Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-15 / 50. szám

SZÄSZI ZOLTÁN versei Színek tartanak karjukban. A levelek élet hétjelé hasítják a fényt, A vízcsepp orrodon gyémánttá változott. Mint pelyhet a szél, úgy tartalak. Eső után nézlek, te krtstálydarab. Kibomlanak a távolt dombok, szelíd szárnyakai bont az este. Elmosódnak a közeit dolgok, halk sötétséa hull a szememre. KORCSMÁROS LÄSZLÖ KULCSÁR TIBOR ROVATA Az esőcseppek olyanok, mint a könnyek, l,ágyán mossák az arcot, a földet. Máskor kemények, koppanók. Nem törölheti le őket :sak egy szelíd csók. Vézna testem kereszt a füvön. Fekszem. Árny sincs. Az ég üres felettem. Gondolnék rád. Törpülnek most a percek. Rám köszönt már az alkonyat. Agyamban emlékek pihennek. ak a fejem fáj. Napok Óta csak a a jejem íáj. Belenyilall egy éles fájás és megmarad. Megittam a harni'idik kávét, bevettem két dlnilt, hideg, majd forró vízzel, amilyen forrót csak el tudtam viselni, lezuhanyoztam. A fújás így sem szűnik. Az ablakból bámulom az embereket. Em­berek? Tizenkilenc, húsz év körűit taknyos kamaszok, ahogy egymást öntözik a srác- internátus emeíetetröl hideg vízzel. Ez a má­niájuk is olyan kitartó, mint az én fejfájá­som. Amióta kisütött a nap, fürdőruhára vetkőzve kiállnak a balkonra, és fazekak­ból, kannákból zúdítják egymásra a hideg zuhanyt. Vizsgaidőszak Idején, jó dolguk van. Fejlődő főiskolai ifjúság! A jövb intel­ligenciáját Egymást bombázza vízzel töltött nylonzacskókkal. Az az Igazság, hogy irigylem tőlük. Hogy nem fáj a fejük, meg hogy jókedvük van. A legszívesebben én is kimennék közéjük. S még mielőtt töprengenék az elképzelés megvalósításán, abbahagyom a bámészko- dást. Most elsősorban arra kell koncentrál­nom, hogy vizsgám lesz, és meg kell csi­nálnom. Mit érdekel engem, hogy a szom­szédom csuromvizesen állít be hozzám, mert a bejáratnál a második emeletről őt is le- Ontötték. — Csöndl Tegnap te Is cstnáltadl Igen, de... — Nem érdekelt i~- A vizsgára tanulsz? — Hülye kérdés. Mire tanulhat az ember vizsgaidőszakban? — Az utolsó? — Az. Légy szíves, ne az ágyamra dobáld a vizes cuccaidatl — Megint fáj a fejed és ideges vagy, mi? >— Megint. >— Mert hülye vagy. >— Szerinted. — Miért nem élsz úgy, mint, más? Azt hiszed, te megváltónak születtél? — Tegyük felt — Öregem, te nem vagy komplettl Mft érdekel az i^lged, hogy ki mit csinál, miért A mezők úttálanná váltak a patakok búvópatakká Fagyos csillagok ámuldoznak a földi világon Falusi utcák sárga fényében pompázik a karácsonyfadísszé szépülő táj Készül bennem a vers az élménykovácsok és ötvösmúzsák szerelméből Készül a szó műhelyében az aranyveretes BÉKE az ötüösremek TÉL a lélek izzó parázsában ezüstfénnyé tisztul a karácsony. akarsz te mindenáron változtatni azon, ami van? Ez van, olyanok az emberek, amilye­nek. Élnek... — ...