a sportja az utóbbi években meg­hódította az egész világot. Tavaly a Balaton már a sportág negyedik világbajnokságát rendezték. Talán ez a hirtelen támadt népszerűség is hoz­zájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felvette az olimpiai sportágak közé, s a premier Los An­gelesben lenne. Csakhát legújabban bizonyos bonyo­dalmak támadtak a szélsiklás olim­piai bemutatkozása körül. A ma hasz­nálatos deszkákat 1969- ben az ameri­kai Hoyle Schweitzer találta fel. A NOB és a nemzetközi szövetség flYRU) viszont az NSZK-beli Fred Ostermann céget ismerte el az olim­pia hivatalos szállítójának, és Euró­pában átálában ezeken a deszkákon bonyolítják le a versenyeket. Viszont az amerikai vállalkozó jó üzletet szimatolt a dologban, és ha­marjában el'ókotort egy egyesült ál­lamokbeli törvényt, amely megtiltja idegen és az államokban be nem jegyzett szabadalmazása vízi alkalma­tosságok használatát az amerikai vi­zeken. Ez a törvény 'wnatkopk tehát Fred Ostermann termékeire is. „A lehető legrosszabb lenne, ami sújthat bennünket, ha a szélsiklás e- miatt lekerülne az olimpiai játékok műsoráról — jelentette ki dr. Man­cher, a Nemzetközt Szélsikló Szövet­ség (International Windglider Clas- sej NSZK-beli elnöke —, ezért a Nem­zetközt Olimpiai Bizottságnak sürgő­sen intézkednie kell.“ Valóban szomorú lenne, ha az em­lített okok miatt a jzélsiklás nem szerepelne az olimjna műsorán. De hát a rideg, számító üzletemberek annyi szép dolgot hiúsítottak már meg, hogy ezen sem lepődnénk meg. — 0 — Európa labdarúgásában ugyan ubor­kaszezon van, de a klubcsapatok már javában készülnek a bajnoki Idény­re, a válogatott együttesek pedig a VB-selejtezök hajrájára. Érdekes, a magyar labdarúgás szempontjából rendkívül fontos hír röppent ezzel kapcsolatban világgá az északi Nor­végiából. Roy Amundsen, a válogatott kapu sa a harmadosztályú Snögg Nitodden- Aassiden Drainmen mérkőzésen le­ütötte a játékvezetőt, majd a földön ■s rugdalta. A szegény bírót agyrázkó­dással és bordatöréssel szállították kórházba. Hogy mi böszítette fel eny-' nyíre a kapust az lényegtelen, annál lényegesebb viszont, hogy a norvég szövetség nem spekulált, nem ügyes­kedett a válogatott számára kétség­kívül létfontosságú Amundsen kapus felmentése érdekében, hanem példás büntetést hozott. A magáról megfeled­kezett játékost három évre feltétel nélkül eltiltotta a játéktól. Ez így szép, így helyes, mert a sportszerűség mindennél fontosabb. Vajha másutt is így őriznék a játék tisztaságát. — 0 — Amikor megszületett a női labdarú­gás, azt hittük, hogy ezek a gyengéd lelkek majd csupa bájjal és finom­sággal halmoznak el bennünket, el­lentétben a göcsörtös térdű, szőrös szívű fiúkkal. De nem ez történt. Az emberiség szebbik fele a fociban is igyekszik utolérni a teremtés koro­náját. Olvassák el az alábbi esetet, amely Brazíliában • történt, ott,- ghol még a férfiak is a szép, látványos já­tékot űzik, semmint a keménységet, esetenként a durvaságot. A derék brazil amazonok a férjiak dicsőségére, többek között három vi­lágbajnokság megnyerésére pályáz­nak. Addig is, míg megrendezik az első világbajnoki tornát, hazai mér­kőzéseken bontogatják szárnyaikat. Befejezésül csupán ennyit: Rio de fa­néira és Sao Paulo heves vérű höl­gyeinek legutóbbi csatáját