Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-15 / 50. szám
SZÄSZI ZOLTÁN versei Színek tartanak karjukban. A levelek élet hétjelé hasítják a fényt, A vízcsepp orrodon gyémánttá változott. Mint pelyhet a szél, úgy tartalak. Eső után nézlek, te krtstálydarab. Kibomlanak a távolt dombok, szelíd szárnyakai bont az este. Elmosódnak a közeit dolgok, halk sötétséa hull a szememre. KORCSMÁROS LÄSZLÖ KULCSÁR TIBOR ROVATA Az esőcseppek olyanok, mint a könnyek, l,ágyán mossák az arcot, a földet. Máskor kemények, koppanók. Nem törölheti le őket :sak egy szelíd csók. Vézna testem kereszt a füvön. Fekszem. Árny sincs. Az ég üres felettem. Gondolnék rád. Törpülnek most a percek. Rám köszönt már az alkonyat. Agyamban emlékek pihennek. ak a fejem fáj. Napok Óta csak a a jejem íáj. Belenyilall egy éles fájás és megmarad. Megittam a harni'idik kávét, bevettem két dlnilt, hideg, majd forró vízzel, amilyen forrót csak el tudtam viselni, lezuhanyoztam. A fújás így sem szűnik. Az ablakból bámulom az embereket. Emberek? Tizenkilenc, húsz év körűit taknyos kamaszok, ahogy egymást öntözik a srác- internátus emeíetetröl hideg vízzel. Ez a mániájuk is olyan kitartó, mint az én fejfájásom. Amióta kisütött a nap, fürdőruhára vetkőzve kiállnak a balkonra, és fazekakból, kannákból zúdítják egymásra a hideg zuhanyt. Vizsgaidőszak Idején, jó dolguk van. Fejlődő főiskolai ifjúság! A jövb intelligenciáját Egymást bombázza vízzel töltött nylonzacskókkal. Az az Igazság, hogy irigylem tőlük. Hogy nem fáj a fejük, meg hogy jókedvük van. A legszívesebben én is kimennék közéjük. S még mielőtt töprengenék az elképzelés megvalósításán, abbahagyom a bámészko- dást. Most elsősorban arra kell koncentrálnom, hogy vizsgám lesz, és meg kell csinálnom. Mit érdekel engem, hogy a szomszédom csuromvizesen állít be hozzám, mert a bejáratnál a második emeletről őt is le- Ontötték. — Csöndl Tegnap te Is cstnáltadl Igen, de... — Nem érdekelt i~- A vizsgára tanulsz? — Hülye kérdés. Mire tanulhat az ember vizsgaidőszakban? — Az utolsó? — Az. Légy szíves, ne az ágyamra dobáld a vizes cuccaidatl — Megint fáj a fejed és ideges vagy, mi? >— Megint. >— Mert hülye vagy. >— Szerinted. — Miért nem élsz úgy, mint, más? Azt hiszed, te megváltónak születtél? — Tegyük felt — Öregem, te nem vagy komplettl Mft érdekel az i^lged, hogy ki mit csinál, miért A mezők úttálanná váltak a patakok búvópatakká Fagyos csillagok ámuldoznak a földi világon Falusi utcák sárga fényében pompázik a karácsonyfadísszé szépülő táj Készül bennem a vers az élménykovácsok és ötvösmúzsák szerelméből Készül a szó műhelyében az aranyveretes BÉKE az ötüösremek TÉL a lélek izzó parázsában ezüstfénnyé tisztul a karácsony. akarsz te mindenáron változtatni azon, ami van? Ez van, olyanok az emberek, amilyenek. Élnek... — ...