Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

■ " ■ ■ 1 . ;C

Az élelmiszerforrások kutatása mind sürgetőbb kérdés bolygónkon. Nem rendelkezünk elegendő növényi és állati eredetű fehérjével, holott ezek az a- nyagok nélkülözhetetlenek szervezetünk egészséges működéséhez. Százmilliók szenvednek a világon a hiányos táplálkozás következményeitől. A fehérje- és a vitaminhiány a gyermekek millióinak elégtelen fejlődését, betegségét és halálát okozza. Tízezrek halnak meg évről évre amiatt, hogy nem jutnak hozzá az életbenmaradáshoz szükséges legelemibb táplálóanyagokhoz.

Antoni van Leeuwenhoek óta — már kétszázötven esztendeje — jobbára a biológusokat, a biokémikusokat, no meg az orvosokat foglalkoztatja a mikroorganizmusok világa. A nem szakemberek csak akkor szoktak érdeklődni a mlkróbák Iránt, ha valamilyen fertőző betegség támadja meg a szervezetüket. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a mlkroszervezetek sok embernek a tudatában a leggonoszabb ellenségek között szerepelnek.

Ez az elég általánosan elterjedt vélekedés alapvetően hibás, mert nemcsak kórokozó mikróbák vesznek körül bennünket, s lelhetők fel a szervezetünkben, hanem hasznos parányok is. Egyebek között ők gondoskodnak arról, hogy ne szenvedjünk hiányt bizonyos vitaminokban. Anélkül, hogy bármit is tudtak volna e mikroszkopikus élőlényekről a régi korok emberei, már felhasználták őket saját céljaikra.

Csaknem egy évszázadra volt szüksége a tudománynak ahhoz, hogy megtanulja ügyesen Irányítani a mlkróbák tevékenységét. Napjainkban az ipari mikrf)biol

6gia teflödésének és sikereinek tulajdonítják a közgazdászok a gazdasági élet számos területén megfigyelhető előrehaladást. ,

„A mikrobiológia' is bűnös a demográfiai robbanásban, mert megszabadította az emberiséget jó néhány fertőző betegségtől, de meg kell mentenie az embereket az éhhaláltól is.“ Nem tréfált az a mikrobiológus, aki e szavakat mondta, és túlságosan önhltt sem volt. Sajnos, nem áll annyi állati és növényi fehérje az emberek rendelkezésére, mint amennyire szükség volna. A világ fehérjetermelését egyenlően elosztva bolygónk minden lakosára naponta mindössze 58 grammnyi jutna, vagyis a szükségletnek csupán a fele. Hangsúlyozni kell, hogy egyenlően elosztva. A fejlődő országok lakossága azonban cs.nk 25—35 gramm fehérjéhez jut hozzá naponta, s jobbára kevésbé értékes növényi fehérjéhez. S ami elgondolkoztató: ahhoz, hogy ez a nyilvánvalóan elégtelen táplálkozási szint fennmaradhasson, 2000-ig négyszeresére-hétszere- sére kellene növelni a világ élelmiszer- -termelését, az állati eredetű termékeket pedig a kilencszeresére.

A leghatékonyabb megoldásnak a fehérje. mikrobák segítségével való Iparszerű termelés megszervezése ígérkezik. Vajon nem jelenti ez azt, hogy majdan tabletta, por és zselé váltja fel a kenyeret, a húst és az olajat?

Erről szó sincs. Egyébként sem lehet a mikrobiológiai termelés távlatait llyeténképp vulgarizálni, hiszen a mezőgazdaság lehetőségei még korántsem merültek ki. Az állattenyésztés sokkal

többre képes, mint amennyinek jelenleg a szemtanúi vagyunk. És kénytele nek vagyunk megbékélni a talaj ala csony termőképességével is, meg azzal, hogy a termés a rovaroktól, a rágcsá lóktól, a gyomnövényektől, az Időjárás tói és a növényi betegségektől egyaránt nagymértékben függ. A korszerű mikro

nyÜk; rendkívül gyorsan szaporodnak. Az élesztők a növényeknél ötszázszor, az állatoknál ezerszer gyorsabban halmozzák fel a fehérjét, és beérik a legkülönfélébb hulladékokkal: gyapothéj jal, kukoricacsutkával, napraforgó-po gácsával, búzaszalmával, törekkel. Élet folyamataik során a cellulózt cukorrá

eifRielö és gyógyító

biológiai ipar ezeket az akadályokat hárítja el. Nem kínálgat bennünket mű- bélszínnel, hanem éppenséggel a természetes blfszteknek nyit utat.

A mikrobiológiai ipar rendkívül fon tos vonása, hogy lehetővé teszi mind a munkaráfordítás jelentős mérvű csökkenését, mind a hús, a tej, a tojás és számos egyéb élelmiszerfajta termelésének a növelését. Ez ösztönzőleg hatott az ÚJ fehérjeforrások kutatására sok országban. A Szovjetunióban már jóval a második világháború előtt létezett a hldrollzált takarmányélesztőket előállító ipar.