valódi csontzene kísérte. Végül a játékveze­tő egy tévesnek vélt délete után tö­megverekedés kezdődött. A közbe­avatkozó rendőrség is csak nehezen tudott rendet teremteni a játéktéren, s meg is szakították a mérkőzést. A bíró alapos orvosi ápolásra szorult. Arcát karmolások szántották fel, a kezét pedig megharapták. Hiába, ezek a csodálatos nők ilyen ..gyengédek“ is tudnak lenni... (palágyi) Száztizennyolc éves a labdarúgás. Ez Idő alatt több száz könyv, megszámlálhatatlan riport és cikk jelent meg, s szinte elkép­zelni Is lehetetlen, hogy mennyit, de meny­nyit beszéltek róla. Érdekes, hogy ez a téma állandó vita tárgya a szurkolók és szakem­berek körében. Heves viták' folynak, csu­pán abban van egyetértés, hogy a labda­rúgás folytonosan változik. Ez a változé­konyság lankadatlan, érdeklődésünk kia­padhatatlan forrása. A következő világbajnokságig, amelyet Spanyolországban rendeznek, körülbelül egy év van hátra. Ezeken a bajnokságokon, amelyek ugyan­olyan időközönként és ugyanolyan ünnepé­lyességgel zajlanak le, mint az olimpiai játékok, a sportág rajongói és szakemberei mindig választ várnak az őket foglalkozta­tó kérdésekre, többek között arra, hogy milyen is korunk futballdlvatja. Természetes, hogy minden stílusbeli vagy technikai újítás apránként áll össze a nagy­számú különféle versenyek során, az edzők és játékosok mindennapi kísérletezéseiből. Végleges formájukban a világbajnokságo­kon kerülnek az újdonságra éhes futballvi­lág szeme elé. Ot világbajnokságon vettem részt, s kö­zülük mindegyik — Igaz, küldnhözó mér­tékben — gazdagította elképzeléseinket en­nek a külsőleg egyszerűnek tűnő sportág­nak a variációs lehetőségeiről. Formai újítást hajtoítak végre például a brazilok 1958-ban amikor négy hátvéddel álltak fel, 1974-ben a hollandok új játék­stílussal, az úgynevezett totális stílussal rukkoltak elő. Annyira mozgékonyak vol­tak, s olyan jó volt az összjátékuk, hogy a nézőkben az a benyomás támadt, mintha minden akcióban kétszer .öbben vettek volna részt, mint ellenfeleik. A divat a futballsportban is mindenható. Ha valaki nem tesz eleget követelményei­nek, könnyen pórul járhat. Már leomlott a fal, amely nem is olyan rég elválasztotta az európai és a dél-ame­rikai labdarúgást 1978-ban Buenos Aires­ben az argentinok játékán csodálkoztam a leginkább. Azelőtt 12 évvel láttam az ar­gentinokat futballozni. Bár rendkívül mű­vészien és eredetien játszottak, kissé naiv­nak tűntek, mintha nem is a profi labdarú­gás világában élnének. Az 1978-as vitágbajnoksagra a felismer- hetetlenságig megváltoztak, ha úgy tetszik, az ,,argentin hollandok“ lettek. Eredeti mesterségbeli tudásuk a labdake­zelésben és kirobbanó temperamentumuk persze 'megmaradt, sőt megsokszorozódott nagyfokú erőlétük átgondolt közös akcióik és a jó csajDatszelleiii áltál. Ezeket az új készségeket kétségkívül tehetséges edző­jük, Menotti irányításával szerezték meg, aki tüzetesen tanulmányozta a korszerű eu­rópai játékmódszereket. A futballdlvat sokkal összetettebb, mint más divatok. Az utánzás nem vezet jelentős sikerekhez. Ellenkezőleg, az epigonizmus törvényszerűen zsákutcába juttat. Nem elég a divatot a saját kialakult játékstílushoz igazítani — a nemzeti iskolára gondolok —, hanem új, sajátos árnyalatokkal is gazda­gítani kell. Egyik legokosabb edzőnk, Vik­tor Maszlov — akinek csapata négyszer nyert országos bajnokságot -— sokszor mondta: „Ha nem gondolsz ki valami új­donságot, vedd úgy, hogy elvesztetted a bajnokságot.