és nem éheznek, ez a lényeg. Ugye? Na jól van, elég volt. , — Ez vagy te, mindenkiben csak a hibát látod. \ — De Igyekszem meglátni a magamét ts. Es ha te ts látnád a saját hibáid és azokon keresztül nézned a másokét, és mindenki így tenne, és mindenki próbálna javítani a sajátján, akkor talán még boldogok ts lehetnénk. De mit magyarázok én Itt neked? Érted is te azíl Neked nem fáj a fejed, annyira hülye nem vagy, hogy ne végezd el a sulit, más meg téged úgy sem ráz fel. De tűnj már el, mert hogy a szavaiddal éljek, még azt hiszed, hogy veled akarom kezdeni megváltót tevékenységemet! Ez a néhány oldal, amit elolvastam, ez sem marad meg bennemt Nem megy» OlvaTALLÖSI BÉLA NAGY ZOLTÁN Illusztrációja som, olvasom, az eszem meg kt tudja hol kalandozik. Lopom a napot. Ülök, és bámulom ezeket a nyugtalan gyerekeket. Nem Is nyugtalanok, inkább lázadók. Es így már megértem őket. Igen, ez a helyes kifejezés, lázadók. Okét ugyanúgy nem érdekli most a tanulás, mint engem, holott holnap vizsgám van, csak ők nem Itt benn ülnek és gondolkoznak, hogy mit Is kéne csinálni, ők már tesznek. Bs én Imádom a tetteket. Nekik van bátorságuk kimenni, elhajítani órák hosszára a könyvet. Elmehetnék én Is. Vagy nemi Ha már ügy sem tanulok, valami hasznosat is csinálhatnék. Otthon nincs, akt a répát ktegyelje. Már megvan. Hasra fekszem az ágyon, úgy majd biztosan megy a tanulást — Felébresztettelek? Úristen, elaludtam! Mennyit aludhattam? ■— Van cigid? — Van, de már vehetnél végre magadnak! — Csák még most az egyszeri ^ Ezt tegnap mondtad, újat nem tudsz? — Kösz', rendes vagy. Szia. — Rohadj meg! Rágyújtok. Nem, így nem jó tanulni. Ha a füstöt a könyvre fújom, visszaszáll a pofámba, és majdnem megfulladok. Legjobb lesz, ha megint kihajolok az ablakon. Valaki a folyosón énekel. Nem énekel, ordít. Ordítva énekel. — Légy szíves, ne énekeljl — Nem tetszik? — De szép, tetszik, csak hát tanulok. — Na és aztán? De azért mégis abbahagyja. Tíz percig. Aztán újrakezdi. Már éppen szólnék, de a másodikról valaki megelőz. — KussI Fogd be. Elállt a fejfájásom. Ennem kéne. Este hat, és ma még nem ebédeltem.' Épp csak annyi időm marad, hogy a füzetekkel teli fiókba rejtsem a házikolbászt, amikor kinyílik az ajtó. — Szevasz. Itthon vagy? Mit csinálsz? — Szevaszitthontanulok. — Zavarok? — Kérdezed vagy mondod? — Csak azt akartam, meg-e van ... — Megvan-el Magyar szakost Egyébként nincs, visszavittem a könyvtárbal — és rá- kOnyökölOk a könyveimre.-Es... — ...és jegyzeteim sincsenek, eldobtam. — JOssz a klubba? — Ml lesz? — Lemezhallgatás. — Szóval megint bedöglött a műsor. Nem megyek. Megebédelek és megvacsorázom egyszerre. Aztán lefekszem. Pihenni kell. Ilyenkor már nem lehet tanulni. Fáradt vagyok. Pedig úgy terveztem, hogy este tizenegyig ... Hiába, pihenni is kell. Holnap nyúzott lennék. Ha fej, lefekszem, ha írás, tanulok. írási Hülyeség, lefekszem. — A kutya úrlstenlt, meddig fogtok még világítani? •— Nem tudsz aludni? — Es ne ordíts! ■— Kt tiltja meg? <— En kérlek, mint ahogy arra is, hogy oltsd el a villanyt. — jó, majd eloltom. Befordulok. Nem, csak semmi idegesség. Az még rosszabb. Majd csak elalszom. IKE: Találkozás clmCi novellája — melynek a másolatát megtaláltuk a rovantunk- hoz régebben érkezett küldemények között — , a megfelelő tömörítés és a )6 cselekménybonyolítás ellenére ts hiányérzetet kelt, mert az alapszlluáclé mesterkélt, erőltetett. Másik írását közöljük. Hogy elkerülje