és nem éheznek, ez a lényeg. Ugye? Na jól van, elég volt. , — Ez vagy te, mindenkiben csak a hibát látod. \ — De Igyekszem meglátni a magamét ts. Es ha te ts látnád a saját hibáid és azokon keresztül nézned a másokét, és mindenki így tenne, és mindenki próbálna javítani a sa­játján, akkor talán még boldogok ts lehet­nénk. De mit magyarázok én Itt neked? Érted is te azíl Neked nem fáj a fejed, annyira hülye nem vagy, hogy ne végezd el a sulit, más meg téged úgy sem ráz fel. De tűnj már el, mert hogy a szavaiddal éljek, még azt hiszed, hogy veled akarom kezde­ni megváltót tevékenységemet! Ez a néhány oldal, amit elolvastam, ez sem marad meg bennemt Nem megy» Olva­TALLÖSI BÉLA NAGY ZOLTÁN Illusztrációja som, olvasom, az eszem meg kt tudja hol kalandozik. Lopom a napot. Ülök, és bá­mulom ezeket a nyugtalan gyerekeket. Nem Is nyugtalanok, inkább lázadók. Es így már megértem őket. Igen, ez a helyes kifejezés, lázadók. Okét ugyanúgy nem érdekli most a tanulás, mint engem, holott holnap vizs­gám van, csak ők nem Itt benn ülnek és gondolkoznak, hogy mit Is kéne csinálni, ők már tesznek. Bs én Imádom a tetteket. Nekik van bátorságuk kimenni, elhajítani órák hosszára a könyvet. Elmehetnék én Is. Vagy nemi Ha már ügy sem tanulok, vala­mi hasznosat is csinálhatnék. Otthon nincs, akt a répát ktegyelje. Már megvan. Hasra fekszem az ágyon, úgy majd biztosan megy a tanulást — Felébresztettelek? Úristen, elaludtam! Mennyit aludhattam? ■— Van cigid? — Van, de már vehetnél végre magad­nak! — Csák még most az egyszeri ^ Ezt tegnap mondtad, újat nem tudsz? — Kösz', rendes vagy. Szia. — Rohadj meg! Rágyújtok. Nem, így nem jó tanulni. Ha a füstöt a könyvre fújom, visszaszáll a po­fámba, és majdnem megfulladok. Legjobb lesz, ha megint kihajolok az ablakon. Valaki a folyosón énekel. Nem énekel, ordít. Ordítva énekel. — Légy szíves, ne énekeljl — Nem tetszik? — De szép, tetszik, csak hát tanulok. — Na és aztán? De azért mégis abbahagyja. Tíz percig. Aztán újrakezdi. Már éppen szólnék, de a másodikról valaki megelőz. — KussI Fogd be. Elállt a fejfájásom. Ennem kéne. Este hat, és ma még nem ebédeltem.' Épp csak annyi időm marad, hogy a füzetekkel teli fiókba rejtsem a házikolbászt, amikor ki­nyílik az ajtó. — Szevasz. Itthon vagy? Mit csinálsz? — Szevaszitthontanulok. — Zavarok? — Kérdezed vagy mondod? — Csak azt akartam, meg-e van ... — Megvan-el Magyar szakost Egyébként nincs, visszavittem a könyvtárbal — és rá- kOnyökölOk a könyveimre.-Es... — ...és jegyzeteim sincsenek, eldobtam. — JOssz a klubba? — Ml lesz? — Lemezhallgatás. — Szóval megint bedöglött a műsor. Nem megyek. Megebédelek és megvacsorázom egyszer­re. Aztán lefekszem. Pihenni kell. Ilyen­kor már nem lehet tanulni. Fáradt vagyok. Pedig úgy terveztem, hogy este tizen­egyig ... Hiába, pihenni is kell. Holnap nyú­zott lennék. Ha fej, lefekszem, ha írás, ta­nulok. írási Hülyeség, lefekszem. — A kutya úrlstenlt, meddig fogtok még világítani? •— Nem tudsz aludni? — Es ne ordíts! ■— Kt tiltja meg? <— En kérlek, mint ahogy arra is, hogy oltsd el a villanyt. — jó, majd eloltom. Befordulok. Nem, csak semmi idegesség. Az még rosszabb. Majd csak elalszom. IKE: Találkozás clmCi novellája — mely­nek a másolatát megtaláltuk a rovantunk- hoz régebben érkezett küldemények között — , a megfelelő tömörítés és a )6 cselek­ménybonyolítás ellenére ts hiányérzetet kelt, mert az alapszlluáclé mesterkélt, erőlte­tett. Másik írását közöljük. Hogy elkerülje az Ismétlés