“ A modernség — mint más területeken is — különleges érték a labdarúgásban. A legfontosabb, leghaladóbb általános elgon­dolásokat mértékkel formáljuk át saját arculatunkra, úgy, hogy ne ragadjon el a divat, de a régi szentségeknek se váljunk foglyává. Amelyik csapat élni tud a mai futballnak ezzel az ellentmondásos követel­ményével, magas szintű játékot valósíthat meg. Ezek a követelmények még azoknak a csa­patoknak is nehézségeket okoznak, ame­lyek régóta és teljes joggal az élvonalba tartoznak. 1966 óta, hogy Anglia világbajnokságot nyert, sehogy sem sikerült az angoloknak olyan játékot nyújtaniuk, amely méltó len­ne akkori teljesítményükhöz. Nem mond­ható, hogy az angolok, akik világbajnok korukban újítók voltak, azóta megálltak a fejlődésben. Ez nem érződik a játékukon. De az utóbbi időben sok-sok szigetországi csapat — ifjúsági, klubcsapatok és a válo­gatott — mérkőzéseit nézve határozottabb lett az a benyomásom, hogy ezek az egyéb­ként erős együttesek túlságosan egyformán, „kottából“ játszanak, a stílusuk dogmati­kussá vált. Még a brazilok is, akiket a futball va­rázslóinak nevezett el a világ, és 1970-ben Mexikóban szinte játszva nyerték meg a világbajnokságot, némileg megtorpantak. Válogatottjuk a következő világversenyeken is egyenletesen és szépen Játszott, de az elsőséget nem sikerült megszereznie. A bra zilok az elmúlt években hozzászoktak, hogy csapatjátékukat egy-egy plyan világnagy Ságra építik, mint Felé, Garríncha, Didi, Gerson, Tostao. 'Amíg nem tűnik fel egy újabb csillag, talán nem is számíthatnak győzelamra? Ez könnyen feltételezhető, mi­vel nagyon hisznek benne, hogy stadion­jaik gyakran teremnek nagy labdarúgókat. Az 1974-es NSZK-beli és az 1978-as argen­tínai világbajnokságon szereplő játékosaik többet tudtak, mint azoknak a csapatoknak a játékosai, akik a VB-n megelőzték őket. Lehetséges, hogy ha ugyanolyan követke­zetesen követték volna a totális Játékstílust, mint az argentinok, megnyerték volna a bajnokságot. De az is lehet, hogy a régihez való makacs ragaszkodás vagy a határo­zott és tehetséges edző hiánya okozta vi­szonylagos kudarcukat. Amikor a VB előtt az éremesélyeseket latolgatjuk, mindig fennáll a veszély, hogy ezt jóslatnak tekintik. Szeretném elkerülni ezt a buktatót. Az élvonalbeli csapatok gya­korlatából számos példát lehet felhozni. amikor csupán kisebb változtatásokra, pél­dául edszőcserére vagy egy újonc bevoná­sára volt szükség ahhoz, hogy megélénkül­jön a csapat vérkeringése, hogy újra az élre ugorjának. Nem lesz meglepő, ha az angolok, de különösen a brazilok teljesen új színben tűnnek fel a következő VB-n, és rettegett ellenfelei lesznek a jelenlegi fa­voritoknak: Argentínának, az NSZK-nak és Spanyolországnak. • De olvasóimat bizonyára az érdekli leg­jobban, hogy lesz-e helye válogatottunknak a következő labdarúgó-világbajnokságon. Kimondom kereken, nem könnyű erről ír­ni. Válogatottunk 1958 óta négy egymást kö­vető VB-n szerepelt. 