Ezeknek áz élesztőknek az összetétele és tápértéke nemcsak a növényi tápanyagoknál jobb, de már-már megközelítik az anyatejet. Ezeknek a mlk- roszervezeteknek azonban van egy előalakítják át, s e táptalajon gyorsan nőve fehérjemasszát hoznak létre. A kiszárított massza értékes fehérje- és vl- taminkoncentrátum, amelyet meghatározott adagban az állattáphoz kevernek.

Az elmondottakból is kitűnik, hogy a jószág takarmányához kevert élesztők hatékonyan hozzájárulhatnak számos élelmezési probléma megoldásához az egész világon, legfőképp a fejlődő országokban.

Az állattenyésztés azonban csupán egyik ágazata a mezőgazdaságnak.

■ N'lVÍ.'NtlK.'. '

X termés mintegy 35 százaléka minden évben elvész a rovarok, a betegségek, a gazfélék és a rágcsálók miatt. E csapás ellen a legutóbbl_ Időkig főként vegyszerekkel küzdöttSnk, annak ellenére, hogy a vegyi anyagok némely^ t J

kor nem egészen ártalmatlanok az emberre és az állatokra. Más választásunk sokáig nem volt. Napjainkban viszont ^ van. Mintegy húsz évvel ezelőtt indít- ványozták, hogy a kártevők ellen a természetes ellenségeiket vessék be. Azóta ez gyakorlattá vált. Erre a célra i gyógyításra nem alkalmas antiblotlku- |

mok (mellesleg a gyógyhatású antlbio- j

tikumokat is mlkróbák készítik], vírusz- ^ készítmények és baktériumos rovarirtók egyaránt rendelkezésre állnak. Ezek nemcsak az emberben és a meleg vé- rű állatokban, hanem a méhekben sem i' tesznek kárt — ennélfogva bárhol hasz- "

nálhatók, lakóterületek közelében, par- '

kokban, üdülőövezetekben.

A mikrobiológiai ipar szolgáltatta gyógyszereket máris felhasználják a gyapotcserjék, a burgonya, a zöldség- ^

félék, a gyümölcsök, a bogyós növények és a fafajták megóvására. A hatalmas vetésterületeken szerzett tapasz- ?

tálatokból úgy látszik, hogy a mérgező % vegyi anyagokra épülő növényvédelem \

idővel alighanem feledésbe merül. ^

Nem lesznek örök életűek az ásvá- f

nyi műtrágyák sem. Kiszorítják őket :

lassacskán a baktériumos készítmények Az ilyenfajta trágyák serkentik a növények növekedését és fejlődését, ja- vítják a nitrogénellátásukat, egyúttal elpusztítják a gyökérrendszerre káros mikroflórát. Amikor jó termőtalajról esik szó, az azt jelenti, hogy a mikro- v

organizmusok hosszú évek óta megfelelőképp tevékenykednek. Ma már cél- 1

irányosan avatkozhatunk be a folya- j

matokba, mert gyorsan benépesítjük a talajt az iparilag előállítóit, nélkülöz- ; hetetlen mikrobákkal. így minden valószínűség szerint előnyösen hatnak a talajra.

Nem véletlen, hogy ennyire részlete- - sen szóltam a mikrobiológia eredmé- nyelnek mezőgazdasági alkalmazásáról. ■

A szovjet mikrobiológiai ipar mintegy ’

150 termékfajtának igen jelentős ré- |

szét — a termelés 80 százalékát — a mezőgazdaság kapja. De nem csekély érdeklődésre tarthat számot a fennmaradó 20, százalék sem. Ebből az egészségügy, a könnyű- és az éle.lniis^ec-. „ Ipar, néhány nehézipari ágazat és a gépgyártás részesedik.

Jó példa erre a Szovjetunióban kidolgozott és a mikrobiológiai ipar által készített új Influenzaellenl vakcina Ezt az oltóanyagot nagy mennyiségben több tíz millió adagban — és járványok Idején gyorsan állítják elő. Ily módon lehetőség van rá, hogy számottevően csökkentsék az influenza-megbetegedések számát. De tervbe van véve, hogy kiváló minőségű, koncentrált interferont is gyártanak a vírusos betegségek megelőzésére és gyógyítására. Sikeresen kiállta a próbát a Protea- zln nevű készítmény, hatásos szernek bizonyult gennyes sebek, égések és fekélyek gyógyításában. Ezenkívül számos egyéb gyógyszer előállítási technológiáján is munkálkodnak. A tudomány és a technika sikere, hogy a jólét és az egészség szolgálatába állítottuk a mikrobákat. Remény van rá, hogy ennek következtében egészségesebb lesz majd a Föld lakossága, és számottevően gyarapodnak az élelmiszerforrások is.

rjb tTJ«t«3ví.<e

r:;:r- is

'Aid r»i a»;.

Elesztőtenyészet erős nagyításban- ; i 3 |i-