az Ismétlés veszélyét, ajánljuk, válogasson a megírásra érdemes élményanyag között, s egy vagy két érdekes történettel zárja le a sorozatot. A. E.; Mivel az a bizonyos füzet elején elhelyezett levél valóban elkallódott, csak most válik világossá a szerzői szándék, ti az, hogy beküldött írása rádiójátéknak készült. Hogy ez nem derült ki olvasás közben, arra vall, hogy nem tartotta meg an nak műfajt köveiRlménvelt. Sem a párheszé dek szerkezetéből, sem a szerzőt utasításokból nem következtethettünk erre. Beküldött próbálkozásának legfőbb hibája azonban az alapkonflfktus valószínűtlensége. A kirándulásra öltözött diáklányokat társadalmi munkára küldő Igazgató s az ebből adódó bonyodalmak — még ha netalán valóban megtörtént esetről van Is szó — nem hatnak hitelesen. Aránylag jól sikerült viszont e- gylk-másík diáklány jellemzése. Bátortalanságra vall. ha az elsO próbálkozás után csak azt a tanulságot vonja le, hogy köny- nyünek találtatott, és nem üti az orrát olyasmibe, amihez nem ért. íráskészsége van. próbálkozzék továbbra Isi S. M.: Almomban című verse fiatalos, 6- sztnte hangvételű próbálkozás, de közlésre még nem érett. Olvassom sokat, tanuljon, s csak azután próbálkozzék újral ERZSI: A jövőben Is bármikor küldhet verset rovatunknak s ha az eléri a közölhetőség szintjét, szívesen közöljük. Alom című verse egyelőre még nem Ilyen. HŰTLEN: Csak akkor trjon valaki verset, ha úgy érzi, hogy van valami közölnivalója embertársaival, vagy számára ez az önkifejezés és önmegvalósítás egyedüli lehetősége. A kettesben való verselgetés időtöltésnek vagy társasjátéknak talán megfelel, az ilyen „verset“ közlésre beküldeni viszont meggondolatlan és gyerekes dolog. Megírtuk már, hogy a Ura napjainkig megmaradt alanyi műfajnak. Ha figyelemmel kísérik rovatunkat, tapasztalhatták, hogy azoknak a fiatal toliforgatóknak a próbálkozásait közöljük, akik alapvetően másképp viszonyulnak az Irodalomhoz. SANYI: „Ronda kézírása“ ellenére végigolvastuk a levelét és verselt. Mindegyikben tkad egy-egy Jő gondolat, ötletszllánk, égé- szében véve azonban ezek az írások nincsenek kidolgozva, nem befejezett, kiérlelt alkotások. Legyen szigorúbb önmagáhozl P. B.: Verselnek sorsa egyelőre ugyanaz, mint sok más kezdő első próbálkozásáé: a papírkosárba kerül. Ha van mondanivalója és tehetsége, ezenkívül pedig egy kis türelme és kitartása, nemsokára küldi az újabbakat, jobbakat. 0. G.: Leveléből nehezen hámozható ki, milyen segítséget nyújthatnánk még a kezdő toliforgatóknak azon kívül, hogy minden beküldött próbálkozásukra válaszolunk, megbíráljuk őket, tanácsokat. Javaslatokat adunk, s az arra érdemes írásokat köböljük. Az ön próbálkozásai még nem érettek a közlésre, ősz című verse Verlaine Őszi sanzonjának, 111. a vers Tóth Arpád-fordltásá- nak erős utánérzése. V. G.: Két beküldött próbálkozása íráskészségről és tehetségről tanúskodik, de még egyik sem érett a közlésre. Az Egyedül otthon szerzője jó hangulatteremtő erejét bizonyltja, de befejezetlen, másik írása kissé elnagyolt. Küldjön újakatl TECHNIKUS: Kérjük, küldje el szerkesztőségünkbe Szerelem című novelláját!