1958-ban bejutott a legjobb 8 közé, s bizonyos tekintélyt vívott ki. A két utolsó VB-ről hiányzott, és most az a célja, hogy visszaszerezze tekintélyét. A feladat különösen azért nehéz, mert meg­szakadt a folyamatosság, a válogatott teljes egészében megfiatalodott, olyan játékosok­ból áll, akik a világbajnoki küzdelem nagy próbatételét és felemelő szépségét csak a tévéből ismerik. Ahhoz, hogy mindenáron játszani akarjanak a világ legjobbjai között (elődeikre ez volt a jellemző), először meg kellene ízlelniük azt a légkört. Ahhoz vi­szont, hogy megízleljék, be kellene jutniuk oda. Ehhez nagy erőfeszítéseket kell ten­niük. Ez már az idei sportnaptárból is ki­derül. Két-két elődöntő mérkőzést kell ját­szani Wales, Törökország és Csehszlovákia csapatával. Ezúttal sem bocsátkozom jósla­tokba. Tekintsük át inkább az érveket és ellenérveket. A France Football nevű francia hetilap rangsorolásában a Szovjetunió csapata 1980. évi eredményei alapján Belgiummal, a leg­utóbbi Európa-bajnokság ezüstérmesével e- gyütt a 2—3. helyre került. Ugyanezen a listán nem Is oly régen még csak az első 20 között volt, és közvéleményünk megér­demeltnek tartotta ezt. Mi lehet a változás oka? A szovjet labdarúgó-válogatott azért ke­rült erre az előkelő helyre, mert — bár a legrangosabb világversenyeken nem ért el figyelemre méltó sikereket — barátságos találkozóinak rmSrlege a legnevesebb ellen­feleivel szemben is jórészt pozitív volt. Az elmúlt évben legyőzték Brazíliát, Francia- országot, Magyarországot. Svájcot, Bulgá­riát, Dániát, döntetlenül végezték a világ­bajnok argentinokkal az 8 pályájukon Ter­mészetes, hogy a baráti találkozók sikerei ellensúlyozhatják a hivatalos bajnokságok kudarcait. Am meg vagyok győződve róla, hogy egy középszerű csapat nem tudott vol­na ilyen sikersorozatot elérni. Más érvek Is szólnak amellett, hogy a szovjet labda­rúgásnak jó kilátásai vannak. Megnyertük az ifjúsági EB-t 1976-ban és 1980-ban. Jó helyezést értek el a szovjet juniorok a vi­lágbajnokságokon: 1977-ben elsők, 1979-ben másodikok lettek. Az ifik megnyerték az 1976. és 1978. évi UEFA-kupát, a kijevi Di­namó 1975-ben megszerezte a Kupagyőzte­sek Kupáját, a Szuperkupát Az eredmények viszonylag új keletűek, s mivel többségé­ben fiatalok nevéhez fűződnek, úgy érté­kelhetjük, hogy a jövő legrangosabb ver­senyein jó esélyekkel indulhat egy szovjet gárda. Jelenleg sok kiváló labdarúgónk van. Közöttük olyan tapasztalt játékosok, mint Oleg Blohln, Leonyld Burjak, Dávid Klpia- nyl, Jurlj Gavrilov, Szerge] Andrejev, Ten­giz Szulakvelldze és sok olyan fiatal, de kipróbált futballsta, mint Renat Daszjev, Alekszandr Csivadze, Vaglz Hlgyljatullin, Vlagyimir Besszonov, Szerge) Baltacsa, Ra­maz Sengelija. Ojra csak megemlíteném a futball ellent­mondásos követelményrendszerét Azokban az esztendőkben, amikor váloga­tottunk rendszeresen részt vett az Euröpa- és világbajnokságokon, világos voU, ho­gyan kell felépíteni a csapatjátékot kiala­kulóban volt a stílus és a technika. Ma ez nem mondható el. Kicserélődött a futballis­ták nemzedéke, új edzők kerültek az irá­nyításba. Közülük néhányan előző tapaszta­lataikat egyértelműen divatjamúltnak köny­velték el, és hozzáfogtak, hogy egy, a diva­tos játékstílust megvalósító csapatot ková­csoljanak össze. Ehhez felhasználták a különféle tudomány­ágak vizsgálatait. Olyan játék- és edzés- modellek