veszélyét, ajánljuk, válogasson a megírásra érdemes élményanyag között, s egy vagy két érdekes történettel zárja le a sorozatot. A. E.; Mivel az a bizonyos füzet elején elhelyezett levél valóban elkallódott, csak most válik világossá a szerzői szándék, ti az, hogy beküldött írása rádiójátéknak ké­szült. Hogy ez nem derült ki olvasás köz­ben, arra vall, hogy nem tartotta meg an nak műfajt köveiRlménvelt. Sem a párheszé dek szerkezetéből, sem a szerzőt utasítások­ból nem következtethettünk erre. Bekül­dött próbálkozásának legfőbb hibája azon­ban az alapkonflfktus valószínűtlensége. A kirándulásra öltözött diáklányokat társadal­mi munkára küldő Igazgató s az ebből adó­dó bonyodalmak — még ha netalán valóban megtörtént esetről van Is szó — nem hatnak hitelesen. Aránylag jól sikerült viszont e- gylk-másík diáklány jellemzése. Bátortalan­ságra vall. ha az elsO próbálkozás után csak azt a tanulságot vonja le, hogy köny- nyünek találtatott, és nem üti az orrát olyas­mibe, amihez nem ért. íráskészsége van. próbálkozzék továbbra Isi S. M.: Almomban című verse fiatalos, 6- sztnte hangvételű próbálkozás, de közlésre még nem érett. Olvassom sokat, tanuljon, s csak azután próbálkozzék újral ERZSI: A jövőben Is bármikor küldhet verset rovatunknak s ha az eléri a közöl­hetőség szintjét, szívesen közöljük. Alom című verse egyelőre még nem Ilyen. HŰTLEN: Csak akkor trjon valaki verset, ha úgy érzi, hogy van valami közölnivalója embertársaival, vagy számára ez az önki­fejezés és önmegvalósítás egyedüli lehető­sége. A kettesben való verselgetés időtöltés­nek vagy társasjátéknak talán megfelel, az ilyen „verset“ közlésre beküldeni viszont meggondolatlan és gyerekes dolog. Megír­tuk már, hogy a Ura napjainkig megmaradt alanyi műfajnak. Ha figyelemmel kísérik ro­vatunkat, tapasztalhatták, hogy azoknak a fiatal toliforgatóknak a próbálkozásait kö­zöljük, akik alapvetően másképp viszonyul­nak az Irodalomhoz. SANYI: „Ronda kézírása“ ellenére végig­olvastuk a levelét és verselt. Mindegyikben tkad egy-egy Jő gondolat, ötletszllánk, égé- szében véve azonban ezek az írások nincse­nek kidolgozva, nem befejezett, kiérlelt al­kotások. Legyen szigorúbb önmagáhozl P. B.: Verselnek sorsa egyelőre ugyanaz, mint sok más kezdő első próbálkozásáé: a papírkosárba kerül. Ha van mondanivalója és tehetsége, ezenkívül pedig egy kis türel­me és kitartása, nemsokára küldi az újab­bakat, jobbakat. 0. G.: Leveléből nehezen hámozható ki, milyen segítséget nyújthatnánk még a kez­dő toliforgatóknak azon kívül, hogy minden beküldött próbálkozásukra válaszolunk, megbíráljuk őket, tanácsokat. Javaslatokat adunk, s az arra érdemes írásokat köböljük. Az ön próbálkozásai még nem érettek a közlésre, ősz című verse Verlaine Őszi san­zonjának, 111. a vers Tóth Arpád-fordltásá- nak erős utánérzése. V. G.: Két beküldött próbálkozása írás­készségről és tehetségről tanúskodik, de még egyik sem érett a közlésre. Az Egye­dül otthon szerzője jó hangulatteremtő ere­jét bizonyltja, de befejezetlen, másik írása kissé elnagyolt. Küldjön újakatl TECHNIKUS: Kérjük, küldje el szerkesztő­ségünkbe Szerelem című novelláját!

Next

/
Thumbnails
Contents