kialakítására törekedtek, amelyek szinte matematikai képletek módjára hoz­ták vojna meg a várt eredményt. A hasonló jellegű kutatások hasznosak, de mintha nem lett volna meg a kellő mértéktartás. A Ki­jevi Dinamónak, amelyben a legtöbb tehet­séges játékos van, az országos bajnokságo­kon már öt éve nincs vetélytársa, a nem­zetközi találkozókon mégsem ér el sikere­ket. Pedig egyáltalán nem gyengébb ellen­feleinél. De a csapat nem mozgósítja összes erötartalékát, valamiféle edző diktálta ön­mérséklet figyelhető meg játékában. Szóvá tenném még a csapattal kapcsolatban a ha­zai pálya és az idegenben való játékuk kö­zötti különbséget, az aktivitás csökkenését az első gól után, a védekező taktikára való hajlamot, a tartózkodást a már kicsit is kockázatos, finom al?cióktól, az erővel való takarékoskodást. Egyszóval a Kijevi Dinajno valamiféle olyan filozófiát követ; hogyan lehetne győzni küzdelem nélkül. Másik vezető klubunk, a Tbiliszi Dinamó gondosan őrzi hagyományait, a kombinációs játékra esküszik, szem előtt tartja a játék szépségét, hagyja érvényesülni vezető já­tékoséit, s közönségsikere van. Mindez ter­mészetesen a legújabb követelményeken: a dinamizmusra törekvésen és a szoros csa­patjátékon alapul. Az európai futballkedve- lők nemrég az angol Liverpool és a West Ham United elleni sikeres mérkőzéseken láthatták a grúz együttest. Negatívum a tbi­lisziek játékában, hogy teljes egészében a hangulatuktól függ. A harmadik legjobb gárda a moszkvai Szpartak. Irányítója a válogatott edzője, a javakorabell K. Beszkov. A Szpartak 1970- ben első, a múlt évben második volt az or­szágos bajnokságon, mégsem tarthatjuk ugyanolyan kiforrott, szilárd együttesnek, mint a Kijevi Dinamót és a Tbiliszi Dina­mót. A zömében kis és középes adogatá­sokkal tarkított, barátságos, optimista szel­lemű játékban nem ér-vényesül a szükséges mesterségbeli tudás, s a nem kellő erőnlét is korlátozza a játékosok lehetőségeit. Az, hogy a különféle csapatok között kü­lönbségek vannak a játék technikájának tekintetében is, lényegében jó dolog, ugyan­is a mérkőzéseken való versengésen kívül létrehoz egy másfajta, a felkészülésben, az új fogások elsajátításában való versengést is. Az edzői nézetek azonban jelentősen megoszlanak a legújabb játékdlvatokról. Le­hetséges, hogy Idővel közös nevezőre jút- nak, de egyelőre ezek a nézetkülönbségek uralják a válogatottat; amely túlnyomórészt a három vezető klub labdarúgóiból áll. Ez a vita, bár némi nehézséget okoz, mégis érdekes és hasznos. Volt idő a sikerte­lenségek időszaka —, amikor válogatottunk játéka közömbösen érintett minket, néző­ket. Ma a válogatott szereplését fokonszenv- vel és érdeklődéssel figyeljük. Frlsseség és erő van bennük, érződik, hogy fiatal együt­tes és képes még erősödni, játékosai kö­zött van néhány nem mindennapi tehetség, akik a csapatjátékban irányító szerepet ját­szanak. Hangsúlyozom, nem tartom még kiforrott, igazán erős és ütőképes gárdá­nak őket, és némi fenntartással fogadom azt az előkelő helyet, ahová francia kollégáim besorolták a szovjet válogatottat. Egy azon­ban bizonyos: a szovjet együttesnek van jövője a világ labdarúgősportjában. Idén nyáron-várjuk feltevéseink beigazolódását. L. FILATOV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents